RSS

szekularizáció címkéhez tartozó bejegyzések

Santorum “hányni tudna” az állam és az egyház szétválasztásának gondolatától

„Nem hiszek egy olyan Amerikában, ahol az egyház és az állam szétválasztása abszolút. Az az ötlet, hogy az egyháznak ne lehessen befolyása vagy szerepe az állam működtetésében abszolút nem etikus országunk céljai és víziója szempontjából. Azt mondani, hogy a hívőknek ne legyen szerepe a közszférában? Biztos lehetsz benne, hogy ettől hányni akarok.”

 Rick Santorum, republikánus elnökjelölt-jelölt

Szerencsére valószínűleg nem ő lesz a republikánus jelölt, hanem Mitt Romney, a mormon, aki legalább nem keveri a vallását a politikába. Jó fundi szokás szerint Santorum természetesen csúsztat, amikor az állam és az egyház különválasztásának elvét azzal azonosítja, hogy a hívőknek nem lehet szava a közszférában. Mondja ezt egy olyan országban, ahol jelenleg is ima-reggeliken lobbiznak vallási vezetők az elnöknél.

Santorum egyébként korábban Barack Obama keresztény hitét is megkérdőjelezte:

„Obama valami hamis ideálban hisz, valami hamis teológiában… nem a Biblián alapuló teológiában, hanem egy más teológiában.”

Nálam az csak plusz pont Obamának, ha nem a Biblián alapuló teológiában hisz.

Forrás: http://www.huffingtonpost.com/2012/02/26/santorum-church-and-state_n_1302246.html?1330274673&ncid=edlinkusaolp00000009

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2012. március 4. vasárnap hüvelyk Fundik, Hírek, Protestáns, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , ,

Egy keresztény elnökjelölt keresztény üzenete

„Nem szégyellem elismerni, hogy keresztény vagyok, de nem kell ahhoz minden vasárnap a gyülekezetben ülnöd, hogy tudd valami baj van ezzel az országgal, amikor melegek nyíltan szolgálhatnak a hadseregben, de a gyerekeink nem ünnepelhetik nyíltan a karácsonyt, vagy imádkozhatnak az iskolában. Elnökként le fogom állítani Obama vallás ellenes háborúját és küzdeni fogok a liberálisok vallási örökségünkkel szembeni támadásai ellen. A hit tette Amerikát erőssé, ismét erőssé tehetjük. Rick Perry vagyok és jóváhagyom ezt az üzenetet.”

A like-ok és dislike-ok arányát érdemes összevetni. A hozzászólásokat nem is engedik. Azt hiszem ezt hívják öngólnak. 😀

Természetesen nem igaz az, hogy az amerikai gyerekek nem ünnepelhetik a karácsonyt vagy nem imádkozhatnak. Akár az iskolában is. A szekularizáció hívei csupán az ellen küzdenek, hogy kötelező legyen közös imákon részt venni, illetve hogy egyáltalán legyenek ilyen közös imák iskolákban, osztálytermekben. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy minden gyerek keresztény. Márpedig ezek a közös imák általában a keresztény Istenhez szólnak. Vajon mekkora felháborodást váltana ki Perry-ből és a hozzá hasonló keresztény fundamentalistákból, ha valaki arra szólítaná fel az osztályt, hogy napi ötször boruljanak le Mekka felé?

És persze a szokásos homofób kirohanás sem maradhatott el. Azon már meg sem lepődök.

 
28 hozzászólás

Szerző: be 2011. december 10. szombat hüvelyk Fundik, Hírek, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , ,

“Gumibottal verték szét a pápaellenes tüntetőket Madridban”

Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20110819-gumibottal-vertek-szet-a-papaellenes-tuntetoket-madridban.html

“A szerdai után csütörtökön újabb tüntetés tört ki Madrid központjában, ahol mintegy száz rohamrendőr gumibotokkal ütötte a pápaellenes tüntetőket. Egy 30 éves tüntető azt mondta, hogy ötször-hatszor megütötték. A demonstrálók azt kifogásolták, hogy XVI. Benedek látogatására az adófizetők pénzéből költ az állam.

A spanyol rendőrség gumibotokkal feloszlatott csütörtök este Madrid központjában egy újabb pápaellenes tüntetést – jelentette egy újságíró a helyszínről. Körülbelül száz rohamrendőr és húsz rendőrségi furgon már korábban körbevette a Puerta del Sol teret, mert ott – az előző estéhez hasonlóan – ismét összegyűltek tüntetők, ezúttal mintegy százötvenen.

A rendőrök kordont vontak a demonstrálók és a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó résztvevői között, és felszólították a tüntetőket, hogy oszoljanak szét, de ők együtt elindultak a térről egy utcán. Ekkor a rendőrök elkezdtek ütni több demonstrálót, akik közül néhányan a földre estek. Egy 30 éves tüntető azt mondta, hogy ötször-hatszor megütötték.

Már szerdán is, a pápa spanyolországi útjának előestéjén az állam és az egyház teljes szétválasztásának több ezer híve tüntetett Madridban. Azt kifogásolták, hogy XVI. Benedek látogatására az adófizetők pénzéből költ az állam. A rendőrség feloszlatta a demonstrációt, miután a központi Puerta del Sol téren több incidens is történt, amikor a tüntetők találkoztak több, a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatallal.”

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 19. péntek hüvelyk Hírek, Katolikus, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , ,

Az amerikai légierő a Bibliával igazolja a nukleáris hadviselést

Nemrég az amerikai hadseregtől kikerült egy tananyag, amelyet a nukleáris hadviselés terén dolgozó katonáknak adnak le a kötelező „Nukleáris etika és nukleáris hadviselés” elnevezésű tantárgy keretén belül. Ebben a tananyagban a Bibliára alapozva igyekeznek levezetni a katonák számára, hogy miért is teljesíthetik nyugodt lelkiismerettel a parancsot akkor, ha arra kerülne sor, hogy atombombát kell ledobniuk egy népre.

Az anyag hivatkozik Szent Ágoston keresztény „igazságos háború” tanára (http://catholicism.about.com/od/beliefsteachings/p/Just_War_Theory.htm), majd pedig bibliai példákat idéz arra, amikor Isten emberei háborúban vettek részt, öltek és mészároltak – akár kifejezetten Isten parancsára. Mint tudjuk valóban sok ilyen példát lehet idézni a Bibliából. A PowerPoint 20. oldalán kijelenti: „A fővonalas zsidó történelemben nincs pacifista érzelem.” Hát tényleg nincs…

Aztán olyan újszövetségi igéket is idéznek, amelyek arra mutatnak rá, hogy Jézusnak/Istennek semmi problémája nem volt a katonáskodással és a háborúzással. Például, hogy a Lukács 7:10-től elmesélt történetben Jézus pozitív példaként állítja a római századost, vagy hogy a Lukács 3:14-ben Keresztelő János nem mondja a megtérni kívánó katonáknak, hogy megtérésük után el kell hagyniuk a hadsereget és le kell tenniük a fegyvert. Vagy felemlegetik, hogy a 2 Timótheus 2:3-ban Pál apostol a jó keresztény viselkedést a katona példáján keresztül mutatja be.

Ebből – és más példákból – levonják azt a következtetést, hogy ha a keresztény tanítás szerint a háború alapvetően etikátlan lenne, akkor nem használná oly gyakran a Biblia a harcos/katona példáját pozitív összefüggésben.

Ezután az anyag a hirosimai és nagaszaki atomtámadást ideologizálja meg (nélkülük több lett volna a civil áldozat stb. – az ismert amerikai érvek).

A PowerPoint 35. oldala idézi Wernher Von Braunt, egy egykori nácit és SS tisztet, aki egyike volt azon náci tudósoknak, akik Németország háborús veresége után az amerikaiak szolgálatában folytatták kutatásaikat a szigorúan titkos „Operation Paperclip” („Gemkapocs hadművelet”) keretében, amely számos egykori nácit és háborús bűnöst befogadott, hogy az USA-nak gyártson fegyvereket:

„Tudtuk, hogy a hadviselés újfajta eszközét alkottuk meg és a kérdés, hogy mely nemzetre, mely győztes nemzetre bízzuk rá ezt a találmányunkat sokkal inkább erkölcsi döntés volt, mint bármi más. Meg akartuk kímélni a világot az olyan konfliktusoktól, amelyen Németország keresztülment és úgy éreztük, hogy erre akkor kap a világ leginkább biztosítékot, ha olyan népnek adjuk át a fegyvert, amelyet a Biblia vezérel.” – idézi az anyag Von Braunt.

A Katonák Vallásszabadságáért Alapítvány elnöke, Mikey Weinstein azért is kifogásolja az anyagot, mert szerinte az alkotmányellenes, mivel megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét.

„Megdöbbentő módon ez a kiképző prezentáció groteszk módon megkísérli azt igazolni, hogy a háború lelkiismeretlen koncepciója ’jó, mert Jézus azt mondja, hogy az’, kifejezetten utalva állítólag ezt támogató bibliai passzusokra az Új Testamentum könyveiből, mint Lukács, Apostolok cselekedetei, Zsidó levél, Timótheus és végül még a Jelenések könyvéből is. Ha ez a visszataszító nukleáris kiképzés nem sérti mind az Alkotmány vallásszabadságra vonatkozó passzusát, mind az Alkotmány első kiegészítésének az állam vallási semlegességére vonatkozó záradékát, akkor ezek a sziklaszilárd alapelvek egyszerűen nem léteznek.” – mondta Weinstein, aki a Fehér Házban volt tanácsadó Reagen elnök idejében.

A légierő egykori kapitánya, Damon Bosetti részt vett egy ilyen képzésen és azt mondta, hogy ezt az órát ő és kollégái egyszerűen csak „Jézus szereti az atombombát beszédnek” hívták. Szerinte az órának az volt a célja, hogy a katonáknak ne legyenek lelkiismereti és erkölcsi aggályaik amiatt, ha arra kényszerülnek, hogy elindítsanak egy nukleáris töltetet. Erre vonatkozóan a képzés után még egy dokumentumot is alá kellett írniuk.

„Úgy gondolom, hogy az átlag amerikait nagyon zavarná és kellene zavarnia, ha tudná, hogy emberek olyan képzésen mennek keresztül, ahol a légierő a Bibliát idézi. Ez a fajta kiképzés veszélyes precedenst teremt, mert feletted senki sem tiltakozik. Ettől egyre inkább félresiklik az elfogadható viselkedés csoportos definíciója.”

A légierő egy másik tisztjét szintén felháborítja a dolog: „Semmiképpen sem szabadott volna ezt az órát kötelezővé tenni mindenki számára. Azt feltételezi, hogy minden nukleáris töltetekkel foglalkozó tiszt vallásos és különösképpen, hogy keresztény igazolásra van szüksége a szolgálataihoz.”

Hozzátette, hogy a vallásos katonáknak nyugodtan biztosíthattak volna ilyen képzést anélkül, hogy a többieknek is kötelezővé tették volna.

A szóban forgó PowerPoint: http://truthout.org/files/nuclear_ethics.pdf

Forrás: http://www.sott.net/articles/show/232562-US-Air-Force-Cites-New-Testament-Ex-Nazi-to-Train-Officers-on-Ethics-of-Launching-Nuclear-Weapons

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 11. csütörtök hüvelyk Biblia, Hírek, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Politikai befolyásuk csökkenésétől tartanak az amerikai evangéliumi keresztények

Az amerikai evangéliumi keresztények úgy érzik, hogy csökken a befolyásuk országuk közéletében. Egy kb. egy hónappal ezelőtti felmérés szerint az evangéliumi keresztény vezetők 82 százaléka érzi így. Ugyanakkor sokkal optimistábbak az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokban elért befolyásukkal kapcsolatban. (Hogy ez mire vezet, azt már bemutattam Uganda példáján, úgyhogy csak sajnálni tudom ezen országokat.)

„Volt idő, amikor minden osztályteremben ki volt függesztve a Tízparancsolat és nyilvános helyeken imádkoztak. Úgyhogy ettől a befolyástól eljutni ide – még ha tulajdonképpen nagyobb is a befolyásunk, mint az egyháznak a világ más részein – úgy érezzük, hogy a dolog kezd kicsúszni a kezünkből.” – kesergett S. Douglas Birdsall tiszteletes a csökkenő előjogok felett.

Az evangéliumi vezetők 92 százaléka a szekularizációt nevezte meg az evangéliumi kereszténységgel szembeni legnagyobb fenyegetésnek. 53 százalék szerint az evangéliumi kereszténység állapota rosszabb, mint öt évvel ezelőtt és 48 százalék szerint ez csak még rosszabb lesz az elkövetkező öt évben.

Randall Balmer történész – akinek az amerikai evangéliumi kereszténység történelme a szakterülete – úgy véli, hogy az evangéliumi mozgalomnak sokat ártott az aktív politikai szerepvállalás: „Akár tetszik, akár nem, ha politikailag aktív vagy, akkor össze fognak kötni azokkal a politikusokkal, akiket támogatsz. Ha egyszer elkezdesz politikai hatalomra és befolyásra vágyni, akkor elveszíted a prófétai hangot.” – mondta.

Márpedig a felmérésből az is kiderült, hogy az evangéliumi kereszténységet képviselőknek mindössze 18 százaléka mondta azt, hogy az evangéliumi keresztény vezetőknek ki kellene maradnia a politikából, 78 százalék ezzel szemben úgy vélte, hogy ki kell fejezniük politikai nézeteiket.

A történész Mark Noll szerint a probléma az, hogy az erős keresztény politikai lobbik – elsősorban Billy Graham washingtoni tevékenysége – miatt az evangéliumiak az elmúlt évtizedekben egy bizonyos fokú politikai befolyást magától értetődőnek vettek, ám ez a lobbi mára valamit veszített az erejéből.

Forrás: http://www.religionnews.com/index.php?/rnstext/evangelicals_see_declining_influence_in_u.s/

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 26. kedd hüvelyk Fundik, Hírek, Protestáns, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , ,

Semjén Zsolt: Az új egyházügyi törvény megfelel az állam és az egyház szétválasztásáról szóló követelménynek…

“A KDNP elnöke egy másik témáról szólva azt mondta, az új egyházügyi törvény megfelel az állam és egyház szétválasztásáról szóló követelményeknek. Ha a nemzetiségeknél jó, hogy az Országgyűlés dönt, akkor az egyházak elismerésénél is megfelelő megoldás lesz – fűzte hozzá.

Azt is kijelentette, amíg a KDNP és ő az Országgyűlés tagja, addig a szcientológia nem lesz egyház Magyarországon.

Az államnak természetesen nincs teológiája, de meghatározhatja mint értünk valláson – mondta, és mint kiemelte: az államnak akceptálnia kell az emberek teológiai értékítéletét.

Az, hogy mely egyházat ismernek el, részint a történelmi tényeknek, illetve a társadalom választásának a tudomásul vétele. Kérdésre elmondta még: nem az a cél, hogy minél több iskolát vegyen át az egyház, azokat az iskolákat kell átvenni, amelyeket az egyház tartalommal, szellemiséggel meg tud tölteni.”

Forrás: http://index.hu/belfold/2011/07/15/semjen_2014-re_felmillio_uj_magyar_allampolgar_lehet/

Lássuk csak! Az állam és az egyház szét van választva. De az állam meghatározhatja mit értünk valláson. Okkkké….

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 19. kedd hüvelyk Hírek, Magyarország, Szcientológia, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , ,

Interjú Németh Sándorral az Echo TV-ben

Tubákos Szelencének köszönöm az alábbi linket. Vámos György interjúja Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezető lelkészével:

http://www.echotv.hu/index.php?akt_menu=71&mm_id=127&v_id=8780

Hmmm. Németh Sándor az Echo TV-ben, ráadásul milyen mézes-mázos tálalásban! Ez is rámutat arra a 180 fokos fordulatra, amely bekövetkezett a Fidesz és a Hit Gyülekezete viszonyában a közelmúltban.

Néhány megjegyzés a részemről az elhangzottakhoz:

Németh Sándor azt mondja, hogy a “gyülekezet passzív tagsága 200 ezer fő”. Passzív tagságnak ő azokat nevezi, akik felé az elmúlt 20 évben szolgáltak, azaz, akik az elmúlt 20 évben megfordultak a gyülekezetben. Ez ugyanaz a szemfényvesztő tagszámlálási mód, amit a történelmi egyházak is alkalmaznak, amikor mindenkit, akit csecsemőként vagy gyerekként megkereszteltek a tagjaik közé sorolnak, akkor is, ha az illető maga már rég nem vallaná magát hívőnek!

Németh Sándor számítási módja szerint én is benne vagyok abban a 200 ezerben, akit ő a gyülekezet passzív tagságának nevez. Kikérem magamnak! Attól, hogy valamikor a múltban tag voltam, ma már nem vagyok sem aktív, sem passzív, sem semmilyen tagja a Hit Gyülekezetének!

Vámos György a Hit Gyülekezete taglétszámát és jótékonysági akcióit (pl. hogy segítettek a vörösiszap katasztrófa áldozatainak) hozza fel érvként amellett, hogy miért volt jogos a hitgyülit beemelni az egyházak elit körébe. Németh Sándor a riport vége felé azt jegyzi meg az új egyházügyi törvény kapcsán és annak kapcsán, hogy a HGY is bekerült az egyházak elit körébe, hogy végre “az egyházakban is a teljesítményt, a munkát méltányolják…”

És mi van azokkal a felekezetekkel, akik szintén jótékonykodnak, oktatnak, dolgoznak, és mégsem kapták meg ezt a státuszt? Tényleg jó az az érv a megkülönböztetésükre, hogy ők kevesebben vannak? Abszurd!

Németh Sándor a riport vége felé: “Örömmel látom, hogy a Fidesz számára is nagyon fontos a vallásszabadság érvényesülése.”

Megállapíthatjuk, hogy a Hit Gyülekezete számára is csak addig volt fontos a vallásszabadság, amíg az érdekük volt. Most, hogy bekerültek az elit körbe, már nem látják az óriási különbséget a vallásszabadság és aközött ami felé jelenleg tart ez az ország…

Természetesen az én álláspontom az, hogy az egyházaknak – egyiknek sem – nem szabadna semmiféle ilyen státuszt biztosítani (költségvetési támogatást stb.). És semmi esetre sem szabadna az államnak egyenlőbbeket számon tartani az egyenlők között. Ez nem világnézetileg semleges állam! Persze a Fidesz már rég nem is akar úgy tenni, mintha az lenne…

Vámos György felhozza a nagyapja tanácsát arra vonatkozóan, hogy minden keresetéből adjon 10 százalékot a szegényeknek. Ezzel semmi problémám nincs, valóban szebb lenne a világ, ha mindenki így tenne – persze nem mindegy, hogy minek a 10 százalékáról beszélünk, egy kis keresetből nehezebb a 10 százalékot odaadni, mert jobban fog hiányozni a családi költségvetésből.

Viszont ezután az ilyenfajta adakozást a hitgyülis tizeddel állítja párhuzamba, ami nevetséges! A Hit Gyülekezete nem szegény ember ugyanis! A Hit Gyülekezete talán néha jótékonykodik az adományokból (nem vitatom), de a hívek által összeadakozott pénzből igen jól élnek a “szolgáló” testvérek és maga Németh Sándor! Szóval a hitgyülis adományokból sok nem a szegények segítésére, hanem a vezetők életszínvolának növelésére megy el. A hozzánk, a helyi gyülibe Budapestről lejáró szolgáló testvér is igen drága kocsival járkált és tudomásom szerint nem ő az egyetlen…

Nemrég bukkantam erre a cikkre a neten: http://epa.oszk.hu/00700/00721/00006/profetak.html. Itt egy egykori hitgyülis ír arról, hogy a hitgyüli miként emelte be a “bővölködés teológiáját” a tanításai közé. A cikk írója, Fazekas Csaba történész, aki egykor szintén a HGY tagja volt, majd a ’90-es évek végének nagy szakadása során (amiből kinőtt a Budapesti Autonóm Gyülekezet) ő is elhagyta a gyülekezetet (de továbbra is keresztény maradt).

Az egyik fő problémája éppen az ún. “bővölködés teológiája” volt, amely az USA-ból indult ki (honnan máshonnan?) és azt tanítja, hogy a híveknek adakozniuk kell ahhoz, hogy áldottak legyenek, illetve a sikeres keresztény egyik fokmérője az anyagi áldás – amit csak akkor tud bekövetkezni, ha adakozol a “Istennek”, azaz a gyülekezetnek. Ezt a tanítást ilyen bibliai igékre alapozzák:

“Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek” (2 Kor. 9:5-8).

“Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.” (Luk. 6:38)

Az adakozás – ahogy Németh Sándor elmondta a riportban – valóban önkéntes alapú a HGY-ben és szó szerint valóban nem kényszerítik rá az embereket. Aki nem akar, az nem ad, csakhogy a fenti igék mindig megfelelő hangsúlyt kapnak egy-egy gyűjtés előtt és mindig úgy alakítják a prédikációkat, hogy kellően rosszul érezze magát az, aki nem ad vagy “keveset” ad…. Tehát nem kényszerrel, de agymosással, bűntudat, lelkiismeret furdalás keltéssel, illetve az anyagi áldás ígéretével – a szokásos keresztény lelki trükkökkel – elérik, hogy a többség adakozzon, akár erején felül is.

Ez a módszer már az USA-ban is bevált a hívek anyagi megkopasztására és a prédikátorok gazdagodására, s a Hit Gyülekezete is lelkesen átvette ezt a tanítást. (Vajon miért?)

Néhány részlet Fazekas Csaba fent belinkelt cikkéből (de érdemes az egészet elolvasni):

“Teljesen helytállóan véli úgy, hogy a prosperitás-elmélet lényegében az elmúlt században felbukkant és a parttalan szabad versenyre épülő kapitalizmus krisztianizált változata. Nem akarom a szerző “telitalálatait” újra leírni, kiemelném viszont a tanítás forrásvidékein tett barangolását: valóban arról van szó, hogy az Isten anyagi áldásáról szóló részeket indokolatlanul túldimenzionálták, megfeledkezve arról, hogy az áldás a Bibliában egy rendkívül összetett és sokféle módon megnyilvánuló dolog.

Hiszek abban, hogy Isten kegyelme a szűkölködők életében ilyen módon is megnyilvánulhat, a prosperitás-teológusok szemében azonban ez valóságos automatizmussá vált. Ha jó keresztény vagy, akkor Isten gazdaggá, vagyonossá tesz, s ez olyan törvényszerű, mint az egyszeregy – lehetne röviden összegezni mindazt, amiben magam is hosszú ideig éltem, s tagadtam le minden olyan jelenség puszta létét is, ami ennek az ellenkezőjére utalt volna, pedig volt és van ilyen bőven. Hányszor fogadtam kétkedve a – nem viccelek – “mennyei automatáról” szóló tanításokat, vagy azokat, amelyek szerint az adakozás tulajdonképpen “befektetés a mennyei bankba”, amely, mint tudjuk, sosem kerül csődhelyzetbe, és amennyit adakozol, azt hamarosan kamatostól kapod vissza stb. A gyülekezetből történt távozásom óta hitetlenkedem amiatt, hogy egykor hol teljes azonosulással, hol kénytelen-kelletlen magam is hitelt adtam mindennek. A sok emlék közül csak azt idézném fel, hogy amikor a gyülekezetben gyűjtést tartottunk, gyakran énekeltük azt a fülbemászó éneket, amelynek refrénje: “adj, és biztosan visszaszáll…”

Így volt, ezt én is tanúsíthatom.

“Ha ugyanis szükséget szenvedünk, vagy ha csak nem annyink van, amennyit szeretnénk, akkor nem biztos, hogy ennek hitéletünk gyengesége az oka. A prosperitástanban kimondatlanul (sőt, alkalmasint kimondva is) ott bujkált a feltételezés: ha Isten automatikusan bőségesen áld meg minket anyagiakkal, akkor annak hiányában valami baj van velünk, esetleg rossz keresztények, hitetlenek, bűnösök vagy a “szükségesnél” kevesebbet adakozók voltunk. Ez a jelenség egyébként nagyon hasonlít ahhoz, amikor a pünkösdi-karizmatikus mozgalom esetenként a gyógyítással kapcsolatos bibliai tanításokat sarkítja odáig, hogy ha betegséged van és nem tudsz tőle ima által azonnal megszabadulni, akkor valami egyéb baj van veled, “démonok gyötörnek” stb. (vö. Szalai (1998), 96-102. o.).

És itt következik az, amiről Kocsis Tamás – érthetően – nem beszélt: miközben a prosperitás teológiája egyre többek gondolkodását hódítja meg elméletben, egyre kevésbé megy át a keresztény hívők gyakorlati életébe. Mindennek “gyümölcse” sokak életében az önvád, az értetlen önmarcangolás, amelyet még bevallani is szégyellnek. Hetente legalább kétszer hallják a pulpitusról, hogy aki ad, annak adatik, adj minél többet, s nemsokára gondtalan életet élhetsz, vagy már most is élsz, ugye? (Igeeeeeen!) A prédikátorok azonban nem mernek szembesülni a ténnyel, hogy a gyülekezet tagjainak életében mindennek nyoma sincs. Magam is gyakran szégyenkeztem amiatt, hogy közalkalmazotti (tanári) fizetésemből nem lényegülhettem át a bővölködéstan illusztrációjává, magamban kerestem a hibát, vajon miért nem szakad nagyobb anyagi áldás rám, hiszen szerettem és szolgáltam az Istent, s egy vidéki gyülekezet vezető személyisége voltam. Bizony, sokaknak okozott traumát e tanítás hallgatása, s hogy nem tudták összeegyeztetni azt saját életkörülményeik valóságával. Jó ideje Miskolcon élek, az itteni gyülekezet nagy részét kezdetektől fogva egyszerű, Istent szerető, ám nagyon is szegény emberek (munkanélküliek, kisfizetésűek stb.) alkotják, akik hümmögve hallgatták órákon át, amint a Budapestről érkezett prédikátor amerikai stílusú ódákat zeng a bővölködésről. (Benny Hinn – Kocsis konklúziójaként idézett – manilai megtapasztalásait én Miskolcon éltem át.) Kis, vidéki gyülekezetünket alig néhány vagyonos ember adományai “tartották el” mindig is, a többségnek néha a buszjegy kifizetése is problémát okozott, mégis a bővölködést kell hirdetniük. Nem hiszem, hogy állapotuk miatt Isten előtt rossz kereszténynek bizonyulnának az utolsó napon.

Felidéznék egy esetet ezzel kapcsolatban. Egy alkalommal, amint éppen nyakig ült az ország a Bokros-csomagban, említett prédikátorunk arról beszélt, hogy milyen arányban illik adakozni az új fővárosi Hit-csarnokra, s a következő kérdést tette fel. “Hogy mennyit tudtok adakozni? Vegyünk például egy átlagos nettó fizetést, az körülbelül ötvenezer forint…” Maga sem vette észre, hogy döbbent csend fogadta szavait, s a gyülekezet struktúrájára, hangulatára jellemző módon senki sem merte megmondani neki, hogy a túlnyomó többség – különösen Miskolcon – rendszerint alig több mint a feléből tartott el egy családot. Amióta a gyülekezetből távoztam, megőriztem Istenbe vetett hitemet, s úgy érzem, hozzá való kötődésemet is, eltűnt viszont az anyagi életem miatti önvádam, sőt – lehet, hogy inkább az általános gazdasági törvényszerűségeknek megfelelően – családommal még egy kicsit jobban is élünk, legalábbis egyelőre. Hogyan is lehetséges ez?

[…]

A Hit Gyülekezetében az utóbbi időben nem tudok szegénységgel kapcsolatos tanításról, pedig a Bibliában legalább annyi szó esik a szükséges javakban hiányt szenvedőkről, mint az azokban bővelkedőkről (vö. Jelenits (1992)).”

[…]

A krisztianizált prosperitás vélt törvényszerűségei a valóságban elsősorban egy szűk, egyre oligarchikusabbá váló kör, a Hit Gyülekezete vezetőinek életében “működnek”. Cinikusan mondhatnánk, hogy könnyű azoknak a bővölködésről tanítani, akik maguk szabják meg saját jövedelmüket a gyülekezeti kasszából. A gyülekezet egyéb főállású alkalmazottainak bérezése ugyanakkor nem mutatott ezzel párhuzamot, általában keveset kerestek, sokan kifejezetten nehezen éltek, de vállalták azt a gyülekezet céljai érdekében. (A közelmúltban ezen a téren – információim szerint – történtek változások.) A vezetők rendszerint az “akik az evangéliumot hirdetik, abból éljenek” bibliai igazságra hivatkoznak (1Kor 9,14.), de Pál apostol nem beszélt arról, miként tegyék ezt. Úgy gondolom, valóban indokolatlan és szélsőséges dolog lenne elvárni, hogy egy ekkora tagságot szerzett gyülekezet vezetői másodállásban végezzék munkájukat és Trabanton járjanak. Ám legalább ennyire a másik véglet az az indokolatlan luxus, amelyet a gyülekezet vezetősége természetesnek tart. Gyülekezetszerte legendák keringenek Németh Sándor vagyonáról, balatoni villájáról, de szerintem nem is ez a lényeg, mert erről a kívülálló aligha rendelkezik hiteles információkkal. Amiről viszont tudhatunk és magam is mindig kifogásoltam, az a vezetőknek “áldásképpen” juttatott adományok, valamint a sokmilliós autócsodák. A vezetősége eltartásában a gyülekezet megint csak túlzásokba esett, s nem vette észre, hogy Magyarországon egyszerűen értelmetlen és felesleges az, ami Amerikában esetleg megszokottan csillog (vagy talán ott sem). A miskolci Hit Gyülekezete például csak azért havi több tízezer forintot juttat budapesti pásztorának, hogy az illető heti egy délután megtart egy istentiszteletet, ami benzinköltséggel együtt is kissé aránytalannak látszik. Aztán kisebbfajta deficitet okozott egy-egy “nevesebb” vendégszolgálat, hiszen arról nem lehetett szó, hogy ne luxushotelben szállásoljuk el igehirdetőnket stb. Egymás között súgva megemlítettük, hogy talán a gyülekezet vezetőségi megbeszéléseit sem méregdrága szállodák konferenciatermeiben kellene tartani, de senki sem merte ezt az álláspontot határozottan képviselni. A helyi gyülekezetek között állandóan vetélkedés folyt azzal kapcsolatban, hogy nehogy túl keveset adjunk valamiért, nehogy baj legyen belőle. Hangsúlyozom, mindezért nem felelősöket keresek, nem tiltakozok, nem kiabálok, sőt, sok érintettet hibáztatni sem tudok, egyszerűen csak megállapítom, hogy a Hit Gyülekezete bizony elszakadt a magyar valóságtól, amelynek egykor jó ismerőjének bizonyult, s önmaga szubkultúrájaként keresi helyét a világban. Talán ez a prosperitás teológia egyik forrása is.

De úgy látszik, az eltévelyedésnek nincsenek határai. 1998 őszén, amikor felavatták a Hit Gyülekezete impozáns csarnokát, egy héten keresztül másról sem volt szó, csak az adásról, az adásról és az adásról, amelynek hihetetlen gyümölcsei várnak az adakozó keresztényre. A vendégszolgálatot az a bizonyos amerikai Rodney M. Howard-Browne biztosította, akiről Kocsis Tamás tanulmánya nem tesz említést, noha a prosperitás teológiának és a nemzetközi karizmatikus mozgalomnak ma sokkal inkább meghatározó alakja, mint például a Hit Gyülekezete előtt – talán Németh Sándort érintő burkolt kritikái miatt – jó ideje kegyvesztettnek tűnő Derek Prince. Hogy ez a Rodney milyen hatást tud tenni az emberekre, jól mutatja, hogy egykori atyámfiai nekem is lelkesen számoltak be arról (ekkor már nem voltam a gyülekezet tagja), hogy “micsoda fantasztikus adakozások voltak, most jöttünk rá, hogy mindent adni kell” stb. (A gyülekezeti csarnok költségei nyilván külön témát jelentenek.) Állítólag Rodney is valósággal “kiporszívózta” az emberek pénztárcáját, nem csodálkoznék, ha egyeseknek az adakozásaik később megélhetési gondokkal párosulnának. Összességében úgy gondolom, hogy ez már önmagáért való szélsőség, és ki tudja, mi jöhet még. Vagyis nemcsak az érdekes kérdés, hogy az adakozás túlhangsúlyozása bekövetkezett, hanem az is, hogy mire fordítják ezeket az óriási összegeket. A gyülekezeti bizonyságtételekben az anyagi áldás fontos helyet kapott, de hogy milyen is azok tartalma, gondoljuk csak meg, valaki a bővölködés teológia gyümölcsének tekintette, amikor egy vevője tudatosan többet fizetett a vásárolt áruért (ez talán már másokkal is előfordult), illetve anyagi áldásnak minősült, ha “pénzt kaptam a szüleimtől” stb.”

Azt hiszem a fent leírt erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető gyakorlat inkább magyarázza a gyülekezet anyagi bővölködését, mintsem Isten áldása. Érdemes utánaszámolgatni, ha csak az aktív taglétszámot vesszük és azt, hogy ebből kb. mennyi pénz folyhat be havonta a tized révén (és akkor az egyéb, soron kívüli adakozásokról, az 1%-ról, illetve a költségvetési támogatásról még nem beszéltünk), akkor milyen irdatlan vagyont halmozhat fel a gyülekezet – adómentesen, ellenőrizetlenül! Mondjuk úgy: bőven van miből csarnokokat, iskolákat építeni, fenntartani – amire hivatkozva mondja azt Vámos György, hogy jogos a HGY elit körbe való beemelése  -, és még a vezetők luxus életvitelére is jut. A szerencsétlen mezei gyülekezeti tag meg közben sokszor beleszakad az adakozásba.

De megmondom őszintén én annak idején bezártam a szememet, fülemet ezekre a visszásságokra, nem foglalkoztam velük (talán nem is mertem kutatni ezeket a dolgokat). Csak mostanában, utólag, már a kilépésem után fedezem fel mik is történtek a gyülekezetben felsővezetői szinten.

Ezek a részek pedig ma már kifejezetten ironikusak az új egyházügyi törvény fényében:

“A gyülekezet a puritán tradíciót követve minél inkább el akart fordulni a történelmi egyházak (elsősorban a római katolikusok) gyakorlatától, amelyek a múltban rendszerint az állammal való szoros kapcsolattartás profitjaként szerzett vagyonból éltek.”

[…]

Régebben például elvet csináltunk abból, hogy az állami költségvetésből egy huncut krajcárt sem fogadunk el hitéleti célokra, hiszen minden felekezetnek el kell tartania önmagát. Aztán ez a tanítás “elhalkult”, és ma már a Hit Gyülekezete is részesül a büdzséből, ha nem is nagy mértékben.”

 
75 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 17. vasárnap hüvelyk Fundik, Hírek, Karizmatikus, Magyarország, Protestáns, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,