RSS

pünkösdi címkéhez tartozó bejegyzések

A Jesus Camp Szingapúrban

Emlékeztek még ezekre?

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/03/14/punkosdi-karizmatikus-agymoso-gyerektabor/

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/05/14/jesus-camp-a-teljes-film/

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/06/07/jesus-camp-kimaradt-jelenetek/

Nos, a Jesus Camp tábor vezetője, Becky Fischer újabban Szingapúrban szedi áldozatait. Meneküljetek, srácok, amíg nem késő!

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 25. vasárnap hüvelyk Fundik, Karizmatikus, Protestáns

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Marjoe

Ebben a bejegyzésben már említettem Marjoe-t, aki pünkösdi-karizmatikus prédikátor volt egészen addig, amíg 1972-ben le nem leplezte magát egy dokumentumfilmben. Szolgálata alatt tapasztalható volt mindaz, amit ma a karizmatikusok a felkent szolgálat jeleként tartanak számon: az emberek földre estek, “nyelveken” szóltak, “meggyógyultak”. Csakhogy Marjoe sosem hitt Istenben. Elmondása szerint az ún. pünkösdi-karizmatikus élmények nem mások, mint szuggerálás, hipnózis, érzelmi manipuláció, ámítás és önámítás.

A korábbi bejegyzésembe betettem egy rövid összefoglalót a Marjoe című dokumentumfilmből, de most megtaláltam a teljes filmet.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 5. hétfő hüvelyk Karizmatikus, Protestáns

 

Címkék: , , , , ,

Karizmatikus őrjöngés

A Szent Szellem munkálkodik 😀

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 24. vasárnap hüvelyk Fundik, Humor, Karizmatikus

 

Címkék: , , , , ,

Interjú Németh Sándorral az Echo TV-ben

Tubákos Szelencének köszönöm az alábbi linket. Vámos György interjúja Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezető lelkészével:

http://www.echotv.hu/index.php?akt_menu=71&mm_id=127&v_id=8780

Hmmm. Németh Sándor az Echo TV-ben, ráadásul milyen mézes-mázos tálalásban! Ez is rámutat arra a 180 fokos fordulatra, amely bekövetkezett a Fidesz és a Hit Gyülekezete viszonyában a közelmúltban.

Néhány megjegyzés a részemről az elhangzottakhoz:

Németh Sándor azt mondja, hogy a “gyülekezet passzív tagsága 200 ezer fő”. Passzív tagságnak ő azokat nevezi, akik felé az elmúlt 20 évben szolgáltak, azaz, akik az elmúlt 20 évben megfordultak a gyülekezetben. Ez ugyanaz a szemfényvesztő tagszámlálási mód, amit a történelmi egyházak is alkalmaznak, amikor mindenkit, akit csecsemőként vagy gyerekként megkereszteltek a tagjaik közé sorolnak, akkor is, ha az illető maga már rég nem vallaná magát hívőnek!

Németh Sándor számítási módja szerint én is benne vagyok abban a 200 ezerben, akit ő a gyülekezet passzív tagságának nevez. Kikérem magamnak! Attól, hogy valamikor a múltban tag voltam, ma már nem vagyok sem aktív, sem passzív, sem semmilyen tagja a Hit Gyülekezetének!

Vámos György a Hit Gyülekezete taglétszámát és jótékonysági akcióit (pl. hogy segítettek a vörösiszap katasztrófa áldozatainak) hozza fel érvként amellett, hogy miért volt jogos a hitgyülit beemelni az egyházak elit körébe. Németh Sándor a riport vége felé azt jegyzi meg az új egyházügyi törvény kapcsán és annak kapcsán, hogy a HGY is bekerült az egyházak elit körébe, hogy végre “az egyházakban is a teljesítményt, a munkát méltányolják…”

És mi van azokkal a felekezetekkel, akik szintén jótékonykodnak, oktatnak, dolgoznak, és mégsem kapták meg ezt a státuszt? Tényleg jó az az érv a megkülönböztetésükre, hogy ők kevesebben vannak? Abszurd!

Németh Sándor a riport vége felé: “Örömmel látom, hogy a Fidesz számára is nagyon fontos a vallásszabadság érvényesülése.”

Megállapíthatjuk, hogy a Hit Gyülekezete számára is csak addig volt fontos a vallásszabadság, amíg az érdekük volt. Most, hogy bekerültek az elit körbe, már nem látják az óriási különbséget a vallásszabadság és aközött ami felé jelenleg tart ez az ország…

Természetesen az én álláspontom az, hogy az egyházaknak – egyiknek sem – nem szabadna semmiféle ilyen státuszt biztosítani (költségvetési támogatást stb.). És semmi esetre sem szabadna az államnak egyenlőbbeket számon tartani az egyenlők között. Ez nem világnézetileg semleges állam! Persze a Fidesz már rég nem is akar úgy tenni, mintha az lenne…

Vámos György felhozza a nagyapja tanácsát arra vonatkozóan, hogy minden keresetéből adjon 10 százalékot a szegényeknek. Ezzel semmi problémám nincs, valóban szebb lenne a világ, ha mindenki így tenne – persze nem mindegy, hogy minek a 10 százalékáról beszélünk, egy kis keresetből nehezebb a 10 százalékot odaadni, mert jobban fog hiányozni a családi költségvetésből.

Viszont ezután az ilyenfajta adakozást a hitgyülis tizeddel állítja párhuzamba, ami nevetséges! A Hit Gyülekezete nem szegény ember ugyanis! A Hit Gyülekezete talán néha jótékonykodik az adományokból (nem vitatom), de a hívek által összeadakozott pénzből igen jól élnek a “szolgáló” testvérek és maga Németh Sándor! Szóval a hitgyülis adományokból sok nem a szegények segítésére, hanem a vezetők életszínvolának növelésére megy el. A hozzánk, a helyi gyülibe Budapestről lejáró szolgáló testvér is igen drága kocsival járkált és tudomásom szerint nem ő az egyetlen…

Nemrég bukkantam erre a cikkre a neten: http://epa.oszk.hu/00700/00721/00006/profetak.html. Itt egy egykori hitgyülis ír arról, hogy a hitgyüli miként emelte be a “bővölködés teológiáját” a tanításai közé. A cikk írója, Fazekas Csaba történész, aki egykor szintén a HGY tagja volt, majd a ’90-es évek végének nagy szakadása során (amiből kinőtt a Budapesti Autonóm Gyülekezet) ő is elhagyta a gyülekezetet (de továbbra is keresztény maradt).

Az egyik fő problémája éppen az ún. “bővölködés teológiája” volt, amely az USA-ból indult ki (honnan máshonnan?) és azt tanítja, hogy a híveknek adakozniuk kell ahhoz, hogy áldottak legyenek, illetve a sikeres keresztény egyik fokmérője az anyagi áldás – amit csak akkor tud bekövetkezni, ha adakozol a “Istennek”, azaz a gyülekezetnek. Ezt a tanítást ilyen bibliai igékre alapozzák:

“Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek” (2 Kor. 9:5-8).

“Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.” (Luk. 6:38)

Az adakozás – ahogy Németh Sándor elmondta a riportban – valóban önkéntes alapú a HGY-ben és szó szerint valóban nem kényszerítik rá az embereket. Aki nem akar, az nem ad, csakhogy a fenti igék mindig megfelelő hangsúlyt kapnak egy-egy gyűjtés előtt és mindig úgy alakítják a prédikációkat, hogy kellően rosszul érezze magát az, aki nem ad vagy “keveset” ad…. Tehát nem kényszerrel, de agymosással, bűntudat, lelkiismeret furdalás keltéssel, illetve az anyagi áldás ígéretével – a szokásos keresztény lelki trükkökkel – elérik, hogy a többség adakozzon, akár erején felül is.

Ez a módszer már az USA-ban is bevált a hívek anyagi megkopasztására és a prédikátorok gazdagodására, s a Hit Gyülekezete is lelkesen átvette ezt a tanítást. (Vajon miért?)

Néhány részlet Fazekas Csaba fent belinkelt cikkéből (de érdemes az egészet elolvasni):

“Teljesen helytállóan véli úgy, hogy a prosperitás-elmélet lényegében az elmúlt században felbukkant és a parttalan szabad versenyre épülő kapitalizmus krisztianizált változata. Nem akarom a szerző “telitalálatait” újra leírni, kiemelném viszont a tanítás forrásvidékein tett barangolását: valóban arról van szó, hogy az Isten anyagi áldásáról szóló részeket indokolatlanul túldimenzionálták, megfeledkezve arról, hogy az áldás a Bibliában egy rendkívül összetett és sokféle módon megnyilvánuló dolog.

Hiszek abban, hogy Isten kegyelme a szűkölködők életében ilyen módon is megnyilvánulhat, a prosperitás-teológusok szemében azonban ez valóságos automatizmussá vált. Ha jó keresztény vagy, akkor Isten gazdaggá, vagyonossá tesz, s ez olyan törvényszerű, mint az egyszeregy – lehetne röviden összegezni mindazt, amiben magam is hosszú ideig éltem, s tagadtam le minden olyan jelenség puszta létét is, ami ennek az ellenkezőjére utalt volna, pedig volt és van ilyen bőven. Hányszor fogadtam kétkedve a – nem viccelek – “mennyei automatáról” szóló tanításokat, vagy azokat, amelyek szerint az adakozás tulajdonképpen “befektetés a mennyei bankba”, amely, mint tudjuk, sosem kerül csődhelyzetbe, és amennyit adakozol, azt hamarosan kamatostól kapod vissza stb. A gyülekezetből történt távozásom óta hitetlenkedem amiatt, hogy egykor hol teljes azonosulással, hol kénytelen-kelletlen magam is hitelt adtam mindennek. A sok emlék közül csak azt idézném fel, hogy amikor a gyülekezetben gyűjtést tartottunk, gyakran énekeltük azt a fülbemászó éneket, amelynek refrénje: “adj, és biztosan visszaszáll…”

Így volt, ezt én is tanúsíthatom.

“Ha ugyanis szükséget szenvedünk, vagy ha csak nem annyink van, amennyit szeretnénk, akkor nem biztos, hogy ennek hitéletünk gyengesége az oka. A prosperitástanban kimondatlanul (sőt, alkalmasint kimondva is) ott bujkált a feltételezés: ha Isten automatikusan bőségesen áld meg minket anyagiakkal, akkor annak hiányában valami baj van velünk, esetleg rossz keresztények, hitetlenek, bűnösök vagy a “szükségesnél” kevesebbet adakozók voltunk. Ez a jelenség egyébként nagyon hasonlít ahhoz, amikor a pünkösdi-karizmatikus mozgalom esetenként a gyógyítással kapcsolatos bibliai tanításokat sarkítja odáig, hogy ha betegséged van és nem tudsz tőle ima által azonnal megszabadulni, akkor valami egyéb baj van veled, “démonok gyötörnek” stb. (vö. Szalai (1998), 96-102. o.).

És itt következik az, amiről Kocsis Tamás – érthetően – nem beszélt: miközben a prosperitás teológiája egyre többek gondolkodását hódítja meg elméletben, egyre kevésbé megy át a keresztény hívők gyakorlati életébe. Mindennek “gyümölcse” sokak életében az önvád, az értetlen önmarcangolás, amelyet még bevallani is szégyellnek. Hetente legalább kétszer hallják a pulpitusról, hogy aki ad, annak adatik, adj minél többet, s nemsokára gondtalan életet élhetsz, vagy már most is élsz, ugye? (Igeeeeeen!) A prédikátorok azonban nem mernek szembesülni a ténnyel, hogy a gyülekezet tagjainak életében mindennek nyoma sincs. Magam is gyakran szégyenkeztem amiatt, hogy közalkalmazotti (tanári) fizetésemből nem lényegülhettem át a bővölködéstan illusztrációjává, magamban kerestem a hibát, vajon miért nem szakad nagyobb anyagi áldás rám, hiszen szerettem és szolgáltam az Istent, s egy vidéki gyülekezet vezető személyisége voltam. Bizony, sokaknak okozott traumát e tanítás hallgatása, s hogy nem tudták összeegyeztetni azt saját életkörülményeik valóságával. Jó ideje Miskolcon élek, az itteni gyülekezet nagy részét kezdetektől fogva egyszerű, Istent szerető, ám nagyon is szegény emberek (munkanélküliek, kisfizetésűek stb.) alkotják, akik hümmögve hallgatták órákon át, amint a Budapestről érkezett prédikátor amerikai stílusú ódákat zeng a bővölködésről. (Benny Hinn – Kocsis konklúziójaként idézett – manilai megtapasztalásait én Miskolcon éltem át.) Kis, vidéki gyülekezetünket alig néhány vagyonos ember adományai “tartották el” mindig is, a többségnek néha a buszjegy kifizetése is problémát okozott, mégis a bővölködést kell hirdetniük. Nem hiszem, hogy állapotuk miatt Isten előtt rossz kereszténynek bizonyulnának az utolsó napon.

Felidéznék egy esetet ezzel kapcsolatban. Egy alkalommal, amint éppen nyakig ült az ország a Bokros-csomagban, említett prédikátorunk arról beszélt, hogy milyen arányban illik adakozni az új fővárosi Hit-csarnokra, s a következő kérdést tette fel. “Hogy mennyit tudtok adakozni? Vegyünk például egy átlagos nettó fizetést, az körülbelül ötvenezer forint…” Maga sem vette észre, hogy döbbent csend fogadta szavait, s a gyülekezet struktúrájára, hangulatára jellemző módon senki sem merte megmondani neki, hogy a túlnyomó többség – különösen Miskolcon – rendszerint alig több mint a feléből tartott el egy családot. Amióta a gyülekezetből távoztam, megőriztem Istenbe vetett hitemet, s úgy érzem, hozzá való kötődésemet is, eltűnt viszont az anyagi életem miatti önvádam, sőt – lehet, hogy inkább az általános gazdasági törvényszerűségeknek megfelelően – családommal még egy kicsit jobban is élünk, legalábbis egyelőre. Hogyan is lehetséges ez?

[…]

A Hit Gyülekezetében az utóbbi időben nem tudok szegénységgel kapcsolatos tanításról, pedig a Bibliában legalább annyi szó esik a szükséges javakban hiányt szenvedőkről, mint az azokban bővelkedőkről (vö. Jelenits (1992)).”

[…]

A krisztianizált prosperitás vélt törvényszerűségei a valóságban elsősorban egy szűk, egyre oligarchikusabbá váló kör, a Hit Gyülekezete vezetőinek életében “működnek”. Cinikusan mondhatnánk, hogy könnyű azoknak a bővölködésről tanítani, akik maguk szabják meg saját jövedelmüket a gyülekezeti kasszából. A gyülekezet egyéb főállású alkalmazottainak bérezése ugyanakkor nem mutatott ezzel párhuzamot, általában keveset kerestek, sokan kifejezetten nehezen éltek, de vállalták azt a gyülekezet céljai érdekében. (A közelmúltban ezen a téren – információim szerint – történtek változások.) A vezetők rendszerint az “akik az evangéliumot hirdetik, abból éljenek” bibliai igazságra hivatkoznak (1Kor 9,14.), de Pál apostol nem beszélt arról, miként tegyék ezt. Úgy gondolom, valóban indokolatlan és szélsőséges dolog lenne elvárni, hogy egy ekkora tagságot szerzett gyülekezet vezetői másodállásban végezzék munkájukat és Trabanton járjanak. Ám legalább ennyire a másik véglet az az indokolatlan luxus, amelyet a gyülekezet vezetősége természetesnek tart. Gyülekezetszerte legendák keringenek Németh Sándor vagyonáról, balatoni villájáról, de szerintem nem is ez a lényeg, mert erről a kívülálló aligha rendelkezik hiteles információkkal. Amiről viszont tudhatunk és magam is mindig kifogásoltam, az a vezetőknek “áldásképpen” juttatott adományok, valamint a sokmilliós autócsodák. A vezetősége eltartásában a gyülekezet megint csak túlzásokba esett, s nem vette észre, hogy Magyarországon egyszerűen értelmetlen és felesleges az, ami Amerikában esetleg megszokottan csillog (vagy talán ott sem). A miskolci Hit Gyülekezete például csak azért havi több tízezer forintot juttat budapesti pásztorának, hogy az illető heti egy délután megtart egy istentiszteletet, ami benzinköltséggel együtt is kissé aránytalannak látszik. Aztán kisebbfajta deficitet okozott egy-egy “nevesebb” vendégszolgálat, hiszen arról nem lehetett szó, hogy ne luxushotelben szállásoljuk el igehirdetőnket stb. Egymás között súgva megemlítettük, hogy talán a gyülekezet vezetőségi megbeszéléseit sem méregdrága szállodák konferenciatermeiben kellene tartani, de senki sem merte ezt az álláspontot határozottan képviselni. A helyi gyülekezetek között állandóan vetélkedés folyt azzal kapcsolatban, hogy nehogy túl keveset adjunk valamiért, nehogy baj legyen belőle. Hangsúlyozom, mindezért nem felelősöket keresek, nem tiltakozok, nem kiabálok, sőt, sok érintettet hibáztatni sem tudok, egyszerűen csak megállapítom, hogy a Hit Gyülekezete bizony elszakadt a magyar valóságtól, amelynek egykor jó ismerőjének bizonyult, s önmaga szubkultúrájaként keresi helyét a világban. Talán ez a prosperitás teológia egyik forrása is.

De úgy látszik, az eltévelyedésnek nincsenek határai. 1998 őszén, amikor felavatták a Hit Gyülekezete impozáns csarnokát, egy héten keresztül másról sem volt szó, csak az adásról, az adásról és az adásról, amelynek hihetetlen gyümölcsei várnak az adakozó keresztényre. A vendégszolgálatot az a bizonyos amerikai Rodney M. Howard-Browne biztosította, akiről Kocsis Tamás tanulmánya nem tesz említést, noha a prosperitás teológiának és a nemzetközi karizmatikus mozgalomnak ma sokkal inkább meghatározó alakja, mint például a Hit Gyülekezete előtt – talán Németh Sándort érintő burkolt kritikái miatt – jó ideje kegyvesztettnek tűnő Derek Prince. Hogy ez a Rodney milyen hatást tud tenni az emberekre, jól mutatja, hogy egykori atyámfiai nekem is lelkesen számoltak be arról (ekkor már nem voltam a gyülekezet tagja), hogy “micsoda fantasztikus adakozások voltak, most jöttünk rá, hogy mindent adni kell” stb. (A gyülekezeti csarnok költségei nyilván külön témát jelentenek.) Állítólag Rodney is valósággal “kiporszívózta” az emberek pénztárcáját, nem csodálkoznék, ha egyeseknek az adakozásaik később megélhetési gondokkal párosulnának. Összességében úgy gondolom, hogy ez már önmagáért való szélsőség, és ki tudja, mi jöhet még. Vagyis nemcsak az érdekes kérdés, hogy az adakozás túlhangsúlyozása bekövetkezett, hanem az is, hogy mire fordítják ezeket az óriási összegeket. A gyülekezeti bizonyságtételekben az anyagi áldás fontos helyet kapott, de hogy milyen is azok tartalma, gondoljuk csak meg, valaki a bővölködés teológia gyümölcsének tekintette, amikor egy vevője tudatosan többet fizetett a vásárolt áruért (ez talán már másokkal is előfordult), illetve anyagi áldásnak minősült, ha “pénzt kaptam a szüleimtől” stb.”

Azt hiszem a fent leírt erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető gyakorlat inkább magyarázza a gyülekezet anyagi bővölködését, mintsem Isten áldása. Érdemes utánaszámolgatni, ha csak az aktív taglétszámot vesszük és azt, hogy ebből kb. mennyi pénz folyhat be havonta a tized révén (és akkor az egyéb, soron kívüli adakozásokról, az 1%-ról, illetve a költségvetési támogatásról még nem beszéltünk), akkor milyen irdatlan vagyont halmozhat fel a gyülekezet – adómentesen, ellenőrizetlenül! Mondjuk úgy: bőven van miből csarnokokat, iskolákat építeni, fenntartani – amire hivatkozva mondja azt Vámos György, hogy jogos a HGY elit körbe való beemelése  -, és még a vezetők luxus életvitelére is jut. A szerencsétlen mezei gyülekezeti tag meg közben sokszor beleszakad az adakozásba.

De megmondom őszintén én annak idején bezártam a szememet, fülemet ezekre a visszásságokra, nem foglalkoztam velük (talán nem is mertem kutatni ezeket a dolgokat). Csak mostanában, utólag, már a kilépésem után fedezem fel mik is történtek a gyülekezetben felsővezetői szinten.

Ezek a részek pedig ma már kifejezetten ironikusak az új egyházügyi törvény fényében:

“A gyülekezet a puritán tradíciót követve minél inkább el akart fordulni a történelmi egyházak (elsősorban a római katolikusok) gyakorlatától, amelyek a múltban rendszerint az állammal való szoros kapcsolattartás profitjaként szerzett vagyonból éltek.”

[…]

Régebben például elvet csináltunk abból, hogy az állami költségvetésből egy huncut krajcárt sem fogadunk el hitéleti célokra, hiszen minden felekezetnek el kell tartania önmagát. Aztán ez a tanítás “elhalkult”, és ma már a Hit Gyülekezete is részesül a büdzséből, ha nem is nagy mértékben.”

 
75 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 17. vasárnap hüvelyk Fundik, Hírek, Karizmatikus, Magyarország, Protestáns, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Benny Hinn

Benny Hinnt korábban futólag már említettem néhány bejegyzésben. A világ egyik leghíresebb “hit gyógyítója”. Magyarországon régebben a Hit Gyülekezete forgalmazta a könyveit – egyet én is olvastam a Szent Szellemről. Nem tudom most mi az álláspont a hitgyüliben Hinn testvérrel kapcsolatban, mert nemrég elvált és ezt a fundamentalista keresztényeknél nem nézik jó szemmel.

Nekem azonban nem ez a bajom vele, hanem az, hogy egy csaló. Persze a többi “nagy kenetű” karizmatikus hit gyógyítóról is elmondható ugyanez, csak Hinnek – lévén ő az egyik leghíresebb – kicsit utána is jártak ebben a dokumentumfilmben:

Az első részben láthatjuk Hinn mekkora showman. Néhány érdekes állítás is elhangzik. 1:34-nél azt mondja, hogy emlékszik egy férfire, aki kígyóvá változott a szemei előtt és 2000 ember látta mindezt. 😀 1:48-nál azt meséli, hogy Afrikában (hol máshol? 😉 ) egy férfi feltámadt egy istentiszteleten. 2:31: Egy nőről mesél, akinek tumora volt és az istentiszteleten az ima hatására a tumor a színpadra esett 😀 . 2:45: Szerinte bizonyos bevándorlók (pl. Haitiből) démonokat hoznak magukkal az USA-ba (a vicces ebben az, hogy ő maga is bevándorló).

Aztán láthatunk két beteget, akik Istentől és Hinn gyógyító kenetétől várják a csodát. A 22 éves Jordy Gibsonnak halálos vesebetegsége van, kétnaponta dialízisre kell járnia. Az orvosai vesetranszplantációt javasolnak, ám Jordy ezt nem akarja egyelőre. Abban bízik, hogy Hinn egyik istentiszteletén meggyógyul. Ugyanígy bízik Hinn gyógyító kenetében Jenna és kislánya Grace (6:51).

Benny Hinn azt állítja, hogy minden évben ezrek gyógyulnak meg a szolgálata alatt. Például azt állította, hogy meggyógyult a nehézsúlyú boxoló, Evander Holyfield szívproblémája (0:27). A hálás Holyfield később ezért negyedmillió dollárt adományozott Hinnek. Aztán ott van a 8 éves William Wanderfox (0:47), akinek állítólag a látása javult meg. Hinn itt megígérte, hogy finanszírozza a fiú tanulmányait. Egy másik istentiszteleten pedig állítólag egy idős nő rákját űzte ki a testéből (1:10).

Egy könyvben Hinn arról írt, hogy egyszer istentiszteletet tartott egy katolikus kórházban és egy nővér megkérte, hogy tegye rá a kezét mindazokra a betegekre, akik nem tudtak elmenni az istentiszteletekre. Hinn állítása szerint az emberek teljesen a Szent Szellem hatása alá kerültek, meggyógyultak és minden irányból a hála hangjai hallatszottak. A műsor felkereste a könyvben említett kórházat és nővért, aki cáfolja, hogy ez megtörtént volna.

Megszólal egy fiatal pásztor is, Justin Peters (4:24), aki korábban hitt Hinn kenetében, de ma már – miután elemezte a kolléga szolgálatát és az embereket – úgy gondolja, hogy az egész szemfényvesztés. Peters maga is születésétől fogva testi fogyatékos.

A műsor rejtett kamerát vitt Hinn egyik istentiszteletére, hogy megmutassák valójában mi történik.

A csodák előtt pénzgyűjtés folyik (5:57). Minden istentisztelet egy pontosan megtervezett koreográfia szerint zajlik. Hinn kijelenti, hogy Isten megsúgta neki, hogy a közönség soraiban itt, meg ott meggyógyult valaki tumorból, ebből, abból. Majd az állítólag meggyógyultak vagy gyógyulni vágyók a színpadra tódulnak. Amit azonban a tévé nem mutat – viszont a rejtett kamera ebben a dokumentumfilmben igen -, hogy nem mindenki mehet fel a színpadra: Hinn emberei válogatnak. Azokat, akiknek szemmel látható betegsége van, elhajtják. Csak olyanokat engednek fel, akikről Hinn probléma nélkül kijelentheti, hogy meggyógyultak, mert ott és akkor nem ellenőrizhető a dolog. Hinn egyik egykori biztonsági embere (8:20) is beszél erről.

Ebben a részben láthatjuk, amint az első részben bemutatott Grace-t és édesanyját hajtják el a színpadtól Hinn emberei. Ugyanez történt egy héttel később Justin Petersszel is. Az egykori biztonsági ember szerint és a rejtett kamera tanulsága szerint is a látható fogyatékossággal rendelkezőket, tolókocsisokat a leghátsó sorokba küldik.

Hinn azt állítja, hogy csak orvosilag igazolt csodákat tesz közzé. A műsor felkeresett három, egymástól független embert, akiről Hinn egy torontói istentiszteleten azt állította, hogy meggyógyultak. Kiderült, hogy az a nő, akiről Hinn azt állította, hogy meggyógyult rákból, nem is volt rákos. Egy másik cukorbaja csak romlott az istentisztelet óta és azóta kórházba került. Egy nő pedig, akiről Hinn azt állította, hogy meggyógyult AIDS-ből, továbbra is AIDS-es. Peters elmagyarázza hogy is működik ez: ott a helyszínen az emberek egy ideg valóban elhiszik, hogy meggyógyultak. Aztán persze néhány napon belül kiderül számukra is, hogy nem. Egyfajta tömeghipnózisról van szó.

A második részben bemutatott csodákról is kiderítette a műsor, hogy Holyfielednek sosem volt szívproblémája, hanem téves diagnózist állítottak fel róla, a 8 éves William szeme továbbra is beteg és soha egy fillért sem látott Hinntől, a rákból “meggyógyult” idős nő pedig nem sokkal az interjú után meghalt – rákban.

Ezután a film Hinn pénzügyeire fordítja a figyelmet. Bemutatják fényűző életmódját.

Láthatjuk a gyűjtést. És láthatjuk, hogy a hívek mennyire hiszékenyek. A vesetranszplantációra váró fiatalember továbbra is rendületlenül hisz Hinn kenetében és megvédi a pásztort: azt mondja nem azért kér adományokat, hogy meggazdagodjon, hanem, hogy terjeszthesse Isten igéjét és elvigye a gyógyulást az embereknek, márpedig ennek költségei vannak. Ó, igen, tényleg csak arra kell a pénz és csak annyi…

A biztonsági ember szerint egy istentiszteleten több százezer dollár befolyik. A legtöbb, aminek tanúja volt 780 ezer dollár egyetlen istentiszteleten! Csak hogy érzékletesebb legyen: magyar pénzben az több, mint 140 millió forint! Ezen kívül vannak állandó adományozók is és persze sok pénz folyik be Hinn könyveiből, videóiból és dedikált Bibliákból is.

Az USA-ban vallási szervezeteknek nem kell közzé tenniük a pénzügyeiket, ám sok mégis megteszi önkéntesen. Hinn szervezete nem. Becslések szerint az évi bevétele 200 millió dollár is lehet és mivel vallási szervezetről beszélünk mindez adómentesen…

3:13-nál Hinn azt mondja, hogy egy fillér sem megy hozzá a befolyt pénzekből. Gondolom a villáját angyalok építették fel. Ezután a film bemutatja Hinn luxus életvitelét.

A műsor szeretett volna interjút készíteni Hinnel is, de ő visszautasította, ezért egy rejtett kamera társaságában találkoztak vele (1:40). Megkérdik, hogy miért nem hozza nyilvánosságra a pénzügyeit. Erre kitérő választ ad és azt mondja, hogy szívesen elmenne a televíziócsatornához interjút adni. A csodákról is kérdezik. Azt mondják neki, hogy szeretnének bizonyítékokat, hogy valóban megtörténtek, szeretnék látni az orvosi papírokat, szeretnének beszélni az orvosokkal. Hinn azt mondja “ez nem probléma” és aztán megint terel. Aztán azt mondja, hogy amikor az emberek a színpadra mennek, akkor ő csak azt tudja mondani, amit ők elmondanak neki az állapotukról. Ne feledjük azonban: Hinn azt állította, hogy csak orvosilag igazolt csodákat tesz közzé! A végén Hinn azt mondja, hogy szívesen beszél erről tévéműsorban, mire a dokumentumfilm készítői elárulják neki, hogy most is forgott a rejtett kamera. Hinn minden ígérete ellenére később sem adott hivatalos interjút a műsornak…

Jordy Gibsonnak végül sikerült elmennie Hinn egyik istentiszteletére. Egy évvel később még mindig dialízisre járt és várta a csodát, továbbra is visszautasította a transzplantációt és védte Hinnt.

6:00-nál Hinn: “Sosem hazudtam nektek! Soha nem is fogok. Inkább meghalnék, mint hogy hazudjak Isten embereinek.”

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 19. vasárnap hüvelyk Fundik, Karizmatikus, Protestáns

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

“Benyújtották az új egyházi törvényjavaslatot”

Forrás: http://index.hu/belfold/2011/06/10/benyujtottak_az_uj_egyhazi_torvenyjavaslatot/

“A Hit Gyülekezete nem került egy szintre a katolikusokkal, csak a krisnásokkal, viszont a legkedvesebbek között vannak a bolgár ortodoxok. A szcientológusokat nem említi a szöveg.

Benyújtották az Országgyűlésnek a lelkiismereti- és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot; a dokumentum melléklete 13 felekezetet említ, amelyeket az 1895-ös törvény alapján bevett, illetve elismert felekezetnek minősít; ugyanakkor a történelmi egyház kifejezés nem szerepel a dokumentumban – olvasható a parlament honlapjára pénteken felkerült törvényjavaslatban.

A törvényjavaslat szerint 2012. január 1-jén hatályát veszti a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény.

A négy KDNP-s honatya – Lukács Tamás, Vejkey Imre Varga László és Harrach Péter – által benyújtott törvényjavaslat a fenti kategóriába sorolja a Magyar Katolikus Egyházat, a Magyarországi Református Egyházat, a Magyarországi Evangélikus Egyházat, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközséget, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyét, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusát, a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyházat, a Magyarországi Román Ortodox Egyházat, az Orosz Ortodox Egyház Moszkvai Patriarchátusát, a Magyarországi Unitárius Egyházat és a Magyarországi Baptista Egyházat.
A krisnások és az Üdvhadsereg mellé került a Hit Gyülekezete

A javaslat melléklete felsorolja azokat a jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházakat, amelyekkel a kormány megállapodást köt: Magyarországi Metodista Egyház, Magyar Pünkösdi Egyház, Hetednapi Adventista Egyház, Erdélyi Gyülekezet, Hit Gyülekezete, Üdvhadsereg Szabadegyház, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége.

A melléklet további 23 egyházat sorol fel, amelyek országos lefedettségűek, illetve világvallásokhoz kötődnek és jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek; ezeknek elismert vallási közösségekké való nyilvánítását szorgalmazza. Közöttük szerepelnek egyebek mellett a mormonok, a buddhista és iszlám vallási közösségek, a nazarénusok, a Jehova Tanúi és az anglikán egyház is. Nem említi viszont a szöveg a Szcientológia Egyházat.

[…]

A törvényjavaslat megállapítja: a “vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, mely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartási követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja”.”

“Vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, mely természetfelettire irányul…  tanai a valóság egészére irányulnak…”

Számomra ez kissé ellentmondásosnak tűnik. 😀 Érdemes lenne akkor előbb meghatározni annak a “valóságnak” a fogalmát, amiben benne foglaltatik a “természetfeletti” is. Melyik “természetfelettivel” operáló valóság a valóság? A keresztények természetfölöttivel kapcsolatos elképzeléseivel operáló, netán a muszlimokéval, a krisnásokéval, a buddhistákéval?

“Valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartási követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.”

Mi van akkor, ha szerintem sértik az erkölcsöt és az emberi méltóságot a Biblia egyes tanításai? Példák.

“Biztosítani kívánja a törvényjavaslat az állam és az egyház különválasztását, ugyanakkor törvényes keretet kíván biztosítani ahhoz, hogy “az állam a közösségi célok érdekében együttműködjön az egyházzal”.

[…]

A hitoktatás költségeit – külön törvény, illetve az egyházakkal kötött megállapodások alapján – az állam biztosítja.”

Tényleg nagyon külön lesz választva akkor az állam és az egyház. Gondolom az adónkból is részesülnek továbbra is…

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 12. vasárnap hüvelyk Hírek, Magyarország, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Jesus Camp – kimaradt jelenetek

Két bejegyzésben is foglalkoztam már a Jesus Camp című filmmel, de nem tudok betelni vele. 😀

(Íme a két korábbi bejegyzés:

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/03/14/punkosdi-karizmatikus-agymoso-gyerektabor/

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/05/14/jesus-camp-a-teljes-film/ )

Amit most találtam ezzel kapcsolatban azok olyan jelenetek, amelyek kimaradtak a filmből:

Rachel a “szellemi ajándékairól” beszél 

A kislány azt állítja, hogy az ajándékai: szellemek megítélése, prófétálás, nyelveken szólás – és hallja az Urat. Tud vele beszélgetni….

Levi böjtöl 

A kisfiú elmondja, hogy az elmúlt három napban böjtölt és nagyon éhes. Szerinte böjtöléskor az Úr megmozgatja az ember szívét és a Szelleme megerősödik az emberben. Véleménye szerint a böjt célja, hogy az ember az evés helyett az imádkozásra szánja az idejét. Azt is hozzáteszi, hogy minden egyes nap szellemi harc folyik körülöttünk és a sötétség erői mindig támadják a hívőket, de ha fel vagy fegyverezve hittel, az megvéd.

Keresztény bábjáték

A gyerekek bábjáték közben is a keresztény dogmákat idézik. A kislány bábja böjtöl, a másik (a zöld) nem. Így a kislány bábja kiosztja a zöldet, hogy nem Isten akaratát cselekszi, képmutató, hazug stb…

Útra készen Irakba

A jelenet elején a gyerekek egy felügyelővel bejárják a várost és ébredésért imádkoznak. Majd az Irakban harcoló amerikai katonákért. Az egyik kislány számára ez személyes ügy, hiszen édesapja hivatásos katonaként épp Irakba készülődik. Természetesen ők ezt úgy értékelik, hogy Jézust és a “szabadságot” viszik el az irakiaknak. Az iraki emberek ezt esetleg másképp láthatják… (Hívhatjuk ezt akkor keresztes háborúnak? Legalábbis ezen család szempontjából…)

Isten mondta neked?

A fenti katona felesége. Amikor a férje jelentkezett szolgálatra, egyetlen kérdése volt hozzá: “Isten mondta neked, hogy ezt tedd?” A férj azt mondta, igen. Innentől nem kérdés számukra, hogy helyes, amit tesz. A feleség szerint gyermekeinek nem fog hiányozni a földi apjuk – hiszen így legalább mélyebb kapcsolatot tudnak kialakítani a mennyei Atyával…

Győzni fogunk!

Becky Fischer a tábor vezetője arról, hogy a keresztények imával, böjttel, szavazatokkal stb. harcolnak az állítólagos ellenséggel. És persze győzni fognak, mert a Biblia ezt ígéri.

Démonikus manifesztációk

Stratégiai megbeszélés arról mi a teendő, ha “démonikus manifesztációkat” tapasztalnának a gyerekekben. A pasi különben azt állítja, hogy az előző éjszaka démonokat látott…

Nem kényszerítjük a gyerekeinket

A pár azzal dicsekszik, hogy nem kellett kényszeríteniük a gyerekeiket a kereszténységre, az “ő választásuk volt”. Ezzel vitatkoznék. Ha beleszületsz és agymosás alatt vagy egész életedben, az nem éppen szabad választás. Tény, hogy nem is feltétlenül kényszer – legalábbis kívülről valóban nem tűnik annak és biztos, hogy onnan, “belülről” a gyerekek is úgy érzik szabadon választottak. De amikor nem mutatnak be neked tisztességes módon más altenatívákat (sőt, a más alternatívákat hamisan, hazug módon mutatják be), akkor eléggé megkérdőjelezhető mennyire szabad is valójában ez a választás.

Levi, az imaharcos

Levi az ima erejéről magyaráz. Meg arról, hogy az utolsó időkben élünk (of course :D). Amúgy érdekes, hogy ezek a fundi keresztények állandóan háborús képekben beszélnek – ők mindig harcolnak…

Isten a legnagyobb

Levi és családja keresztény (agymosó) mesefilmet néznek.

Rachel meg akarja menteni a szomszéd kislányt

Rachel szeretné elérni, hogy a szomszéd kislány templomba menjen vele.

A kultúra megváltoztatása

A gyerekeket már a politikába is belerángatják. Egy abortusz klinika melletti keresztény létesítménybe viszik őket, aminek az a célja, hogy megpróbálják lebeszélni a nőket az abortuszról. A gyerekek az abortusz ellen imádkoznak. Az intézményt vezető nő elégedetten beszél arról, hogy ez a generáció mennyire nagyszerű, mert azt teszik, amit mondanak nekik… És reméli, hogy ezek a “radikális kisgyerekek” (az ő szavai!) majd eljutnak Hollywoodba, a sportba, a művészetbe, a szórakoztatóiparba, a gazdaságba – és így változtatják meg a kultúránkat.

Isten hangját hallani

A gyerekeket arra tréningezik hogyan “hallják Isten hangját” és hogyan “prófétáljanak”.

Rachel Istennek énekel

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 7. kedd hüvelyk Fundik, Karizmatikus, Protestáns, Vallásháború

 

Címkék: , , , , , , , , ,