RSS

protestáns címkéhez tartozó bejegyzések

Dicséretes őszinteség :-)

Egy amerikai baptista gyülekezet táblája: "Az értelem a hit legnagyobb ellensége"

 
51 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 28. szerda hüvelyk Fundik, Humor, Protestáns

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Kétértelműség :)

"Ne hagyd, hogy az aggodalmak megöljenek, engedd, hogy az egyház segítsen!"

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 24. szerda hüvelyk Humor, Protestáns

 

Címkék: , , ,

Az amerikai légierő a Bibliával igazolja a nukleáris hadviselést

Nemrég az amerikai hadseregtől kikerült egy tananyag, amelyet a nukleáris hadviselés terén dolgozó katonáknak adnak le a kötelező „Nukleáris etika és nukleáris hadviselés” elnevezésű tantárgy keretén belül. Ebben a tananyagban a Bibliára alapozva igyekeznek levezetni a katonák számára, hogy miért is teljesíthetik nyugodt lelkiismerettel a parancsot akkor, ha arra kerülne sor, hogy atombombát kell ledobniuk egy népre.

Az anyag hivatkozik Szent Ágoston keresztény „igazságos háború” tanára (http://catholicism.about.com/od/beliefsteachings/p/Just_War_Theory.htm), majd pedig bibliai példákat idéz arra, amikor Isten emberei háborúban vettek részt, öltek és mészároltak – akár kifejezetten Isten parancsára. Mint tudjuk valóban sok ilyen példát lehet idézni a Bibliából. A PowerPoint 20. oldalán kijelenti: „A fővonalas zsidó történelemben nincs pacifista érzelem.” Hát tényleg nincs…

Aztán olyan újszövetségi igéket is idéznek, amelyek arra mutatnak rá, hogy Jézusnak/Istennek semmi problémája nem volt a katonáskodással és a háborúzással. Például, hogy a Lukács 7:10-től elmesélt történetben Jézus pozitív példaként állítja a római századost, vagy hogy a Lukács 3:14-ben Keresztelő János nem mondja a megtérni kívánó katonáknak, hogy megtérésük után el kell hagyniuk a hadsereget és le kell tenniük a fegyvert. Vagy felemlegetik, hogy a 2 Timótheus 2:3-ban Pál apostol a jó keresztény viselkedést a katona példáján keresztül mutatja be.

Ebből – és más példákból – levonják azt a következtetést, hogy ha a keresztény tanítás szerint a háború alapvetően etikátlan lenne, akkor nem használná oly gyakran a Biblia a harcos/katona példáját pozitív összefüggésben.

Ezután az anyag a hirosimai és nagaszaki atomtámadást ideologizálja meg (nélkülük több lett volna a civil áldozat stb. – az ismert amerikai érvek).

A PowerPoint 35. oldala idézi Wernher Von Braunt, egy egykori nácit és SS tisztet, aki egyike volt azon náci tudósoknak, akik Németország háborús veresége után az amerikaiak szolgálatában folytatták kutatásaikat a szigorúan titkos „Operation Paperclip” („Gemkapocs hadművelet”) keretében, amely számos egykori nácit és háborús bűnöst befogadott, hogy az USA-nak gyártson fegyvereket:

„Tudtuk, hogy a hadviselés újfajta eszközét alkottuk meg és a kérdés, hogy mely nemzetre, mely győztes nemzetre bízzuk rá ezt a találmányunkat sokkal inkább erkölcsi döntés volt, mint bármi más. Meg akartuk kímélni a világot az olyan konfliktusoktól, amelyen Németország keresztülment és úgy éreztük, hogy erre akkor kap a világ leginkább biztosítékot, ha olyan népnek adjuk át a fegyvert, amelyet a Biblia vezérel.” – idézi az anyag Von Braunt.

A Katonák Vallásszabadságáért Alapítvány elnöke, Mikey Weinstein azért is kifogásolja az anyagot, mert szerinte az alkotmányellenes, mivel megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét.

„Megdöbbentő módon ez a kiképző prezentáció groteszk módon megkísérli azt igazolni, hogy a háború lelkiismeretlen koncepciója ’jó, mert Jézus azt mondja, hogy az’, kifejezetten utalva állítólag ezt támogató bibliai passzusokra az Új Testamentum könyveiből, mint Lukács, Apostolok cselekedetei, Zsidó levél, Timótheus és végül még a Jelenések könyvéből is. Ha ez a visszataszító nukleáris kiképzés nem sérti mind az Alkotmány vallásszabadságra vonatkozó passzusát, mind az Alkotmány első kiegészítésének az állam vallási semlegességére vonatkozó záradékát, akkor ezek a sziklaszilárd alapelvek egyszerűen nem léteznek.” – mondta Weinstein, aki a Fehér Házban volt tanácsadó Reagen elnök idejében.

A légierő egykori kapitánya, Damon Bosetti részt vett egy ilyen képzésen és azt mondta, hogy ezt az órát ő és kollégái egyszerűen csak „Jézus szereti az atombombát beszédnek” hívták. Szerinte az órának az volt a célja, hogy a katonáknak ne legyenek lelkiismereti és erkölcsi aggályaik amiatt, ha arra kényszerülnek, hogy elindítsanak egy nukleáris töltetet. Erre vonatkozóan a képzés után még egy dokumentumot is alá kellett írniuk.

„Úgy gondolom, hogy az átlag amerikait nagyon zavarná és kellene zavarnia, ha tudná, hogy emberek olyan képzésen mennek keresztül, ahol a légierő a Bibliát idézi. Ez a fajta kiképzés veszélyes precedenst teremt, mert feletted senki sem tiltakozik. Ettől egyre inkább félresiklik az elfogadható viselkedés csoportos definíciója.”

A légierő egy másik tisztjét szintén felháborítja a dolog: „Semmiképpen sem szabadott volna ezt az órát kötelezővé tenni mindenki számára. Azt feltételezi, hogy minden nukleáris töltetekkel foglalkozó tiszt vallásos és különösképpen, hogy keresztény igazolásra van szüksége a szolgálataihoz.”

Hozzátette, hogy a vallásos katonáknak nyugodtan biztosíthattak volna ilyen képzést anélkül, hogy a többieknek is kötelezővé tették volna.

A szóban forgó PowerPoint: http://truthout.org/files/nuclear_ethics.pdf

Forrás: http://www.sott.net/articles/show/232562-US-Air-Force-Cites-New-Testament-Ex-Nazi-to-Train-Officers-on-Ethics-of-Launching-Nuclear-Weapons

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 11. csütörtök hüvelyk Biblia, Hírek, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Interjú Németh Sándorral az Echo TV-ben

Tubákos Szelencének köszönöm az alábbi linket. Vámos György interjúja Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezető lelkészével:

http://www.echotv.hu/index.php?akt_menu=71&mm_id=127&v_id=8780

Hmmm. Németh Sándor az Echo TV-ben, ráadásul milyen mézes-mázos tálalásban! Ez is rámutat arra a 180 fokos fordulatra, amely bekövetkezett a Fidesz és a Hit Gyülekezete viszonyában a közelmúltban.

Néhány megjegyzés a részemről az elhangzottakhoz:

Németh Sándor azt mondja, hogy a “gyülekezet passzív tagsága 200 ezer fő”. Passzív tagságnak ő azokat nevezi, akik felé az elmúlt 20 évben szolgáltak, azaz, akik az elmúlt 20 évben megfordultak a gyülekezetben. Ez ugyanaz a szemfényvesztő tagszámlálási mód, amit a történelmi egyházak is alkalmaznak, amikor mindenkit, akit csecsemőként vagy gyerekként megkereszteltek a tagjaik közé sorolnak, akkor is, ha az illető maga már rég nem vallaná magát hívőnek!

Németh Sándor számítási módja szerint én is benne vagyok abban a 200 ezerben, akit ő a gyülekezet passzív tagságának nevez. Kikérem magamnak! Attól, hogy valamikor a múltban tag voltam, ma már nem vagyok sem aktív, sem passzív, sem semmilyen tagja a Hit Gyülekezetének!

Vámos György a Hit Gyülekezete taglétszámát és jótékonysági akcióit (pl. hogy segítettek a vörösiszap katasztrófa áldozatainak) hozza fel érvként amellett, hogy miért volt jogos a hitgyülit beemelni az egyházak elit körébe. Németh Sándor a riport vége felé azt jegyzi meg az új egyházügyi törvény kapcsán és annak kapcsán, hogy a HGY is bekerült az egyházak elit körébe, hogy végre “az egyházakban is a teljesítményt, a munkát méltányolják…”

És mi van azokkal a felekezetekkel, akik szintén jótékonykodnak, oktatnak, dolgoznak, és mégsem kapták meg ezt a státuszt? Tényleg jó az az érv a megkülönböztetésükre, hogy ők kevesebben vannak? Abszurd!

Németh Sándor a riport vége felé: “Örömmel látom, hogy a Fidesz számára is nagyon fontos a vallásszabadság érvényesülése.”

Megállapíthatjuk, hogy a Hit Gyülekezete számára is csak addig volt fontos a vallásszabadság, amíg az érdekük volt. Most, hogy bekerültek az elit körbe, már nem látják az óriási különbséget a vallásszabadság és aközött ami felé jelenleg tart ez az ország…

Természetesen az én álláspontom az, hogy az egyházaknak – egyiknek sem – nem szabadna semmiféle ilyen státuszt biztosítani (költségvetési támogatást stb.). És semmi esetre sem szabadna az államnak egyenlőbbeket számon tartani az egyenlők között. Ez nem világnézetileg semleges állam! Persze a Fidesz már rég nem is akar úgy tenni, mintha az lenne…

Vámos György felhozza a nagyapja tanácsát arra vonatkozóan, hogy minden keresetéből adjon 10 százalékot a szegényeknek. Ezzel semmi problémám nincs, valóban szebb lenne a világ, ha mindenki így tenne – persze nem mindegy, hogy minek a 10 százalékáról beszélünk, egy kis keresetből nehezebb a 10 százalékot odaadni, mert jobban fog hiányozni a családi költségvetésből.

Viszont ezután az ilyenfajta adakozást a hitgyülis tizeddel állítja párhuzamba, ami nevetséges! A Hit Gyülekezete nem szegény ember ugyanis! A Hit Gyülekezete talán néha jótékonykodik az adományokból (nem vitatom), de a hívek által összeadakozott pénzből igen jól élnek a “szolgáló” testvérek és maga Németh Sándor! Szóval a hitgyülis adományokból sok nem a szegények segítésére, hanem a vezetők életszínvolának növelésére megy el. A hozzánk, a helyi gyülibe Budapestről lejáró szolgáló testvér is igen drága kocsival járkált és tudomásom szerint nem ő az egyetlen…

Nemrég bukkantam erre a cikkre a neten: http://epa.oszk.hu/00700/00721/00006/profetak.html. Itt egy egykori hitgyülis ír arról, hogy a hitgyüli miként emelte be a “bővölködés teológiáját” a tanításai közé. A cikk írója, Fazekas Csaba történész, aki egykor szintén a HGY tagja volt, majd a ’90-es évek végének nagy szakadása során (amiből kinőtt a Budapesti Autonóm Gyülekezet) ő is elhagyta a gyülekezetet (de továbbra is keresztény maradt).

Az egyik fő problémája éppen az ún. “bővölködés teológiája” volt, amely az USA-ból indult ki (honnan máshonnan?) és azt tanítja, hogy a híveknek adakozniuk kell ahhoz, hogy áldottak legyenek, illetve a sikeres keresztény egyik fokmérője az anyagi áldás – amit csak akkor tud bekövetkezni, ha adakozol a “Istennek”, azaz a gyülekezetnek. Ezt a tanítást ilyen bibliai igékre alapozzák:

“Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek” (2 Kor. 9:5-8).

“Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.” (Luk. 6:38)

Az adakozás – ahogy Németh Sándor elmondta a riportban – valóban önkéntes alapú a HGY-ben és szó szerint valóban nem kényszerítik rá az embereket. Aki nem akar, az nem ad, csakhogy a fenti igék mindig megfelelő hangsúlyt kapnak egy-egy gyűjtés előtt és mindig úgy alakítják a prédikációkat, hogy kellően rosszul érezze magát az, aki nem ad vagy “keveset” ad…. Tehát nem kényszerrel, de agymosással, bűntudat, lelkiismeret furdalás keltéssel, illetve az anyagi áldás ígéretével – a szokásos keresztény lelki trükkökkel – elérik, hogy a többség adakozzon, akár erején felül is.

Ez a módszer már az USA-ban is bevált a hívek anyagi megkopasztására és a prédikátorok gazdagodására, s a Hit Gyülekezete is lelkesen átvette ezt a tanítást. (Vajon miért?)

Néhány részlet Fazekas Csaba fent belinkelt cikkéből (de érdemes az egészet elolvasni):

“Teljesen helytállóan véli úgy, hogy a prosperitás-elmélet lényegében az elmúlt században felbukkant és a parttalan szabad versenyre épülő kapitalizmus krisztianizált változata. Nem akarom a szerző “telitalálatait” újra leírni, kiemelném viszont a tanítás forrásvidékein tett barangolását: valóban arról van szó, hogy az Isten anyagi áldásáról szóló részeket indokolatlanul túldimenzionálták, megfeledkezve arról, hogy az áldás a Bibliában egy rendkívül összetett és sokféle módon megnyilvánuló dolog.

Hiszek abban, hogy Isten kegyelme a szűkölködők életében ilyen módon is megnyilvánulhat, a prosperitás-teológusok szemében azonban ez valóságos automatizmussá vált. Ha jó keresztény vagy, akkor Isten gazdaggá, vagyonossá tesz, s ez olyan törvényszerű, mint az egyszeregy – lehetne röviden összegezni mindazt, amiben magam is hosszú ideig éltem, s tagadtam le minden olyan jelenség puszta létét is, ami ennek az ellenkezőjére utalt volna, pedig volt és van ilyen bőven. Hányszor fogadtam kétkedve a – nem viccelek – “mennyei automatáról” szóló tanításokat, vagy azokat, amelyek szerint az adakozás tulajdonképpen “befektetés a mennyei bankba”, amely, mint tudjuk, sosem kerül csődhelyzetbe, és amennyit adakozol, azt hamarosan kamatostól kapod vissza stb. A gyülekezetből történt távozásom óta hitetlenkedem amiatt, hogy egykor hol teljes azonosulással, hol kénytelen-kelletlen magam is hitelt adtam mindennek. A sok emlék közül csak azt idézném fel, hogy amikor a gyülekezetben gyűjtést tartottunk, gyakran énekeltük azt a fülbemászó éneket, amelynek refrénje: “adj, és biztosan visszaszáll…”

Így volt, ezt én is tanúsíthatom.

“Ha ugyanis szükséget szenvedünk, vagy ha csak nem annyink van, amennyit szeretnénk, akkor nem biztos, hogy ennek hitéletünk gyengesége az oka. A prosperitástanban kimondatlanul (sőt, alkalmasint kimondva is) ott bujkált a feltételezés: ha Isten automatikusan bőségesen áld meg minket anyagiakkal, akkor annak hiányában valami baj van velünk, esetleg rossz keresztények, hitetlenek, bűnösök vagy a “szükségesnél” kevesebbet adakozók voltunk. Ez a jelenség egyébként nagyon hasonlít ahhoz, amikor a pünkösdi-karizmatikus mozgalom esetenként a gyógyítással kapcsolatos bibliai tanításokat sarkítja odáig, hogy ha betegséged van és nem tudsz tőle ima által azonnal megszabadulni, akkor valami egyéb baj van veled, “démonok gyötörnek” stb. (vö. Szalai (1998), 96-102. o.).

És itt következik az, amiről Kocsis Tamás – érthetően – nem beszélt: miközben a prosperitás teológiája egyre többek gondolkodását hódítja meg elméletben, egyre kevésbé megy át a keresztény hívők gyakorlati életébe. Mindennek “gyümölcse” sokak életében az önvád, az értetlen önmarcangolás, amelyet még bevallani is szégyellnek. Hetente legalább kétszer hallják a pulpitusról, hogy aki ad, annak adatik, adj minél többet, s nemsokára gondtalan életet élhetsz, vagy már most is élsz, ugye? (Igeeeeeen!) A prédikátorok azonban nem mernek szembesülni a ténnyel, hogy a gyülekezet tagjainak életében mindennek nyoma sincs. Magam is gyakran szégyenkeztem amiatt, hogy közalkalmazotti (tanári) fizetésemből nem lényegülhettem át a bővölködéstan illusztrációjává, magamban kerestem a hibát, vajon miért nem szakad nagyobb anyagi áldás rám, hiszen szerettem és szolgáltam az Istent, s egy vidéki gyülekezet vezető személyisége voltam. Bizony, sokaknak okozott traumát e tanítás hallgatása, s hogy nem tudták összeegyeztetni azt saját életkörülményeik valóságával. Jó ideje Miskolcon élek, az itteni gyülekezet nagy részét kezdetektől fogva egyszerű, Istent szerető, ám nagyon is szegény emberek (munkanélküliek, kisfizetésűek stb.) alkotják, akik hümmögve hallgatták órákon át, amint a Budapestről érkezett prédikátor amerikai stílusú ódákat zeng a bővölködésről. (Benny Hinn – Kocsis konklúziójaként idézett – manilai megtapasztalásait én Miskolcon éltem át.) Kis, vidéki gyülekezetünket alig néhány vagyonos ember adományai “tartották el” mindig is, a többségnek néha a buszjegy kifizetése is problémát okozott, mégis a bővölködést kell hirdetniük. Nem hiszem, hogy állapotuk miatt Isten előtt rossz kereszténynek bizonyulnának az utolsó napon.

Felidéznék egy esetet ezzel kapcsolatban. Egy alkalommal, amint éppen nyakig ült az ország a Bokros-csomagban, említett prédikátorunk arról beszélt, hogy milyen arányban illik adakozni az új fővárosi Hit-csarnokra, s a következő kérdést tette fel. “Hogy mennyit tudtok adakozni? Vegyünk például egy átlagos nettó fizetést, az körülbelül ötvenezer forint…” Maga sem vette észre, hogy döbbent csend fogadta szavait, s a gyülekezet struktúrájára, hangulatára jellemző módon senki sem merte megmondani neki, hogy a túlnyomó többség – különösen Miskolcon – rendszerint alig több mint a feléből tartott el egy családot. Amióta a gyülekezetből távoztam, megőriztem Istenbe vetett hitemet, s úgy érzem, hozzá való kötődésemet is, eltűnt viszont az anyagi életem miatti önvádam, sőt – lehet, hogy inkább az általános gazdasági törvényszerűségeknek megfelelően – családommal még egy kicsit jobban is élünk, legalábbis egyelőre. Hogyan is lehetséges ez?

[…]

A Hit Gyülekezetében az utóbbi időben nem tudok szegénységgel kapcsolatos tanításról, pedig a Bibliában legalább annyi szó esik a szükséges javakban hiányt szenvedőkről, mint az azokban bővelkedőkről (vö. Jelenits (1992)).”

[…]

A krisztianizált prosperitás vélt törvényszerűségei a valóságban elsősorban egy szűk, egyre oligarchikusabbá váló kör, a Hit Gyülekezete vezetőinek életében “működnek”. Cinikusan mondhatnánk, hogy könnyű azoknak a bővölködésről tanítani, akik maguk szabják meg saját jövedelmüket a gyülekezeti kasszából. A gyülekezet egyéb főállású alkalmazottainak bérezése ugyanakkor nem mutatott ezzel párhuzamot, általában keveset kerestek, sokan kifejezetten nehezen éltek, de vállalták azt a gyülekezet céljai érdekében. (A közelmúltban ezen a téren – információim szerint – történtek változások.) A vezetők rendszerint az “akik az evangéliumot hirdetik, abból éljenek” bibliai igazságra hivatkoznak (1Kor 9,14.), de Pál apostol nem beszélt arról, miként tegyék ezt. Úgy gondolom, valóban indokolatlan és szélsőséges dolog lenne elvárni, hogy egy ekkora tagságot szerzett gyülekezet vezetői másodállásban végezzék munkájukat és Trabanton járjanak. Ám legalább ennyire a másik véglet az az indokolatlan luxus, amelyet a gyülekezet vezetősége természetesnek tart. Gyülekezetszerte legendák keringenek Németh Sándor vagyonáról, balatoni villájáról, de szerintem nem is ez a lényeg, mert erről a kívülálló aligha rendelkezik hiteles információkkal. Amiről viszont tudhatunk és magam is mindig kifogásoltam, az a vezetőknek “áldásképpen” juttatott adományok, valamint a sokmilliós autócsodák. A vezetősége eltartásában a gyülekezet megint csak túlzásokba esett, s nem vette észre, hogy Magyarországon egyszerűen értelmetlen és felesleges az, ami Amerikában esetleg megszokottan csillog (vagy talán ott sem). A miskolci Hit Gyülekezete például csak azért havi több tízezer forintot juttat budapesti pásztorának, hogy az illető heti egy délután megtart egy istentiszteletet, ami benzinköltséggel együtt is kissé aránytalannak látszik. Aztán kisebbfajta deficitet okozott egy-egy “nevesebb” vendégszolgálat, hiszen arról nem lehetett szó, hogy ne luxushotelben szállásoljuk el igehirdetőnket stb. Egymás között súgva megemlítettük, hogy talán a gyülekezet vezetőségi megbeszéléseit sem méregdrága szállodák konferenciatermeiben kellene tartani, de senki sem merte ezt az álláspontot határozottan képviselni. A helyi gyülekezetek között állandóan vetélkedés folyt azzal kapcsolatban, hogy nehogy túl keveset adjunk valamiért, nehogy baj legyen belőle. Hangsúlyozom, mindezért nem felelősöket keresek, nem tiltakozok, nem kiabálok, sőt, sok érintettet hibáztatni sem tudok, egyszerűen csak megállapítom, hogy a Hit Gyülekezete bizony elszakadt a magyar valóságtól, amelynek egykor jó ismerőjének bizonyult, s önmaga szubkultúrájaként keresi helyét a világban. Talán ez a prosperitás teológia egyik forrása is.

De úgy látszik, az eltévelyedésnek nincsenek határai. 1998 őszén, amikor felavatták a Hit Gyülekezete impozáns csarnokát, egy héten keresztül másról sem volt szó, csak az adásról, az adásról és az adásról, amelynek hihetetlen gyümölcsei várnak az adakozó keresztényre. A vendégszolgálatot az a bizonyos amerikai Rodney M. Howard-Browne biztosította, akiről Kocsis Tamás tanulmánya nem tesz említést, noha a prosperitás teológiának és a nemzetközi karizmatikus mozgalomnak ma sokkal inkább meghatározó alakja, mint például a Hit Gyülekezete előtt – talán Németh Sándort érintő burkolt kritikái miatt – jó ideje kegyvesztettnek tűnő Derek Prince. Hogy ez a Rodney milyen hatást tud tenni az emberekre, jól mutatja, hogy egykori atyámfiai nekem is lelkesen számoltak be arról (ekkor már nem voltam a gyülekezet tagja), hogy “micsoda fantasztikus adakozások voltak, most jöttünk rá, hogy mindent adni kell” stb. (A gyülekezeti csarnok költségei nyilván külön témát jelentenek.) Állítólag Rodney is valósággal “kiporszívózta” az emberek pénztárcáját, nem csodálkoznék, ha egyeseknek az adakozásaik később megélhetési gondokkal párosulnának. Összességében úgy gondolom, hogy ez már önmagáért való szélsőség, és ki tudja, mi jöhet még. Vagyis nemcsak az érdekes kérdés, hogy az adakozás túlhangsúlyozása bekövetkezett, hanem az is, hogy mire fordítják ezeket az óriási összegeket. A gyülekezeti bizonyságtételekben az anyagi áldás fontos helyet kapott, de hogy milyen is azok tartalma, gondoljuk csak meg, valaki a bővölködés teológia gyümölcsének tekintette, amikor egy vevője tudatosan többet fizetett a vásárolt áruért (ez talán már másokkal is előfordult), illetve anyagi áldásnak minősült, ha “pénzt kaptam a szüleimtől” stb.”

Azt hiszem a fent leírt erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető gyakorlat inkább magyarázza a gyülekezet anyagi bővölködését, mintsem Isten áldása. Érdemes utánaszámolgatni, ha csak az aktív taglétszámot vesszük és azt, hogy ebből kb. mennyi pénz folyhat be havonta a tized révén (és akkor az egyéb, soron kívüli adakozásokról, az 1%-ról, illetve a költségvetési támogatásról még nem beszéltünk), akkor milyen irdatlan vagyont halmozhat fel a gyülekezet – adómentesen, ellenőrizetlenül! Mondjuk úgy: bőven van miből csarnokokat, iskolákat építeni, fenntartani – amire hivatkozva mondja azt Vámos György, hogy jogos a HGY elit körbe való beemelése  -, és még a vezetők luxus életvitelére is jut. A szerencsétlen mezei gyülekezeti tag meg közben sokszor beleszakad az adakozásba.

De megmondom őszintén én annak idején bezártam a szememet, fülemet ezekre a visszásságokra, nem foglalkoztam velük (talán nem is mertem kutatni ezeket a dolgokat). Csak mostanában, utólag, már a kilépésem után fedezem fel mik is történtek a gyülekezetben felsővezetői szinten.

Ezek a részek pedig ma már kifejezetten ironikusak az új egyházügyi törvény fényében:

“A gyülekezet a puritán tradíciót követve minél inkább el akart fordulni a történelmi egyházak (elsősorban a római katolikusok) gyakorlatától, amelyek a múltban rendszerint az állammal való szoros kapcsolattartás profitjaként szerzett vagyonból éltek.”

[…]

Régebben például elvet csináltunk abból, hogy az állami költségvetésből egy huncut krajcárt sem fogadunk el hitéleti célokra, hiszen minden felekezetnek el kell tartania önmagát. Aztán ez a tanítás “elhalkult”, és ma már a Hit Gyülekezete is részesül a büdzséből, ha nem is nagy mértékben.”

 
75 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 17. vasárnap hüvelyk Fundik, Hírek, Karizmatikus, Magyarország, Protestáns, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

“Több pénz kapnak az egyházak, de elszámolni nem kell vele”

Forrás: http://index.hu/belfold/2011/07/12/tobb_penz_kapnak_az_egyhazak_de_elszamolni_nem_kell_vele/

“A gazdasági tárca tiltakozása ellenére 2010 karácsonyán Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes asztalhoz ült Erdő Péter bíborossal, és 5,3 milliárd forinttal megtoldotta a katolikus egyháznak fizetett állami járadék összegét. Miközben az állam minden fronton igyekszik nyirbálni a költségvetés kiadásait, az egyházi célú támogatások az idén becslések szerint 15-20 milliárddal is növekedhetnek. Az egyházaknak ráadásul most már törvényadta joga, hogy a hitéleti bevételeket elszámolási kötelezettség nélkül költsék el saját belátásuk szerint.

[…]

Az Index forrásai szerint az általános megszorító politika ellenére ebben az évben az egyházak mintegy 15-20 milliárd forintos bevétel-növekedést könyvelhetnek el a korábban megszokott állami folyósítású pénzösszegekhez képest.

Ez a növekedés pedig jó alap lesz az őszi finanszírozási szabályok kidolgozásához, hiszen az egyházak – különösen a katolikus egyház – biztosra vehetik, hogy az Orbán-kormány idején megadott újabb milliárdok beépülnek majd abba a rendszerbe, amit a készülőben lévő törvény határoz meg.

A kompenzáció kompenzációjának a kompenzációja

A legnagyobb előnyökkel természetesen a KDNP által támogatott katolikus egyház számolhat. Az új irányba tett első lépés tavaly december 27-én történt meg, amikor Semjén Zsolt nemcsak a gazdasági tárca, különösen Naszvadi György államháztartásért felelős államtitkár tiltakozása ellenére olyan megállapodást kötött Erdő Péter bíborossal, ami még a protestáns egyházakban is megrökönyödést váltott ki.

A protestáns értelmezés szerint ugyanis a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes a kompenzáció kompenzációjának kompenzációjaként adott 5,3 milliárd forintos járadékemelést a katolikusoknak. A hivatalos indoklás szerint az elmaradt kifizetések mellett megígért járadék-kiegészítést azért kapta a katolikus egyház, mert az első Orbán-kormány idején a protestáns egyházak is részesültek ingatlanjáradékban. Az viszont már nem szerepelt az indoklásban, hogy a protestánsokkal egy évtizede kötött megállapodás éppen a katolikusoknak már megadott keret kompenzációjaként jött létre.

[…]

Érdekesség, hogy a hétfőn elfogadott egyházi törvény kimondja, hogy „az egyházak hitéleti célú bevételeit és azok felhasználását állami szerv nem ellenőrizheti”.”

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 14. csütörtök hüvelyk Hírek, Katolikus, Magyarország, Protestáns, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Ki akar örökké élni?

Az alábbi esszét és verset Papírkutya nick név alatt író kedves olvasóm küldte el nekem. Nekem nagyon tetszik mindkettő. Amellett, hogy leírom a saját véleményemet, érzéseimet, örömmel olvasom másokét is, akik keresztülmentek hasonló dolgokon. És ugyanilyen örömmel adom közre:

(A címben szereplő kérdésről nekem eszembe jutott az azonos című Queen dal is, amit a végére én tettem be.)

Ki akar örökké élni?

– Egyszer élünk – mondtam.
– De az örökké tart – mondta a barátom.
Bár tudtam, hogy ő ezt hiszi, mégis meglepetten néztem rá és elkezdtem ezen vitatkozni vele. Igaz, hogy teljesen pozitívan és vonzóan festette le nekem, hogy szerinte milyennek kell lennie az öröklétnek, bennem akkor is megmaradtak kételyek, hogy így van-e ez és akarom-e egyáltalán.

Nézzük, milyennek írja le a Biblia! Az igazán örökkön-örökké majd az utolsó ítéletkor kezdődik, amikor Jézus elválasztja egymástól az üdvözülteket és az elkárhozottakat. Az üdvözültek majd a mennyben vigadoznak, szegény ördögök meg a pokolban égnek. Álljunk csak meg! Az emberiség egy része örökké szenvedni fog? Mégis milyen alapon? Mert akárhogy is választjuk szét az embereket (ők a „gonoszok”, ők nem hittek Istenben, nem tetszik a képük Istennek), szerintem még a legnagyobb bűnökért is aránytalanul kemény a büntetés. Arról nem is beszélve, hogy „ők is Isten teremtményei” és valószínűleg nem rajtuk múlt, hogy bűnözővé, vagy egyszerűen keményszívűvé váltak. Ennek is megvannak a maga okai, bár teljesen senkit sem lehet felmenteni a saját tettei alól. Istennek annyira kevés lenne a szociális érzéke, hogy a szeretet nélkül felnőtt és a később bűnözővé vált embereket még tovább büntesse? Ki az, aki pusztán „ördögi sugallatra” vált rosszfiúvá, vagy rosszlánnyá? Az, hogy valakit szimplán megbüntessünk, anélkül, hogy a körülményeit is figyelembe vennénk, nagyon is emberi gondolkodásra vall, nem pedig egy bölcs Istenére. Csak egy ember lehet olyan korlátolt, hogy kicsinyes kárörömmel lesse az ellenségei bűnhődését, „mert ők megérdemlik”. Ha a mennybe kerülnék, az én örömömet igenis elrontaná, hogy egy lény – hiába aggatják rá azt a címkét, hogy ő gonosz, ezért nem kell sajnálni – örökké szenved, sír, vinnyog a félelemtől a legembertelenebb helyen, ahol valószínűleg a diktatúrák módszereit lepipálva kínozzák. Főleg, ha valamilyen „gebasz” folytán egy nekem kedves ember is odakerül. Akkor nekem a menny is pokollá változna.

Mindez valószínűleg gondolkodóba ejti az érzékenyebb lelkű keresztényeket és megpróbálják valahogy feloldani a feszültséget a szerető Isten képe és ezek között a borzalmak között. Egyesek megpróbálják homokba dugni a fejüket: „Ó, az Isten bölcsessége végtelen, Ő majd elrendezi ezt jobban, mint gondolnánk.” (Ó hogyne, csak előtte még jól megrémít minket, hogy rosszat álmodjunk. „Ne aggódj, mi biztos a mennybe kerülünk!” (Mi = definiálatlan nagyságú halmaz, amely viszont biztos tartalmaz engem és az összes haverom.)

És vannak, akik felvillantják az egyetlen logikus megoldást – ami viszont ellentmond a Bibliának. „Pokol? Kitől hallottál ilyet? Isten baromi jó fej és tuti, hogy egyetlen teremtménye se fog elkárhozni. Te el tudod képzelni, hogy ilyet tenne?” Ilyenkor általában köpni-nyelni nem tudok. Nem, én se tudnám elképzelni, pont azért problémáztam tele az előző fél oldalt. De drága barátom, akkor meg mi a pékfülének beszél a Biblia „tűz taváról”, a mennyek országából kizárt emberekről, Lázár történetében az örökké gyötrődő gazdagról és napnál világosabban arról, hogy az Emberfia elválasztja egymástól a juhokat és a bakokat? És hogy tudta ezt évszázadokon keresztül „félreértelmezni” az emberek 99,9%-a? Ha megint azzal jössz, hogy „ezt képletesen kell érteni”, akkor én falra mászom. Ha nincs pokol, akkor miért hagyta Isten, hogy ezek a képek évszázadokon át rettegésben tartsák a hívőket? És miért nem beszélt világosan? Mi lenne, ha mondanék valami gorombát, aztán hozzátenném, hogy ezt csak képletesen értettem? Másrészt meg mit ér egy olyan könyv, amit mindenki úgy értelmez, ahogy akar?

Na jó, tegyük fel, hogy igazad van és nincs pokol! Hurrá! Akkor mindannyian felkészülhetünk a boldog öröklétre. Hogy is fog ez zajlani? Az ember előtt óhatatlanul is az sejlik fel, hogy egy rakás fehér ruhába öltözött egyén örökkön-örökké dicsőíti Istent. Ez nekem nem tűnik túl vonzónak. Ahogy ezt felvetettem a barátomnak, felháborodott:

– Szerinted Isten arra vágyik, hogy nyalják a s***-ét? Ő is tudja magáról, hogy mindenható, akkor szerinted azt várja tőlünk, hogy folyton azt ismételgessük? És egyébként is az üdvösség definíció szerint valami jó, tehát semmiképp se lehet unalmas!
– Akkor miért van tele ilyen idillekkel a Jelenések könyve?
– Jó, lehet, hogy ünnepnapokon így van, de egyébként nem hiszem.
…Én kérek elnézést. Lassan már kezdem úgy érezni magam, mintha én találtam volna ki ezt az egész hozsannázó rémképet. Én is megkönnyebbülnék, ha nem kéne ezentúl egy énekkarban töltenem az életemet, de akkor meg miért ijesztget ilyenekkel az a fránya könyv?

De akkor csuhaj! Fehér ruhát vágjuk be a sarokba, hárfát ki az ablakon, és most mihez kezdjünk? Ez nehéz kérdés, mert ott minden másképp lesz. A legfontosabb, hogy nem halunk meg. Ez eddig remek, de mi lesz az élővilág többi részével? Lesznek ott másfajta élőlények is? Mivel szeretem őket, nagyon remélem. És ők megeszik egymást? Nem tehetik, mert nincs halál. Akkor nem is esznek egyáltalán? Vagy gyümölcsökön csámcsognak? Szegény ragadozók és lebontók! Elég hamar összeomlana a bioszféra. Vagy ők meghalnak, mi meg nem? Ez máris szomorúságot és könnyeket okozna, ami viszont definíció szerint nincs (Jelenések könyve).

Lenne egyáltalán tétje valaminek? Ha valamit elrontasz, egy örökkévalóságod van, hogy helyrehozd. Nem lenne értéke az időnek, az életnek. Nem létezne az egyszeriség varázsa. Nem létezne költészet, ami a fájdalmat szépséggé alakítja. Az emberek nem szaporodnának, tehát szerelem se lenne (legfeljebb valami éteri, de az elég vérszegényen hangzik). Azzal, hogy minden „rosszat” kiküszöbölnénk, tulajdonképpen az élet értelmét, súlyát veszítenénk el. Lehet, hogy sok idealista ezzel nem ért egyet, de az élet pont attól szép és értékes, hogy vannak benne nehézségek, veszteségek, küzdelem, szenvedés (pont ez tehet jobbá és erősíthet meg), sőt halál, mert ez adja meg az egész súlyát. És most kapaszkodjon meg mindenki: szerintem ez az élet így szép, ahogy van.

Az ember itt van otthon, ezen a bolygón, ebben a három dimenzióban és ebben a kis létben. Ehhez idomult teste, szelleme, – és ha úgy tetszik – lelke. azért vagyunk olyanok, amilyenek, hogy a földön zajló életünk során felmerülő problémákat a lehető legjobban megoldjuk. Ennek a bolygónak az anyagából lettünk, ebből táplálkozunk, a Nap energiájából élünk. Jobban már nem is kötődhetünk ide. Épp ezért azt gondolom, hogy az ember minden ettől eltérő világban keservesen érezné magát, még ha minden igényét ki is elégítik. Úgy érzem, semmi szükségünk ingyenörömre, ingyenéletre, ingyentáplálékra és a természet összes törvényének felrúgására. Mert azt viszont meg én mondom, hogy ilyen helyzetben előbb-utóbb definíció szerint boldogtalanok lennénk. ettől paradoxon az örök boldogság.

Ezek után még meg lehet próbálni az örök életet „földibb” viszonyok között elképzelni, de az ellentmondana a Bibliának.

Kedves barátom! Ettől még te hihetsz, amiben akarsz. Akár abban, hogy tényleg nem lesz fájdalom és halál, vagy értelmezheted a Bibliát tetszésed szerint, akkor azonban tudnod kell, hogy ilyen alapon ezt bárki bármelyik részével bárhogyan megteheti. Vagy befoghatod a füled és állhatatosan ismételgetheted, hogy „Isten végtelenül bölcs, majd Ő megoldja úgy, ahogy nekünk a legjobb”. Szíved joga, hogy ne legyél következetes. Azonban tőlem ne várj ilyet! Vagy maradéktalanul komolyan veszek egy hitet, vagy sehogy. Jelenleg úgy állok, hogy becsületesen bevallom: fogalmam sincs, lesz-e örökkévalóság, és ha igen, milyen lesz. De saját érdekemben inkább nem rágódom ezen. Túl sok időt vesz el az életemből, amiből – egyelőre úgy tűnik – csak ez az egy van. És véges. És jobban felbosszant az ezen való vitatkozás, mint amennyire hasznos.

Megyek is ebédelni.

Ex-Istenhez

Te alkottál, vagy te vagy az agyunk szüleménye?
Nem érdekel, rabságomnak vége, vége, vége.
Teremtett téged valaki? Meg bírod magad ölni?
Soha többé nem fogok ezeken őrlődni.

Atya, Nagy Testvér, ki még a vécén is figyel,
És figyelmed egy moccanásunk sem kerüli el,
Ki kiirtod a pogányokat, bár ők is emberek,
És vér kell neked, hogy fajunkat pokolra ne vesd;

Te is, Fiú, bár köszönöm bölcsességedet,
Szándékod, hogy rosszaságom vállaidra vedd,
Sajnálattal közlöm most, hogy nincs szükségem rád
Álom a bűn és a jóság, nem terhel így vád;

S te Szentlélek, bár tégedet megszólítni félek,
Mert hallottam, hogy nevedet káromolni vétek,
Vágytam egykor rá, hogy betöltsd a szívem…
De nem jöttél; így előttetek ajtóm beteszem.

***

Búsan nézem versem, nem ezt akartam én.
De néma Isten, néma, pislákol a dicsfény.
Évekig kérleltem, s már-már azt hittem, hogy…
De csak káprázat volt, s most magam vagyok.

Fáj a szíve értem, vagy épp országában mulat?
Szánja lelkem, vagy Föld nevű terepasztalán matat?
Oly mindegy. Ő örök, én nem, ő csak eszme, én élőlény,
Boldogan élősködik örökké a hiszékeny agyak tengerén.

Minden perc drága nekem, kis véges lénynek,
Kit hullámaiból felvetett húsz éve az élet.
Búcsút intek ezennel zsoltárnak, szentségnek,
S az aranyfüstben trónoló Nagy Szörnyű Fenségnek.

2008. 09. 19.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Hanyatlanak a déli baptisták az USA-ban

Az USA legnagyobb protestáns felekezete, a déli baptisták körében 60 éve nem volt olyan kevés keresztelő, mint tavaly.

„Ez nem egy kis visszaesés, ez tendencia. És a tendencia hanyatlást mutat.” – mondta Ed Setzer a LifeWay című déli baptista honlaptól.

2010-ben 332 321 embert kereszteltek meg a déli baptisták – 17 416 fővel kevesebbet, mint 2009-ben, áll a honlap által végrehajtott kutatásban. Az 1950-es évek óta nem volt ilyen kicsi ez a szám. Nemcsak a keresztelők száma csökkent, hanem az egyház tagsága is négy éve folyamatosan. Jelenleg 16 136 044 tagot tartanak nyilván.

Stetzer szerint két oka van a csökkenésnek: az egyik az, hogy elöregedőben van a felekezet, így nem születik annyi gyerek, a másik az, hogy a déli baptisták elvesztették lelkesedésüket az evangelizálás felé: „A baptisták szeretnek az evangelizálásról beszélni, ameddig más csinálja.” – mondja.

Frank Page baptista tiszteletes szerint az is probléma, hogy a hívek nem tudják hogyan kell hatékonyan evangelizálni: „Beszélhetsz egész nap látomásokról, de meg kell mutatnod az embereknek hogy ezt a víziót hogyan ülteted át a gyakorlatba.”

Mások szerint az is probléma, hogy etnikailag nem elég sokszínű a déli baptista felekezet: 81 százalék fehér. „Hosszú út vezet a nagyobb etnikai változatosságig. Még mindig egy nagyon fehér felekezet vagyunk.” – mondta Thom Rainer LifeWay elnöke.

A missziós munkát segítő adakozás is alábbhagyott, amiért részben a gazdasági válságot teszik felelőssé.

http://www.usatoday.com/news/religion/2011-06-12-baptisms_11_ST_N.htm

 
12 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 15. szerda hüvelyk Hírek, Protestáns

 

Címkék: , , , , , , , , ,