RSS

Left Behind címkéhez tartozó bejegyzések

Amerikai elnökválasztás 2012: Michele Bachmann, a fundi üdvöske

Az amerikai elnökválasztásokra készülő republikánus indulók köre sosem szűkölködik a vallási fanatikusokban (van olyan, aki célba is ér közülük – lásd George W. Bush), s most is érdemes ilyen szempontból körülnézni azok között, akik már bejelentették, hogy megpróbálkoznak elnyerni a párt elnökjelöltségét.

Sarah Palin se semmi, de úgy tűnik érdemesebb figyelmünket Michele Bachmann felé fordítani, ha azt a jelöltet keressük, aki a leginkább maga mellé állíthatja majd a fundamentalista evangéliumi keresztényeket.

Michele Bachmann a tökéletes fundi jelölt, de úgy tűnik saját családja nem lesz a szurkolótáborában, ugyanis ellenzi a homoszexuálisok házasságát, annak ellenére, hogy egyik féltestvére, Helen LaFave leszbikus.

Nyilvánosan Michele Bachmann azt mondta, hogy kikérte családja véleményét az ügyben kilenc testvére közül hat a melegházasság ellen “szavazott”. Egy másik féltestvére, Mike LaFave szerint ez szemenszedett hazugság: “A valóság az, hogy sosem kért családi szavazást és a családom soha nem is tenne ilyet. Szörnyűnek találom, hogy amikor Michele-t meglepték egy kérdéssel, amire nem készült fel, az első dolga az volt, hogy nemcsak a nővéremet, de az egész családját cserbenhagyta.”

„Helen mindig kedvelte Michele-t, mindig. Tinédzserként együtt laktak. Nagyon közel álltak egymáshoz akkoriban”, így Bachmann melegellenes attitűdje „övön aluli ütés volt” – mondja Linda Cielinski, Bachmann egy másik féltestvére.

A melegellenes attitűd ugyanis nem csupán a melegházasság ellenzésében merül ki. Michele Bachmann férje, a szintén fundi keresztény Marcus Bachmann „barbároknak” nevezte a melegeket. Gondolom közben nem felejtette el, hogy egyik sógornőjéről is beszél, viszont a dolog bizonyára jó pont lesz a homofób fundamentalista keresztényeknél és most csak ez számít.

Bachmann viselkedése amúgy is elég zavarbaejtő a melegekkel kapcsolatban. Egy alkalommal egy melegfelvonulást egy bokorból kémlelt (ő azt állította, hogy csak leült pihenni), egy másik alkalommal pedig botrányt csinált, amikor két leszbikus aktivista utána ment a női mosdóba, hogy bizonyos kérdéseket tegyenek fel neki. Bachmann elkezdett üvöltözni: „Segítség! Akaratom ellenére fogva tartanak!” Bachmann később azt mondta a rendőrségnek, hogy a két nő terrorizálta őt, ám a megyei ügyész megállapította, hogy nem tettek semmi törvényellenest, csupán beszélni akartak a politikussal.

Bachmann demokrata szülők gyermekeként született Iowa államban, s 16 éves volt, amikor megőrült megtért és átadta az evangéliumi kereszténységnek az életét. Későbbi férjével, Marcusszal a Winona Állami Egyetem egy keresztény közösségében találkozott. Bachmann azt mondta őt és férjét nem szerelem, hanem isteni látomások egy sorozata hozta össze, amelyeket egyszerre három ember látott.

Akkoriban még az evangéliumi mozgalom nem volt annyira átpolitizált, mint manapság. Az evangéliumi kereszténység amerikai történetével foglalkozó történész, Randall Balmer szerint az egész Jimmy Carter elnökkel kezdődött, aki először emelte be „újjászületett kereszténységét” a politikai életbe. (Furcsa fintora a sorsnak, hogy manapság az evangéliumi keresztények nagy része nem tekinti pozitív figurának Carter elnököt – legalábbis azok nem, akik a keresztény cionizmust képviselik, mivel Carter elnök meglehetősen arab-barát és sokszor kritizálja Izrael politikáját. Sőt, kritizálta a vallásos jobboldal térnyerését is a politikai életben.)

1976-ban még Bachmannék is Carter támogatói voltak, majd – mint oly sok evangéliumi keresztény – elfordultak tőle. Az egész evangéliumi mozgalom politikához való hozzáállásában egy teológus, Francis Schaeffer “How Should We Then Live” („Hogy éljünk tehát?”) című filmsorozata hozott fordulatot, amelyben amellett érvel, hogy a keresztényeknek kötelességük nagyobb politikai szerepet vállalniuk. Azt állítja, hogy a kereszténység „az igazság egy teljes rendszere és ez az egyetlen rendszer, amely ki fog állni minden kérdést, amely felmerül bennünk, amikor szembenézünk a létezés valóságával.” Oh, yeah.

„Michele Bachmann mond bizonyos dolgokat, amelyek őrültségnek hangzanak a nagyközönség számára, de mindazok számára, akik az evangéliumi jobboldalon nevelkedtek, amit mond az teljesen értelmes.” – mondta Francis Schaeffer fia, Frank Bachmannról.

Ralph Reed a Faith and Freedom Coalition-tól (Hit és Szabadság Koalíció) pedig így nyilatkozott róla: „Michele Bachmann a teljes csomag. Karizmatikus, van autentikus hitvallása, már bizonyított a konzervatív értékekért folytatott küzdelemben és jól ismert.”

Főiskola után Bachmann a Coburn Jogi Iskolában tanult, amely a fundamentalista keresztény Oral Roberts Egyetem egyik kara. Itt a diákok „bibliai alapú és a Szent Szellem által vezetett” tanulmányokat folytatnak. „A célom az volt ott, hogy jogot tanuljak mind szakmai, mind bibliai szempontból.” – mondta idén áprilisban. Csak remélni tudjuk, hogy a bibliai jog nem a mózesi törvények bevezetését jelenti Bachmann esetleges hatalomra kerülése után.

Bachmann a Coburn-on találkozott John Eidsmoe professzorral, aki saját bevallása szerint nagy hatással volt nézeteire. A nő volt Eidsmoe asszisztense egyik könyve megírásánál, amelyben a prof. amellett érvel (helytelenül), hogy az USA-t keresztény teokráciaként alapították és ismét azzá kell válnia! „Az egyháznak és az államnak különféle felügyeleti szférái vannak, de mindketten Istentől kapják a felhatalmazásukat. Ebben az értelemben Amerika, akárcsak [az ótestamentumi] Izrael, teokrácia.” – írja Edismoe, aki egy másik helyen azt is latolgatta, hogy büntethetővé kellene tenni az istenkáromlást.

Edismoe-nak állítólag a fehér felsőbbrendűséget hirdető rasszista csoportokkal is vannak kapcsolatai. Egy könyvében azt állította, hogy a keresztények az Egyesült Államok megalapítása után puszta könyörületből támogatták a rabszolgatartó rendszert: „Egy felszabadított rabszolgának nehéz lehet megélni azok között a gazdasági körülmények között. Olyan körülmények között a rabszolgák felszabadítása embertelen és felelőtlen dolog volt.”

"Utálja a homokosokat, szereti a fegyvereket és azt akarja, hogy az országa teokrácia legyen. Mit lehet ebben nem szeretni?"

A férj, Marcus Bachmann pszichológiát tanult a Regent Egyetemen – amelyet Pat Robertson alapított – és jelenleg keresztény pszichológusként tevékenykedik. „Természetesen” nézeteit és gyakorlatát sokkal inkább a bibliai, mint a tudományos világkép határozza meg. Szerinte a gyermekekre nézve káros az óvoda és az iskolai oktatás, sokkal jobb lenne, ha a szülők otthon maguk nevelnék a gyermekeiket (gondolom azért, mert akkor véletlenül sem hallanának olyan eretnek dolgokról, mint az evolúció, az agymosás és elszigetelés jobban megvalósítható lenne). „A köz legjobb érdeke az lenne, ha az egyik szülő nem dolgozna, hacsak nem abszolút szükséges.” – írta. A bibliai világképet ismerve el tudom képzelni, hogy melyik szülő lenne ez az esetek nagy többségében…

Mondjuk ilyen szempontból érdekes, hogy Michele miért indul a választásokon, mert ugye 1. Korinthus 14:34-35 („A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek a mint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.”) vagy 1. Timótheus 2:12 („A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.”). De hát a keresztények mindig is profik voltak abban, hogy kényük-kedvük szerint csipegessenek a bibliai elvek közül. A lényeg az, hogy mások életvitelét meg lehessen ítélni…

Ugyanakkor miután Michele befejezte tanulmányait az Oral Roberts Egyetemen férje utasítására adójogot kezdett tanulni. Bár neki személy szerint nem fűlt hozzá a foga, de „az Úr azt mondja: legyetek engedelmesek, feleségek – engedelmeseknek kell lennetek a férjeteknek”. Ezek után persze felmerül, hogy Michele esetleges megválasztása esetén ki is kormányozná valójában az országot.

Manapság Michele-től gyakran halljuk, hogy 23 örökbefogadott gyermeket és 5 sajátot „nevelt fel” mint anya. De azért ez az állítás így nem teljesen pontos. Tény, hogy 7 és fél évig volt professzionális nevelőszülő és 23 örökbefogadott gyermek fordult meg átmenetileg az otthonukban, de egyiket sem nevelték fel gyermekkortól felnőttkorig, hanem pusztán átmeneti otthont biztosítottak nekik. Ez is dicséretes, de azért nem ugyanaz, mint 28 gyereket „felnevelni”.

Kris Harvieux egykori szociális munkás, aki ugyanebben a rendszerben dolgozott Bachmannék megyéjében, azt mondja, hogy a rendszer így működik: „Néhány gyerek csak egy hétig van ott, néhány három évig, néhány hat hónapig. De ő úgy állítja be, mintha születésükkor kapta volna meg és felnőttkorig nevelte volna őket, azonban ez nem igaz.”

Bachmann politikai karrierje iskolai szinten kezdődött. Saját gyermekeit keresztény iskolába járatta, ám az állami gondozottakat kötelező volt állami iskolákba iratni. Ha nem vihette a gyermekeket keresztény iskolába, hát megpróbálta az államira ráerőltetni a keresztény világnézetet. 1999-ben indult azért, hogy megválasszák a helyi iskola döntéshozó testületébe.

Megpróbálta az iskola alapszabályába becsempészni a „12 bibliai elvet”, a kreacionizmus oktatását bevezetni a természettudományos órákon, valamint betiltani az Aladdin című Disney filmet, mert az „a boszorkányságot promótálja”. Michele csapatának egyik tagja pedig azt állította, hogy Isten látomásokban közvetlenül szól hozzá. Ellenzett egy az ENSZ által inspirált nemzetközi oktatási programot is, mivel az nem hajlandó elismerni a kereszténység felsőbbrendűségét más vallásokkal szemben.

Addig az ilyen választások sosem kaptak politikai felhangot, de Bachmann kampányában igen. „Emlékszem, hogy felhívott valaki és olyanokat kérdezgetett, hogy mi az álláspontom az abortusszal kapcsolatban.” – mondja Mary Cecconi egykori testületi tag.

Ez volt az egyetlen választás, amit Bachmann valaha elvesztett, mindazonáltal ugródeszkául szolgált számára a nagypolitikába. 2000-ben bejutott a Minnesota állami képviselőházba. Azt állítja Isten sugallatára indult a választásokon. „Kivételes képessége van az aktivisták motiválására és akcióba lendítésére.” – mondta róla Bill Pulkrabek megyei republikánus tisztségviselő.

A képviselőházban Bachmann vesszőparipája a melegházasság ellenzése volt. (Mi más? Tudnak valami értelmeset is a fundik?) Ő és férje abban hisznek, hogy a homoszexualitás „gyógyítható” és gyógyítandó. A pszichológus férj, Marcus tavaly egy keresztény rádióállomásnak azt nyilatkozta: „A barbárokat [értsd: a homoszexuálisokat] oktatni kell. Meg kell őket fegyelmezni, és csak mert valaki így érez vagy ezt gondolja, nem jelenti azt, hogy nekünk is azon az úton kell mennünk.”

Jó lehet ilyen „felvilágosult” pszichológus kezei közé kerülni egy meleg tinédzsernek (ennek eredményeit ebben a cikkben már bemutattam).

2004-ben Michele azt mondta egy beszédben, hogy a melegházasság engedélyezése ahhoz fog vezetni, hogy a diákokat „indoktrinálják a homoszexualitásba”: „Kis 12 év alatti gyerekeknek azt fogják tanítani, hogy a homoszexualitás normális, természetes és hogy talán ki kellene próbálniuk.”

De persze hozzátette, hogy ő nem utálja a melegeket: „Ha bármelyiküknek van családtagja ebben az életstílusban – nekünk is van a mi családunkban. Ez nem vicces. Ez egy nagyon szomorú élet. Úgy vélem, hogy a Sátán része az, hogy azt mondjuk erre ’gay’.” (A „gay” szó eredeti jelentése „vidám”, amint a magyar nyelvben is két értelme van a „meleg” szónak. Bár az angolban a „vidám” jelentés jobban elavult és elsődlegesen a homoszexuálisokra használják a kifejezést.)

Bachmann természetesen már az elején említett féltestvéréről, Helen LaFave-ról beszélt, s roppant ízléstelen dolog, hogy ezt felhasználja kampányában, amikor láthattuk mi a véleménye erről a családjának.

Bachmann vehemensen kampányol a Saría törvénykezés ellen is, mintha az valós veszély lenne az USA-ban. Ez annak tükrében ironikus dolog, hogy a korábban említett Bachmannra nagy hatást gyakorló Edismoe professzor ugyebár amellett érvel, hogy keresztény teokráciát kell csinálni az USA-ból…

A szokásos fundi agendák mellett, úgy tűnik az igazi politikai-gazdasági kérdések megértése terén komoly és alapvető kihívásokkal küzd (azt persze már Bush esetében is láttuk, hogy attól még lehet valaki amerikai elnök). 2009-ben látott a hírekben egy riportot amelyben arról számoltak be, hogy Kína azt javasolta, hogy ne a dollár legyen a világ tartalékvalutája. Bachmann ezt úgy fordította le magának – mint a nyilatkozataiból kiderült -, hogy el akarják törölni a dollárt, mint amerikai fizetőeszközt és valamiféle nemzetközi, „ateista” valutával helyettesíteni. Még egy törvényjavaslatot is beadott arra vonatkozóan, hogy megmentse a dollárt attól, hogy idegen valutával váltsák fel…

Azt állítja, hogy a Left Behind sorozat (itt olvashatsz róla) írójának felesége, Beverly LaHaye inspirálta arra, hogy politikai porondra lépjen, ami szintén elég rémisztő, ha megpróbálom elképzelni egy a Left Behind-on szocializálódott fundi milyen külpolitikát folytatna (bár Bush révén már ebből is kaphattunk némi ízelitőt)…

Michele és Marcus Bachmann

Források:

http://www.thedailybeast.com/articles/2011/06/14/michele-bachmanns-unrivaled-extremism-gay-rights-to-religion.html

http://www.thedailybeast.com/articles/2011/06/16/michele-bachmann-s-first-dude-husband-marcus-bachmann.html

http://www.rollingstone.com/politics/news/michele-bachmanns-holy-war-20110622?page=1

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Utolsó idők, elragadtatás, világvége

Kevesebb, mint egy hónap van hátra az Elragadtatásig, legalábbis egy amerikai szekta szerint, amelynek vezére május 21-ben határozta meg Jézus visszajövetelének időpontját. 😀

Természetesen ez csupán egyike a történelem során felbukkant számtalan hasonló jóslatnak, amelyek közül – mondanom sem kell – eddig egyik sem jött be. Íme itt van azoknak az éveknek a listája, amelyekre korábban már megjósolták a “világvégét”: http://web.me.com/lorenmadsen/endings/pick_a_year.html

Időközben az ateisták is megragadják az alkalmat arra, hogy felhívják a figyelmet mekkora nonszensz ez az “elragadtatás-világvége” várás immár 2000 éve. Íme egy május 21-22-re tervezett ateista “Elragadtatás buli” hirdetőtáblája. A felirat: “Elragadtatás: TUDOD, hogy hülyeség. 2000 éve “bármelyik pillanatban””.

A legtöbb keresztény persze nem ért egyet a “május 21-es” szektával az időpont meghatározásában, hiszen a Máté 24:36-ban az áll: “Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” Így aztán attól nem fog összedőlni a kereszténység, ha ez az időpont sem jön be.

Mindazonáltal köszönhetően a Biblia “világosságának” az elragadtatás-világvége is egy olyan terület, amellyel kapcsolatban a kereszténységen belül is számos különböző nézet létezik és eléggé megoszlanak a vélemények. Amerikai fundamentalista körökben egész iparág épült arra a fajta értelmezésre miszerint Jézus bármelyik pillanatban visszatérhet az övéiért, amikor is eljön a felhőkig és elragadja magával a hívőket:

“Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;

Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.”

(1 Thess 4:16-17)

A hitetlenek ezt úgy fogják megélni, hogy csak azt látják hirtelen eltűntek a keresztények a Földről. Ezután kezdődik az Antikrisztus uralma a Földön, a Nagy Nyomorúság. Illetve itt már a különféle keresztény irányzatokon belül is eltérő értelmezések vannak arról, hogy tulajdonképpen mikor lesz az elragadtatás: a Nagy Nyomorúság, illetve az Antikrisztus színrelépése előtt, alatt vagy után. A kényelemhez hozzászokott amerikai keresztények szeretnek az “előtt” változatban hinni – nehogy már végig kelljen csinálniuk egy olyan próbát, mint a Nagy Nyomorúság. A május 21. szekta szerint viszont 1988-tól a Nagy Nyomorúságban élünk. Mit mondjak, elég lájtos volt. 😀

Mint említettem az USA-ban egész kis külön iparág lett a fundi kereszténységen belül, a “világvége-ipar”, amiből elég jól meggazdagodtak olyan szerzők, mint például Tim LaHaye és Jerry Jenkins, akik 16 kötetből álló regénysorozatot jelentettek meg “Left Behind” (Ittmaradottak) címmel. A könyvek azt képzelik el milyen lesz az elragadtatás, illetve milyen lesz az élet az Antikrisztus uralma alatt és milyen lesz a végső, nagy csata a Jó és a Rossz között: Armageddon. Ebből aztán három film, sőt számítógépes játék is készült. Mert hát mielőtt elragadtatunk, miért ne gazdagodjunk meg, ugye Tim? (Kicsit off-topik, de a “Left Behind”-ról nekem inkább ez jut eszembe:

😀 )

LaHaye az egyik legsikeresebb abban, hogy kiaknázza ezt a keresztény sci-fi műfajt, de sok-sok vallási vezető jól él ebből. A sima sci-fihez képest annyi a gond, hogy a keresztények elhiszik, hogy amit ezekben a művekben látnak, az valóság lesz. A dolog arra is jó, hogy állandó “készenléti állapotban” tartsa a keresztényeket, ne merjenek egy pillanatra sem letérni az útról, mert mi van, ha éppen akkor jön vissza Jézus? Ez az értelme az egésznek. Akárcsak a Pokol tanítása, ez is egy az emberi félelmekkel manipuláló csapdája a kereszténységnek.

A magam részéről én keresztényként inkább izgalommal, pozitív várakozással néztem az elragadtatás elé, mint félelemmel, de sok olyan történetet olvastam ex-keresztényektől, hogy félelemmel töltötte el a szívüket, hogy valamilyen oknál fogva esetleg itt maradhatnak. A félelmet tetézik a történetek, amiket a Nagy Nyomorúság borzalmairól vetítenek elénk ezek a könyvek, filmek.

(Egyébként keresztény “világvégés” filmet láthattatok már a magyar televíziókban is. Az Omega-kód és folytatása, a Meggidó ilyen.)

Ahány világvége dátum jóslat volt az elmúlt 2000 évben, legalább annyi Antikrisztus-jelölt is. Természetesen az USA mindenkori elnökét mindig megtalálják az ilyen vádak, pláne, ha demokrata az illető, mint Barack Obama. Bár Hal Lindsey (egyik magyarul is megjelent könyve a “Föld bolygó 2000”) szerint Obama “csak” előkészíti az Antikrisztus fellépését. :D. De azért a tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy voltak, akiknek még a fundamentalista keresztény George W. Bush sem volt elég fundi ahhoz, hogy ne jelöljék az Antikrisztus szerepére :D. Aztán nevesebb európai politikusok is szóbakerülnek, például Nicolas Sarkozy, vagy éppen a brit uralkodóház valamelyik tagja. Az ötletek tárháza ezzel kapcsolatban kifogyhatatlan!

Mindazonáltal a Jelenések könyvében leírt Fenevad elképzelhető, hogy valójában nem egy jövőbeni Antikrisztusra vonatkozó jóslat, hanem Néró császárt jelöli, aki ugyebár abban az időben üldözte a keresztényeket… Amúgy is a Jelenések könyvének értelmezése elég véleményes dolog. Szimbolizmusába szinte bármit bele lehet magyarázni, s ez jó szolgálatot tesz a mindenkori világvége prédikátoroknak. Immár 2000 éve minden korban lehetséges úgy érezni, hogy azok az “utolsó idők”. Ugyanez a titka Nostredamus jóslatainak is (és minden ügyes “próféciának”): eléggé homályosak és ambivalensek ahhoz, hogy bármilyen kor magára ismerhessen bennük…

Amit a keresztények szeretnek figyelmen kívül hagyni az “utolsó időkre” vonatkozó jóslatokkal kapcsolatban az, hogy a Biblia ezen jóslatai számos helyen azt írják, hogy ezek a dolgok még annak a generációnak az életében fognak bekövetkezni. Mint tudjuk, nem következtek be, így aztán manapság a keresztények mindenféle mentális gimnasztikázást végeznek annak érdekében, hogy megmagyarázzák az ilyen igeszakaszokat:

“Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.

És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.

És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.

Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.

(Máté 24:29-34)

Vagy

“De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,

És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.

És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.

A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.

Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.”

(Márk 13:24-31)

Vagy

“És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.

És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.

Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.

Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:

Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.

Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.

Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.”

(Lukács 21:25-33)

Vagy

“Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.”

(Máté 16:28)

Vagy

Azután monda nékik: “Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

(Márk 9:1)

Vagy

“Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.”

(Lukács 9:27)

A fentieket a Biblia szerint Jézus mondta. Tudunk olyanokról, akik Jézus kora óta nem haltak meg és ma kb. 2000 évesek?

Itt pedig Jézus azt mondja tanítványainak, hogy be sem járják Izrael városait, mielőtt eljön – ez is egyértelműen arra utal, hogy még az ő életükben:

“Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.

De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;

És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.

De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.

Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.

Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.

És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.

Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.”

(Máté 10:16-23)

De nemcsak Jézus próféciái utalnak arra, hogy a korai keresztények arra számítottak Krisztus a halála és állítólagos feltámadása után nem sokkal visszatér. Hasonló szellemű jóslatokat találunk a János, Pál, Jakab és Péter apostoloknak tulajdonított levelekben is.

János azzal indítja a Jelenések könyvét, hogy “az idő közel van”:

“Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.”

(Jel. 1:3)

Szintén a Jelenések könyvéből:

“Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.”

(Jel. 3:11)

“Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.”

(Jel. 22:7)

“És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.”

(Jel. 22:12)

A Jelenések könyve nemcsak a “hamar eljövök” ígéretével indul, de azzal is zárul:

“Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!”

(Jel. 22:20)

Aztán az 1. János levél szerzője is úgy véli – csaknem 2000 évvel ezelőtt -, hogy az utolsó időkben él:

“Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.”

(1 Ján. 2:18)

Pál apostol hasonlóan vélekedett:

“A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!”

(Fil. 4:5)

“Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,”

(Zsid. 1:1)

“Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.”

(Zsid. 10:37)

Jakab apostol leveléből:

“Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.”

(Jak. 5:8)

Az 1. Péter levél Jézus földi szolgálatát az utolsó idők jelének tartja:

“A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,”

(1. Pét. 1:20)

“A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.”

(1. Pét. 4:7)

Mindezen igékkel szemben a Biblia egyetlen kibúvót kínál a mai keresztényeknek annak megmagyarázására, hogy miért is nem tért vissza az Úr és ért véget a világ kb. 1900 évvel ezelőtt. Ez pedig a 2. Péter levélből származik:

“Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,

És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.

Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:

A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.

Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.”

(2. Pét 3:3-10)

Valószínű, hogy a 2. Péter szerzőjének idején már megjelentek a elégedetlenkedő és kétkedő hangok keresztény körökben – és a gúnyolódók pogány és zsidó körökben – Krisztus elmaradt visszajövetelét illetően, s ez a magyarázat (magyarázkodás) egy erre adott reakció volt. A 2. Péter levelről ugyanis a mai Biblia kutatók szinte egyöntetűen úgy tartják (kivéve persze a fundikat), hogy azt nem Péter apostol írta, s kb. 80-150 körül keletkezhetett. (Sőt, az első kétségeket a levél hitelességét illetően már Órigenész kifejezte a 200-as évek első felében.)

Az “egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap” – kicsit átformált – tételének idecitálása a Zsoltárok könyvéből (Zsolt. 90:4) jó trükknek tűnik a 2. Péter szerzőjétől a kétségek eloszlatására, de nem túl meggyőző. A korábban idézett igeszakaszokból ugyanis egyértelmű, hogy szerzőik arra számítottak és azt állították, hogy még az ő generációjuk alatt visszatér az Úr és ők maguk az utolsó időkben élnek. Nem feltételezem, hogy azt gondolták több ezer évig fognak élni…

A Krisztus késlekedését indokló sorokat is problémásnak tartom:

“Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”

Jézus azt mondta, hogy csak kevés ember fog üdvösségre jutni:

“Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.”

(Máté 7:13-14)

Ma 7 milliárd ember van a Földön az évszázad végére több, mint 10 milliárdot jósolnak. Az Újszövetség megírásának korában sokkal kevesebb ember élt. A fentiekből következően minél többet vár az Úr annál több elkárhozó lesz, hiszen arányaiban mindig sokkal kevesebben vannak, akik “megtalálják az életre vezető keskeny utat” – Jézus állítása alapján. Úgyhogy a késlekedés csak arányaiban egyre több és több elkárhozót eredményez, így aztán az az érv a késlekedés mellett, hogy az kegyelemből és az emberekért van, enyhén szólva aggályos.

Tehát a 2. Péter egyetlen (és sok kutató által kétségbe vont identitású) szerzőjének állítása áll szemben számos más újszövetségi szerző állításával – beleértve az evangélistákat is, akik Jézusnak mind egyértelműen olyan szavakat tulajdonítanak, amelyek szerint még az apostolok generációja alatt vissza fog térni. Már csak emiatt is gyanút kellene fognia a fundiknak a 2. Péter levéllel kapcsolatban. De persze nem fognak gyanút fogni, hiszen akkor mivel magyaráznák meg, hogy Krisztus miért nem tért vissza és a világ miért nem ért véget cirka 1900 évvel ezelőtt?

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2011. május 8. vasárnap hüvelyk Biblia, Fundik, Szekták

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,