RSS

Don Schmiere címkéhez tartozó bejegyzések

Hogyan szítja a homoszexuálisok elleni gyűlöletet és erőszakot a „szeretet vallása” Afrikában?

Uganda melegellenes törvényjavaslata

Egy videóval kezdem:

Ebben a riporter különféle ugandai emberek véleményét kérdezi meg a homoszexualitásról. A válaszok egyöntetűen elítélők. Többen azt mondják, hogy le kellene tartóztatni és börtönbe vetni a melegeket, mások szerint a kivégzés sem lenne túl súlyos büntetés nekik.

Ezután ugandai melegeket mutatnak, akik számkivetettnek számítanak társadalmukban. Szegénységben, nyomorban élnek, a saját családjuk is kitagadta őket. Majd megismerhetünk egy leszbikus nőt, aki már gyermekkorában észrevette magán, hogy a lányokhoz vonzódik. Később úgy próbálták meg „átnevelni”, hogy egy férfi megerőszakolta, akitől terhes lett és HIV vírussal is megfertőződött. Bizonyára ettől azonnal megszerette a férfiakat…

Ugandában a középiskolás korú fiatalok sem toleránsabbak. Lassan persze kibújik a szög a zsákból, amikor az egyik lány a Bibliával indokolja miért „gonosz dolog” a homoszexualitás, egy fiú pedig Szodomát, Gomorát és Babilont emlegeti. Nem meglepő, hogy az ugandai társadalmat átitató homofóbiát a vallás táplálja.

David Bahati

Hogy hogyan, azt is érinti a film. Az amerikai fundamentalista keresztények pénzelik azokat a keresztény mozgalmakat, pásztorokat és politikai erőket, akik és amelyek démonizálják a melegeket és szítják ellenük a hangulatot az afrikai országban. A film végén interjú készül David Bahatival, azzal a politikussal, aki benyújtotta az ugandai melegellenes törvényjavaslatot, amely büntethetővé tenné a homoszexualitást. Természetesen ő is a Bibliára hivatkozik. Amikor a riporter azt mondja, hogy ő is meleg, akkor a politikus zavarba jön és azt mondja, hogy ha ezt tudta volna nem adott volna neki interjút, majd pár perc múlva valóban véget is vet neki. De ez még nem minden. Ezt követően rendőröket küldött a stáb szálláshelyére, hogy tartóztassák le őket. A stáb szerencséjére rossz hotelbe mentek.

Menjünk tovább! A következő egy interjú Scott Lively-vel, egy amerikai konzervatív keresztény „családvédő” aktivistával.

Ő elmeséli hogy az amerikai konzervatívok azért támogatják az ugandai melegellenes törvényeket, mert különben Uganda is ott kötne ki, mint az USA, Nagy-Britannia és Kanada, azaz netán emberi jogokkal rendelkeznének a melegek is. Ó, milyen szörnyű!

Konkrétan Bahati törvényjavaslatról van szó, amely bűncselekménnyé nyilvánítaná a homoszexualitást és büntetné is azt. Börtönnel, sőt a törvényjavaslat eredeti változatában halálbüntetéssel! (Gondolom ezt is a Biblia ihlethette.)

Lively elmondja, hogy a halálbüntetést nem támogatja szexuális „bűncselekményekért”, de ha ezt kiveszik belőle, akkor támogatni fogja javaslatot, bár ő maga inkább a „rehabilitációra” helyezné a hangsúlyt, mint a büntetésre. Mégis ez szerinte a „kisebbik rossz” ahhoz képest, ha a melegek Ugandában is hasonló jogokat nyernének, mint a nyugati világban…

Azt mondja Uganda lehet az első ország, amelyben a kormány által támogatott „ex-meleg terápia” zajlana. A fundi keresztények ugyanis azt állítják, hogy a homoszexualitásból meg lehet „gyógyítani” az embereket valamiféle terápiával, (esetleg démonűzéssel)….

Vannak azért evangéliumi keresztények is Amerikában, akik elhatárolódtak az ugandai melegellenes törvényjavaslattól. Lively és társai őket túl gyávának és megalkuvónak tartják. A végén Lively azt mondja: „Uganda keresztény ország, az Egyesült Államok azonban már nem az.” Valóban szörnyű, hogy a nyugati országok nem akarnak leragadni a középkornál. Nem baj, ott van szerencsétlen harmadik világ Ugandával az élen, ahol a vallási fanatikusok még sütögethetik a pecsenyéjüket és egész társadalmi rendszereket tarthatnak a sötétségben a vallás által. Szerencsétlen Afrika valahogy mindig megszívja. Úgy tűnik Ugandára jutott a 21. század Dél-Afrikája szerep….

Egyébként ilyenkor látszik, hogy nincs ám akkora különbség az iszlám és a kereszténység között. Az egyik, mint tudjuk a „béke vallása”, a másik pedig a „szereteté” 😀 .

Egy a héten megjelent hír szerint a halálbüntetés valószínűleg nem lesz benne a végső, elfogadott törvényben. Azonban így is súlyos büntetésekre számíthatnak a melegek. Bárki, akit homoszexualitás miatt ítélnek el, akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat. Azok, akik segítik a homoszexuálisokat, vagy azok a főbérlők, akik szobát adnak ki nekik, hét év börtönbüntetésre számíthatnak.

A hírhedt ugandai címoldal

Tavaly egy ugandai bulvárlap közzétette olyan férfiak neveit és fotóját, akikről úgy vélték melegek. Az egyik címlapról az harsogott: „Akasszátok fel őket!” Nem sokkal később brutálisan meggyilkoltak egy ismert melegjogi aktivistát, David Katót. Bár a hatóságok és Bahati is azt állítja a gyilkosságnak nem volt köze Kato szexuális orientációjához, Frank Mugisha melegjogi aktivista szerint valójában nem vizsgálták ki az ügyet tisztességesen: „Szerintem köze volt ahhoz a gyűlölethez, amit terjesztenek. Minden út egy homofóbián alapuló bűncselekményhez vezet.” – mondta.

Bahati sajnálkozását fejezte ki Kato halála miatt, de más miatt is: „Az a reakcióm, hogy részvétem a családnak és Kato szüleinek. Sajnálatos, hogy ebben a helyzetben találták magukat, mint ahogy az is sajnálatos, hogy [Katót] felhasználhatták arra, hogy gyerekeket toborozzon. De Kato halálának semmi köze sincs a törvényjavaslathoz.”

David Katót 2011. január 26-án gyilkolták meg

A melegellenes szólamoknak gyakran visszatérő vádja, hogy a homoszexuálisok „gyerekeket toboroznak”. Természetesen ostoba dolog egyenlőségjelet tenni a homoszexualitás és a gyermekmolesztálás, illetve pedofília közé, annál is inkább, mivel a pedofil bűncselekmények nagy része heteroszexuális (azaz kislányok ellen követik el férfiak). Mégsem jut emiatt senkinek eszébe, hogy minden heteroszexuális férfire, mint kislányok potenciális megrontójára tekintsen. A melegmozgalmak elhatárolódnak a pedofil szervezetektől. Ami pedig a „toborzást” illeti: a homoszexualitás nem egy ragályos betegség és toborzással sem lehet senkiből meleget csinálni.

Bahati tagadja, hogy Amerikából diktálták volna neki a törvényjavaslatot: „Nem találkoztam amerikai evangéliumi keresztényekkel. Már korábban is mondtam ezt. Vannak barátaink Amerikában, de nekik semmi közük sincs a törvényjavaslathoz. Sértő azt feltételezni, hogy az ugandaiak nem tudnak önállóan gondolkodni és meg kell várnunk, amíg majd Amerika gondolkodik helyettünk.”

Hogy konkrétan ezt a törvényt diktálták-e amerikai evangéliumi keresztények azt nem tudom, de hogy van közük a kialakult ugandai melegellenes hangulathoz, az biztos.

A kampalai konferencia

2009 márciusában a fent már idézett Scott Lively és két másik amerikai evangéliumi keresztény, Don Schmiere és Caleb Lee Brundidge Kampala városában egy konferenciát tartott több ezer embernek. A látogatók között sok-sok rendőr, tanár és politikus volt. Téma: a homoszexualitás.

Az egyik ugandai szervező, Stephen Langa így számolt be az eseményről: „A téma a meleg-összeesküvés volt – ez az egész rejtett és sötét összeesküvés. És az a fenyegetés, amit a homoszexuálisok jelentenek a bibliai értékekre és a hagyományos afrikai családra.”

Eszerint a cikk szerint Lively és kollégái arról beszéltek, hogyan lehet a melegekből heteroszexuálisokat csinálni, hogy a meleg férfiak gyakran tinédzser fiúkat rontanak meg és hogy „a melegmozgalom gonosz intézmény”, amelynek célja „lerombolni a házasságra épülő társadalmat és a szexuális szabadosság kultúrájával helyettesíteni”.

A fenti NY Times cikkben Lively-ék utólag igyekeznek elhatárolódni a kialakult szélsőséges hangulattól, de tagadhatatlan, hogy volt benne részük. Lively pár nappal a konferencia után azt írta blogjában: „a kampányt valaki ahhoz hasonlította, mintha nukleáris bombát dobtunk volna le a meleg összeesküvésre Ugandában”.

Kapya Kaoma cikke az amerikai evangéliumi kereszténység és az afrikai melegellenes gyűlölet közötti kapcsolatról

Kapya Kaoma zambiai anglikán pap egy oknyomozó riportban tárta fel az amerikai evangéliumi keresztények és az ugandai melegellenes törvényjavaslat közötti kapcsolatot.

Elmondása szerint a 2009 márciusi melegellenes konferencián az egyik szónoktól elhangzott a pódiumról:

”[A parlament] szükségesnek érzi, hogy új törvényt hozzon, amely behatóan foglalkozik a homoszexualitás kérdésével és figyelembe veszi a nemzetközi meleg összeesküvést. Jelenleg van arra egy javaslat, hogy új törvényt hozzunk.”

A konferencián Lively reklámozta „Rózsaszín szvasztika” című könyvét, amelyben nem kevesebbet állít, mint hogy a náci népirtás a homoszexuálisok műve volt. (Úgy látom ez a legújabb típusú holokauszt revízió – máshol is olvastam már.) Az amerikai „családvédő” keresztény szerint a homoszexualitás legalizálása egyenlő azzal, mintha elfogadnánk a gyermekmolesztálást vagy az állatokkal való közösülést. Figyelmeztette közönségét, hogy az amerikai melegek azért érkeznek Afrikába, hogy fiatalokat toborozzanak a meleg életstílus számára, ezért meg kell állítani őket.

Egy magát csak Elijah-nak nevező látogató azt mondta:

”Isten embere [Scott Lively] mesélt nekünk egy mozgalomról, amely a homoszexualitás népszerűsítése mögött áll, úgy hívják, hogy meleg mozgalom. Én személy szerint még sosem hallottam róla. De megtudtam, hogy van egy erő a homoszexualitás mögött, amelyet akár erővel is meg kell állítanunk. Azt is elmondta nekünk, hogy ezek az emberek, akik e mögött a gonoszság mögött vannak, minden eszközzel rendelkeznek, amire csak szükségük van ahhoz, hogy terjesszék ezt a gonoszságot. Afrikában és különösen Ugandában könnyebb a fiatalokat megnyerni a gonoszságnak. Azon nap óta szilárdan kell állnunk és küzdenünk a homoszexualitás ellen.”

Kaoma szerint ezzel nem merült ki Lively befolyása. Néhány nap múlva találkozott ugandai képviselőkkel és kormánytisztviselőkkel, s közülük néhánynak köze van a következő hónapban megfogalmazott melegellenes törvényjavaslathoz. A halálbüntetés azokra a homoszexuálisokra vonatkozott volna, akik kiskorúakkal létesítenek szexuális kapcsolatot vagy úgy, hogy HIV/AIDS vírussal fertőzöttek. Ugyanakkor nem kapna halálbüntetést az a heteroszexuális, aki kiskorúval létesít szexuális kapcsolatot vagy úgy, hogy AIDS-es.(Végül is a kislányok megrontása ellen a Bibliának sincs kifogása…)

Kaoma idézi Christopher Ssenjonyo püspököt, aki aggodalmát fejezte ki az amerikai evangéliumi keresztények üzenetei miatt: „Biztos vagyok abban, hogy ezek a hazugságok fel fogják szítani az emberek gyűlöletét a melegek ellen.”

Igaza volt.

Kaoma szerint az amerikai jobboldali keresztények azért viszik Afrikába a melegek ellen vívott keresztes háborújukat, mert – az USA-val ellentétben – Afrikában gyengék és szervezetlenek a szexuális kisebbségek jogait védő szervezetek. Kenyában egy erősebb civil öntudat még csak-csak segít gátat vetni a szélsőségeknek, azonban az autokratikusabb országokban, mint amilyen Uganda és Nigéria a melegek sokszor szó szerint az életükért küzdenek.

A cikk szerint egy másik amerikai evangéliumi keresztény, Rick Warren pásztor is nagyban kivette részét a szélsőséges hangulat kialakításából. Egy alkalommal kijelentette, hogy az evangéliumi kereszténység jövője Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában van, rámutatva, hogy míg 1900-ban csupán 10 millió keresztény élt Afrikában, addig manapság 360 millióan vannak, több, mint a népesség fele. Kaoma szerint Warren számai nem igazak és az afrikaiak kevesebb, mint fele keresztény. Mindenesetre az azért tény, hogy a fundamentalista keresztény irányzat valóban olyan helyeken a leginkább növekedőképes, ahol az emberek tanulatlanok és érzelmileg könnyen befolyásolhatók.

Warren szoros kapcsolatokat ápol befolyásos afrikai vallási és politikai vezetőkkel, akik gyakran idézik őt, amikor a melegek ellen harcolnak. „A homoszexualitás nem természetes életforma, így nem emberi jog.” – mondta Warren 2008 március-áprilisában, amikor ruandai, ugandai és kenyai vallási és politikai vezetőkkel találkozott. Ezt a mondatot azóta szállóigeszerűen idézik az afrikai melegellenes propagandisták.

(Hogy természetellenes-e a homoszexualitás arról annyit, hogy az állatvilágban is megfigyelhető, csak az állatok nem csinálnak ebből ekkora ügyet és főleg nem diszkriminálják egymást emiatt.)

Warren egyik afrikai „elvtársa”, Martin Ssempa, akit Scott Lively is említett (“jó emberként”) a fenti interjújában. Ssempa egy ugandai keresztény gyülekezet pásztora, aki harcos homofób kirohanásairól ismert és aki nagy szerepet játszott az ugandai melegellenes törvényjavaslat kidolgozásában. Ssempa egy alkalommal riválisát, egy másik gyülekezet pásztorát, Robert Kayanját azzal vádolta meg, hogy szexuális kapcsolata volt két tinédzser fiúval. Kayana támogatói szerint Ssempa így akarta lejáratni riválisát az amerikai prédikátor, Benny Hinn látogatása előtt. A rendőrség tisztázta Kayanát a vádak alól.

Állítólag Ssempa állt az ugandai bulvárlap melegellenes kampánya mögött is, amelyről fent írtam, valamint egy másik alkalommal az óvszerhasználat ellen kampányolt, mondván, hogy a HIV/AIDS terjedését csakis önmegtartóztatással lehet meggátolni. Warren 2008-ban elhatárolódott Ssempától, de kétségtelen tény, hogy az amerikai nagy hatással volt az ugandai pásztorra, aki korábban rendszeres látogatója volt Warren gyülekezetének Kaliforniában.

Warren ruandai, kenyai, nigériai és ugandai projektjei nyomdokán érzékelhetően növekedett a homofóbia a térségben. A pásztor helyi szövetségeseit nemcsak ottani fundamentalista keresztények jelentik, hanem anglikán püspökök is – írja Kaoma, aki maga is anglikán pap.

A nyugati demokráciákban a vallási fundamentalisták vesztésre állnak, egyre kevésbé képesek a társadalom széles rétegeire ráerőltetni intoleráns értékrendjüket, ezért jön a kevésbé felvilágosult világrészek szellemi gyarmatosítása. Kaoma: „Homofóbiájuk legalább annyira a Nyugattal szembeni ellenállás kifejezése, mint az emberi szexualitással kapcsolatos állásfoglalás.”

Afrikában eleve is volt ehhez egy jó táptalaj, hiszen a hagyományos afrikai értékek minden olyan cselekedetet „az élet ellenségének” tartanak, amely veszélyezteti a szaporodást, márpedig a homoszexualitásra így tekintenek. Ennek köszönhetően miközben elítélik a homoszexualitást, büszkén vállalják a házasságtörő kapcsolatokból született gyermekeket, vagy szemet hunynak afelett, ha egy elvileg cölibátusban élő papnak gyermeke születik. Ez nem számít a szemükben bűnnek. A homoszexuálisokhoz hasonló megvetésben részesülnek a gyermektelenek. Ha van ilyen személy a családban, azt szégyenkezve rejtegetik, sőt a testvérek titokban gyermeket hordanak ki a terméketlennek, hogy ezzel titkolják terméketlenségét. Megvetés tárgyai azok a nők is, akik fogamzásgátlással igyekeznek korlátokat szabni a családjuk méretének.

Erre a tűzre volt olaj az amerikai evangéliumi kereszténység megjelenése, amely bibliai megerősítést adott ezeknek a nézeteknek és eltolta őket egy még szélsőségesebb irányba.

A cikk megemlíti a Hit Gyülekezete jóvoltából a magyar ATV-n is rendszeresen látható Pat Robertsont (700-as Klub), aki szintén hírhedt homofób kirohanásairól és akinek műsorát szerte Afrikában sugározzák a televíziók (hasonlóan más fundamentalista keresztény adásokhoz), így nyilvánvalóan hatással van a közgondolkodásra. Amivel a legtöbb afrikai nincs tisztában – írja Kaoma – az, hogy Robertson korábban a feketéket elnyomó, rasszista fehér kisebbségi kormányokat támogatta Rodéziában (a mai Zimbabwe) és Dél-Afrikában. Az amerikai konzervatív keresztény pénzek Afrikába áramlása azonban segít kitörölni ezeket a kellemetlen emlékeket a helyi keresztények fejéből…

Ezen pénz természetesen az agresszív terjeszkedésre megy: bibliaiskolákra, oktatóanyagokra, amelyek által fundamentalista kereszténységgel (és ezáltal homofóbiával is természetesen) oltják be a fiatalokat. Mára a fundamentalista irányzatok marginalizálták a mérsékelt keresztény egyházakat, amelyek pedig a ’80-as években inkább küzdöttek az elnyomottak érdekeiért Afrikában, mint a fundik (akik – amint Robertsonnál is láttuk – sokszor, éppen ellenkezőleg, elnyomó rezsimeket támogattak).

De ez nem csupán fundamentalista ügy. Annál sokkal bonyolultabb. Kaoma elmondja, hogy sok anglikán, presbiteriánus és metodista lelkész is terjeszti a homofóbiát Afrikában, ami miatt összeütközésbe kerültek nyugati hittestvéreikkel, anyaegyházaikkal. Emiatt az afrikai gyülekezetek nem fogadják el anyaegyházaik pénzét, hanem helyette az amerikai evangéliumi keresztények anyagi támogatását (és nyilvánvaló befolyását) élvezik. (Aminek az is az egyik vonzereje Kaoma szerint, hogy sokkal átláthatatlanabb így a pénzek felhasználása.)

Az afrikai propaganda értelmében a homoszexualitás a dekadens Nyugat exportja. Természetesen ennek semmiféle alapja nincs, hiszen történelmi bizonyítékok vannak arra, hogy homoszexualitás már jóval az európai gyarmatosítás előtt jelen volt Afrikában is – akárcsak a világ más részein. Miért is lett volna másképp?

De az afrikaiak eleve érzékenyek a neokolonalizmus minden megnyilvánulására, így jó propagandafogás arrafelé ezzel összefüggésbe hozni és ennek a számlájára írni a homoszexualitást. Közben pedig nem veszik észre, hogy éppen a fundi keresztények gyarmatosítják őket…

Mindeközben egy másik háború is zajlik az afrikai színtéren: ez pedig a kereszténység és az iszlám harca az emberek lelkéért. A többi ábrahámi valláshoz hasonlóan az iszlám is köztudottan erősen homofób és a konzervatív keresztények attól tartanak, hogy negatívan érintené ebben a harcban a kereszténységet, ha liberálisabb álláspontot fogalmazna meg a homoszexualitással kapcsolatban, mint iszlám.

2009 februárjában Faith McDonnell a Vallás és Demokrácia Intézet (IRD) igazgatója egy telefoninterjúban azt mondta:

„Az iszlám tiltja a homoszexualitást. A radikális muszlimok [a homoszexualitással kapcsolatos liberálisabb álláspont esetén] újabb okot látnának a keresztények támadására, akiket hitetleneknek tartanának… Afrikában az iszlámmal versenyzünk. A muszlimok fel fogják használni azt az érvet, hogy az afrikaiak részesei egy szélesebb közösségnek, amely támogatja a homoszexualitást.

Szudánban máris megtörtént, ahol egy püspök megalapította a Megreformált Episzkopális Egyházat azzal érvelve, hogy ő nem lesz része a homoszexuálisok egyházának. A homoszexualitás hátráltatja a keresztény tanúságtevést Afrikában.”

Valóban az iszlámról kell példát venni – egyik „szebb” vallás, mint a másik…

Más afrikai vallási vezetők szerint azonban az afrikai keresztény homofóbiának nincs köze az iszlámhoz és az iszlám kártyát csak arra használják fel az ottani vezetők, hogy még több pénzt csaljanak ki az amerikai konzervatívoktól, akiket aggaszt a radikális iszlám terjeszkedése.

Na hát ennyit mára a szeretet vallásának hozzájárulásáról a világ jobbátételéhez.

 
59 hozzászólás

Szerző: be 2011. május 1. vasárnap hüvelyk Anglikán, Fundik, Hírek, Iszlám, Protestáns, Vallásháború

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,