RSS

Benny Hinn címkéhez tartozó bejegyzések

Benny Hinn

Benny Hinnt korábban futólag már említettem néhány bejegyzésben. A világ egyik leghíresebb “hit gyógyítója”. Magyarországon régebben a Hit Gyülekezete forgalmazta a könyveit – egyet én is olvastam a Szent Szellemről. Nem tudom most mi az álláspont a hitgyüliben Hinn testvérrel kapcsolatban, mert nemrég elvált és ezt a fundamentalista keresztényeknél nem nézik jó szemmel.

Nekem azonban nem ez a bajom vele, hanem az, hogy egy csaló. Persze a többi “nagy kenetű” karizmatikus hit gyógyítóról is elmondható ugyanez, csak Hinnek – lévén ő az egyik leghíresebb – kicsit utána is jártak ebben a dokumentumfilmben:

Az első részben láthatjuk Hinn mekkora showman. Néhány érdekes állítás is elhangzik. 1:34-nél azt mondja, hogy emlékszik egy férfire, aki kígyóvá változott a szemei előtt és 2000 ember látta mindezt. 😀 1:48-nál azt meséli, hogy Afrikában (hol máshol? 😉 ) egy férfi feltámadt egy istentiszteleten. 2:31: Egy nőről mesél, akinek tumora volt és az istentiszteleten az ima hatására a tumor a színpadra esett 😀 . 2:45: Szerinte bizonyos bevándorlók (pl. Haitiből) démonokat hoznak magukkal az USA-ba (a vicces ebben az, hogy ő maga is bevándorló).

Aztán láthatunk két beteget, akik Istentől és Hinn gyógyító kenetétől várják a csodát. A 22 éves Jordy Gibsonnak halálos vesebetegsége van, kétnaponta dialízisre kell járnia. Az orvosai vesetranszplantációt javasolnak, ám Jordy ezt nem akarja egyelőre. Abban bízik, hogy Hinn egyik istentiszteletén meggyógyul. Ugyanígy bízik Hinn gyógyító kenetében Jenna és kislánya Grace (6:51).

Benny Hinn azt állítja, hogy minden évben ezrek gyógyulnak meg a szolgálata alatt. Például azt állította, hogy meggyógyult a nehézsúlyú boxoló, Evander Holyfield szívproblémája (0:27). A hálás Holyfield később ezért negyedmillió dollárt adományozott Hinnek. Aztán ott van a 8 éves William Wanderfox (0:47), akinek állítólag a látása javult meg. Hinn itt megígérte, hogy finanszírozza a fiú tanulmányait. Egy másik istentiszteleten pedig állítólag egy idős nő rákját űzte ki a testéből (1:10).

Egy könyvben Hinn arról írt, hogy egyszer istentiszteletet tartott egy katolikus kórházban és egy nővér megkérte, hogy tegye rá a kezét mindazokra a betegekre, akik nem tudtak elmenni az istentiszteletekre. Hinn állítása szerint az emberek teljesen a Szent Szellem hatása alá kerültek, meggyógyultak és minden irányból a hála hangjai hallatszottak. A műsor felkereste a könyvben említett kórházat és nővért, aki cáfolja, hogy ez megtörtént volna.

Megszólal egy fiatal pásztor is, Justin Peters (4:24), aki korábban hitt Hinn kenetében, de ma már – miután elemezte a kolléga szolgálatát és az embereket – úgy gondolja, hogy az egész szemfényvesztés. Peters maga is születésétől fogva testi fogyatékos.

A műsor rejtett kamerát vitt Hinn egyik istentiszteletére, hogy megmutassák valójában mi történik.

A csodák előtt pénzgyűjtés folyik (5:57). Minden istentisztelet egy pontosan megtervezett koreográfia szerint zajlik. Hinn kijelenti, hogy Isten megsúgta neki, hogy a közönség soraiban itt, meg ott meggyógyult valaki tumorból, ebből, abból. Majd az állítólag meggyógyultak vagy gyógyulni vágyók a színpadra tódulnak. Amit azonban a tévé nem mutat – viszont a rejtett kamera ebben a dokumentumfilmben igen -, hogy nem mindenki mehet fel a színpadra: Hinn emberei válogatnak. Azokat, akiknek szemmel látható betegsége van, elhajtják. Csak olyanokat engednek fel, akikről Hinn probléma nélkül kijelentheti, hogy meggyógyultak, mert ott és akkor nem ellenőrizhető a dolog. Hinn egyik egykori biztonsági embere (8:20) is beszél erről.

Ebben a részben láthatjuk, amint az első részben bemutatott Grace-t és édesanyját hajtják el a színpadtól Hinn emberei. Ugyanez történt egy héttel később Justin Petersszel is. Az egykori biztonsági ember szerint és a rejtett kamera tanulsága szerint is a látható fogyatékossággal rendelkezőket, tolókocsisokat a leghátsó sorokba küldik.

Hinn azt állítja, hogy csak orvosilag igazolt csodákat tesz közzé. A műsor felkeresett három, egymástól független embert, akiről Hinn egy torontói istentiszteleten azt állította, hogy meggyógyultak. Kiderült, hogy az a nő, akiről Hinn azt állította, hogy meggyógyult rákból, nem is volt rákos. Egy másik cukorbaja csak romlott az istentisztelet óta és azóta kórházba került. Egy nő pedig, akiről Hinn azt állította, hogy meggyógyult AIDS-ből, továbbra is AIDS-es. Peters elmagyarázza hogy is működik ez: ott a helyszínen az emberek egy ideg valóban elhiszik, hogy meggyógyultak. Aztán persze néhány napon belül kiderül számukra is, hogy nem. Egyfajta tömeghipnózisról van szó.

A második részben bemutatott csodákról is kiderítette a műsor, hogy Holyfielednek sosem volt szívproblémája, hanem téves diagnózist állítottak fel róla, a 8 éves William szeme továbbra is beteg és soha egy fillért sem látott Hinntől, a rákból “meggyógyult” idős nő pedig nem sokkal az interjú után meghalt – rákban.

Ezután a film Hinn pénzügyeire fordítja a figyelmet. Bemutatják fényűző életmódját.

Láthatjuk a gyűjtést. És láthatjuk, hogy a hívek mennyire hiszékenyek. A vesetranszplantációra váró fiatalember továbbra is rendületlenül hisz Hinn kenetében és megvédi a pásztort: azt mondja nem azért kér adományokat, hogy meggazdagodjon, hanem, hogy terjeszthesse Isten igéjét és elvigye a gyógyulást az embereknek, márpedig ennek költségei vannak. Ó, igen, tényleg csak arra kell a pénz és csak annyi…

A biztonsági ember szerint egy istentiszteleten több százezer dollár befolyik. A legtöbb, aminek tanúja volt 780 ezer dollár egyetlen istentiszteleten! Csak hogy érzékletesebb legyen: magyar pénzben az több, mint 140 millió forint! Ezen kívül vannak állandó adományozók is és persze sok pénz folyik be Hinn könyveiből, videóiból és dedikált Bibliákból is.

Az USA-ban vallási szervezeteknek nem kell közzé tenniük a pénzügyeiket, ám sok mégis megteszi önkéntesen. Hinn szervezete nem. Becslések szerint az évi bevétele 200 millió dollár is lehet és mivel vallási szervezetről beszélünk mindez adómentesen…

3:13-nál Hinn azt mondja, hogy egy fillér sem megy hozzá a befolyt pénzekből. Gondolom a villáját angyalok építették fel. Ezután a film bemutatja Hinn luxus életvitelét.

A műsor szeretett volna interjút készíteni Hinnel is, de ő visszautasította, ezért egy rejtett kamera társaságában találkoztak vele (1:40). Megkérdik, hogy miért nem hozza nyilvánosságra a pénzügyeit. Erre kitérő választ ad és azt mondja, hogy szívesen elmenne a televíziócsatornához interjút adni. A csodákról is kérdezik. Azt mondják neki, hogy szeretnének bizonyítékokat, hogy valóban megtörténtek, szeretnék látni az orvosi papírokat, szeretnének beszélni az orvosokkal. Hinn azt mondja “ez nem probléma” és aztán megint terel. Aztán azt mondja, hogy amikor az emberek a színpadra mennek, akkor ő csak azt tudja mondani, amit ők elmondanak neki az állapotukról. Ne feledjük azonban: Hinn azt állította, hogy csak orvosilag igazolt csodákat tesz közzé! A végén Hinn azt mondja, hogy szívesen beszél erről tévéműsorban, mire a dokumentumfilm készítői elárulják neki, hogy most is forgott a rejtett kamera. Hinn minden ígérete ellenére később sem adott hivatalos interjút a műsornak…

Jordy Gibsonnak végül sikerült elmennie Hinn egyik istentiszteletére. Egy évvel később még mindig dialízisre járt és várta a csodát, továbbra is visszautasította a transzplantációt és védte Hinnt.

6:00-nál Hinn: “Sosem hazudtam nektek! Soha nem is fogok. Inkább meghalnék, mint hogy hazudjak Isten embereinek.”

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 19. vasárnap hüvelyk Fundik, Karizmatikus, Protestáns

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Bizonyságok

Ennek a bejegyzésnek a megírására Sághegyi Csaba nevű hozzászólómmal folytatott párbeszéd ihletett. Csaba a Peter Popoff-ról szóló bejegyzés alatt jegyezte meg, hogy igaz, hogy vannak sarlatánok és csalók, de igenis vannak igazi gyógyulások is Jézus nevében. És példaként felhozta a saját ex-feleségének az esetét, aki a rák egyik formájából, mielofibrózisból gyógyult meg, állítólag pusztán annak köszönhetően, hogy három keresztény – egymástól függetlenül – bement hozzájuk a boltjukba és rajtuk keresztül Isten ezt megígérte. Korábban egy másik keresztény hozzászólónk a nagymamája gyógyulásáról számolt be mellrákból.

Először is szeretném leszögezni, hogy roppant örülök, ha Csaba felesége és a másik hozzászólónk nagymamája valóban meggyógyult. Másodszor pedig szeretném kifejteni, hogy mi a véleményem ezekről a „csodákról”. Bár részben ezeket már leírtam a Csabával folytatott párbeszédemben, de hadd foglaljam össze és egészítsem ki.

Ott kezdeném, hogy a „csodákkal” kapcsolatos keresztény állításoknak több szintje van. Egyrészről vannak a csaló hit gyógyítók, mint Marjoe vagy Popoff, akik tudván tudják, hogy csalnak, valószínűleg ők maguk nem is hisznek (Marjoe utólag el is ismerte, hogy nem is hisz Istenben). Figyelmeztető jel, hogy mégis beszámolnak emberek tömegesen gyógyulásokról az alkalmaikon és ezek a prédikátorok újra és újra stadionokat töltenek meg! Hogy van ez?

Úgy, hogy a placebo hatás és az önámítás igenis nagyon jól működik bizonyos betegségek esetében!

A placebo hatáson kívül ezen csalók egyúttal illuzionisták is, akiknek van néhány jól bevált régi trükk a tarsolyukban. (Megjegyzem, hogy szerintem a hit gyógyítók nagy része csaló…) Ezekről konkrétan szót ejt Derren Brown filmje, amit itt megnézhetsz. Jó hatásfokkal „gyógyítanak” a hit “gyógyítók” „vakokat”, „süketeket” és a filmből kiderül, hogy miért (egy magyar példa erre itt). És a nagy hit gyógyító sláger: az egyik láb rövidebb, mint a másik.

Magyar keresztény portálok is büszkén mutogatják egy AA Allen nevű régi prédikátor videóját, amikor mindenki szeme láttára „meggyógyított” egy nőt, akinek egyik lába rövidebb volt a másiknál. De tényleg csodát látunk? Nem. Csak egy ócska trükköt (bár amikor Allen csinálta, akkor még nem volt ócska – ő alkalmazta először, ha jól tudom, azóta viszont roppant népszerű trükk lett). James Randi, a szkeptikus illuzionista elmagyarázza hogyan működik:

Van, amikor olyan emberen hajtják végre, akinek valóban rövidebb egyik lába a másiknál – ilyenkor a láb különféle szögekbe való beállításával, illetve a cipő ki-be húzgálásával érik el a gyógyulás látszatát keltő optikai csalódását. És van olyan, hogy odamegy valaki azzal, hogy fáj valamije, mire a prédikátor felállítja a diagnózist: ez azért van, mert rövidebb az egyik lábad a másiknál (amikor valójában nem) és már megy is ugyanaz a trükk.

Azt is megtudjuk a videóból, hogy a tolókocsiból felálló emberek „csodája” hogy működik: olyan embereket ültetnek tolókocsiba, akik nem is tolókocsisok valójában. Odamegy valaki mondjuk egy fájós háttal, adnak neki egy tolókocsit azzal a szöveggel, hogy üljön csak bele, hogy ne erőltesse magát, majd mikor rákerül a sor a színpadon a prédikátor látványosan felállítja a tolókocsiból, s a közönség abban a hitben van, hogy az illető tolókocsis volt, amikor pedig nem. A film megszólaltat egy nőt egy ilyen alkalmon, aki elmondja ezt: nem tolókocsiban érkezett az alkalomra, hanem úgy ültették bele.

AA Allenról érdemes tudnia a keresztényeknek – és nekünk is -, hogy saját magát képtelen volt meggyógyítani alkoholizmusából, ami aztán 59 éves korában el is vitte… (lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/A._A._Allen)

Vannak olyan prédikátorok is, akik maguk is elhiszik, hogy ha imádkoznak, akkor Isten gyógyít. Ők önmagukat ugyanolyan illúzió alá helyezik, mint a híveiket. Ők nem csalnak aktívan, mint az imént említett csoport – nem találnak ki szándékosan trükköket -, de készségesen elhisznek és promótálnak minden „bizonyságot”, amelyek talán alaposabb vizsgálatnak kitéve (pl. orvosi papírokat tanulmányozva) nem állnák meg a helyüket és nem is tűnnének csodának. Mert ők éppúgy el akarják azokat hinni, mint a híveik. Derren Brown filmjében 45 perc 35 másodperctől láthatunk egy ilyen egykori pásztort, bizonyos John Edwardst, aki azért nem vitte orvoshoz saját lányát, mert hitt benne, hogy Isten meg fogja gyógyítani az agydaganatból. A lány 14 éves korában meghalt.

Oké. De mi van a tényleges gyógyulásokkal? Nem egy hátfájásból, nem kétséges „vakságból”, nem rövidebb lábból, hanem mondjuk halálos rákbetegségből. A rákból való gyógyulások bizonyságai viszonylag gyakoriak a bizonyságok között, amint azt Csaba feleségének és a mellrákos nagymamának az esetéből is látjuk. Úgy tűnik Isten szereti meggyógyítani a rákosokat. Vagy valami másról van szó?

Nos, előfordul az, hogy egyszerűen az eredeti diagnózis volt téves. Saját családomból is tudnék nagyon durva példát mondani félrediagnosztizálásra, amit így utólag az illető felhasználhatna a „rákból” való gyógyulás „bizonyítékaként”, ha keresztény lenne. (Csak az mentette meg az illetőt a teljes félrekezeléstől, hogy elment egy másik városba egy másik orvoshoz is, aki aztán megállapította, hogy valójában mi a baja.)

De létezik a spontán gyógyulás jelensége is. Az orvosok nem igazán tudják, hogy miért, de egyes esetekben bizonyos betegségek spontán meggyógyulnak. Jellemző, hogy a Wikipedia spontán gyógyulásról szóló szócikke szerint a rák az a betegség, aminél spontán gyógyulás a leggyakrabban előfordul: http://en.wikipedia.org/wiki/Spontaneous_remission (Ettől az még természetesen roppant veszélyes és halálos azokban a – többségi – esetekben, amikor nem húzódik vissza.)

A cikk szerint a mellrák különösen gyakran húzódik vissza spontán módon: „Egy alaposan kivitelezett mammográfiai tanulmány úgy találta, hogy a mellrákos esetek 22 százaléka esetében történt spontán visszahúzódás.”

A Csaba felesége esetében említett betegségre, a mielofibrózisra rákeresve ezt találtam: http://www.healthline.com/galecontent/myelofibrosis-1/3

Azt írja a cikk: „A spontán visszahúzódás ritka.” Ezek szerint tehát nem lehetetlen és nem példa nélküli, hiszen ha az lenne, akkor nem azt írták volna, hogy ritka, hanem azt, hogy lehetetlen vagy hogy sosem történt még ilyen. Ha ritkán is, de ezek szerint lehetséges és megtörténik.

Spontán gyógyulások ugyanúgy történnek világi emberekkel és más vallásúakkal, mint keresztényekkel. Erre vonatkozóan egy gyors Google-keresés után találtam is egy példát: http://discovermagazine.com/2007/sep/the-body-can-stave-off-terminal-cancer-sometimes

John Matzke 30 éves volt, amikor bőrrákot állapítottak meg a hónaljában. Ezt ugyan eltávolították, de a rák átterjedt a tüdejére. Az orvosok azt mondták 18 hónapja van hátra. Még kezeléssel együtt sem lett volna sok esélye.

Matzke nem követte az orvos utasításait a kezelésre vonatkozóan, ehelyett hazament és hosszú sétákat tett a hegyekben, egészséges ételeket vett magához, meditált. Elmondta, hogy azt csinálta, hogy maga elé képzelt erős vörös vértesteket, ahogy elpusztítják a rákot a testében. Mikor visszatért kontrollra a tüdeje teljesen egészséges volt! Az orvosok értetlenül álltak a jelenség előtt.

Csaba erre felvetette, hogy itt is szerepet játszott a gyógyulásban valami „szellemi hókuszpókusz”. Ezt Matzke vizualizációs technikájára értette (hogy elképzelte, amint a vörös vértestek elpusztítják a rákos sejteket a testében). Ha így van, hogy ettől gyógyult meg, akkor az nem Isten létét (s pláne nem a keresztény Istenét, Jézusét) bizonyítja, hanem azt, hogy vannak az emberi agynak és a testnek érdekes, feltáratlan megnyilvánulásai, erői, területei. Matzke történetében sehol sem olvashatunk olyat, hogy Jézus vagy bármilyen Isten nevét hívta volna segítségül. Tehát nem értem, hogy az eset hogyan bizonyítaná a kereszténység igazát. Éppen azt bizonyítaná számomra, hogy Jézus neve nem szükséges, vannak más módok is ilyen „csodák” elérésére.

De abban sem lehetünk biztosak, hogy a gyógyulásnak egyáltalán bármi köze volt Matzke vizualizációs technikájához. Bizonyára sokan alkalmazzák ezt a technikát és el tudom képzelni, hogy a hatékonysága kb. ugyanakkora lehet, mint a keresztény imáé: azaz a nagy többség nem gyógyul meg. Ha Matzke imádkozott volna, akkor most annak tulajdonítaná a gyógyulását, ha természetgyógyászhoz fordul, akkor annak, ha egy hindu guruhoz, akkor annak, és a többi – valamit a legtöbb beteg megpróbál. De lehet, hogy mindennek semmi köze sincs a gyógyuláshoz, inkább az immunrendszernek, vagy az emberi test még feltáratlan tartalékainak van.

Csaba természetesen érezheti úgy, hogy nem lehet véletlen, hogy bement hozzá három keresztény és gyógyulást „ígért” a feleségének, aki aztán meggyógyult. De igen, lehet véletlen! És valószínűleg az is. Mert gondoljunk bele hány beteg emberért imádkoznak keresztények és hánynak tesznek hasonló „ígérteteket” a világon, akik közül a nagy többség nem gyógyul meg. Csak ezekről az esetekről senki nem fog bizonyságot tenni. Hogy egyszer-egyszer „bejön” az statisztikai törvényszerűség. Ha spontán meggyógyul egy beteg, akkor az biztosan felkerül valamelyik keresztény honlapra bizonyságként, de senki nem fog szólni arról a százezer másik esetről, amelyben minden ima, böjt és könyörgés hiábavaló volt.

Ezek az egyszer-egyszer bejövő esetek mindig olyan betegségek esetében fordulnak elő, amelyek esetében világi környezetben is előfordulnak spontán gyógyulások. De soha nem nőnek vissza például az amputáltak végtagjai. Pedig a Bibliában nincs olyan kitétel, amely az amputáltakat kizárná a Jézus által meggyógyíthatók köréből. És nem is arról van szó, hogy Isten valamilyen titokzatos oknál fogva nem minden amputáltat gyógyít meg, hanem arról, hogy egyet sem gyógyít meg! Soha egyetlen esetet sem jegyeztek még fel hitelesen, orvosilag igazoltan, amikor amputált végtag visszanőtt volna.

Csaba felhozott egy esetet gyülekezete amerikai anyagyülekezetéből, amikor Chuck Smith pásztor imájára állítólag visszanőtt egy fiú levágott ujja. Rákerestem a történetre. Egyedül Chuck Smith pásztor saját könyvében találtam rá utalást: http://www.rainbowcross.org/fsm/articles/articles_3.php (36-38. oldal)

Azt gondolom, hogy ez önmagában semmire sem bizonyíték. Semmilyen orvosi publikációban nem találtam a történet nyomát, noha Smith pásztor azt állítja az orvos elküldte az eset dokumentációját az American Medical Associationnak. Kényelmes módon azonban Smith könyvében nincs nevesítve sem az orvos, sem a páciens…

Ha ez tényleg megtörtént volna, nem lett volna ezzel tele mind a világi, mind a keresztény média? Hogyhogy a nyomát sem lelni Smith könyvén kívül?

Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy továbbra sincs hitelesen dokumentált végtagvisszanövésről bizonyíték. Állítások vannak, bizonyítékok nincsenek.

Vajon diszkriminálja az Úr az amputáltakat? Vagy diszkriminálja az Úr a genetikai betegségekben szenvedőket, például a Down-szindrómásokat? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy vannak betegségek, amikből meg lehet gyógyulni spontán módon – imával vagy anélkül -, és vannak, amikből nem? Én ha Isten lennék biztos, hogy az olyan betegségeken mutatnám be csodatévő erőmet, amelyek sosem gyógyulnak meg egyébként spontán módon.

És egyébként sokszor még csak nem is igazi spontán gyógyulásról van szó ezekben a keresztény bizonyságokban, hanem az ima mellett azért folyik a beteg orvosi kezelése és ellátása is…

Jézus azt mondja:

„Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Máté 17:20)

„Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
(Máté 21:21-22)

„Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” (Márk 11:24)

„Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”
(János 14:12-14)

Tehát olyan pici hittel, mint egy mustármag, hegyeket lehet elmozdítani Jézus szerint. Vajon az, hogy ennek ellenére sok ezer keresztény imája marad megválaszolatlanul, azt jelenti, hogy ezen keresztényeknek annyi hite sincs, mint egy mustármag? Egyiküknek sem? Kétlem, hogy ezt jelenti. Szerintem azt jelenti, hogy amit Jézus mondott az nem igaz. Ha igaz lenne, akkor a kikezdhetetlen csodás  gyógyulások mindennaposak lennének keresztény körökben.

Valójában azok a kísérletek, amelyeket eddig az ima hatékonyságának vizsgálatára végeztek azzal az eredménnyel zárultak, hogy az imának a világon semmi hatása nincs! Az egyik ilyen kísérlet vezetője, Russell Stannard részecskefizikus volt – egyike a kevés vallásos vezető brit tudósnak. Bypass-műtéten átesett betegeket három csoportba osztottak. Az első csoportért imádkoztak, de ők nem tudtak róla. A második csoportért nem imádkoztak és ők sem tudtak semmiről. A harmadik csoportért imádkoztak és ők tudtak is róla. Az első és második csoport esetében semmi különbség nem volt a betegek gyógyulásában. Ez arra utal, hogy teljesen lényegtelen imádkoznak-e valakiért vagy sem. A harmadik csoport – akikért imádkoztak és tudtak róla – volt a legnagyobb meglepetés: az állapotuk nemhogy jobb ütemben javult volna a többiekénél, hanem szignifikánsan több komplikációt mutattak! Valószínű, hogy a stressz miatt, amit a kísérletvezetők „teljesítési szorongásnak” neveztek. Mivel tudták, hogy imádkoznak értük, úgy érezték, hogy jobb eredményt „kell” produkálniuk a kísérletben.

Tehát az egyszer-egyszer előforduló valós spontán gyógyulás minden bizonnyal tényleg csak a nagy számok törvényéből adódik. A többség ugyanúgy nem gyógyul meg a keresztények között sem orvosi kezelés nélkül, mint a világiak körében.

Tisztában vagyok azzal, hogy mindez azt valószínűleg nem fogja meggyőzni, aki éppen ilyen szerencsés volt, hogy spontán gyógyulást élt át vagy ő vagy valamelyik hozzátartozója, barátja. És az önámítókat sem. A „személyes bizonyság” mindennél erősebb, akkor is, ha egy illúzión alapul. Belülről ezt nem illúziónak látja az ember, hanem valóban csodának, hiszen mindnyájunknak a saját életünkben történő dolgok a legfontosabbak, nem a „teljes kép”. A teljes kép azonban valóban azt mutatja, hogy nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy a hit gyógyítás működne, vagy hogy az működne, amit Jézus mondott, hogy elég egy kicsi hit és máris hegyeket tudunk elmozdítani. Mi lenne ehhez képest egy kis nyavalyás Down-szindróma? Az miért nem múlik el soha a hívők imájának hatására?

Ahhoz, hogy mi, szkeptikusok elfogadjuk, hogy ez nem pusztán egy illúzió (vagy hazugság), az kellene, hogy ezek a „csodák” kevésbé legyenek ambivalensek. Hogy ne csak olyan esetekben történjenek spontán gyógyulások, amilyen esetekben egyébként, világi környezetben is történnek. Mert ami egyébként is előfordul minden imától és istenségtől függetlenül is, az már nem csoda. A nagy csodák pedig minden kétséget kizáróan legyenek dokumentálva! Nem Chuck Smith pásztor könyvében, nem Reinhard Bonnke pásztor DVD-jén, nem az Új Exodusban, nem kétes hírű afrikai “orvosok” vagy gyülekezeti szóbeszédek által, hanem független források által és minden kétséget kizáróan!

És ott az érme másik oldala is. Mi van azoknak a hívőknek a sokaságával, akik keresztényként válnak beteggé és halnak meg betegségekben? Hogyhogy Isten nem védi meg őket, hogy ez történjen velük? Néha meggyógyít egy-egy embert, „hogy legyen bizonysághoz való”, ugyanakkor sokakat nem, és megint sokakat hagy megbetegedni. Esetenként súlyos vagy halálos betegségekben.

Ismerek én is ilyen embereket. Olyat, aki szolgált is dicséretben, s keresztényként érte súlyos betegség. Egy évtizede küzd vele, imádkozik, böjtöl, hisz, hisz és hisz és nem javult egy szemet sem az állapota. Vagy volt a Hit Gyülekezetében egy vezető pásztor is, aki rákos lett és meghalt. Tudom, ilyenkor jön az „Isten útjai kifürkészhetetlenek” szöveg, de valahogy ez számomra nem kielégítő, különösen annak fényében nem, amit Jézus ígért a hittel kapcsolatban. Ha amit Jézus mondott igaz lenne, akkor ennek az egésznek sokkal-sokkal meggyőzőbben és egyértelműbben kellene működnie.

És mi van az olyan “szép” bizonyságokkal, amiket krisztianerik nicknevű hozzászólónk mesélt szintén a hitgyüliből: A fickó magas vérnyomással küzd, imádkoznak érte, majd elhitetik vele és ő elhiszi, hogy meggyógyult. A fickó nem szedi tovább a vérnyomáscsökkentőjét. Pár hónap múlva egy agyvérzésben meghal. Gondolom az ilyesfajta bizonyságok nem kerülnek be az Új Exodusba…

A végére hagytam egy „bizonyságot”. Nem gyógyulással kapcsolatos ugyan, de keresztény bizonyság ez is – keresztény honlap hozta le. Az USA-ban történt nemrég, hogy egy férfi azt mondta római katolikus édesanyjának, hogy hinni fog az Istenében, ha nyer a lottón. És láss csodát: nyert 1 millió dollárt! A férfi ennek hatására megtért.

Tegyük fel, hogy teljes mértékben igaz a történet és semmiben sincs utólag kiszínezve. (Azért az is felmerül mindig, hogy nem minden bizonyságtevő teljesen őszinte – sokszor saját magához sem.) A keresztények azt mondják erre, hogy nincs ilyen véletlen! Hogy is lehetne? Szerintem meg van. Mert különben nem nagyon tudom hová tenni azt az Istent, aki ilyeneket művel! A világon pillanatonként emberek ezrei halnak éhen, vagy halnak meg szörnyű betegségekben, de neki az a fontos, hogy valami amerikai fickónak azzal bizonygassa a létezését, hogy megnyereti vele a lottót? Hát egy ilyen Isten szerintem szégyellje magát! Ahelyett, hogy azzal bizonyítaná a létét, hogy megszünteti vagy csökkenti a szenvedést a Földön. (A lottózást egyes felekezetek különben bűnnek tartják.)

Ja, és a fenti bizonyság alapján ezek szerint a katolikus vallás az igaz – ennek a hírnek szerintem a protestánsok nem nagyon örülnek. 😉

A tanulság az, hogy igen, VANNAK ilyen már-már „csodának” látszó véletlenek! De csupán illúzió, hogy valóban csodát látunk.

Ui: És még egy megjegyzés a margóra. Ha én Isten lennék nem engedném, hogy ennyi csaló működjön és gazdagodjon hit gyógyítás címszó alatt. Ahogyan minden nagy márka küzd a hamisítványok ellen – a csalók is Isten hitelét rontják, ha van Isten. Szóval biztos, hogy példásan lesújtanék minden csalóra, ha igaz az, hogy vannak a csalók, de van igazi Jézus neve általi gyógyulás is. Ehhez képest azt látjuk, hogy ezek a hit gyógyítók élnek, mint hal a vízben és brutális vagyonokat halmoznak fel.

Itt van például Benny Hinn (akinek a könyveit a Hit Gyülekezete is terjeszti):

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Hogyan szítja a homoszexuálisok elleni gyűlöletet és erőszakot a „szeretet vallása” Afrikában?

Uganda melegellenes törvényjavaslata

Egy videóval kezdem:

Ebben a riporter különféle ugandai emberek véleményét kérdezi meg a homoszexualitásról. A válaszok egyöntetűen elítélők. Többen azt mondják, hogy le kellene tartóztatni és börtönbe vetni a melegeket, mások szerint a kivégzés sem lenne túl súlyos büntetés nekik.

Ezután ugandai melegeket mutatnak, akik számkivetettnek számítanak társadalmukban. Szegénységben, nyomorban élnek, a saját családjuk is kitagadta őket. Majd megismerhetünk egy leszbikus nőt, aki már gyermekkorában észrevette magán, hogy a lányokhoz vonzódik. Később úgy próbálták meg „átnevelni”, hogy egy férfi megerőszakolta, akitől terhes lett és HIV vírussal is megfertőződött. Bizonyára ettől azonnal megszerette a férfiakat…

Ugandában a középiskolás korú fiatalok sem toleránsabbak. Lassan persze kibújik a szög a zsákból, amikor az egyik lány a Bibliával indokolja miért „gonosz dolog” a homoszexualitás, egy fiú pedig Szodomát, Gomorát és Babilont emlegeti. Nem meglepő, hogy az ugandai társadalmat átitató homofóbiát a vallás táplálja.

David Bahati

Hogy hogyan, azt is érinti a film. Az amerikai fundamentalista keresztények pénzelik azokat a keresztény mozgalmakat, pásztorokat és politikai erőket, akik és amelyek démonizálják a melegeket és szítják ellenük a hangulatot az afrikai országban. A film végén interjú készül David Bahatival, azzal a politikussal, aki benyújtotta az ugandai melegellenes törvényjavaslatot, amely büntethetővé tenné a homoszexualitást. Természetesen ő is a Bibliára hivatkozik. Amikor a riporter azt mondja, hogy ő is meleg, akkor a politikus zavarba jön és azt mondja, hogy ha ezt tudta volna nem adott volna neki interjút, majd pár perc múlva valóban véget is vet neki. De ez még nem minden. Ezt követően rendőröket küldött a stáb szálláshelyére, hogy tartóztassák le őket. A stáb szerencséjére rossz hotelbe mentek.

Menjünk tovább! A következő egy interjú Scott Lively-vel, egy amerikai konzervatív keresztény „családvédő” aktivistával.

Ő elmeséli hogy az amerikai konzervatívok azért támogatják az ugandai melegellenes törvényeket, mert különben Uganda is ott kötne ki, mint az USA, Nagy-Britannia és Kanada, azaz netán emberi jogokkal rendelkeznének a melegek is. Ó, milyen szörnyű!

Konkrétan Bahati törvényjavaslatról van szó, amely bűncselekménnyé nyilvánítaná a homoszexualitást és büntetné is azt. Börtönnel, sőt a törvényjavaslat eredeti változatában halálbüntetéssel! (Gondolom ezt is a Biblia ihlethette.)

Lively elmondja, hogy a halálbüntetést nem támogatja szexuális „bűncselekményekért”, de ha ezt kiveszik belőle, akkor támogatni fogja javaslatot, bár ő maga inkább a „rehabilitációra” helyezné a hangsúlyt, mint a büntetésre. Mégis ez szerinte a „kisebbik rossz” ahhoz képest, ha a melegek Ugandában is hasonló jogokat nyernének, mint a nyugati világban…

Azt mondja Uganda lehet az első ország, amelyben a kormány által támogatott „ex-meleg terápia” zajlana. A fundi keresztények ugyanis azt állítják, hogy a homoszexualitásból meg lehet „gyógyítani” az embereket valamiféle terápiával, (esetleg démonűzéssel)….

Vannak azért evangéliumi keresztények is Amerikában, akik elhatárolódtak az ugandai melegellenes törvényjavaslattól. Lively és társai őket túl gyávának és megalkuvónak tartják. A végén Lively azt mondja: „Uganda keresztény ország, az Egyesült Államok azonban már nem az.” Valóban szörnyű, hogy a nyugati országok nem akarnak leragadni a középkornál. Nem baj, ott van szerencsétlen harmadik világ Ugandával az élen, ahol a vallási fanatikusok még sütögethetik a pecsenyéjüket és egész társadalmi rendszereket tarthatnak a sötétségben a vallás által. Szerencsétlen Afrika valahogy mindig megszívja. Úgy tűnik Ugandára jutott a 21. század Dél-Afrikája szerep….

Egyébként ilyenkor látszik, hogy nincs ám akkora különbség az iszlám és a kereszténység között. Az egyik, mint tudjuk a „béke vallása”, a másik pedig a „szereteté” 😀 .

Egy a héten megjelent hír szerint a halálbüntetés valószínűleg nem lesz benne a végső, elfogadott törvényben. Azonban így is súlyos büntetésekre számíthatnak a melegek. Bárki, akit homoszexualitás miatt ítélnek el, akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat. Azok, akik segítik a homoszexuálisokat, vagy azok a főbérlők, akik szobát adnak ki nekik, hét év börtönbüntetésre számíthatnak.

A hírhedt ugandai címoldal

Tavaly egy ugandai bulvárlap közzétette olyan férfiak neveit és fotóját, akikről úgy vélték melegek. Az egyik címlapról az harsogott: „Akasszátok fel őket!” Nem sokkal később brutálisan meggyilkoltak egy ismert melegjogi aktivistát, David Katót. Bár a hatóságok és Bahati is azt állítja a gyilkosságnak nem volt köze Kato szexuális orientációjához, Frank Mugisha melegjogi aktivista szerint valójában nem vizsgálták ki az ügyet tisztességesen: „Szerintem köze volt ahhoz a gyűlölethez, amit terjesztenek. Minden út egy homofóbián alapuló bűncselekményhez vezet.” – mondta.

Bahati sajnálkozását fejezte ki Kato halála miatt, de más miatt is: „Az a reakcióm, hogy részvétem a családnak és Kato szüleinek. Sajnálatos, hogy ebben a helyzetben találták magukat, mint ahogy az is sajnálatos, hogy [Katót] felhasználhatták arra, hogy gyerekeket toborozzon. De Kato halálának semmi köze sincs a törvényjavaslathoz.”

David Katót 2011. január 26-án gyilkolták meg

A melegellenes szólamoknak gyakran visszatérő vádja, hogy a homoszexuálisok „gyerekeket toboroznak”. Természetesen ostoba dolog egyenlőségjelet tenni a homoszexualitás és a gyermekmolesztálás, illetve pedofília közé, annál is inkább, mivel a pedofil bűncselekmények nagy része heteroszexuális (azaz kislányok ellen követik el férfiak). Mégsem jut emiatt senkinek eszébe, hogy minden heteroszexuális férfire, mint kislányok potenciális megrontójára tekintsen. A melegmozgalmak elhatárolódnak a pedofil szervezetektől. Ami pedig a „toborzást” illeti: a homoszexualitás nem egy ragályos betegség és toborzással sem lehet senkiből meleget csinálni.

Bahati tagadja, hogy Amerikából diktálták volna neki a törvényjavaslatot: „Nem találkoztam amerikai evangéliumi keresztényekkel. Már korábban is mondtam ezt. Vannak barátaink Amerikában, de nekik semmi közük sincs a törvényjavaslathoz. Sértő azt feltételezni, hogy az ugandaiak nem tudnak önállóan gondolkodni és meg kell várnunk, amíg majd Amerika gondolkodik helyettünk.”

Hogy konkrétan ezt a törvényt diktálták-e amerikai evangéliumi keresztények azt nem tudom, de hogy van közük a kialakult ugandai melegellenes hangulathoz, az biztos.

A kampalai konferencia

2009 márciusában a fent már idézett Scott Lively és két másik amerikai evangéliumi keresztény, Don Schmiere és Caleb Lee Brundidge Kampala városában egy konferenciát tartott több ezer embernek. A látogatók között sok-sok rendőr, tanár és politikus volt. Téma: a homoszexualitás.

Az egyik ugandai szervező, Stephen Langa így számolt be az eseményről: „A téma a meleg-összeesküvés volt – ez az egész rejtett és sötét összeesküvés. És az a fenyegetés, amit a homoszexuálisok jelentenek a bibliai értékekre és a hagyományos afrikai családra.”

Eszerint a cikk szerint Lively és kollégái arról beszéltek, hogyan lehet a melegekből heteroszexuálisokat csinálni, hogy a meleg férfiak gyakran tinédzser fiúkat rontanak meg és hogy „a melegmozgalom gonosz intézmény”, amelynek célja „lerombolni a házasságra épülő társadalmat és a szexuális szabadosság kultúrájával helyettesíteni”.

A fenti NY Times cikkben Lively-ék utólag igyekeznek elhatárolódni a kialakult szélsőséges hangulattól, de tagadhatatlan, hogy volt benne részük. Lively pár nappal a konferencia után azt írta blogjában: „a kampányt valaki ahhoz hasonlította, mintha nukleáris bombát dobtunk volna le a meleg összeesküvésre Ugandában”.

Kapya Kaoma cikke az amerikai evangéliumi kereszténység és az afrikai melegellenes gyűlölet közötti kapcsolatról

Kapya Kaoma zambiai anglikán pap egy oknyomozó riportban tárta fel az amerikai evangéliumi keresztények és az ugandai melegellenes törvényjavaslat közötti kapcsolatot.

Elmondása szerint a 2009 márciusi melegellenes konferencián az egyik szónoktól elhangzott a pódiumról:

”[A parlament] szükségesnek érzi, hogy új törvényt hozzon, amely behatóan foglalkozik a homoszexualitás kérdésével és figyelembe veszi a nemzetközi meleg összeesküvést. Jelenleg van arra egy javaslat, hogy új törvényt hozzunk.”

A konferencián Lively reklámozta „Rózsaszín szvasztika” című könyvét, amelyben nem kevesebbet állít, mint hogy a náci népirtás a homoszexuálisok műve volt. (Úgy látom ez a legújabb típusú holokauszt revízió – máshol is olvastam már.) Az amerikai „családvédő” keresztény szerint a homoszexualitás legalizálása egyenlő azzal, mintha elfogadnánk a gyermekmolesztálást vagy az állatokkal való közösülést. Figyelmeztette közönségét, hogy az amerikai melegek azért érkeznek Afrikába, hogy fiatalokat toborozzanak a meleg életstílus számára, ezért meg kell állítani őket.

Egy magát csak Elijah-nak nevező látogató azt mondta:

”Isten embere [Scott Lively] mesélt nekünk egy mozgalomról, amely a homoszexualitás népszerűsítése mögött áll, úgy hívják, hogy meleg mozgalom. Én személy szerint még sosem hallottam róla. De megtudtam, hogy van egy erő a homoszexualitás mögött, amelyet akár erővel is meg kell állítanunk. Azt is elmondta nekünk, hogy ezek az emberek, akik e mögött a gonoszság mögött vannak, minden eszközzel rendelkeznek, amire csak szükségük van ahhoz, hogy terjesszék ezt a gonoszságot. Afrikában és különösen Ugandában könnyebb a fiatalokat megnyerni a gonoszságnak. Azon nap óta szilárdan kell állnunk és küzdenünk a homoszexualitás ellen.”

Kaoma szerint ezzel nem merült ki Lively befolyása. Néhány nap múlva találkozott ugandai képviselőkkel és kormánytisztviselőkkel, s közülük néhánynak köze van a következő hónapban megfogalmazott melegellenes törvényjavaslathoz. A halálbüntetés azokra a homoszexuálisokra vonatkozott volna, akik kiskorúakkal létesítenek szexuális kapcsolatot vagy úgy, hogy HIV/AIDS vírussal fertőzöttek. Ugyanakkor nem kapna halálbüntetést az a heteroszexuális, aki kiskorúval létesít szexuális kapcsolatot vagy úgy, hogy AIDS-es.(Végül is a kislányok megrontása ellen a Bibliának sincs kifogása…)

Kaoma idézi Christopher Ssenjonyo püspököt, aki aggodalmát fejezte ki az amerikai evangéliumi keresztények üzenetei miatt: „Biztos vagyok abban, hogy ezek a hazugságok fel fogják szítani az emberek gyűlöletét a melegek ellen.”

Igaza volt.

Kaoma szerint az amerikai jobboldali keresztények azért viszik Afrikába a melegek ellen vívott keresztes háborújukat, mert – az USA-val ellentétben – Afrikában gyengék és szervezetlenek a szexuális kisebbségek jogait védő szervezetek. Kenyában egy erősebb civil öntudat még csak-csak segít gátat vetni a szélsőségeknek, azonban az autokratikusabb országokban, mint amilyen Uganda és Nigéria a melegek sokszor szó szerint az életükért küzdenek.

A cikk szerint egy másik amerikai evangéliumi keresztény, Rick Warren pásztor is nagyban kivette részét a szélsőséges hangulat kialakításából. Egy alkalommal kijelentette, hogy az evangéliumi kereszténység jövője Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában van, rámutatva, hogy míg 1900-ban csupán 10 millió keresztény élt Afrikában, addig manapság 360 millióan vannak, több, mint a népesség fele. Kaoma szerint Warren számai nem igazak és az afrikaiak kevesebb, mint fele keresztény. Mindenesetre az azért tény, hogy a fundamentalista keresztény irányzat valóban olyan helyeken a leginkább növekedőképes, ahol az emberek tanulatlanok és érzelmileg könnyen befolyásolhatók.

Warren szoros kapcsolatokat ápol befolyásos afrikai vallási és politikai vezetőkkel, akik gyakran idézik őt, amikor a melegek ellen harcolnak. „A homoszexualitás nem természetes életforma, így nem emberi jog.” – mondta Warren 2008 március-áprilisában, amikor ruandai, ugandai és kenyai vallási és politikai vezetőkkel találkozott. Ezt a mondatot azóta szállóigeszerűen idézik az afrikai melegellenes propagandisták.

(Hogy természetellenes-e a homoszexualitás arról annyit, hogy az állatvilágban is megfigyelhető, csak az állatok nem csinálnak ebből ekkora ügyet és főleg nem diszkriminálják egymást emiatt.)

Warren egyik afrikai „elvtársa”, Martin Ssempa, akit Scott Lively is említett (“jó emberként”) a fenti interjújában. Ssempa egy ugandai keresztény gyülekezet pásztora, aki harcos homofób kirohanásairól ismert és aki nagy szerepet játszott az ugandai melegellenes törvényjavaslat kidolgozásában. Ssempa egy alkalommal riválisát, egy másik gyülekezet pásztorát, Robert Kayanját azzal vádolta meg, hogy szexuális kapcsolata volt két tinédzser fiúval. Kayana támogatói szerint Ssempa így akarta lejáratni riválisát az amerikai prédikátor, Benny Hinn látogatása előtt. A rendőrség tisztázta Kayanát a vádak alól.

Állítólag Ssempa állt az ugandai bulvárlap melegellenes kampánya mögött is, amelyről fent írtam, valamint egy másik alkalommal az óvszerhasználat ellen kampányolt, mondván, hogy a HIV/AIDS terjedését csakis önmegtartóztatással lehet meggátolni. Warren 2008-ban elhatárolódott Ssempától, de kétségtelen tény, hogy az amerikai nagy hatással volt az ugandai pásztorra, aki korábban rendszeres látogatója volt Warren gyülekezetének Kaliforniában.

Warren ruandai, kenyai, nigériai és ugandai projektjei nyomdokán érzékelhetően növekedett a homofóbia a térségben. A pásztor helyi szövetségeseit nemcsak ottani fundamentalista keresztények jelentik, hanem anglikán püspökök is – írja Kaoma, aki maga is anglikán pap.

A nyugati demokráciákban a vallási fundamentalisták vesztésre állnak, egyre kevésbé képesek a társadalom széles rétegeire ráerőltetni intoleráns értékrendjüket, ezért jön a kevésbé felvilágosult világrészek szellemi gyarmatosítása. Kaoma: „Homofóbiájuk legalább annyira a Nyugattal szembeni ellenállás kifejezése, mint az emberi szexualitással kapcsolatos állásfoglalás.”

Afrikában eleve is volt ehhez egy jó táptalaj, hiszen a hagyományos afrikai értékek minden olyan cselekedetet „az élet ellenségének” tartanak, amely veszélyezteti a szaporodást, márpedig a homoszexualitásra így tekintenek. Ennek köszönhetően miközben elítélik a homoszexualitást, büszkén vállalják a házasságtörő kapcsolatokból született gyermekeket, vagy szemet hunynak afelett, ha egy elvileg cölibátusban élő papnak gyermeke születik. Ez nem számít a szemükben bűnnek. A homoszexuálisokhoz hasonló megvetésben részesülnek a gyermektelenek. Ha van ilyen személy a családban, azt szégyenkezve rejtegetik, sőt a testvérek titokban gyermeket hordanak ki a terméketlennek, hogy ezzel titkolják terméketlenségét. Megvetés tárgyai azok a nők is, akik fogamzásgátlással igyekeznek korlátokat szabni a családjuk méretének.

Erre a tűzre volt olaj az amerikai evangéliumi kereszténység megjelenése, amely bibliai megerősítést adott ezeknek a nézeteknek és eltolta őket egy még szélsőségesebb irányba.

A cikk megemlíti a Hit Gyülekezete jóvoltából a magyar ATV-n is rendszeresen látható Pat Robertsont (700-as Klub), aki szintén hírhedt homofób kirohanásairól és akinek műsorát szerte Afrikában sugározzák a televíziók (hasonlóan más fundamentalista keresztény adásokhoz), így nyilvánvalóan hatással van a közgondolkodásra. Amivel a legtöbb afrikai nincs tisztában – írja Kaoma – az, hogy Robertson korábban a feketéket elnyomó, rasszista fehér kisebbségi kormányokat támogatta Rodéziában (a mai Zimbabwe) és Dél-Afrikában. Az amerikai konzervatív keresztény pénzek Afrikába áramlása azonban segít kitörölni ezeket a kellemetlen emlékeket a helyi keresztények fejéből…

Ezen pénz természetesen az agresszív terjeszkedésre megy: bibliaiskolákra, oktatóanyagokra, amelyek által fundamentalista kereszténységgel (és ezáltal homofóbiával is természetesen) oltják be a fiatalokat. Mára a fundamentalista irányzatok marginalizálták a mérsékelt keresztény egyházakat, amelyek pedig a ’80-as években inkább küzdöttek az elnyomottak érdekeiért Afrikában, mint a fundik (akik – amint Robertsonnál is láttuk – sokszor, éppen ellenkezőleg, elnyomó rezsimeket támogattak).

De ez nem csupán fundamentalista ügy. Annál sokkal bonyolultabb. Kaoma elmondja, hogy sok anglikán, presbiteriánus és metodista lelkész is terjeszti a homofóbiát Afrikában, ami miatt összeütközésbe kerültek nyugati hittestvéreikkel, anyaegyházaikkal. Emiatt az afrikai gyülekezetek nem fogadják el anyaegyházaik pénzét, hanem helyette az amerikai evangéliumi keresztények anyagi támogatását (és nyilvánvaló befolyását) élvezik. (Aminek az is az egyik vonzereje Kaoma szerint, hogy sokkal átláthatatlanabb így a pénzek felhasználása.)

Az afrikai propaganda értelmében a homoszexualitás a dekadens Nyugat exportja. Természetesen ennek semmiféle alapja nincs, hiszen történelmi bizonyítékok vannak arra, hogy homoszexualitás már jóval az európai gyarmatosítás előtt jelen volt Afrikában is – akárcsak a világ más részein. Miért is lett volna másképp?

De az afrikaiak eleve érzékenyek a neokolonalizmus minden megnyilvánulására, így jó propagandafogás arrafelé ezzel összefüggésbe hozni és ennek a számlájára írni a homoszexualitást. Közben pedig nem veszik észre, hogy éppen a fundi keresztények gyarmatosítják őket…

Mindeközben egy másik háború is zajlik az afrikai színtéren: ez pedig a kereszténység és az iszlám harca az emberek lelkéért. A többi ábrahámi valláshoz hasonlóan az iszlám is köztudottan erősen homofób és a konzervatív keresztények attól tartanak, hogy negatívan érintené ebben a harcban a kereszténységet, ha liberálisabb álláspontot fogalmazna meg a homoszexualitással kapcsolatban, mint iszlám.

2009 februárjában Faith McDonnell a Vallás és Demokrácia Intézet (IRD) igazgatója egy telefoninterjúban azt mondta:

„Az iszlám tiltja a homoszexualitást. A radikális muszlimok [a homoszexualitással kapcsolatos liberálisabb álláspont esetén] újabb okot látnának a keresztények támadására, akiket hitetleneknek tartanának… Afrikában az iszlámmal versenyzünk. A muszlimok fel fogják használni azt az érvet, hogy az afrikaiak részesei egy szélesebb közösségnek, amely támogatja a homoszexualitást.

Szudánban máris megtörtént, ahol egy püspök megalapította a Megreformált Episzkopális Egyházat azzal érvelve, hogy ő nem lesz része a homoszexuálisok egyházának. A homoszexualitás hátráltatja a keresztény tanúságtevést Afrikában.”

Valóban az iszlámról kell példát venni – egyik „szebb” vallás, mint a másik…

Más afrikai vallási vezetők szerint azonban az afrikai keresztény homofóbiának nincs köze az iszlámhoz és az iszlám kártyát csak arra használják fel az ottani vezetők, hogy még több pénzt csaljanak ki az amerikai konzervatívoktól, akiket aggaszt a radikális iszlám terjeszkedése.

Na hát ennyit mára a szeretet vallásának hozzájárulásáról a világ jobbátételéhez.

 
59 hozzászólás

Szerző: be 2011. május 1. vasárnap hüvelyk Anglikán, Fundik, Hírek, Iszlám, Protestáns, Vallásháború

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Derren Brown filmje a “csodákat” árulókról

A héten mutatták be Derren Brown dokumentumfilmjét, amely lerántja a leplet a pünkösdi-karizmatikus mozgalom csodás gyógyulásokkal kapcsolatos állításairól. A csaknem egy és egy negyedórás film alaptörténete, hogy Brown és csapata elhatározták, hogy úgy fogják bemutatni a „hitből való gyógyulások” szemfényvesztő mivoltát, hogy egy utcáról felszedett amatőrből néhány hónap alatt karizmatikus „keresztény pásztort” faragnak, akinek a szolgálata alatt „csodák” történnek. A jelentkezők közül Nathant – egy búvároktatót – választották ki a feladatra, akit James Collins pásztorként vittek el az Egyesült Államok egyik legvallásosabb államába, Texasba. A kitalált történet szerint Collins pásztor eddig Ugandában teljesített szolgálatot, de most hazatért, hogy Texasban továbbítsa Isten üzenetét.

Felkészítése során Nathant nemcsak szónokolni, színészkedni és az emberek érzelmeire hatást gyakorolni tanítják meg, hanem a „hit gyógyítók” minden trükkjére. A film bemutatja, hogy egyrészről valóban működik ezen istentiszteletek és imák alatt egyfajta hipnózis, amely ideig-óráig képes fájdalomcsillapítóként hatni. 57 percnél Nathan kimegy az utcára és olyan emberekért „imádkozik”, akik valamilyen fizikai fájdalommal élnek. Ezen emberek 100 százaléka(!) mondja azt Nathan imája után, hogy elmúlt a fájdalma és meggyógyult! Noha mi tudjuk, hogy Nathan közönséges imposztor. Mégis jó bizonyíték ez arra, hogy a szuggesztió bizony nagyon hatásos tud lenni. (Utána elmondták az embereknek, hogy az egész átverés volt.)

17 perc 40-től egy másik trükköt látunk: Derren Brown úgy tesz, mint egy „hit gyógyító” és „meggyógyít” egy süketet és egy vakot. Hogyan lehetséges ez? Nos, a hölgynek valóban halláskárosodása van, de nem teljesen süket, az úrnak valóban látáskárosodása van, de nem teljesen vak. Bevett trükkje a hit gyógyítóknak – mondja a film, hogy az ilyen emberek kiinduló állapotát súlyosabbnak állítják be, mint a valóság (a látáskárosodottat vaknak nevezik, a halláskárosodottat süketnek), majd bizonyos gyakorlatok színpadias elvégeztetése után (amiket addig is el tudtak végezni) kijelentik, hogy az illető meggyógyult. Nem emlékeztet ez minket valamire?

22 percnél (és a filmben utána többször) láthatjuk a felemás végtagok meghosszabbításának ócska trükkjét is, amit előszeretettel alkalmaznak a hit gyógyítók.

A „gyógyítók” sokszor azt is állítják, hogy Isten információkat ad nekik bizonyos emberekről a jelenlévők közül. És ilyenkor kiválasztanak valakit és lenyűgöző módon megmondják a nevét, hogy honnan jött, vagy más információt az illetőről. Hogy ez valójában hogyan működik arra Peter Popoff pásztor botránya világított rá a ’80-as években. Erről 24 perc 50-től esik szó. Mint kiderült Popoffnak a Szent Szellem helyett a felesége súgta a fülére az információkat egy miniatűr adón keresztül, ő pedig leírt imakérésekből merítette ezeket. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez más hasonló esetekben is ugyanígy működik, amint azt a film készítői megmutatják 54 perc körül is, amikor W.V. Grant pásztor gyülekezetébe látogatnak el, aki szintén él ezzel a módszerrel. Amit a Grant istentiszteleteit közvetítő online adásban nem láthatnak a nézők az, hogy az alkalom elején a megjelenteknek ki kell tölteni egy adatlapot és leadni azt. Brown stábjának egyik tagja próbára akarja tenni Grantot és hamis nevet ír a papírra. Ha valóban Isten súg a pásztornak, akkor ennek nem szabad befolyásolnia. Ha azonban a leadott papírokról olvassák be neki az adatokat, akkor a pásztor a hamis néven fogja őt azonosítani. Ugye nem meglepő, hogy a pásztor a hamis néven azonosította a férfit?

45 perc 30-nál egy olyan férfit mutatnak, aki korábban maga is „hit gyógyító” volt. John Edwards lánya 14 éves korában meghalt agytumorban azért, mert apja nem vitte orvoshoz abban a hitben, hogy majd Isten meggyógyítja. (Ez azt mutatja számomra, hogy sokszor ezek a „gyógyítók” magukat is áltatják.) Tíz év után azonban Edwards kiábrándult a „hit gyógyításból” és trükkjeiből és mindent bevallott gyülekezetének. Ebben a filmben is ezekről a trükkökről beszél.

És egyébiránt valóban ez a legnagyobb veszélye a dolognak! A filmben elhangzik, hogy sok beteg ember abbahagyja a kezeltetését, a gyógyszerszedést miután egy ilyen „hit gyógyító” gyógyultnak nyilvánítja. Nem hiszem, hogy ecsetelnem kell ennek a veszélyeit. Ráadásul a „hit gyógyítók” szinte egytől-egyig mesés gazdagságot halmoznak fel a hiszékeny keresztények adományaiból (a vallási tevékenységből származó bevételek egyébként is adókedvezményeket élveznek az USA-ban…).

Az egész leggonoszabb aspektusa talán az, hogy amikor valakinek azt mondják, hogy meggyógyult, de aztán kiderül az illető számára, hogy mégsem és ezért reklamál a “gyógyítónál”, akkor rendszerint az a válasz, hogy “azért nem gyógyultál meg, mert nincs elég hited” vagy “van egy titkos bűn az életedben és ezért nem tudod átvenni a gyógyulásodat”. Magyarul kifogás az mindig van és természetesen mindig találnak arra módot, hogy a betegre hárítsák a felelősséget az elmaradt csodáért…

A filmben elhangzó nevek közül számomra Benny Hinné a legismerősebb. Bár az utóbbi időben magánéleti botrányai miatt (válás, új nő) kicsit talán kegyvesztett lett, de régebben több könyvét lefordította és forgalmazta Magyarországon a Hit Gyülekezete.

A film:

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2011. április 30. szombat hüvelyk Fundik, Karizmatikus

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,