RSS

ateizmus címkéhez tartozó bejegyzések

Viola Zoltán: Nagy ateista könyv

Egy kis olvasnivaló. Viola Zoltán Nagy ateista könyv című könyve letölthető a MEK-ről:

http://mek.oszk.hu/05200/05266/index.phtml

Még nem olvastam el, így kommentálni egyelőre nem tudom.

 
66 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 19. hétfő hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Művészet/Irodalom

 

Címkék: , , , ,

A kitérés fázisai

Az alábbiakban az Ex-Christian.net fórum egy hozzászólását idézem egy “Hammurabi” néven író tagtól. Szerintem sok okos dolgot leírt benne a kitérés fázisairól. Az egyes szakaszok végén mindig idéz olyanok hozzászólásaiból, akik leírták a kitérésük történetét.

0. fázis – A kitérés előtt

Ez a lépés nem is igazán lépés. Ez csupán a kitérés előtti általános állapot. Ebben a fázisban 100 százalékig elkötelezettje vagy a hitednek, kereszténynek nevezed magad, keresztényként gondolsz magadra, tudod az összes választ az összes kérdésre a hitedről és az ötlet, hogy ne legyél keresztény még nem fogalmazódott meg az agyadban. Ez a fázis lehet rövid vagy egész hosszú, de az jellemzi, hogy teljes mértékben hiányzik a hited megkérdőjelezése. Lehet, hogy másokkal konfrontálódtál a hiteddel kapcsolatban és te mindig a „megfelelő” válaszokkal feleltél, de te magad még nem tetted mikroszkóp alá a hitedet. Néhányan egy egész életet leélhetnek úgy, hogy soha nem hagyják el ezt az állapotot, de mivel itt a kitérésről beszélünk, menjünk tovább az 1. fázisra!

1. fázis – A kíváncsiság megölte a macskát

Ezt tekinteném az első igazi lépésnek a kitérés felé – aminek a lényege, hogy először vizsgálod meg a saját hitedet. Ez sokféleképpen történhet. Sokak számára a buzgalom, hogy még többet megtudjanak a vallásukról vezet el oda, hogy megvizsgálják magukat – ironikus módon a nagyobb hit keresése vezeti el őket a kevesebb (vagy nem létező) hithez. Mások számára ezt a kérdezési folyamatot mások érdeklődése indítja el. Egy konkrét maró kérdés maggá válik, amiből kicsírázik az értelem. Mások úgy találhatják, hogy amint nő ismeretük a természetes világról azt láthatják, hogy a dolgok konfliktusban állnak vagy akár teljesen ellentmondhatnak a korábbi hitüknek. Sajnos sokan… túl sokan egy tragédia vagy nehézség révén jutnak el ehhez a lépéshez, amikor a kérdés persze nem a vallásról szól, hanem magának istennek a természetéről. „Hogy hagyhatta isten, hogy ez történjen?” vagy „Miért hagyta, hogy ez történjen velünk?” vagy ehhez hasonló kérdéseket egyszerűen nem lehet kielégítően megválaszolni.

Van sok más út is, amelyen ez a kérdezési folyamat elindulhat, de a lényeg az, hogy egy ponton a hited köré vont falak, amelyek megvédték azt az önvizsgálattól, leomlanak. Az a gyanúm, hogy a legtöbb hívő találkozik a kitérés ezen fázisával legalább egyszer a hitéletében, de a legtöbben találnak okot arra, hogy figyelmen kívül hagyják vagy elnyomják azt. Maga a Biblia figyelmeztet az ilyesfajta kérdezősködés ellen. A teljes apologéta iparág azért jött létre, hogy az 1. fázisban lévőket visszanyomja a 0. fázisba, amint ezt az a tény is demonstrálja, hogy azok, akik már alaposan benne vannak a kitérési folyamatukban (nem is szólva azokról, akik más hitet vallanak vagy nem hisznek) az apologéta érveket nevetségesnek vagy egyenesen inzultálónak tartják.

Alucard, 2008. február 3., 02:37:

„Tekerjünk előre majdnem 10 évet a számtalan Bibliával és teremtéssel kapcsolatos vita utánra, amikor azon vettem észre magam, hogy olyat teszek, amit azelőtt sosem: elkezdtek zavarni a Bibliában leírt atrocitások, különösen az Ószövetség. Egy nap amikor olvastam az Ószövetséget eljutottam egy szakaszhoz, ahol Isten azt parancsolja Saulnak, hogy öljön meg mindenkit egy városban, beleértve a nőket és gyerekeket is. Ez nagyon zavart engem és arra gondoltam, hogy egy szerető Isten hogyan rendelheti el azok meggyilkolását, akik nem képesek megvédeni magukat, nemcsak a nőkét, de az ártatlan gyerekekét is.”

thespankguy, 2008. február 3., 11:27:

„Azután ott ültem a második csillagászat órámon, ahol annyi mindent megtudtam, ami majdnem ellentmondott annak, amit felnőve tanultam. A további órákon a korábbi órákon megtanultakon túl további tudást szereztem az Univerzum méretéről és arról hogy mind „csillagpor” vagyunk. Ez elindította a racionális gondolkodást az életemben.”

2. fázis – A válaszok utáni kutatás

OK, tehát most már tele van a fejed kérdésekkel… vagy talán csak egy-két különösen makacs kérdéssel. Kinek van rájuk válasza? Az első hely ahol a legtöbben keressük a választ az a legkevésbé hasznos: a vallás. Kutatjuk a Bibliát, találkozunk a pásztorunkkal, felhívjuk erős keresztény testvéreinket. Keresztény internetes fórumokat böngészünk és keresztény irodalmat olvasunk. Roppant óvatosak vagyunk és kerülünk mindenféle világi irodalmat, mert attól tartunk, hogy ez eltántoríthat minket a hitünktől. A válaszkeresők meg vannak győződve arról, hogy még mindig próbálják megmenteni a hitüket, megerősíteni azt isteni válaszokkal. Ezt a szakaszt egyetlen érzelem jellemzi: a félelem.

Különösképpen az a fajta félelem, amit én leginkább ahhoz tudok hasonlítani, amit akkor érzünk, amikor eltévedünk. Mint amikor kirándulsz az erdőben, elveszíted a tájékozódó képességedet és hirtelen rád tör ez az érzés, hogy „Nem tudom hol vagyok.” Szerencsére vannak körülötted mások és egyszerűen megkérdezheted tőlük az irányt. Sajnos azonban a válaszok, amiket kapsz egyáltalán nem kielégítőek. Sőt, néha a kérdéseidet egyáltalán nem is válaszolják meg, hanem inkább visszafordítják rád, mint valami hibát a hitedben. Azt mondják konzultálj a túravezetőddel, de ő csak annyit mond, hogy maradj a nyájjal és olvasgasd az útikönyvedet. Megnézed az útikönyvedet, de úgy tűnik alig van már valami értelme. „Mi a fenéért beszélnek ezek az emberek pálmafákról? A Sziklás-hegységben vagyok!!”

Miközben keresed a valamivel kielégítőbb válaszokat, találsz egy világi forrást. Ez lehet véletlen, vagy jöhet egy nem vallásos baráttól vagy rokontól, vagy talán szándékos a kíváncsiságod miatt, mint például belebotlani az exchristians.net-be, de a lényeg az, hogy találsz valakit valahol, aki meg fogja válaszolni a kérdéseidet. Azonban ahelyett, hogy ez betömné azt az apró pici lyukat a máskülönben elsüllyeszthetetlen hit-Titanicodon, újabb kérdésekre sarkall, amíg elkerülhetetlenül nem találod magad „a” kérdésnél és a válasz nem 42.

HereticZero, 2007. december 2., 08:46:

„Amikor kifejeztem az aggodalmamat embereknek a gyülekezetemben, azt mondták, hogy iskolába kell mennem és többet megtudnom a hitemről, hogy jobban megértsem a teológiánkat és doktrínánkat.”

webmaster, 2008. február 1., 05:07:

„Vicces dolog történt velem amikor a szabad művészetek diplomámat szereztem. Fel kellett vennem egy humán tantárgyat, aminek „nyugati civilizáció” volt a címe. Ennek során el kellett olvasnom több tizennyolcadik századi filozófus munkáját, kezdve az „Age of Reason”-nal (Az értelem kora). Ez egy szórótantárgy volt és a legtöbb diák utálta, de én imádtam. A szemellenzők leestek a szemeimről. A két szemeszteres kurzus végén teljesen ateista voltam. Egy kis tanulás veszélyes dolog.”

3. fázis – Hiszek?

Úgy látom a legtöbb ember nem teszi fel ezt a kérdést amíg a kitérési folyamata el nem jut addig a pontig, hogy a válasz „nem”. Kerülgetjük ezt a kérdést, mivel félünk a következményektől. Ez néhányak számára nagyon kétségbeejtő idő lehet, különösen ha az egész életed egy keresztény alapra épült. Ez nem csupán perspektívaváltást jelent, hanem mindannak a feladását, amit addig ismertél. Kétségbeesetten keresed a barátaid és mentoraid tanácsát, de meglepetésedre az apadó hitedre tett utalásokra ellenségesen, ítélkezve és megrovással reagálnak. Gyanítom, hogy ez azért van, mert az, hogy te nyíltan megkérdőjelezed a hitedet rávilágít a saját privát kétségeikre és az agressziójuk valójában védekező mechanizmus. Akárhogy is, ez egy nagyon magányos időszak lehet amelynek során izolálódsz a normál támogató csoportodtól, ha nem fizikailag, akkor érzelmileg. Vannak, akik szerencsések és találnak másokat szintén olvadó hittel, hogy támogassák egymást, mások sajnos egyedül néznek szembe ezzel a fázissal.

Bizonyos módon és bizonyos emberek számára azonban ez egy nagyon felszabadító folyamat tud lenni. Ha vallásilag semleges környezetben találod magad, akkor a világ tudásának és a saját magadról megszerezhető tudás hajszolása izgalmas lehet, tele új felfedezésekkel minden nap. Ledobhatod a bilincseket, amelyek a hitedhez kötnek és szabad vagy arra, hogy felfedezz mindenféle új dolgot, amelyekről korábban talán sosem hallottál.

Mindazonáltal egy ponton felmerül a kérdés – vagy magad vagy valaki más által: „hiszel?” és a válaszod az, hogy „nem”.

upstarter, 2007. november 28., 12:48:

„De állandóan kérdéseket tettem fel. Végül egy nap megkérdeztem a pásztorunkat (egy második evangéliumi pásztort Al után) a „megbocsáthatatlan bűnről”. Olvastam erről a Bibliámban, de nem igazán értettem mit jelent. Azt mondta, hogy a megbocsáthatatlan bűn az, ha hátat fordítok Jézusnak. Nos, biztos voltam benne, hogy ezt megtettem. De ő biztos volt abban, hogy ez megbocsáthatatlan? Tényleg van olyan dolog, amit megtehetek és nem lehet megbocsátani? Ez megrémített.”

Victor, 2007. szeptember 10., 12:30:

„Azután sokkal kevésbé voltam vallásos, majdnem agnosztikus. Ide-oda futkároztam, egyszer elhagytam Istent, majd visszafutottam a teizmushoz. A gyülekezeti barátaim nem segítettek – a képmutatók. Egyik leheletükkel Istent dicsőítik, majd hátba döfnek és inzultálnak a következőben. A lányok még rosszabbak voltak. Ők voltak a legbuzgóbbak az Atyaisten dicsőítésében, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy mindenkivel lefeküdjenek vagy hogy rosszindulatú szajhák legyenek egymással. Elkezdtem látni, hogy milyen korruptak is az egyház követői. A kevés jó embert messze felülmúlta számban a több tucat képmutató, hazug és sarlatán. Felfordult a gyomrom. Emiatt hagytam fel az ifjúsági csoportok látogatásával. A kiábrándulásom egy újabb tünete.”

cm_christ, 2008. január 31., 09:39:

„Változás következett be a fejemben. Életemben először valaki azt mondta, hogy nincs azzal semmi gond, ha nem hiszel Istenben. Egyfajta nem tudatos módon kutattam valaki után, aki azt mondja nekem, hogy nincs ezzel semmi gond és hogy mások is kételkednek a hitükben. Egy másik incidens, amely végül elválasztott a hitemtől az volt, amikor egy napon a barátom csinált nekem egy Cannibal Corpse (death metal) pólót, aminek egy pentagram volt a hátulján – egy tipikus death metal jelkép -, és egy idősebb gyerek az iskolában sarokba szorított és azt kérdezte tudom-e, hogy pokolba fogok jutni azért, amit viselek?? Lazán mondtam neki, hogy igen, miközben nem igazán érdekelt vagy hittem neki és életemben először képes voltam kívülről látni, hogy ez az egész mennyire nevetségesen hangzik: egy ötágú csillag örök kárhozatra juttat??”

4. fázis – Düh

„Gratulálok! Most már hitetlen vagy. Itt a sapkád és a pólód. Tartunk egy kerti partit most szombaton a parkban és feliratkozhatsz a hírlevelünkre…”

Nos, nem teljesen. Amikor megtértél, azt mindenféle pompa és körülmény övezte. Az emberek elárasztottak a figyelmükkel, mindenki a barátod volt és azonnal bekerültél egy új szociális csoportba. A kitérésed pillanata – az a pillanat, amikor először válaszolsz arra a kérdésre úgy, hogy „nem” – ezzel ellentétben egyáltalán nem kielégítő. Az ég nem szakad ketté, nem sújt le villám a házadra, nem szurkálják démonok a seggedet vasvillával… Bizonyos értelemben majdnem azt kívánod, hogy bárcsak szurkálnák a segged, akkor legalább lenne valami, ami jelezné a kitérésedet, egy pillanatot az időben, amire rámutathatnál, mint egy új élet kezdetére. Mind leülhetnénk beszélgetni a kitérésünk pillanatáról és én megkérdezném: „Szóval mikor szúrtak seggbe egy vasvillával?”, te meg azt válaszolnád: „Oh, ez ekkor és ekkor volt, amikor meglátogattam a szüleimet karácsonykor. Akarod látni a sebet?”, mire én azt válaszolnám: „Nem, kösz… húzd már fel a nadrágod, ez egy kicsit ciki.”

Sajnos a kitérésnek nincs egy meghatározó pillanata. Továbbra is ugyanazt az életet éljük, mint addig, de most már állandóan a régi hitünk emlékeztetőivel bombáznak minket. Érezhetjük magunkat nagyon elhagyottnak, sértettnek, inzultáltnak vagy lealacsonyítottnak. Kínosnak érzed a korábbi hitedet és ostobának érzed magad, amiért olyan sokáig az áldozata voltál. Úgy érzed, hogy becsaptak azok az emberek, akikben annyira bíztál, hogy el fogják neked mondani a világ igazságát. Mindezeken felül pedig elkezdesz dühöt érezni.

És kell is, hogy dühöt érezz! Hazudtak neked, félelemben tartottak. Szeretetet vártál ezektől az emberektől, de csak kihasználtak. Amikor támogatásra lett volna szükséged, miközben feladtad a hitedet azt mondták neked, hogy a te hibád! Hogy merészelik? Ezek az emberek a barátaidnak nevezték magukat, de amint volt egy kis ideológiai nézetkülönbség köztetek, elhagytak téged, ítélkeztek feletted és teljesen figyelmen kívül hagytak. Ó, a képmutatás! Ellopták tőled az életed, soha nem fogod visszakapni azokat az éveket. Mindazok a kínos dolgok, amiket mondtam a nem vallásos kollégáimnak és barátaimnak. Hogy lehettem ennyire bolond! Stb…

Sokunk számára a düh szakasza sokáig tart. Mindenféle módon kifejezésre jut, néha nyilvánvaló formában, néha passzívan. Ne értsd félre, jó dolog dühöt érezni, jó, hogy kijönnek ezek az érzések, de egy ponton a dühnek el kell múlnia. A düh olyan jó érzés, annyira kielégítő érzelmileg, hogy néha túl sokáig ragaszkodunk hozzá, de fel kell adnunk és továbbmenni az 5. fázisra.

FedUp, 2008. január 2., 08:08:

„Szembe kell néznem a ténnyel, hogy még mindig baromi dühös vagyok ezekre az élősködőkre és ez nemcsak ennek a nőnek a hazugságai miatt van. Az a tény, hogy éveket vesztegettem el ezekre a kontrollmániásokra, akik semmivel sem jobbak nálam, hanem épp ellenkezőleg, a világ leghazugabb kis gennyládái, akikkel valaha dolgom volt és akik KÁRT OKOZTAK NEKEM. És a legtöbbjük olyan élvezettel teszi ezt, mert nekik persze „üdvösségük van”, nekem pedig nincs, így úgy érzik szabadon azt tehetnek, amit akarnak és bánthatnak, akit akarnak, mivel nekik minden „megbocsáttatott”. Basszák meg! Túl sokáig próbáltam eltemetni, hogy valójában mit érzek ezzel az egésszel kapcsolatban és az, hogy elnyomtam beteggé tett – úgy értem, hogy fizikailag is beteggé – úgyhogy elnézést, ha valaki úgy érzi, hogy átléptem itt valamiféle határt.”

Kriosa Lysia, 2007. december 20., 09:36:

„Amikor végül elhagytam a kereszténységet olyan sok év után, nagyon-nagyon dühös lettem a manipuláció, a pokol és démonok félelmen alapuló teológiája miatt, a kérdések elnyomása miatt, a bűntudat, szégyenérzet stb. miatt. Ugyanakkor még mindig meggyőződésem volt, hogy bűnös, szörnyű, nem jó ember vagyok és a bűntudat letaglózó volt.”

5. fázis – Elfogadás

A kitértek alapvető tragédiája, hogy még ha már nem is hiszünk, nem engedjük el. Képzeld el a régi hitedet, mint egy autót. Egy ideig szeretted, gondoskodtál róla és állandóan vezetted, de egy napon lerobban. Megpróbálod megjavítani, de nem tudod. Megkérsz egy szerelőt, de csak elkéri a fizetésed 10 százalékát és azt mondja, hogy javítsd meg magad. Segítségül hívod a használati utasítást, de azt lovaskocsiról írták. Kétségbeesésedben elkezded rugdosni az autót, szidod és kövekkel dobálod. Utálod és valahogy az, hogy megbünteted amiért cserben hagyott, egyfajta elégedettséget ad neked. Hazatolod, rugdosva és szidva egész úton. Az éjszaka közepén felkelsz csak hogy lyukat fúrj a benzintartályba. Aztán elkezdesz furcsa dolgokat művelni.

Elkezded tolni magaddal az autót bárhová mész, kitöröd az ablakait és összekarcolod a festését. Veszel egy új autót és a régit mögé kötöd, csak hogy kéznél legyen, ha ütlegelni akarod amikor csak szükséged van rá. Lehet, hogy megtámadod más emberek ugyanilyen gyártású és modellű autóit is: „Az autód egy rakás szemét! Dobd el, nem hagyatkozhatsz rá!” Ismerd el, hogy élvezed, hogy mérges vagy az autóra.

Egy ideig ez a düh terápiás hatással van, segít hogy megbirkózz az életed egy fő alkotóelemének elvesztésével. Most azonban az életedet annyira lefoglalja ez az autó, mint amikor működött, pedig már nem is vezeted! Hogy tényleg túljuss rajta, előre kell menned és eldobnod egy szeméttelepen. Nem szükséges, hogy siess, élvezd ki, hogy széttéped az ócskavasat, de nem lenne jó olyan életet élni, ami többé már nem forog a régi krisztus-mobil körül?

Forrás: http://www.ex-christian.net/topic/21830-phases-of-deconversion/

Jelenleg azt hiszem a 4. fázisban vagyok. Reményt adhat blogom keresztény olvasóinak, hogy egyszer eljöhet az 5. fázis és befejezem a blogom írását 😀 , de egyelőre még nem írtam ki mindent magamból 😛 .

 
79 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 8. csütörtök hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Önvallomások

 

Címkék: , , , , ,

Egy floridai pásztor szerint nyilvántartást kellene vezetni az ateistákról – mint a bűnözőkről

Egy floridai pásztor, bizonyos Michael Stahl azzal az ötlettel állt elő blogján, hogy vegyék nyilvántartásba az USA ateistáit – mint a bűnözőkkel, pl. a szexuális bűncselekmények elkövetőivel szokás…

„Úgy értem, csak gondoljatok bele. Már van nemzeti nyilvántartása az elítélt szexuális bűnözőknek, az ex-elítélteknek, terrorista sejteknek, gyűlöletcsoportoknak, mint a KKK, bőrfejűeknek, radikális iszlamistáknak stb. Ez a fajta nemzeti nyilvántartás csak információs célokat szolgálna.”

Mindezt egy évvel ezelőtt írta, de csak a napokban kapott nagyobb figyelmet, amikor Facebookjára is belinkelte a szóban forgó bejegyzést és az nagy felháborodást váltott ki. „Mike pásztor” továbbra is kitart javaslata mellett.

„Nos, sokan (különösen az ateisták) talán megkérdezik: ’Miért kellene ezt tennünk, mi a cél?’ Duhh, Mr. Ateista, ugyanaz a cél, amiért sok állam kiteszi a nevét és fotóját a szexuális bűncselekményekért elítélteknek és más ex-bűnözőknek az Internetre – INFORMÁLNI a közvéleményt! Úgy értem, Miramar városában, Floridában, ahol én élek a népesség kb. 109 000. A családom és én nagyon szeretnénk tudni, hogy ebből a 109 000-ből mennyi a BEVALLOTT ateista! Lehet, hogy ismerünk is néhányat. Amely esetben elkezdhetnénk evangelizálni feléjük és figyelmeztethetnénk őket az ateizmus veszélyeire. Vagy az is lehet, hogy radikális ateisták, akiknek a szíve olyan kemény, mint a Fáraóé. Ez esetben, ha van üzletük, akkor arra ösztönöznénk a keresztény barátainkat, akárcsak a különböző egyházakat és gyülekezeteket, hogy NE támogassák őket, mert ezzel csak a Sátánt ’táplálnánk’.

Őszintén szólva nem értem miért lenne ennek az ötletnek bárki ellene – beleértve magukat az ateistákat is (hacsak nem persze szégyellik az ateista vallásukat és inkább titokban tartanák).”

Már csak a sárga csillag hiányzik…

Forrás: http://blogs.browardpalmbeach.com/pulp/2011/08/atheist_national_registry_prop.php

 
16 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 7. szerda hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Fundik, Hírek

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Az anglikán egyház riadót fúj az „új ateisták” ellenében

Nekem nem nagyon tetszik az „új ateista” kifejezés, hiszen ateisták régen is voltak, nem tudom ez most mitől lett hirtelen „új ateizmus”, de így nevezik azt a „mozgalmat”(?), amely elsősorban Richard Dawkins, Sam Harris, Daniel Dennett és Christopher Hitchens (akiket az apokalipszis négy lovasának is hívnak szarkasztikusan 😀 ) szókimondó valláskritikája révén került a figyelem középpontjába. (Az „új ateistákról” bővebben itt:
http://szekularisfigyelo.blog.hu/2008/05/16/kik_is_azok_az_uj_ateistak .)

Az anglikán egyház pedig most úgy érzi válaszolnia kell az „új ateizmus” kihívásaira. Egy az egyház által készített és a Canterbury érsek, Dr. Rowan Williams által is támogatott jelentés szerint az ateizmus elmúlt években tapasztalható erősödése azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a hitet „szociális problémának” fogják beállítani, illetve a vallásos hit „marginalizálódik”. Az elkövetkező öt év „kivételes kihívást” fog jelenteni az egyház számára.

A jelentés állítása szerint a keresztényeknek már most is ellenségeskedéssel és diszkriminációval kell megküzdeniük a mindennapokban, amikor a hitüket akarják kifejezni. Például bizonyos munkahelyeken nem viselhetnek keresztet vagy megróják őket, ha nem hajlandók a hitükkel szemben cselekedni.

Az egyháznak „egyértelműnek kell lenni abban ahogy szembeszáll a kereszténység marginalizálásával és azzal, hogy a hitet egyre általánosabban szociális problémaként kezeljék” – írja a jelentés és hozzáteszi: „Ez részben az ’új ateizmus’ kihívásainak az elfogadását jelenti. A püspököknek ebben kulcsszerepük van mind nyilvános apologétákként, mind a hit tanítóiként.”

„Szembe kell szállnunk azzal a tendenciával, hogy a hitet magánügyként kezeljék, amelynek nem szabad hatással lennie arra, hogy mi történik a közszférában. Ez minden egyház és hit számára kihívást jelent, de különösen az Anglikán Egyház számára.” – így a dokumentum.

A jelentés elismeri, hogy az egyháznak belső problémái is vannak, s arra hívja fel a vezetőket, hogy a külvilág felé egységes álláspontot képviseljenek az egyes kérdésekben – például a női püspökük ügye vagy a homoszexualitással kapcsolatos álláspont -, mert az a tény, hogy most nem azt képviselnek szintén káros.

Az anglikán egyház létszáma folyamatosan csökkent az elmúlt években és az elöregedés is jellemzi a felekezetet. Mindeközben az “új ateisták” sorra írják a bestsellereket…

Az apokalipszis négy lovasa: (balról jobbra) Hitchens, Dennett, Dawkins és Harris

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 6. kedd hüvelyk Anglikán, Ateizmus/Agnoszticizmus, Hírek

 

Címkék: , , , , , , , ,

A kereszténység vesztésre áll az Interneten

Nemrég írtam a keresztény könyvíró, Josh McDowell aggodalmairól miszerint a kereszténységre manapság leselkedő legnagyobb veszély az Internet. Hiába, amikor az emberek számára hozzáférhetőbb a tudás, a tudomány, mint bármikor és nemcsak azt hallják, amit a templomban mondanak nekik, az rossz ómen a kereszténység számára…

A RELEVANT című keresztény honlap egy újabb cikke is ezt a témát boncolgatja. Ugyan keresztény perspektívából világítja meg a kérdést, de nem rossz a cikk. Azzal kezdi, hogy bemutat statisztikai adatokat, amelyek szerint az elmúlt években sokat csökkent a magukat keresztényeknek vallók száma az USA-ban. Azért egyelőre nem fenyegeti kihalás az amerikai keresztényeket, hiszen még mindig 76 százalék vallja magát annak, de ez az arány folyamatos csökkenést mutat 1990 óta, miközben ugyanezen időszak alatt azok száma, akik vallástalannak mondják magukat, csaknem a duplájára nőtt (8-ról 15 százalékra). Természetesen ez azt jelenti, hogy a keresztények még mindig óriási túlerőben vannak a hitetlenekkel szemben, de az egyértelmű irányt mutató tendencia méltán aggasztja őket.

Ezután idéz néhány ateista reakciót Josh McDowell azon állítására, mi szerint a jelenség oka az Internet és az, hogy a fiatalok számára sokkal hozzáférhetőbbek más eszmék, mint amit a szüleiktől átvesznek, mint korábban.

„Úgy gondolja [McDowell] vagy sem, hogy a kereszténység nyerhet az eszmék piacán? Vagy képes vagy kezelni az érveket, vagy nem. Csak sírtok, mert nem vagytok képesek.” – írta például egy ateista blogger.

Egy másik a Christian Post McDowell kijelentéséről szóló cikkére reagáló hozzászóló: „A kereszténység gyengén szerepel, amikor nem kontrollálja a teljes üzenetet és megengedi az embereknek a szabad gondolkodást? Micsoda sokk! A jóslatom: a teisták hamarosan el fognak kezdeni visszavonulni Internet-mentes kommunákba.”

A cikk elismeri, hogy a keresztény közösségek kevésbé sikeresek az Interneten, mint az ateisták:

„Ugyan a kereszténység hatalmas online jelenléttel képviselteti magát, az előny úgy tűnik mégis a hitetleneknél van. A ChristianForums.com, amely 1998-tól van a világhálón [és én is voltam tagja, sőt a szülinapomra még mindig szoktak automata köszöntést küldözgetni 😛 ], negyedmillió taggal büszkélkedhet. De az Alexa rangsor 12 000. helyével az USA-ban és havonta mindössze 68 ezer egyedi oldalmegtekintéssel csak kullog a vallástalanok legnépszerűbb fórumai után. A web legnagyobb ateista fóruma a Reddit szociális média oldal egy alközössége, amely 2005-ben jött létre. Az Alexa rangsorolása szerint [a Reddit] az USA 50 legnépszerűbb oldala között van havonta 2 millió egyedi látogatóval, az „ateista” alközösség látogatóinak száma ebből 154 000. A keresztény „alreddit” – egy odaszánt csoport, amely nagyrészt az evangéliumi kereszténységből felépülőkből áll egy sokkal korszellem-orientáltabb értelmezésével az Írásnak -, az ateisták olvasottságának kevesebb, mint egy tizedét éri el.”

A cikk szerint nem igazán az a kérdés, hogy mi változtatott meg mindent [McDowell csak eddig jutott el], hanem az, hogy miért. A cikkíró válasza az, hogy a vallásnak korábban megvolt az az előnyös pozíciója, hogy volt egy „kulturálisan elfogadott szabad tere”, amelyben hirdethette nézeteit: a templom. Az ateistáknak azonban nem voltak ilyen bevett és általánosan elfogadott közösségi szerveződéseik, intézményeik. Az Internet azonban nekik is megadja azt a szabad teret, amelyben terjeszthetik nézeteiket.

Egy helyen a cikkben kibukik a keresztény elfogultság, amikor a cikkíró azt állítja, hogy az Internet nem azért segíti elő az evangéliumi keresztény fiatalok kitérését, mert az információ olyan bő tárházát nyújtja, amely kihívást jelent a hitüknek. Szerinte sokkal inkább azért, mert az Interneten a nem-teisták „kontrollálják a diszkurzust”. Ez az a pont, amiben téved, vagy nem őszinte a cikkíró és sajnálatos, hogy addig nem mer elmenni, hogy kimondja bizony az a tudás és információ, amely most már mindenkitől egy kattintásnyira van, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy csökken a keresztények száma, legalábbis az internetet nagy arányban használó társadalmakban. Persze, ha ezt be merné ismerni, akkor talán már nem is lenne keresztény…

Hogyan válaszol a kereszténység? Úgy, hogy megalkotja saját kis alternatív „univerzumát” az Internet világán belül.

„A YouTube túl veszélyes, próbáld meg a GodTube-ot! A Wikipedia túl liberális, használd a Conservapediát! Az egyház marad a buborék, amelyben a véleménycsere folyik, csak most ez a buborék kiterjed a webre is.”

Végül a cikk írója próbál azért optimista felhangot megütni, amikor azzal zár, hogy „a webnek egy olyan hellyé kell válnia – talán először -, ahol a kiábrándult keresztények valóban találkozhatnak Krisztussal”.

A weben természetesen számos keresztény honlap is működik, olyanok is, amelyek evangelizálnak, azonban az összkép ezek szerint mégis az, hogy az Internet és az a tény, hogy segítségével egyre tájékozottabbá válhatnak az emberek, negatív hatással van a kereszténységre.

Forrás: http://www.relevantmagazine.com/culture/tech/features/26539-will-the-internet-kill-christianity

 
44 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 26. péntek hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Hírek

 

Címkék: , , , , , ,

Meslier abbé testamentuma

Warlord mutatta ezt a könyvet, amely ingyenesen letölthető a MEK honlapjáról is: http://mek.oszk.hu/06200/06258/

Még nem olvastam végig, de amit olvastam belőle az nagyon tetszik. Jean Meslier 1664 és 1729 között élt. Francia abbé, vagyis katolikus világi pap volt. Belül azonban – halála után megtalált és kiadott írásai szerint – eljutott oda, hogy nincs Isten. Néhány részlet a könyvből, amely ezzel kapcsolatos elmélkedéseit tartalmazza. Meslier abbé testamentuma az első kifejezetten ateista műnek tekinthető.

Minden vallás eredete

Tudatlanság és félelem: íme a vallás két pillére. A bizonytalanság, amelyben az ember saját istenét illetően él, pontosan az az ok, amely őt a vallásához kapcsolja. Az ember fél a sötétben, fizikailag és morálisan egyaránt. Félelme megszokottá lesz, és szükségletté változik; úgy érzi, hogy ha semmitől sem kell félnie, akkor hiányzik neki valami.

A babona eredete

Hogyan sikerülhetett értelmes lényeket meggyőzni arról, hogy a legmegfoghatatlanabb dolog a leglényegesebb a számukra? Úgy, hogy alaposan megfélemlítették őket; ha pedig valaki fél, az nem gondolkozik; úgy, hogy bizonytalanná tették őket saját értelmük felől; ha pedig valakinek zavart az agya, az mindent elhisz, és többé semmit sem vizsgál meg.

A vallás a csodálatos dolgok segítségével szédíti el a tudatlanságot

Ha a vallás világos volna, jóval kisebb vonzóerőt gyakorolna a tudatlanokra. Ezeknek szükségük van a sötétségre, a titokzatosságokra, a félelmekre, a mesékre, a csodákra, a hihetetlen dolgokra, amelyek állandóan foglalkoztatják az agyukat. A regényes históriák, a tündérmesék, a kísértet- és boszorkánytörténetek sokkal kedvesebbek a közönséges lelkek számára, mint az igaz események.

Folytatás

Vallás dolgában az emberek nagyra nőtt gyerekek. Minél képtelenebb és csodás elemekkel telítettebb egy vallás, annál nagyobb a hatalma rajtuk; a vakbuzgó, azt hiszi, kötelessége, hogy ne szabjon határt hiszékenységének: minél inkább felfoghatatlanok a hallottak, annál istenibbnek tekinti őket; minél hihetetlenebbek, annál inkább érdemnek képzeli elfogadásukat.

Sohasem lett volna vallás, ha nem lettek volna ostoba és barbár századok

A vallási nézetek rendszerint azokból az időkből erednek, amikor a vad nemzetek még a gyermekség állapotában éltek. A vallásalapítók mindig ezekhez a durva, tudatlan és ostoba emberekhez fordultak, hogy isteneket, kultuszokat, mitológiákat, csodás és rettenetes meséket adjanak nekik. Ezek az atyák által kritikátlanul elfogadott agyrémek azután, több-kevesebb változással, átszálltak civilizáltabb gyermekeikre, akik gyakran nem gondolkodnak többet atyáiknál.

Isten léte nincs bebizonyítva

Minden emberi tudás az idők folyamán többé-kevésbé felvilágosodott és tökéletesedett. Miféle végzetszerűség okozza, hogy az istenről szóló tudomány sohasem tudott felvilágosodni? Ebben a dologban a legcivilizáltabb nemzetek és a legmélyebb gondolkodók is ugyanott tartanak, ahol a legvadabb nemzetek és a legtudatlanabb tuskók; sőt, ha közelebbről megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy az istenről szóló tudomány, az álmodozás és a szőrszálhasogatás következtében, egyre inkább zavarossá válik. Eleddig minden vallás csak azon alapul, amit a logikában úgy neveznek, hogy petitio principii (bizonyítás olyasmivel, ami maga is bizonyításra szorul), alaptalanul feltételez valamit, azután ezekkel a feltételezésekkel bizonyít.

Valaminek a szellemi természete nem más, mint agyrém

A vad, amikor szellemről beszél, legalább valamilyen értelmet kapcsol e szóhoz; a szélhez, a mozgó levegőhöz, a szellőhöz hasonló közeget ért rajta, amely láthatatlanul hozza létre az észlelt okozatokat. Az apróságokon való rágódás miatt a modern teológus éppoly kevéssé érti saját magát, mint bárki más. Kérdezzétek meg tőle, mit ért szellemen? Azt válaszolja, hogy az egy ismeretlen szubsztancia, amely teljesen egyszerű, amelynek nincs kiterjedése, s amelynek semmi köze sincs az anyaghoz. De hát akad-e olyan jóhiszemű halandó, akinek bármilyen halvány fogalma van egy ilyen szubsztanciáról? A szellem szó, a mai teológia tolvajnyelvén, jelent-e mást, mint az eszmék, gondolatok hiányát? A spiritualitás megint csak olyan eszme, amely mögött nincs kézzelfogható valóság.

A balítéletek eredete

Az emberi agy, főleg a gyermeké, lágy viasz, amely befogad minden hatást, amelyet gyakorolnak rá: a nevelés készen ad neki csaknem minden véleményt, olyan korban, amikor még képtelen önmaga ítéletet alkotni. Azt hisszük, a természettől kaptuk, vagy születésünkkor magunkkal hoztuk e világra azokat a helyes vagy helytelen nézeteket, amelyeket még mint kicsiny gyermekeknek a fejünkbe vertek: s ez a meggyőződés tévedéseink egyik legbővízűbb forrása.

A természet csodái természetes okokból fakadnak

Mi sem meglepőbb, mint ama tudálékos teológusoknak logikája, akik, ahelyett hogy bevallanák a természeti mozgató erőkkel kapcsolatos tudatlanságukat, a természeten kívül, vagyis a képzelet régióiban keresnek egy jóval ismeretlenebb mozgató erőt a természetnél, amelyről legalább némi fogalmat alkothatnak maguknak. Azzal, hogy istent tartják a látott jelenségek szerzőjének, vajon nem titkos, rejtett okkal magyarázzák ezeket a jelenségeket? Mi az isten?
Mi a szellem? Olyan okok ezek, amelyekről semmit sem tudunk. Tudósok! tanulmányozzátok a természetet és annak törvényeit, és ha sikerül kibogoznotok a természetes okok hatását, ne folyamodjatok természetfölötti okokhoz, amelyek egyáltalán nem teremtenek világosságot a fejetekben, hanem csak egyre jobban megzavarnak benneteket, olyannyira, hogy önmagatokat sem értitek meg.

Folytatás

A természet, mondjátok, teljességgel megmagyarázhatatlan valamiféle isten nélkül; vagyis annak megmagyarázásához, amihez vajmi keveset értetek, egy olyan okra van szükségetek, amelyről a leghalványabb fogalmatok sincs. Úgy akarjátok elűzni a sötétséget, hogy megkettőzitek a homályt. Úgy hisztek kibogozni egy csomót, hogy megsokszorozzátok. Ti lelkes természettudósok, ha be akarjátok bizonyítani nekünk isten létét, tanulmányozzátok a botanikai kézikönyveket; gondosan, a legtüzetesebben vizsgáljátok az emberi test részeit; szárnyaljatok a magasba, és szemléljétek a csillagok forradalmát; azután térjetek vissza a földre, és csodáljátok a vizek áradását; lelkesedjetek a pillangók, a rovarok, a polipok, a szervezett atomok láttán, amelyekben istenetek nagyságát vélitek felfedezni; de mindezek a dolgok nem fogják bebizonyítani ennek az istennek a létét; csak azt, hogy nincs meg a szükséges tudástok az anyag mérhetetlen változatosságának és azoknak az okozatoknak a megértéséhez, amelyeket a világegyetemben foglalt végtelenül sokrétű kombinációk hívnak életre. Mindez azt igazolja, hogy nem tudjátok, mi is az a természet; hogy fogalmatok sincs erőiről, mikor azt hiszitek,
hogy képtelen megalkotni a formák és az élőlények tömegét, amelynek szemetek, még ha mikroszkóp segítségét veszi is igénybe, csak töredék részét pillanthatja meg; végül mindez azt bizonyítja, hogy nem tudván megismerni a megismerhető mozgató erőket, a dolog könnyebbik végét fogjátok meg, s egy olyan mozgató erőt jelző szóhoz folyamodtok, amelyről sohasem alkothattok valóságos, igazi fogalmat.

Képtelenség azt mondani, hogy az emberi nem a világmindenség kialakulásának tárgya és célja

A saját érdemeitől megittasult ember azt képzeli, hogy istene a világmindenség létrehozásakor csakis az emberi nemben látta a teremtés tárgyát és célját. Min alapszik ez az olyannyira hízelgő vélemény? Mint mondják, azon, hogy egyedül az ember van felruházva olyan értelemmel, amely révén megismerheti az istenséget, s hozzá méltó tiszteletben részesítheti. Azt bizonygatják, hogy isten csakis a maga dicsőségére teremtette a világot, s az emberi nemnek ebben a tervben az a szerepe, hogy csodálja és dicsőítse művéért istent. De ha mindezt észbe vesszük, vajon nem kell-e megállapítanunk, hogy isten nyilvánvalóan eltévesztette a célját?
1. Az ember számára, szerintetek is, mindig teljességgel lehetetlen lesz, hogy megismerje istenét, s a legtökéletesebben megismerhetetlen lesz annak isteni lényege. 2. Valamely lény számára, amelyhez nincs hasonlatos, semmit sem jelenthet a dicsőség; dicsőség csak abból származhatik, ha saját kiválóságát másokéval hasonlítja össze. 3. Ha isten, természeténél fogva, végtelenül boldog, ha önmagában telik gyönyörűsége, akkor mi szüksége lehet gyenge teremtményeinek tiszteletadására? 4. Istennek, minden műve ellenére, nincs része a dicsőségben; ellenkezőleg: a világ minden vallása úgy állítja elénk, mint akit állandóan sérelem ér; valamennyinek az a célja, hogy a bűnös, hálátlan és lázadó embert kibékítse haragvó istenével.

Nem, a világot nem valamely értelmes lény kormányozza

A józan ész logikája arra tanít bennünket, hogy valamely okot nem lehet és nem is szabad másból megítélni, mint a következményéből. Egy bizonyos okot csak akkor lehet állandóan jónak tartani, ha állandóan jó, hasznos, kellemes okozatot hoz létre. Az az ok, amely jót és
rosszat egyaránt előidéz, az részben jó, részben pedig rossz ok. De a teológia logikája mindezt romba dönti. Szerinte a természeti jelenségek, vagy azok az okozatok, amelyeket e világban tapasztalunk, egy végtelenül jó ok létét bizonyítják; ez az ok pedig nem más, mint az isten. S bár e világ tele van rosszal, bár igen gyakran zűrzavar uralkodik benne, s bár az emberek unos-untalan szenvednek a rájuk nehezedő sorstól, mégis azt kell tartanunk, hogy ezek a következmények egy jóságos és változhatatlan októl származnak; s ezt igen sok ember elhiszi, vagy úgy tesz, mintha elhinné!
Mindaz, ami a világban végbemegy, a legvilágosabban bizonyítja, hogy a világot egyáltalán nem értelmes lény kormányozza. Valamely lény értelméről csak azoknak az eszközöknek az egyezéséből alkothatunk ítéletet, amelyeket felhasznál, hogy elérje kitűzött célját. Isten célja, azt mondják, nemünk boldogsága; mindazonáltal ugyanaz a szükségszerűség határozza meg a sorsát mindazoknak az érző lényeknek, akik nem születnek egyébre, mint arra, hogy sokat szenvedjenek, keveset élvezzenek és meghaljanak. Az emberek pohara örömmel és keserűséggel van telve; a jó mellett mindenütt ott van a rossz; a rendet kiszorítja helyéből a rendetlenség; a születést a romlás kíséri nyomon. Ha pedig azt mondjátok nekem, hogy isten homályba burkolja terveit, és hogy kedvteléseit lehetetlen kifürkészni, akkor ez a válaszom: ebben az esetben lehetetlen ítéletet alkotnom az isteni értelemről.

 
18 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 4. csütörtök hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Katolikus, Vallásfilozófia

 

Címkék: , , , , ,

Josh McDowell szerint az Internet fenyegető a kereszténységre

Számos keresztény könyv szerzője, Josh McDowell úgy véli az Internet jelenti a legnagyobb veszélyt a keresztényekre manapság. Ugyanis az Interneten keresztül az ateisták és szkeptikusok most ugyanúgy el tudják érni a keresztény fiatalokat nézeteikkel, mint a saját szüleik. McDowell egy a Billy Graham Központ által szervezett július 15-i konferencián ennek tulajdonította azt a tényt, hogy csökken a keresztény fiatalok száma és azt is, hogy „nő a szexuális erkölcstelenség”.

„Mi az ami mindent megváltoztatott? Az Interneten keresztül az ateisták, agnosztikusok, szkeptikusok és azok, akik szeretnek mindent elpusztítani, amiben te és én hiszünk, majdnem egyforma mértékben elérhetik a gyerekeidet, mint az ifjúsági pásztorod és… akár tetszik, akár nem.” – mondta.

McDowell ezen kívül az individualizmust is vádolja (kedvelt keresztény ellenség az „individualizmus” is – magyarul, ha merészelsz nem Krisztus-robot lenni): „Nincs igazság rajtam kívül. Ez az, amit még fiatal evangéliumi, fundamentalista, újjászületett keresztények is hisznek.” – mondta.

McDowell arra hivatkozik itt, hogy felmérések szerint az evangéliumi keresztények túlnyomó többsége sem hisz egy abszolút igazságban: míg korábban 51 százalék volt ez az arány, addig 1994-re 62 százalékra, 1999-re 78 százalékra, mára pedig 91 százalékra nőtt: „Ez az egyház történetének egyik legmegdöbbentőbb statisztikája. 91 százalék azt mondta, hogy nincs abszolút igazság magamon kívül.” – borzongott az apologéta.

Hozzátette, hogy ebben csupán 5 százaléknyi volt a különbség a hívő és a nem hívő fiatalok között. Ráadásul az evangéliumi, újjászületett keresztény fiataloknak kevesebb, mint négy százaléka gondolta úgy, hogy a Biblia minden helyzetben tévedhetetlen és 63 százalék vélte úgy, hogy Jézus Krisztus Isten „egy” fia, nem pedig „az” Isten fia.

„Nos, ez a probléma. Ha visszamegyünk oda, amikor Al Gore feltalálta az Internetet [ezt viccnek szánta], én már akkor mondogattam 10-11 évig, hogy a tudás bősége, az információ bősége nem bizonyossághoz fog vezetni, hanem mindent átjáró szkepticizmushoz. És emberek, éppen ez történt. Éppen így van. Honnan tudod, hogy annyi minden van odakint… Ez az [információs] bőség szkepticizmushoz vezetett. És az Internet kiegyenlítette a játékteret [azzal, hogy ugyanúgy elérhetők a szkeptikus nézetek].” – fejtegette.

Régebben az ateista, szkeptikus nézetek csak egy szűk kört értek el: „Ha könyveket írtak, azt nem sok ember olvasta el. Ha beszédet mondtak, nem sok ember ment el. Általában csak az egyetem utolsó éveiben érték el a gyerekeket.”

De mára ez megváltozott. 15 évvel ezelőtt az ifjúsági szolgálók között volt egy mondás, mondja McDowell: „Ha nem éred el a gyerekedet a 18. születésnapjáig, akkor valószínűleg soha nem fogod elérni.” De ma mi van? „Ha nem éred el a gyerekedet a 12. születésnapjáig, akkor valószínűleg soha nem fogod elérni.”

McDowell szerint az Internet gyengíti a keresztény tanúságtevést és „jobb ha felébredünk, mert ez csak a kezdet”. [Ámen! 😀 ]

McDowell az Internet a felelős a „szexuális erkölcstelenség” terjedéséért is. Azt mondja, hogy a fiatalok a legtöbbet a szexről kérdezik őt, főleg az orális szexről. [Ó micsoda horror!]

Ezután az internetes pornográfia problémájáról beszélt és arról, hogy a mai fiatalok milyen könnyen rámehetnek pornográf weboldalakra (egy statisztika szerint 16 éves korukra a fiatalok 90 százaléka látott már pornót, a 15-17 évesek 80 százaléka pedig hardcore pornót). Ez tény, de megint csak mondom: az Internet egy eszköz, amit fel lehet használni bármire. Az a szülők felelőssége, hogy gondoskodjanak arról, hogy a gyermekük ne nézhessen pornót a Neten, ezért nem az egész Internetet kell kárhoztatni.

McDowell szerint a keresztény szülőknek három módon kell kezelniük a problémát: egyrészt jó példával kell szolgálniuk, másrészt kapcsolatot kell kiépíteniük a gyerekeikkel és a harmadik: tudással kell felvértezniük magukat. „Jobb ha felvértezed magad arra, hogy megválaszold a gyerekeid és unokáid kérdéseit… nem számít mi az a kérdés… anélkül, hogy ítélkező lennél!” – mondta és hozzátette, hogy a gyermekek legjobb védelme „az igazság tudása”.

Ez a harmadik pont elég vicces annak tükrében, hogy nem sokkal előtte épp a tudás bősége miatt kárhoztatta az Internetet. Persze tudom én, hogy itt ebben az utolsó szakaszban, amikor McDowell „tudásról” és „igazságról” beszél, akkor a Bibliára gondol, míg a veszélyes tudás az a tudomány. Mindenesetre érdekes, hogy McDowell hogy pánikol attól, hogy az Interneten a fiatalok megismerhetnek más világnézeteket is a keresztényen kívül.

Amint korábban én is elmondtam, nekem a Hit Gyülekezetében az volt a tapasztalatom, hogy igyekeztek minden más befolyástól elvágni az embereket. Rábeszélték őket, hogy dobjanak ki bizonyos könyveket, elrettentették őket attól, hogy tanulmányozzanak bizonyos nézeteket, véleményeket stb. Ha a kereszténység oly erősen áll az igazságban, akkor miért olyan félelmetes dolog a számukra, ha a keresztény fiatalok megismernek más nézeteket is és elgondolkodhatnak azokon? Miért szükséges cenzúrázni az őket érő tudást? Miért olyan veszélyesek ezek a nézetek?

Könnyű úgy elhitetni valakivel valamit, hogy egész életében egy burokban tartják, ahol más hatások nem, vagy csak ritkán érik az embert, ahol mindenki azt nyomatja a fiatalnak, hogy ez az igazság, ahol nem férhet hozzá olyan információkhoz, amelyek felfedik, hogy nem az az igazság…

McDowell tulajdonképpen azt mondta ki, hogy káros az, hogy ha egy gyereket arra szoktatunk, hogy ismerje meg az összes érvet, nézetet és aztán ő maga válassza ki azt, amit a legmegfelelőbbnek ítél! A keresztények gyakran tiltakoznak az ellen amikor valaki azt állítja, hogy a kereszténység és a tudás, tudomány nem összeegyeztethető, de hát íme, McDowell vélekedéseiből is az tűnik ki, hogy nem összeegyeztethető. Hogy félni kell a keresztény szülőknek attól, ha a gyermekük a tudás bőségével szembesül. Miért? Ha a kereszténység igaz, akkor ki kellene állnia minden tudományos próbatételt. Akkor nem kellene félteni semmiféle tudástól…

És ha a fiatalok megismerik az ateisták, agnosztikusok, szkeptikusok nézeteit és úgy találják, hogy jobban egyet tudnak érteni azokkal, mint a keresztény világképpel, akkor az miért az Internet hibája? Shoot the messenger? Az Internet önmagában értéksemleges – az csupán egy eszköz. A keresztények ugyanúgy kifejthetik és ki is fejtik rajta tanításaikat. Tulajdonképpen tele van a Net keresztény honlapokkal, szerintem nagyságrendileg sokkal többel, mint amennyi ateista, agnosztikus és szkeptikus honlap létezik. És mégis félni kell a keresztényeknek attól, ha a keresztény fiatalok elolvassák ezeket az ateista, agnosztikus és szkeptikus honlapokat? Úgy gondolom ebben az esetben a keresztényeknek inkább azon kellene elgondolkodniuk, hogy nem azért van-e ez így, mert esetleg túl gyengék a keresztény érvek, tanítások és nem állják ki az alaposabb vizsgálódás és tudás próbáját…?

Igen, el tudom képzelni mennyire félelmetes dolog is a keresztény vezetők számára, hogy a mai fiatalokat már sokkal nehezebb információktól elzárni és szellemi sötétségben tartani, hogy a saját kényük-kedvük szerint formálják, ahelyett, hogy önálló gondolkodásra és a rendelkezésre álló információk minél szélesebb körű megismerésére sarkallnák őket…

Forrás: http://www.christianpost.com/news/apologist-josh-mcdowell-internet-the-greatest-threat-to-christians-52382/

 
14 hozzászólás

Szerző: be 2011. július 28. csütörtök hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Fundik, Hírek, Protestáns, Tudomány

 

Címkék: , , , , , , , ,