RSS

Hinduizmus kategória bejegyzései

Magyarország a 13. “legateistább” ország

Phil Zuckerman kutatása szerint a 21. “legateistább” ország:

1. Svédország
2. Vietnám
3. Dánia
4. Norvégia
5. Japán
6. Cseh Köztársaság
7. Finnország
8. Franciaország
9. Dél-Koreai Köztársaság
10. Észtország
11. Németország
12. Oroszország
13. Magyarország (Mi indokolja tehát, hogy az önkormányzatoknak nem adnak elég pénzt, hogy fenntarthassák a világnézetileg semleges oktatást, ehelyett egyre több helyen egyházi kézbe játszák át az iskolákat kényszerhelyzet kialakításával? Mi indokolja az új alkotmányunk vallásos pátoszát, a kereszténységet privilegizáló szövegrészeit? Megmondom: Nem a népakarat, hanem egy törpe kisebbség, amely önállóan még a parlamentbe sem jutott volna be…)
14. Hollandia
15. Nagy-Britannia
16. Belgium
17. Bulgária
18. Szlovénia
19. Izrael (Nocsak, Isten népe? A Szentföld? :P)
20. Kanada
21. Lettország

Világviszonylatban legnépesebb vallás a kereszténység körülbelül 2 milliárd követővel. Ezután jön az iszlám (1,2 milliárd) és a hinduizmus (900 millió). Ezután azonban a hitetlenek következnek: kb. 500-750 millió ember nem hisz Istenben. Az is megállapítható volt a felmérés szerint, hogy azokban az országokban, ahol magas az ateisták aránya általában magas az életszínvonal (bár el kell ismernünk, hogy ezt a kitételt nyilvánvalóan nem hazánkról írták, hanem a skandináv országokról, Németországról stb.).

Forrás: http://debunkingchristianity.blogspot.com/2011/05/atheist-demographics-and-good-society.html

Nyilván mint minden statisztika és felmérés esetében, emögé is jobban be kellene látnunk ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk a következtetéseit. Pusztán csak érdekesség.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Nyelveken szólás és egyéb „szellemi ajándékok”

Valamit helyesbítenem kell a „Hogyan lettem ateista?” című bejegyzésemben. Ott eredetileg azt írtam a mai karizmatikus-pünkösdi mozgalom „nyelveken szólásáról”:

„Olyannak sosem voltam tanúja, hogy valaki olyan, aki korábban bizonyíthatóan nem beszélt azon a nyelven, hirtelen elkezdett volna egy másik, létező nyelven beszélni. Pedig a Bibliában ilyen nyelveken szólásról van szó első sorban (vagy csak ilyenről)” – és itt idézem az Apostolok cselekedetei 2:4-11-et.

Nos, ez a kijelentésem így nem pontos. Az igen, hogy sosem voltam olyannak tanúja, hogy valaki, aki addig bizonyíthatóan nem beszélt egy ismert, valós, emberi idegen nyelvet, az megszólalt volna azon a nyelven. Márpedig a Bibliában ilyen nyelveken szólásról van szó az Apostolok cselekedetei fent hivatkozott részében. Eddig rendben van az állítás. Ami nincs rendben az a második mondat: „Pedig a Bibliában ilyen nyelveken szólásról van szó első sorban (vagy csak ilyenről)”.

Valójában valóban beszél a Biblia egy érthetetlen, „isteni nyelvről” is, például a Korinthusiakhoz írt 1. levél 14. részében:

„14,2 Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. 14,3 A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra. 14,4 A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. 14,5 Szeretném ugyan, ha [4 Móz. 11,29.] mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, [vers 2.] kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.

14,6 Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy [rész 12,18.] prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?

14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?

14,8 Mert ha a trombita [4 Móz. 10,9.] bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?

14,9 Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

14,10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.

14,11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.

14,12 Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

14,13 Azért a ki [rész 12,10.] nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.

14,14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.

14,15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, [Eféz. 5,19.] de énekelek az értelemmel is.

14,16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?

14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;

14,19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.

14,20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek [Eféz. 4,14.] értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, [Róm. 16,19. Mát. 18,3.] értelemben pedig érettek legyetek.

14,21 A törvényben [5 Móz. 28,49. Ésa. 28,11.12.] meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.

14,22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

14,23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?

14,24 De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,

14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.

14,26 Hogy van hát atyámfiai? [rész 11,18.20.] Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, [rész 12,8.9.10.] nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre [Eféz. 4,12.] legyenek.

14,27 Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:

14,28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.”

Nos, ezt a helyesbítést szerettem volna megtenni, hogy ne érhesse szó a ház elejét. A karizmatikusok erre hivatkozva bibliai szempontból megvédhetik a nyelveken szólásukat.

Ettől persze alapvetően még nem változott róla a véleményem, nevezetesen, hogy ez egy halandzsa, nem pedig „Isten nyelve” és a legkevésbé sem a bizonyítéka Istennek.

Több olyan történetet hallottam, hogy Amerikában valaki bement egy ilyen „nyelveken szóló” gyülekezetbe és tudatosan, próbaképpen elkezdett halandzsázni valamit. Erre a „testvérek” megdicsérték, hogy milyen szépen beszél nyelveken. LOL. Egy másik ilyen embernek meg megmagyarázták a nyelveken szólását (miközben ő tudván tudta, hogy csak halandzsázik!). LOL. Egy harmadik esetben egy nyelveken szóló beszédét két önkéntes „próféta” is elkezdte hirtelen megmagyarázni, csak az volt a gond, hogy két teljesen különböző értelmű üzenetnek interpretálták. Aztán az egyik „próféta” gyorsan be is fogta a száját és átadta a szót a másikak a további ellentmondások elkerülése érdekében. LOL.

Nyelvészek is vizsgálták már a „nyelveken szólást” és azt állapították meg, hogy ennek az állítólagos „nyelvnek” nincs semmilyen nyelvi struktúrája. Valójában a legtöbb ilyen keresztény átlagban 5-6 „szót” ismételget különféle variációkban. Azt is megállapították, hogy a nyelveken szólók mindig a saját anyanyelvükre jellemző hangokat alkalmaznak a nyelveken szóláskor.

Mi több, a nyelveken szólás még csak nem is keresztény eredetű dolog! Gyökerei a kereszténységet megelőző pogány vallásokba nyúlnak vissza (mint egyébként számos dolog a kereszténységben) és ma is gyakorolják pogány vallások követő is! A jelenségnek glosszolália a tudományos neve.

Ebben a cikkben említenek néhány tudományos kutatást a témában: http://meta-religion.com/Linguistics/Glossolalia/contemporary_linguistic_study.htm

„John P. Kildahl nagy tiszteletnek örvendő 1972-es tanulmánya (A nyelveken szólás pszichológiája) azt a következtetést vonja le, hogy ’Nyelvi szempontból a vallási inspirációból eredő glosszolálikus hangképzések ugyanolyan általános jellemzőkkel bírnak, mint a nem vallási inspirációból eredők.’ Valójában a glosszolália ’emberi jelenség és nem korlátozódik a kereszténységre, sőt még csak a vallásos viselkedésre sem’ (A pünkösdi és karizmatikus mozgalmak szótára, írta Spittler, 340. oldal).”

Egy több, mint tíz éves kutatást követően William J. Samarin a Torontói Egyetem nyelvészprofesszora azt a következtetést vonta le, hogy a „nyelveken szólás” nem valamilyen idegen nyelv, amit egy másik ember megérthetne, ha ismerné azt a nyelvet. Samarin szerint ez csupán egy „pszeudo-nyelv”.

„Úgy definiálta a glosszoláliát, mint ’érthetetlen gagyogás, amely felszínes fonológikus hasonlóságot mutat a nyelvvel, anélkül, hogy lenne szintagmatikus struktúrája és nem lehet szisztematikusan levezetni az ismert nyelvből vagy rokonítani azzal. (William J. Samarin: Variációk és változók a vallásos glosszoláliában, Nyelv a társadalomban, szerk. Dell Haymes, Cambridge: Cambridge-i Egyetemi sajtó, 1972, 121-130. old.).”

Felicitas D. Goodman, pszichológiai antropológus és nyelvész különféle angol, spanyol és maja nyelvű pünkösdi közösségeket vizsgált meg az Egyesült Államokban és Mexikóban. 1972-es „Nyelveken szólás: egy kultúrákon átívelő tanulmány a glosszoláliáról” című munkájában a keresztények nyelveken szólását összehasonlított különféle nem-keresztény rituálékon Afrikában, Borneón, Indonéziában és Japánban rögzített nyelveken szólással.

Azt a következtetést vonta le, hogy „nincs különbség a keresztény golosszolália és a nem-keresztény (pogány) vallások glosszoláliája között.” Goodman szerint a glosszolália „tulajdonképpen tanult viselkedés – vagy tudattalanul megtanult, vagy néha tudatosan”.

A cikk azt írja: „Valójában úgy találták, hogy a keresztény gyülekezetekben és egyes keresztények által gyakorolt ’nyelveken szólás’ hasonlít azok kántáló nyelvéhez, akik a voodoo gyakorlatát űzik a világ legsötétebb kontinensein.”

A fentieket egy a nyelveken szólással foglalkozó keresztény weboldal is alátámasztja:

„A feljegyzett történelem során sok alkalom volt, amikor az emberek úgynevezett extatikus nyelveken szóltak. Vegyük észre, hogy ezen feljegyzések többsége megelőzi a Pünkösdöt és nem-keresztény eredetű. Ezért a keresztények nem állíthatják bizonyossággal, hogy a glosszolália minden előfordulása Isten akaratának a kifejeződése, még ha sokan ezt a nézetet vallják is. Azok, akik ma gyakorolják a nyelveken szólást a Pünkösdöt a természetfeletti nyelvek legfelsőbb példájának tartják, azonban a glosszolália feljegyzett esetei egészen Kr.e. 1100-ig nyúlnak vissza. Akkor egy fiatal Ámon-imádónak történelmi szégyenben volt része, amikor megszállta egy isten és elkezdett hangokat kiadni egy furcsa, extatikus nyelven.

Hétszáz évvel később a görög filozófus, Platón demonstrálta, hogy nagyon is járatos volt a nyelveken szólás jelenségében, miután utalt számos családra, akik gyakorolták az extatikus beszédet, imádkozást és hangok kibocsátását, miközben állítólag meg voltak szállva. Arra is rámutatott, hogy ezek a gyakorlatok még fizikai gyógyulást is hoztak azok számára, akik részt vettek benne. Platón és legtöbb kortársa feltételezte, hogy ezeket a jelenségeket isteni inspiráció okozza. Feltételezte, hogy ebben az állapotban Isten veszi birtokba az elmét miközben az ember alszik vagy megszállott állapotban van; Isten inspirálja olyan hangokra, amelyeket az ember nem ért meg és interpretálni sem tud.”

http://www.speaking-in-tongues.net/

A fenti weboldal említi azt is, hogy számos görög, római, illetve perzsa és egyiptomi misztérium vallás alkalmazta a nyelveken szólást. Egy szó mint száz, a lényeg az, hogy a dolog nem keresztény eredetű és az emberek már korábban is vallási élményekhez és istenekhez – sőt, csodákhoz, csodás gyógyulásokhoz – kapcsolták azt. Valószínűleg a korai keresztények valamilyen pogány vallásból vették át az ötletet és a gyakorlatot.

Eltűnődöm azon, hogy Isten vajon megint miért ilyen kétes jelenségekkel tesz bizonyságot önmagáról (főleg, hogy a Biblia azt írja a nyelveken szólás jelül van a hitetleneknek)? Miért egy olyan gyakorlattal, ami a pogány vallásokban, pogány isteneknél is megtalálható – sőt, a Pünkösdnél már jóval korábban megtalálható volt? Az ApCsel-ben említett másik fajta nyelveken szólás – amikor olyan emberek, akik addig nem beszéltek az adott emberi nyelven, elkezdenek folyékonyan beszélni egy másik, létező nyelven – sokkal meggyőzőbb lenne, azonban ilyenre a magam részéről sosem láttam példát a pünkösdi-karizmatikus mozgalomban. (A meg nem erősített vagy ellenőrizhetetlen eseteket, pletykákat hagyjuk!) Vajon miért korlátozódik ma a mozgalom „nyelveken szólása” a halandzsa nyelvre? Kettőt találhatsz.

Pünkösdi-karizmatikus “ébredés”

A mai keresztény „nyelveken szólás” viszonylag újkeletű. Az Egyház hosszú évszázadokon át nem alkalmazta a gyakorlatot, majd az 1900-as évek elején éledt fel újra az Egyesült Államokban a pünkösdi mozgalom megjelenésével. Az imént már idézett Speaking in Tongues weboldal szerint ma a világon 100 millió keresztény gyakorolja a nyelveken szólást és nemcsak az amerikai protestáns kisegyházak – például van a Római Katolikus Egyháznak is karizmatikus „tagozata”.

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom élményközpontú irányzata a kereszténységnek. Ha elmész egy ilyen gyülekezetbe ez rögtön világossá válik: a zene (általában dallamos könnyűzene), a színpad, a grandiozitás és az összetartozás élménye (sokszor több ezres sportcsarnokokban tartják istentiszteleteiket), a prédikátorok showman-szerű, szuggesztív előadásmódja stb. Minden arra van kihegyezve, hogy az egész hasson az emberi érzékekre és érzelmekre és ezeket ejtse rabul. Nem véletlen, hogy Amerikában annyira népszerűek ezek a felekezetek – az amerikaiak imádják a show-t. A show-hoz pedig hozzátartoznak a „Szent Szellem megnyilvánulásai” is. Ha valaki elhiszi, hogy ezek valóban Istentől származnak, nem pedig valamiféle pszichés folyamat eredményei, akkor utána nehezebb kritikusan gondolkodnia a kereszténységről, akkor is, ha egyébként racionális szinten tele van kétségekkel és ha az élete valójában egy fikarcnyit sem jobb, mint nem-keresztény korában, hiszen a „személyes élmény” (vagy annak illúziója) erősebb, mint az értelem. (Pláne, ha azt is sulykolják az emberbe – mint azt teszik a karizmatikus mozgalomban -, hogy az értelmedben nem bízhatsz, mert azt megszállhatják démonok stb. Ezt is vajon miért mondják?)

Az Ex-Christian című weblap fórumán az egyik hozzászóló (andyjj) felvetett egy érdekes észrevételt ezzel kapcsolatban – és szerintem fején találta a szöget:

„Úgy hiszem, hogy ez az egész pünkösdi/karizmatikus jelenség (értsd: az Asuza utcai ébredés és hasonlók) közvetlen eredménye volt a darwinizmustól és a magasabb szintű bibliakritikától stb. elszenvedett vereségnek, amely aláásta a kereszténységben való hit teljes racionális bázisát. Ha egyszer megszabadulunk Ádámtól és Évától és megmutatjuk, hogy az Ószövetség és az Újszövetség nagyrészt történelmietlen, akkor mi marad, amire alapozhatnánk a kereszténységet? Vallásos élmények.

Azonban – legalább egy évtizedes tűnődés után – elég világossá vált számomra, hogy a ’karizmatikus megújulás’ élményei klasszikus hisztéria jelenségek, csak nézd meg azokat a dolgokat, amik folytak a Torontói Áldásnál és hasonlók. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy a karizmatikus gyülekezetek pont azok, amelyek lágy rock zenét alkalmaznak, hogy az embereket az érzelmi őrjöngés állapotába hozzák.

Sok gyülekezetben betiltották a zenei hangszerek alkalmazását, feltehetőleg azért, mert a zenére adott érzelmi reakciókat és a szellemi élményeket könnyen össze lehet keverni.”

http://www.ex-christian.net/topic/43239-speaking-in-tongues/page__view__findpost__p__629629

A nyelveken szólás után röviden szólnék a többi karizmatikus jelenségről, amelyeket  az ebben a hozzászólásban az utolsó videóban 6:17-től is láthatsz: földre esések, görcsös rángatózások, transzszerű állapotok stb. Nos, ezeknek még bibliai alapjuk sincs. A Biblia ugyan beszél olyan esetekről, amikor Isten megjelent valakinek (pl. amikor a leendő Pál apostolnak megjelent Jézus a damaszkuszi úton) és az illető földre esett, de ezek mind Istennel való személyes találkozásokhoz köthető egyéni esetek. A karizmatikusok persze itt érvelhetnek azzal, hogy a gyülekezetben a hívek is „személyesen találkoznak Istennel”, de azért számomra ez őszintén szólva nem túl meggyőző, ha a dolog bibliai alátámasztottságát keressük. Nekem Pál damaszkuszi találkája Jézussal nem hasonlít a mostani karizmatikus gyülekezetekben ezeket a jelenségeket övező körülményekhez. Nem jelenik meg Jézus személyesen ezeknek az embereknek – lehetőleg olyan módon, hogy azt a környezetük is tapasztalja (ahogy Pál esetében az útitársai is hallották a hangot), stb.

Marjoe

De még ha bibliailag alá is lehetne támasztani ezeket a jelenségeket, akkor is – a nyelveken szóláshoz hasonlóan – kétséges eredetűek, és természetesen egyáltalán nem bizonyítékok Isten létére. Íme, bemutatom Marjoe Gortnert, egy korábbi pünkösdi-karizmatikus prédikátort, aki az 1970-es években egy dokumentumfilmben saját magáról rántotta le a leplet.

Apja – egy lelkész – 3-4 éves kora óta prédikátornak tréningezte és ezen a területen csodagyereknek tartották. Azt állították róla, hogy ő „minden idők legfiatalabb felkent pásztora”. A szülei nemcsak a bibliai versekre és a prédikálás fogásaira tanították meg, hanem arra is milyen módszerekkel szedjen ki pénzt a keresztényekből. 16 éves korára a család hárommillió dollárt gyűjtött össze Marjoe prédikációival. Azonban ezután jöttek a lázadás évei és Marjoe hippinek állt. A korai húszas éveire elfogyott a pénze, így ismét visszatért a prédikáláshoz. A 60-as évek végére azonban lelkiismeret furdalása támadt, amiért ilyen módon szed ki pénzt emberekből és végül egy róla szóló dokumentumfilmben, amely 1972-ben Oscar-díjat nyert, leleplezte önmagát. Elmondta, hogy sosem hitt Istenben és ezek az ún. „karizmatikus jelenségek” nem más, mint pszichózis.

Az alábbi videóban látszik, hogy minden „szellemi jelet” fel tudott mutatni, amit csak akarsz: nyelveken szólt ő is és a hívei is, rátette emberekre a kezét és azok földre estek, rázkódtak, sőt, még „gyógyulásokról” is beszámoltak:

A gyógyulásokról elmondta, hogy a betegségek egy nagy része pszichoszomatikus eredetű (pl. hátfájás, lábfájás), így ha az emberek elhiszik, hogy meggyógyultak, akkor az ilyen betegségekből valóban „meg lehet gyógyulni” ezekben a gyülekezetekben. Azaz a placebo hatásról beszélünk.

A nyelveken szólásról ő is azt mondja, hogy semmi más, mint halandzsa, amit aztán át lehet szuggerálni másokra is.  A földre esések, rázkódások, transz-állapotok pszichés hátterét, illetve, hogy hogyan lehet ebbe belelovalni az embereket 8:49-től magyarázza.

“Szent nevetés” a pogány vallásokban

Egyik olvasóm, “Tubákos Szelence” hívta fel erre a videóra a figyelmemet. Ebben egy ázsiai hindu guru mutatja be azt a jelenséget, amit a karizmatikusok a maguk gyülekezeteiben “szent nevetésként” ismerhetnek. A dolognak semmi köze a Szent Szellemhez. A többi “szellemi megnyilvánulással” együtt ez is jelen van a pogány vallásokban is.

 
290 hozzászólás

Szerző: be 2011. március 15. kedd hüvelyk Fundik, Hinduizmus, Karizmatikus

 

Címkék: , , , , , , , , ,