RSS

Biblia kategória bejegyzései

Ki a fene az az Azazel?

„Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához,
És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.
És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul.
Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.”

(III. Mózes 16:7-10)

Tehát Áronnak két bakot kellett áldoznia, az egyiket az Úrnak, a másikat Azazelnek. Mi a fene?

Kíváncsivá tett a dolog, így utánanéztem angol nyelvű Bibliákban. Meglepetésemre azonban azokban mást találtam.

Pl. a New International Version-ban:

„Then he is to take the two goats and present them before the LORD at the entrance to the tent of meeting. He is to cast lots for the two goats—one lot for the LORD and the other for the scapegoat. Aaron shall bring the goat whose lot falls to the LORD and sacrifice it for a sin offering. But the goat chosen by lot as the scapegoat shall be presented alive before the LORD to be used for making atonement by sending it into the wilderness as a scapegoat.”

Azazel nevét behelyettesítették azzal, hogy „scapegoat”, azaz bűnbak. Ugyanígy van a klasszikus angol nyelvű Bibliában, a King James Version-ben is. Tehát az angol Bibliákban nem Azazelnek küldték ki a bakot a pusztába, hanem bűnbakként…

Természetesen ez még inkább felkeltette az érdeklődésemet. Miért titkolja az Azazel nevet néhány fordítás? Azért találtam olyan angol verziót is, ahol meghagyták a szövegben Azazelt. A Common English Bible így fordítja:

„He will take the two male goats and place them before the LORD at the meeting tent’s entrance. Aaron will cast lots over the two goats: one lot labeled “the LORD’s” and the other lot labeled “Azazel’s.” Aaron will present the goat selected by the LORD’s lot and perform a purification offering with it. But the goat selected by Azazel’s lot will be left standing alive before the LORD in order to make reconciliation upon it by sending it away into the wilderness to Azazel.”

Nem Károli tévedett, hanem az angol fordítók dolgoztak a Septuagintából, amelyben bűnbakként fordították a kérdéses szövegrészt. Az eredeti héberben azonban Azazel szerepelt.

Azért érdekes számomra mindez, mert ez a bizonyos Azazel úgy tűnik fel az idézett szövegrészben, mint valamiféle istenség, akinek ugyanolyan bakot kell áldozni, mint az Úrnak. Bibliakutatók szerint a héber mitológia is politeista volt eredetileg, s csak később alakult monoteistává és utólag irtották ki belőle a politeizmus nyomait – de azért ez nem sikerült teljesen maradéktalanul. Talán ennek egyik példája ez az Azazelre vonatkozó rész is?

Azazel neve egyébként a kanonizált Bibliában itt fordul elő egyedül, azonban apokrif iratokban máshol is találkozunk vele.

Énok könyve például azt mondja (55:3):

„Ti hatalmas királyok, kik lakoztok a földön, figyelmezzetek az Én Egyetlen Kiválasztottamra, ahogyan a dicsõség trónján ül, és megítéli Azazelt, és az õ összes szövetségesét, és az õ seregeit a Szellemek Urának nevében.”

Énok könyve szerint Azazel egy bukott angyal, aki egyike volt azoknak, akik Noé korában szexuális viszonyt létesítettek a földi nőkkel. Énok könyve Azazelt teszi felelőssé azért is, hogy megmutatta az embereknek hogyan kell fegyvereket és kozmetikumokat készíteni.

Isten ezután kiűzi Azazelt a mennyből és megparancsolja Rafaelnek, hogy kötözze meg Azazel kezeit és lábait és vesse egy sötét verembe a sivatagban, majd tegyen rá köveket és sziklákat és ott legyen örökké. (Ennyit a szellemi lényekről – ezek szerint fizikai eszközökkel akadályozhatók. 😀 )

Az Ábrahám Apokalipszise című apokrif könyvben egy tisztátalan madár képében jelenik meg Azazel, hogy megzavarja Ábrahám áldozatát.

Természetesen ha Azazel egy angyal az nem áll ellentétben a monoteizmussal, azonban a III. Mózes szerint áldozati bakot kell küldeni neki a pusztába, ami azért elég furcsa rendelés, ha egy bukott angyalról beszélünk. Lehetséges, hogy Azazel eredetileg isten volt, majd a héber mitológia lefokozta angyallá, ráadásul ellenséges angyallá?

http://en.wikipedia.org/wiki/Azazel
http://www.freeweb.hu/enok/Enok1.html

 
35 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 30. péntek hüvelyk Biblia

 

Címkék: , , , ,

Jézus családfája

Hogy a Bibliában számos ellentmondás található az nem újdonság azok számára, akik fundamentalista keresztény szemellenző nélkül olvassák. Az egyik ilyen ellentmondás Jézus Krisztus származását érinti. Az Újszövetség két helyen írja le Jézus leszármazását: Máté és Lukács evangéliumának az elején.

Máté evangéliumában (1:2-16)

“Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;
Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;
Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;
Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;
Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;
Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;
Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;
Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.
A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;
Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;
Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;
Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;
Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.”

Lukács evangélumában (3:23-38):

„Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.”

Érdemes összehasonlítani a kettőt pontról pontra! Sok-sok különbség – mindkettő nem lehet igaz. Tehát aki szerint a Biblia Isten tévedhetetlen szava, az már itt gondban van.

Nem ez az egyetlen különbség a két családfa között, de egy lényeges eltérés például, hogy Máté Salamontól származtatja Jézust Dávid fiai közül, Lukács pedig Nátántól. A zsidók szerint egyébként a Messiásnak Salamontól kell származnia.

De nem ez az egyetlen probléma keresztény szempontból a fenti idézetekkel. Kevésbé nyilvánvaló módon, de egy ennél sokkal súlyosabb kérdést is felvetnek a fenti családfák: lehet-e Jézus a Messiás? A zsidó válasz erre egyértelműen az, hogy nem. Lássuk miért!

Az Ószövetség szerint a Messiás Júda, illetve Dávid király leszármazottja lesz. Ezt mind Máté, mind Lukács tudta, így aztán mindkettejük családfájában szépen ott is van ez a két név. Eddig rendben. Azonban a fenti két családfa József családfája. Márpedig a keresztény állítás szerint Jézus szűztől született, tehát József nem volt az apja. Így aztán nem tölthette be azt a Dávid királynak tett ószövetségi ígéretet miszerint tőle fog származni a Messiás. A zsidó Messiás nem isten, nem is „félisten”, hanem egy hús-vér ember, akinek hús-vér apja és anyja van.

A kereszténységnek az a doktrínája, hogy a Messiás szűztől születik egy tévedésen, mondhatni fordítási hibán alapul, az Ézsaiás 7:14 félreértelmezéséből, amely Károlinál is – tévesen – így hangzik: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek”.

Attól eltekintve, hogy Mária Jézusnak nevezte el fiát és nem Immánuelnek (bár később persze a keresztények ráragasztották Jézusra az Immánuel nevet is, hogy „beteljesedjék” ez a prófécia), az eredeti szó itt „almah”, amely fiatal asszonyt jelent héberül. Ahol az Ige kifejezetten szüzet akar mondani, ott a „betulah” főnevet használja. (Lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Isaiah_7:14#Meaning_of_.E2.80.9Calmah.E2.80.99.E2.80.9D )

Tehát a kereszténység azon állítása, hogy a Messiásnak szűztől kell születni valójában egy tévedésen alapul. A zsidók nem feltétlenül ilyen Messiást várnak. Ha viszont a keresztények ragaszkodnak hozzá, hogy Jézus valóban szűztől született, akkor nem származhat Dávid házából. A keresztények ezt a problémát két módon próbálják megoldani. Az egyik az, hogy azt állítják József örökbe fogadta Jézust és ezzel örökítette rá a családfáját is. Ezzel csak az a probléma, hogy nincs ilyen gyakorlat a zsidó hagyományban. Sőt, például egy pap, ha örökbe fogad, nem örökítheti át az örökbefogadott gyermekre a papságát – pap csak vér szerinti lévita lehet!

A másik keresztény „megoldás” az, hogy azt mondják Jézust Márián keresztül lehet visszavezetni Dávidig. Azonban egyrészt nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy Mária Dávid leszármazottja lett volna (a Biblia csak József családfáját mutatja be, az övét nem), másrészt, ha még az is lett volna: a törzsi leszármazást apai ágon tartják számon, nem anyain.

A legeslegnagyobb probléma azonban az, hogy a fenti családfák egyenesen kizárják azt, hogy Jézus legyen a Messiás! A Máté 1:11 Jekóniástól származtatja Jézust, akit az Ószövetségben Isten így átkoz meg:

„Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.”

(Jer. 22:30)

Lukács családfájában ugyan nem szerepel Jekóniás, viszont szerepel Saláthiel, aki Jekóniás fia volt, illetve az ő fia Zorobábel, tehát ugyanott tartunk.

Az Ószövetségben bemutatott Messiás egy Dávid székében ülő király, aki uralkodik Júdában és Izraelben és az egész világra békét hoz. Jekóniástól semmiképpen nem származhat, hiszen őt és uralkodásra törő leszármazottait Isten megátkozta!

A zsidó álláspontot Jézusról lásd például:
http://www.aish.com/jw/s/48892792.html
http://www.messiahtruth.com/response.html

 
27 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 14. szerda hüvelyk Biblia, Zsidó

 

Címkék: , , , ,

Bart Ehrman: “Írnokok, akik megváltoztatták az Írást és olvasók, akik erről nem tudnak”

Bart Ehrman bibliakutató és Újszövetség szakértő egy előadása. Összesen 10 részes, én csak az első részt linkelem be, a többi onnan megtalálható:

Sajnos csak angolul van fent, a lényeget megpróbálom összefoglalni.

Ehrman evangéliumi keresztényként kezdte, de ő is úgy járt, mint sokan mások, hogy minél jobban megismerte a Bibliát, illetve történelmi hátterét, annál jobban apadt a hite. Először csak liberális kereszténnyé, majd agnosztikussá vált (http://en.wikipedia.org/wiki/Bart_D._Ehrman).

A Moody Biblia Intézetben, a Wheaton Főiskolán és a Princeton Egyetem teológiai szemináriumán szerzett diplomát. Jelenleg a Chapel Hillben található Észak-Karolinai Egyetem vallási tanulmányok professzora.

Ezen előadásában arról beszél, hogy a Biblia – pontosabban az Újszövetség – hogyan nyerte el mai formáját, milyen változásokon ment keresztül az 1. századhoz képest.

Elmondja, hogy egyik újszövetségi könyvből sem áll rendelkezésünkre az eredeti! Amink van azok másolatok – másolatok, amelyek sokszor és sok helyen különböznek egymástól. A legtöbb esetben csupán kicsi dolgokban, de néhány esetben egészen nagy és lényegbe vágó dolgokban! Ha a Biblia Isten szava, akkor Isten miért nem gondoskodott arról, hogy ezek a szavak eredeti formájukban jussanak el az utókorhoz? – teszi fel a kérdést. Nehéz eldönteni, interpretálni, hogy mit is akar Isten mondani nekünk, ha még az eredeti szavai sem állnak pontosan a rendelkezésünkre. (Sokszor ugyebár mi is egy adott szó jelentésének nüanszain vitatkozunk és sokszor egy-egy ilyen nüanszon múlnak az egyes irányzatok, felekezetek teológiai különbségei, amikor még azt sem lehet tudni, hogy az a szó eredetiben egyáltalán benne volt-e abban a könyvben és ha igen, hogy…)

Az Újtestamentum könyveit mind görög nyelven írták, görögül beszélő, író keresztények. Az ókorban természetesen még nem álltak az emberek rendelkezésére nyomdák és fénymásoló berendezések, így egy adott könyv terjesztésének egyetlen módja a kézi másolás volt. Az ókori népesség körülbelül 90 százaléka analfabéta volt, s a kevés írástudó között is voltak magabiztosabbak és kevésbé magabiztosak. Akárhogyan is, amikor kézzel másolunk le valamit, akkor ott van a hibázás lehetősége. Aztán a hibás verziót lemásolja valaki, hozzácsapja a saját hibáit, amit aztán megint lemásol valaki stb. Olyan is előfordult, hogy valaki észrevett egy hibát és azt kijavította – de egyáltalán nem biztos, hogy jól.

Ez az egész folyamat ahhoz vezet, hogy számtalan különféle verzió létezik egy adott újszövetségi könyvből. Az eredeti viszont egyik újszövetségi könyvből sem áll rendelkezésünkre. Márk evangéliumából például az első rendelkezésünkre álló példány a 200-as évekre datálható – csaknem 150 évvel az utánra, hogy az eredetit megírták (Márk időrendben az első evangélium a négy közül, amit megírtak.)

Jelenleg az Újszövetség több, mint 5700 kópiája áll rendelkezésünkre csak görög nyelven, amelyen eredetileg írták. Nem 5700 teljes Újszövetséget kell elképzelni – néhány kópia csak apró töredék, mások hosszabb részletek és vannak teljesek. És aztán persze jöttek a különféle fordítások is.

A kópiák összehasonlításából az derült ki, hogy alig van két teljesen egyforma kópia, mindegyikben vannak hibák, különbségek…

A jelenleg rendelkezésünkre álló legeslegelső Újszövetség-maradvány egy bankkártya méretű papiruszdarab, aminek mindkét oldalán van írás. Az egyik oldalán János evangéliumának 18. részéből áll az a részlet, amikor Pilátus megkérdi: „Micsoda az igazság?” (János 18:38). Ezt a kis töredéket általában a második század első felére datálják (100-150). Ez azt jelenti, hogy kb. 30-40 évvel azután írták, hogy János evangéliumának első, eredeti példányát megírták. János evangéliumának rendelkezésünkre álló első teljes példánya a 200-as évekre datálható. A legtöbb újszövetségi könyv első kópiái azonban nem ennyire régiek – a harmadik századból származnak. Bőséges választék kópiákból azonban csak a 7-9. századtól kezd rendelkezésünkre állni, amikor a kolostorokban a szerzetesek elkezdték másolgatni a könyveket.

A középkorban nem tekintették problémának azt a tényt, hogy az egyes kópiák eltérnek egymástól. Az első, aki rámutatott, hogy ez bizony probléma egy oxfordi bibliakutató, bizonyos John Mill volt az 1700-as években, alig több, mint 300 évvel ezelőtt. Akkorra már létezett a nyomtatás és el kellett dönteni, hogy melyik verzió lesz az, amit kinyomtatnak. Mill évtizedeket töltött száz különféle verzió összehasonlításával – ő harmincezer helyet számlált össze, ahol az egyes kéziratok különböztek egymástól, még úgy is, hogy nem minden különbséget jelölt meg, csak azokat, amiket jelentősnek gondolt. Ma már 5700 kópiát ismerünk. Ezek között annyi a különbség, hogy még a mai számítógépes technológiával sem sikerült őket összeszámolni…

Hozzá kell tenni, hogy a különbségek túlnyomó többsége jelentéktelen, azonban vannak kifejezetten jelentősek is.

És a véletlen hibákon túl annak szándékos módosítások is. Például a (magyar Károli Gáspár Bibliában) Márk 1:2 így hangzik: „A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted”.

A legkorábbi kéziratokban azonban „a prófétáknál” helyett Ézsaiás próféta van. Ennek okán egyéként a különféle angol verziókban hol „próféták” (pl. King James) vannak, hol „Ézsaiás próféta” (pl. New International Version) szerepel ebben a szakaszban. A dolognak az az oka, hogy valamelyik másoló valamikor észrevette, hogy a Márkban idézett rész nem Ézsaiás prófétánál található, így kijavította. Csakhogy a legkorábbi rendelkezésre álló kópiákban a téves Ézsaiás próféta szerepel, így valószínű, hogy az eredeti Márk evangéliumban is az szerepelt! Ez csupán egy példa arra, amikor másolók önkényesen is belenyúltak a szövegbe és aztán ez az önkényes javítás részévé vált a ma ismert „Szentírásnak”.

Egy másik példa, amit Ehrman hoz Lukács evangéliumának 2:48 része, ami Károlinál így hangzik: „És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.”

Itt Mária beszél a 12 éves Jézushoz. Néhány kópiában azonban megváltoztatták az „atyád” szót, hiszen Jézus szűztől született és Isten volt az atyja, nem József. Így vagy úgy módosították a másolók ezt a szakaszt néhány verzióban, hogy „József és én”, vagy „mi”.

Egy harmadik példa Máté evangéliuma 24:36, amely Károlinál így hangzik: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.”

Itt azonban a korábbi kéziratokban szerepelt az is, hogy „a Fiú sem” – azaz Jézus sem tudja visszajövetelének óráját, csak az Atya. Úgy tűnik azonban, hogy voltak, akik nem voltak kibékülve azzal, hogy Jézus valamit ne tudjon, így egyszerűen törölték „a Fiú sem” kitételt. Károli nyilván egy ilyen verzió alapján dolgozott, hiszen az ő Bibliájában sincs ott „a Fiú sem”.

Ezek talán apró eltéréseknek tűnnek (bár alkalmasint bizonyos teológiai vitákban akár bírhatnak jelentősséggel is), de vannak egészen nagy és jelentős módosítások is az eredeti szövegekhez képest.

A Biblia talán legismertebb – és legszimpatikusabb – sztorija a házasságtörő nő története, akinek Jézus megkegyelmez azt mondván „A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ”. Ezt a történetet gyakran idézik, amikor Jézus kegyelmességét, bölcsességét – és az Újszövetség Ószövetségtől való különbözőségét szeretnék hangsúlyozni.

Csakhogy ezt a történetet az eredeti Írások nem tartalmazták! Valóban bölcs ember találhatta ki ezt az „az vesse rád az első követ…” szöveget, de ez a bölcs ember nem Jézus volt!

A történetet csak János evangéliuma tartalmazza (8:3-11). János evangéliumának számos korai verziója áll rendelkezésünkre, a fenti történet azonban egyikben sincs benne. Az csupán a későbbi évszázadokban bukkan fel – először a 10. században említik! Az eredeti görög szöveg stílusa is eltér az evangélium többi részének stílusától. Úgyhogy teljesen egyértelmű, hogy későbbi betoldásról van szó.

Egy másik példa meglehetősen nagy változásra Márk evangéliuma. Az eredeti verzió befejeződik Márk 16:8-nál! Tehát az asszonyok elmentek Jézus sírjához, a kő el volt görgetve a sír bejáratától, látnak egy ifjút ott ülni fehér ruhában, aki azt mondja nekik: „A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek.” Erre az asszonyok „kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.”

És kész. Ennyi! Itt befejeződik Márk evangéliuma. Nem tudjuk meg, hogy a tanítványok tényleg találkoztak-e Jézussal! Ezért aztán a későbbi másolók hozzátettek még 12 verset az evangéliumhoz! Ezt is onnan tudjuk, hogy a legkorábbi verziókban nem szerepel ez a rész, a szöveg stílusa eltér stb.

Egy kevésbé egyértelmű – a bibliakutatók között is vitatott – változás a Márk 1:40-41, amely így hangzik: „És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.”

Néhány változatban nem az szerepel, hogy könyörületességre indult Jézus, hanem az, hogy haragra gerjedt. Vita van a kutatók között abban, hogy melyik az eredeti. Természetesen inkább a „könyörületre indult” tűnik értelmesnek a szövegkörnyezetben, mindazonáltal úgy tűnik inkább a „haragra gerjedt” volt az eredeti, de ez egy vitatott kérdés.

Arról is beszél, hogy érdemes az evangéliumokat egymással párhuzamosan olvasni – akkor látszik igazán mennyi közöttük a különbség, sőt ellentmondás. Ezt az egyes evangéliumok keresztre feszítés és a feltámadás történetei közötti különbségeken, ellentmondásokon keresztül mutatja be.

A kérdések-válaszok közül nem érintem mindet, csak az érdekesebbeket.

Az egyik kérdező egy második századi keresztény filozófusról, Marcionról kérdi Ehrmant. Marcion úgy vélte – Pál apostol tanításaiból levezetve -, hogy az ószövetségi és az újszövetségi Isten két különböző Isten. Az ószövetségi teremtette meg ugyan a világot, de az újszövetségi, aki Jézust küldte egy magasabb szinten álló Isten, akinek az a célja, hogy megmentse az embereket az ószövetségi Isten kegyetlenségétől. Noha ez a tanítás ma nem elfogadott fővonalas keresztény irány, abban az időben sok követője volt és Marcion számos teológiai vitát megnyert. Ő volt az első, aki azt javasolta készítsenek egy újszövetségi kánont. A saját kánonja csupán Lukács evangéliumából és Pál apostol néhány leveléből állt. (http://www.kislexikon.hu/marcion.html)

Egy másik kérdező kérdésére adott válaszából kiderül, hogy az 1. János 5:7 nem volt benne a korai kópiákban. Ez így hangzik: „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.” Ez a szakasz csak a későbbi latin verziókban bukkant fel. Mindez a Szentháromság megítélése szempontjából lényeges, hiszen explicit módon itt mondja ki a Biblia egyedül, hogy az Atya, az Ige (azaz Jézus) és a Szent Lélek egy.

A Szentháromsággal kapcsolatban az is problémás a kereszténység számára, hogy ilyesmit nem említ az Ószövetség. Próbálkoztak ugyan a keresztény teológusok azzal, hogy beleinterpretálják a Szentháromságot ószövetségi szövegekbe, de ezek nagyon nyögvenyelős magyarázatok. Erről is szó esik az egyik kérdésre adott válaszban.

Egy kérdező arra mutat rá, hogy az első századi Palesztinában arámi nyelven beszéltek az emberek, az Újszövetség könyvei azonban görögül készültek. Tehát már rögtön ott, még mielőtt először lejegyezték őket át kellett esniük egy fordításon. S mint tudjuk a fordítások önmagukban is elegendők ahhoz, hogy sokszor más értelmet nyerjenek bizonyos dolgok.

A nyelvvel kapcsolatban újabb érdekességek buknak ki. János 3:3-5: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”

Amikor itt Jézus újjászületésről beszél, akkor az evangélium egy olyan görög szót használ, amelynek két értelme van: az egyik az, hogy „másodszor” (születik), a másik az, hogy „fentről” (születik). Nikodémus ezért érti félre, amit Jézus mond! Jézus abban az értelemben használja ezt a szót, hogy „fentről”, azaz Istentől születni, míg Nikodémus úgy érti „másodszor” születni és ezért kérdez vissza, hogy hogy mehet be az anyja méhébe. Ez a félreértés csak akkor történhetett volna meg Jézus és Nikodémus között, ha görögül beszélgetnek, mivel ez a kettős értelme a szónak csak a görögben van meg! Azonban Jézus idejében nem görögül beszéltek Palesztinában, hanem arámiul. Így aztán nagyon valószínű, hogy ez a párbeszéd sosem történt meg Jézus és Nikodémus között, hanem a későbbi görög nyelven író keresztény írnokok invenciója.

A nyelvvel kapcsolatban még egy dolog, ami Ehrmannak nem ezen, hanem egy másik előadásában hangzott el, de ezen is érdemes elgondolkodni. Jézus tanítványai egyszerű halászok, munkásemberek voltak, akik nem voltak iskolázottak. Maga a Biblia is említi, hogy Péter és János írástudatlanok voltak!

„Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.” (Ap.csel. 4:13)

Ezeknek az embereknek az anyanyelve arámi volt. Az Újszövetség könyveit azonban ékes görög nyelven írták egyértelműen képzett, írástudó emberek. Tehát akkor ki is írta valójában a tanítványoktól származtatott leveleket? Péter és János leveleit?

Természetesen lehet azzal érvelni, hogy időközben, felnőtt fejjel megtanultak profin mind írni, mind görögül (vagy a Szentlélek megadta nekik ajándékul 😀 ), vagy azzal, hogy diktáltak. Mindenesetre azért érdemes ezt a dolgot is észben tartanunk…

 
187 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 9. péntek hüvelyk Biblia, Tudomány

 

Címkék: , , , ,

Egy év bibliai nőként

Rachel Held Evans evangéliumi kereszténynek tartja magát, mégis blogján sokat kritizálja a keresztény konzervativizmust – köztük a Bibliát szó szerint értelmező keresztényeket. Mondhatni belülről próbál rámutatni az evangéliumi keresztény mozgalom fonákságaira.

Aktuális projektje az „Egy év bibliai nőként” projekt, amely arról szól, hogy egy évig minden a nőkre vonatkozó bibliai parancsolatot igyekszik betartani. Márpedig ez nem könnyű. A Biblia számos szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a nőknek hogyan kell viselkednie, hogyan kell élnie. Például Mózes törvénye szerint a menstruációjuk alatt a nőkre az alábbiak vonatkoznak:

„Mikor asszony lesz magfolyóssá és véressé lesz az ő magfolyása a testén, hét napig legyen az ő havi bajában, és valaki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig. Mindaz is, a min hál az ő havi bajában, tisztátalan legyen és mindaz is, a min ül, tisztátalan legyen. És mindaz, a ki illeti az ő ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. És mindaz is, a ki illet bármely holmit, a melyen ült, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Sőt ha valaki az ő ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, a melyeken ő ült, tisztátalan legyen estvéig. Ha pedig vele hál valaki, és reá ragad arra az ő havi baja: tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, a melyen fekszik, tisztátalan legyen. És hogyha sok napig tart az asszonynak az ő vérfolyása a havi bajának idején kivül, vagy ha a folyás a havi bajon túl tart: valameddig az ő tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havi bajának idején, tisztátalan az. Minden ágy, a melyen fekszik az ő folyásának egész ideje alatt, olyan legyen, mint a havi baja idejében lévő ágya, és minden holmi is, a melyre ráül, tisztátalan legyen, mint az ő havi bajának tisztátalansága alatt. És mindaz is, a ki illeti azokat, tisztátalan lesz, mossa meg azért a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Ha pedig megtisztul az ő folyásából: számláljon hét napot, és azután tiszta legyen. A nyolczadik napon pedig vegyen elő két gerliczét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a papnak, a gyülekezet sátorának nyílásához. És készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt az ő tisztátalanságának folyása miatt. Így tartsátok vissza Izráel fiait az ő tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak az ő tisztátalanságuk miatt, megfertőztetvén az én hajlékomat, a mely közöttök van.”

(III. Mózes 15:19-31)

(Azért nem semmi, hogy a menstruáció is bűnnek számít. Hallelujah, bölcs az Úr!)

De az Újszövetségben is számos nőkre vonatkozó szigorítás van. Pl. a nők nem szólhatnak a gyülekezetben, férjüknek engedelmesnek kell lenniük, nem imádkozhatnak fedetlen fővel, nem taníthatnak, vagy éppen illő hosszú hajat viselniük (a férfiaknak pedig „csúfsága” a hosszú haj).

Evans célja arra rámutatni, hogy azok a keresztények sem követik a mindennapjaikban szó szerint az Írást, akik azt állítják, hogy az Isten tévedhetetlen, örökké érvényes szava, hanem mindenki kiválogatja a neki tetsző részeket, a nem tetszőkről pedig egyszerűen nem vesz tudomást. Evans arra is rámutat, hogy a Biblia szerint egy férfinek lehet több felesége, egy apa pedig eladhatja a lányát azért, hogy kifizesse az adósságait. Nyilvánvalóan nagy megrökönyödést keltene manapság, ha valaki így tenne.

„Ha az a szó, hogy bibliai bármit jelenthet, akkor nem jelent semmit. Ha a keresztények elismerik ezt, akkor talán több szeretettel és alázattal fognak egymáshoz viszonyulni.” – írja a cikk.

Evans szószólója annak, hogy nők is szerepet kapjanak az egyházak vezetésében, ami persze sok fundi tetszését nem nyerte el. Nem tartja magát feministának – elsősorban azért, mert ezt a szót negatív asszociációk övezik keresztény körökben -, inkább „egyenlőség pártinak” nevezi magát.

Néhány keresztény szervezet azzal vádolta meg, hogy az „Egy év bibliai nőként” projekt kigúnyolja a kereszténységet, mások „veszélyesnek” titulálták azt. Ő visszautasítja a vádakat: „Attól félnek, hogy ostobának állítom be a Bibliát és azokat, akik szeretik, ami elég nehéz lenne, mert én is olvasom és szeretem a Bibliát.” – írta.

Furcsának tartja, hogy azok kritizálják őt a leginkább, akik azt állítják magukról, hogy szó szerint követik a Bibliát. „Sokat elárul, hogy amikor azt mondom, hogy én meg fogom ezt tenni, akkor ők így reagálnak. Azt mutatja, hogy van egyfajta félelem arra vonatkozóan, hogy le fogom rántani a leplet arról mit is jelent szó szerint követni a Bibliát.”

Forrás: http://www.slate.com/id/2302892/

 
17 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 4. vasárnap hüvelyk Biblia, Fundik, Humor

 

Címkék: , , , , , , , ,

Isten változhatatlan szava?

Egyik – minden bizonnyal protestáns – olvasóm a héten azt mondta a katolikusok meghamisították a Bibliát, mert kihagyták a második parancsolatot és az utolsót vették ketté, hogy meglegyen a tíz. Nem vagyok vagy voltam katolikus, nem tudom így van-e, vagy ez csupán egy protestáns városi legenda, mindenesetre a MEK-en fent lévő katolikus Bibliában nincs így – ott van benne a faragott képre vonatkozó parancsolat is:

„Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.”

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/katbibl/html/

De nem ezzel akarok most foglalkozni, hanem azzal, hogy ez a protestáns olvasó nyilván meg van győződve arról, hogy a Biblia, amit ő olvas (Károli?) az teljes mértékben autentikus, hiteles és hamisítatlan. De tényleg az?

Eltekintve attól a ténytől, hogy már a különféle fordítások is rengeteg értelmezésbeli különbséghez vezethetnek – és vezetnek is világszerte az egyes keresztény felekezetek között -, a Biblia egyáltalán nem Istennek az a megmásíthatatlan szava, aminek sok keresztény hiszi. A Biblia a történelem során mondhatni evolúción 😛 ment keresztül.

A jeruzsálemi Héber Egyetem egy bibliakutató csoportja 53 éve dolgozik azon, hogy kiadja végre az Ószövetség autentikus változatát. Merthogy amiket jelenleg forgatunk azok nem azok…

Kutatásaik kimutatták, hogy az Ószövetség szövegei az idők során változtak: itt egy utólagos betoldás, ott egy utólagos módosítás. „Amit csinálunk az mindenkit érdekelhet, akit érdekel a Biblia.” – mondta Michael Segal, a csoport vezetője.

A Biblia Projekt – amint a csoport munkája ismert „a héber Biblia legátfogóbb kritikai kiadása, ami csak létezik jelenleg” – mondta David Marcus bibliakutató a New York-i zsidó teológiai szemináriumtól, aki nem vesz részt ennek a csoportnak a munkájában.

Annak ellenére, hogy a komoly bibliakutatók fontosnak ítélik meg munkájukat, a projekt relatíve ismeretlen a nagyközönség számára, ami talán nem véletlen a projekt egyesek vallásos érzékenységét sértő természetét figyelembe véve. (Noha a rajta dolgozó tudósok nagy része maguk is ortodox zsidók.)

Ez a munka annyira aprólékos, hogy a több, mint 50 év alatt a héber Biblia 24 könyvéből (a keresztények néhány könyvet másképp számolnak, náluk ezért jön ki ez a szám 39-re) hármat tudtak kiadni. A negyedik várhatóan jövőre készül el.

A munka lényege, hogy a csoport összehasonlít különféle ősi kópiákat és számba veszi bennük a különbségeket, hibákat, szándékos változtatásokat, utólagos hamisításokat, betoldásokat – azaz a „mutációkat” :P, amelyek aztán részévé váltak a ma ismert „Szentírásnak”. Például elemzik a holt-tengeri tekercseket, különféle Egyiptomból származó papiruszra vetett görög fordításokat, egy 1525-ben Velencében nyomtatott Bibliát, héber pergamen könyveket, a szamaritánus tórát, és különféle arámi és latin nyelvű tekercseket, valamint az 1100 éves Aleppo Kódexet, amely a jelenleg ismert legrégebbi teljes héber Biblia.

Egy táblázat a falon éppen Malakiás könyvének egyetlen egyszerű bekezdésében bekövetkezett változásokat ábrázolta. A szakasz mai verziójában az áll, hogy Isten megbünteti azokat, akik hamisan esküsznek (Malakiás 3:5), ám 5. századi rabbinikus írások szerint az eredeti szöveg hosszabb volt és úgy szólt, hogy az Úr megbünteti azokat, „akik hamisan esküsznek az én nevemben”.

Egy másik példa szerint Mózes ötödik könyvében egy szakasz úgy szól mai verzióban, hogy Isten parancsolatokat ad „nektek”, míg eredetiben „nekünk” állt itt.

Más változások sokkal jelentősebbek. Jeremiás könyve ma egy hetedével hosszabb, mint amilyen hosszú volt a holt-tengeri tekercsekben. Néhány verset úgy tűnik, utólag adtak hozzá – beleértve a Templom kincseinek babiloniak általi elrablására majd visszavitelére vonatkozó próféciákat is…

Forrás: http://www.dawn.com/2011/08/12/in-jerusalem-scholars-trace-bibles-evolution.html

 
15 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 3. szombat hüvelyk Biblia, Hírek, Katolikus, Protestáns, Tudomány, Zsidó

 

Címkék: , , , , , , , ,

Az amerikai légierő a Bibliával igazolja a nukleáris hadviselést

Nemrég az amerikai hadseregtől kikerült egy tananyag, amelyet a nukleáris hadviselés terén dolgozó katonáknak adnak le a kötelező „Nukleáris etika és nukleáris hadviselés” elnevezésű tantárgy keretén belül. Ebben a tananyagban a Bibliára alapozva igyekeznek levezetni a katonák számára, hogy miért is teljesíthetik nyugodt lelkiismerettel a parancsot akkor, ha arra kerülne sor, hogy atombombát kell ledobniuk egy népre.

Az anyag hivatkozik Szent Ágoston keresztény „igazságos háború” tanára (http://catholicism.about.com/od/beliefsteachings/p/Just_War_Theory.htm), majd pedig bibliai példákat idéz arra, amikor Isten emberei háborúban vettek részt, öltek és mészároltak – akár kifejezetten Isten parancsára. Mint tudjuk valóban sok ilyen példát lehet idézni a Bibliából. A PowerPoint 20. oldalán kijelenti: „A fővonalas zsidó történelemben nincs pacifista érzelem.” Hát tényleg nincs…

Aztán olyan újszövetségi igéket is idéznek, amelyek arra mutatnak rá, hogy Jézusnak/Istennek semmi problémája nem volt a katonáskodással és a háborúzással. Például, hogy a Lukács 7:10-től elmesélt történetben Jézus pozitív példaként állítja a római századost, vagy hogy a Lukács 3:14-ben Keresztelő János nem mondja a megtérni kívánó katonáknak, hogy megtérésük után el kell hagyniuk a hadsereget és le kell tenniük a fegyvert. Vagy felemlegetik, hogy a 2 Timótheus 2:3-ban Pál apostol a jó keresztény viselkedést a katona példáján keresztül mutatja be.

Ebből – és más példákból – levonják azt a következtetést, hogy ha a keresztény tanítás szerint a háború alapvetően etikátlan lenne, akkor nem használná oly gyakran a Biblia a harcos/katona példáját pozitív összefüggésben.

Ezután az anyag a hirosimai és nagaszaki atomtámadást ideologizálja meg (nélkülük több lett volna a civil áldozat stb. – az ismert amerikai érvek).

A PowerPoint 35. oldala idézi Wernher Von Braunt, egy egykori nácit és SS tisztet, aki egyike volt azon náci tudósoknak, akik Németország háborús veresége után az amerikaiak szolgálatában folytatták kutatásaikat a szigorúan titkos „Operation Paperclip” („Gemkapocs hadművelet”) keretében, amely számos egykori nácit és háborús bűnöst befogadott, hogy az USA-nak gyártson fegyvereket:

„Tudtuk, hogy a hadviselés újfajta eszközét alkottuk meg és a kérdés, hogy mely nemzetre, mely győztes nemzetre bízzuk rá ezt a találmányunkat sokkal inkább erkölcsi döntés volt, mint bármi más. Meg akartuk kímélni a világot az olyan konfliktusoktól, amelyen Németország keresztülment és úgy éreztük, hogy erre akkor kap a világ leginkább biztosítékot, ha olyan népnek adjuk át a fegyvert, amelyet a Biblia vezérel.” – idézi az anyag Von Braunt.

A Katonák Vallásszabadságáért Alapítvány elnöke, Mikey Weinstein azért is kifogásolja az anyagot, mert szerinte az alkotmányellenes, mivel megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét.

„Megdöbbentő módon ez a kiképző prezentáció groteszk módon megkísérli azt igazolni, hogy a háború lelkiismeretlen koncepciója ’jó, mert Jézus azt mondja, hogy az’, kifejezetten utalva állítólag ezt támogató bibliai passzusokra az Új Testamentum könyveiből, mint Lukács, Apostolok cselekedetei, Zsidó levél, Timótheus és végül még a Jelenések könyvéből is. Ha ez a visszataszító nukleáris kiképzés nem sérti mind az Alkotmány vallásszabadságra vonatkozó passzusát, mind az Alkotmány első kiegészítésének az állam vallási semlegességére vonatkozó záradékát, akkor ezek a sziklaszilárd alapelvek egyszerűen nem léteznek.” – mondta Weinstein, aki a Fehér Házban volt tanácsadó Reagen elnök idejében.

A légierő egykori kapitánya, Damon Bosetti részt vett egy ilyen képzésen és azt mondta, hogy ezt az órát ő és kollégái egyszerűen csak „Jézus szereti az atombombát beszédnek” hívták. Szerinte az órának az volt a célja, hogy a katonáknak ne legyenek lelkiismereti és erkölcsi aggályaik amiatt, ha arra kényszerülnek, hogy elindítsanak egy nukleáris töltetet. Erre vonatkozóan a képzés után még egy dokumentumot is alá kellett írniuk.

„Úgy gondolom, hogy az átlag amerikait nagyon zavarná és kellene zavarnia, ha tudná, hogy emberek olyan képzésen mennek keresztül, ahol a légierő a Bibliát idézi. Ez a fajta kiképzés veszélyes precedenst teremt, mert feletted senki sem tiltakozik. Ettől egyre inkább félresiklik az elfogadható viselkedés csoportos definíciója.”

A légierő egy másik tisztjét szintén felháborítja a dolog: „Semmiképpen sem szabadott volna ezt az órát kötelezővé tenni mindenki számára. Azt feltételezi, hogy minden nukleáris töltetekkel foglalkozó tiszt vallásos és különösképpen, hogy keresztény igazolásra van szüksége a szolgálataihoz.”

Hozzátette, hogy a vallásos katonáknak nyugodtan biztosíthattak volna ilyen képzést anélkül, hogy a többieknek is kötelezővé tették volna.

A szóban forgó PowerPoint: http://truthout.org/files/nuclear_ethics.pdf

Forrás: http://www.sott.net/articles/show/232562-US-Air-Force-Cites-New-Testament-Ex-Nazi-to-Train-Officers-on-Ethics-of-Launching-Nuclear-Weapons

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 11. csütörtök hüvelyk Biblia, Hírek, Szekularizáció

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Bibliai kozmológia

Hányan vannak manapság, akik síkra szállnak amellett, hogy a Föld lapos, hogy áll és nem mozog vagy, hogy a Nap kering a Föld körül, nem pedig fordítva? Nevetséges, rég megdőlt elképzelések, biztos nincs már olyan, aki ebben hisz – gondolhatnánk. Azonban, mint tudjuk a Bibliából is, a hit csodákra képes ;), s ebben az esetben is bebizonyosodik, hogy ha valaki valamiben hinni akar, az képes arra, hogy elméjéből kizárjon minden tényt és racionális érvet, amely ez ellen a hit ellen szól! A keresztény és muszlim kreacionisták nagy része bizonyára jót nevet velünk együtt azokon a szerencsétlen bolondokon, akik ma is ragaszkodnak a geocentrikus világképhez, vagy ahhoz, hogy a Föld lapos. Pedig éppenséggel ők sem csinálnak mást, csak éppen egy más tudományterületen…

Az alábbi rajzok egy 1893-as kiadványból származnak. Azaz alig több, mint 100 évvel ezelőtt még kísértetiesen hasonló „érvek” hangzottak el amellett, hogy a Föld helyes térképe így néz ki, mint manapság a bibliai teremtéstörténet mellett!

Felül azt írják, hogy “Négyszáz passzus van a Bibliában, amely elítéli a “földgömb elméletet” (amely “csak egy elmélet”, igaz? 😉 ) vagy a “repülő Földet” és nincs semmi, amely alátámasztaná azt. Az alábbi a Világ bibliai térképe”.

A jó keresztények még gúnyrajzokat is készítettek erről az abszurd ötletről, hogy a Föld mozgásban van.

Felirat: “Ezek az emberek 65 000 mérföld per órás sebességgel repülnek a bolygóval a Nap körül és 1042 mérföld per órával a Föld középpontja körül (az agyukban). Gondolj csak bele ebbe a sebességbe!”

Vicces, igaz? De ne hidd, hogy nincsenek még ma is, akik hasonló nézeteket vallanak, akármilyen hihetetlenül hangozzék is ez! Hadd mutassam be a Flat Earth Society-t (Lapos Föld Társaság): http://theflatearthsociety.org/cms/index.php

A fórumuk több, mint 25 ezer tagot számlál: http://www.theflatearthsociety.org/forum/

Érdemes böngészgetni! 😀

Ez mutatja, hogy mennyi ember van, aki hittel képes felülírni magában a józan észt! Ezért nem hiszek én sem a kereszténység, sem a kreacionizmus/ID gyors halálában, akkor sem, ha a tények ellenük szólnak. Ráadásul az, hogy evolúció révén fejlődtünk-e ki sokkal sarkalatosabb kérdés a kereszténység számára, mint az, hogy milyen a Föld (lásd ezt a bejegyzést), de azért a lapos Föld hívők, geocentristák stb. is bibliai alapokból indulnak ki általában, amint azt ez a hír is mutatja: http://www.chicagotribune.com/news/local/ct-met-galileo-was-wrong-20110704,0,1142889.story

A fenti cikkben a Chicaco Tribune 2011. július 4-én arról számol be, hogy egy kis csoport konzervatív római katolikus amellett érvel, hogy Galileo Galileinek nem volt igaza: igenis a Nap kering a Föld körül és nem fordítva!

Robert Sungenis, a mozgalom vezetője azt mondja: „A heliocentrizmus veszélyes, ha az igaz rendszerként állítják be, amikor pedig hamis rendszer. A hamis információk hamis ötletekhez vezetnek, azok pedig törvénytelen és erkölcstelen cselekedetekhez – ezért ilyen ma a világ állapota… Galileo előtt az egyház irányította a világot, a kormányok és az akadémia pedig alá voltak neki rendelve.”

Aha, szóval innen fúj a szél!

Peter Garnavich asztrofizika professzor megjegyezte a csoportról: „Néhány ember szeretné visszapörgetni a világot az 1950-es évekbe, amik jobb időknek tűnnek. Ezek az emberek azonban az 1250-es évekbe akarják visszavinni a világot. Nem igazán értem.”

Sungenisék – mondanom sem kell – a bibliai teremtéstörténetben is hisznek, szerintük mind azt, mind a geocentrizmust „tudományos bizonyítékok” támasztják alá. Mindazonáltal nem tudományos bizonyítékot, hanem bibliait idéz a geocentrizmus mellett – Józsué könyvének 10:12-14 fejezetét:

„Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, a melyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!

És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.

És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért.”

Kissé ironikus dolog, hogy a cikkben a Kreacionista Múzeumot létrehozó és Noé bárkáját ismét megépíteni szándékozó Ken Ham osztja a bölcsességet Sungeniséknek: „Nagy különbség van a bolygók, a Naprendszer és az Univerzum eredetének kutatása között és aközött, hogy jelenleg hogy mozognak és viszonyulnak egymáshoz. A Biblia se nem geocentrista, se nem heliocentrista. Nem ad kifejezett információt a Naprendszerről.”

Azért az imént idézett rész a Jozsué könyvéből rávilágít, hogy a Biblia nem úgy képzeli el, hogy a Föld kering a Nap körül, hiszen akkor azt írta volna, hogy Isten megállította a Földet, nem pedig azt, hogy megállította a Napot és a holdat. De Hamnek gondolom elég megbirkóznia a kreacionizmusba vetett hit kihívásaival, nem kívánja még a bibliai kozmológiából eredő nehézségeket is a nyakába venni. 😉 Mindjárt bemutatom, hogy hogyan is néz ki ez a kozmológia.

Sungenis érvelése kísértetiesen emlékeztet a kreacionista érvelések természetére. Szerinte a heliocentrikus világkép csak azért nyert teret az elmúlt évszázadok során, mert a tudományban domináns a szekuláris tudósok jelenléte. De a keresztény tudósok szerinte megmutatták, hogy „a tudomány nélkülöz minden tudományos alapot vagy jó bizonyítékot” („a tudomány nélkülöz minden tudományos alapot” 😀 – tényleg így van leírva a cikkben, bár ezt a mondatot nem közvetlenül idézik Sungenistől, csak közvetetten tulajdonítja neki a cikk írója).

Egy másik geocentrista katolikus, Pat Jones ezzel indokolta a heliocentrikus világkép széleskörű elfogadottságát: „Keresztény értelemben véve bukott természetünk miatt mindig a legkisebb ellenállás felé tartunk – megyünk az árral.”

Értem. Tehát csak ez. Nem pedig bizonyítékok. Hiszen azok nincsenek is, amint megtudtuk. Ugyanúgy, ahogy az evolúció mellet sincsenek, amint azt a kreacionistáktól tudjuk. 😉

Ha netán azt akarnád válaszolni ezeknek az embereknek, hogy „de hát az ember már járt a világűrben, láttuk a Földet kívülről”, ne is fáraszd magad! Szerintük mindez csak egy világméretű összeesküvés, a NASA és a kormányok hazugsága, valójában sosem jártunk az űrben. Kíváncsian várom a geocentristák és lapos Föld hívők mikor követik azt a kreacionista taktikát, amely az övékhez hasonló „hitnek” próbálja beállítani a tudományos konszenzust. És azon az alapon, amelyen a kreacionisták és ID hívők követelik a teremtéstörténet oktatását a természettudományos órákon, végül is a lapos Föld hívők és geocentristák is helyet követelhetnének maguknak a földrajz órákon…

Tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbb mai keresztény Ken Hammel együtt azt fogja mondani, hogy a Biblia nem írja, hogy a Föld lapos és azt sem, hogy a Nap kering körülötte. Ennyire explicit módon nem, de az imént idézett Jozsué versből és más igehelyekből kaphatunk némi fogalmat a bibliai kozmológiai világképről. És ez bizony ellentmond mai ismereteinknek.

A Biblia szerint a Föld áll és nincs mozgásban! Tehát ez eleve kizárja azt, hogy a Föld keringjen a Nap körül és forogjon a saját tengelye körül! Ez leginkább a Zsoltárok 104:5-ben válik szembetűnővé:

„Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.”

De más igehelyek is alátámasztani látszanak az álló Föld képét:

„Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.” (1. Krónika 16:30)

„Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.” (Zsolt. 93:1)

„Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal.” (Zsolt. 96:10)

Mózes 1. könyvében a teremtéstörténet sem azt látszik alátámasztani, amit ma ismerünk a világról. A bibliai teremtéstörténet külön bejegyzést érdemel, így nem megyek bele most annak részletes elemzésébe, csak arra szorítkozom, ami érinti jelen témánkat.

„És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.” (I. Móz. 1:6-8)

„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. (I. Móz. 1:14-19)

Tehát a bibliai világkép szerint egy mennyezet választja el az afelett lévő vizeket (esőt) és az alatta lévőket (tengerek, folyók, tavak) és Isten erre a mennyezetre helyezte fel a Napot, a Holdat és a csillagokat. Mondanom sem kell, hogy a valóság teljesen máshogy fest.

Ezt a mennyezetet a bibliai korban valamiféle kifeszített, szilárdnak dolognak képzelték el. A Jób 37:17 konkrétan ki is jelenti, hogy az ég szilárd.

„Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?” (Jób 37:17)

Ézsaiás már egy kárpithoz vagy sátorhoz hasonlítja, de itt is egy kifeszített, szilárd dologra utal a hasonlat:

„Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;” (Ézsaiás 40:22)

A Biblia máshol is úgy utal az égboltra, mint egy kézműves mestermunkájára.

„A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.” (Jób 9:8)

„Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak.” (Ézsaiás 48:13)

A Biblia tehát úgy képzeli el az eget, mint egy kifeszített, szilárd halmazállapotú, hatalmas kupolát vagy sátrat. Az eredeti héberben sokszor a „raqiya” szót használják az égboltra, ami szó szerint azt jelenti, hogy „kikalapált”. Ebből is arra következtethetünk, hogy valamiféle Isten által kovácsolt, „kikalapált” dolognak képzelték el.

A kupola mellett, úgy tűnik, hogy ami a Föld felszínét illeti, az a Bibliában bizony lapos.

Például Dániel 4:7-8 ezt írja:

„Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak: Látám, hogy ímé, egy fa álla a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt. Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.”

Ez csak akkor lehetséges, ha a Föld lapos. Akárcsak a Máté 4:8-ban vagy a Jelenések 1:7-ben leírt jelenetek:

„Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét.” (Máté 4:8)

„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.”

Elismerem, hogy itt a keresztények hivatkozhatnak arra, hogy a fenti három igeszakasz mind metaforaként értendő, hiszen Dániel és János álmot látott, a Máté 4:8-ban pedig a Sátán akár valamiféle „telepatikus úton” is megmutathatta Jézusnak a világ országait. (Keresztényként legalábbis én így képzeltem el ezt a jelenetet.) Mindazonáltal ha választani kell, hogy a Biblia versei mire utalnak a Föld formáját illetően, akkor bizony a lapos a válasz és nem pedig a közel gömbölyű.

Ebből az is következik, hogy a Biblia kicsinek képzeli a Napot, a Holdat és a csillagokat, hiszen másképp nem férnének fel az égboltra. Erre utal a Zsoltárok 19:5-7 is:

„Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.”

Jób könyvének 38:4-6-ban az Úr azt mondja:

„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;”

Tehát a Földnek alapja, szegletköve és oszlopai vannak. Sőt, szélei is, amint azt a 38:12-13-ból megtudjuk:

„Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.”

A Jelenések könyve is megerősíti, hogy a Földnek négy szeglete van:

„Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.” (Jel. 7:1)

A tengernek forrása van a Jób 38:16 szerint:

„Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?”

A hónak és jégesőnek pedig tárháza a Jób 38:22-23 alapján:

„Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?”

A csillagképek szálakkal, kötelekkel vannak összekötve:

„Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?” (38:31)

A Földnek határai vannak, a szélnek tárháza:

„Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból.” (Jer. 51:16)

A csillagok le is tudnak esni az égről:

„És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.” (Dániel 8:10)

„Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.” (Máté 24:29)

„És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.” (Jel. 6:13-14)

A Biblia több helyen hivatkozik az „ég csatornáira” (I. Móz. 7:11, I. Móz. 8:2, Ézsaiás 24:18, Malakiás 3:10).

Az eget egy torony építésével el lehet érni:

„És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.” (I. Mózes 11:4-7)

Ellátogatott nemrég ide egy keresztény, aki pár verssel igyekezett a Biblia tudományos helytállóságát alátámasztani. A versek arra vonatkoztak, hogy a Biblia előre megmondta, hogy a Föld „kerek” és hogy honnan tudták ezt akkor az emberek?

Az egyik ilyen vers a korábban már idézett Ézsaiás 40:22

„Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;”

Nos, ha a kereket összekeverjük a gömbölyűvel, akkor érdemes lenne visszamenni az általános iskolába geometria órára. Úgy emlékszem keresztény látogatónk ezt a verset is idézte a Biblia tudományos éleslátásának igazolására:

„Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.” (Jób 26:7)

Ezt a verset a keresztények arra szokták igazolásul idézni, hogy lám, a Biblia megmondta, hogy a Föld „a semmi felett lebeg”. Nos, itt valójában azt állítja a Biblia, hogy a Föld fel van függesztve. Természetesen, mint oly sokszor ebben is ellentmondást tapasztalunk az egyes bibliai könyvek között. Míg itt egy a „semmiség fölé” felfüggesztett Föld képét látjuk, addig a számos más helyen oszlopokon nyugvó Földről beszél a Biblia. Míg Jób “föld kerekséget” említ, addig más bibliai helyek a Föld négy szegletére hivatkoznak.

A korábbiak tükrében ezek a versek elég halovány „bizonyítékok” a Biblia kozmológiai korrektsége mellett. Pláne, hogy ugyanebben a fejezetben pár verssel később ezt is olvassuk:

„Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.” (Jób 26:10-11)

Énok könyve

Énok könyve (vagy Énok 1. könyve) nincs benne a Bibliában – a zsidók és a keresztények nagy-nagy szerencséjére. Ugyanis ez a ie. 300-100 körülről származó könyv az, amely a legrészletesebben és legkonkrétabban fejti ki a zsidó-keresztény kozmológiát. Mondanom sem kell, hogy a könyvben ábrázolt világ köszönőviszonyban sincs mai ismereteinkkel. Ha ez a könyv is benne lenne a Bibliában, akkor ma nemcsak evolúció biológusoknak nem lenne nyugtuk a keresztényektől, de a csillagászoknak és a geográfusoknak sem…

De a keresztények szerencséjére Énok könyvét csak 1773-ban fedezték fel újra, amikor megtalálták egy teljes példányát Etiópiában, majd később részleteket belőle a holt-tengeri tekercsek között is. Így aztán nincs benne a kánonban.

Ugyan mit jövök én egy olyan könyvvel, ami benne sincs a Bibliában? Hiszen bizonyára pont azért nem került bele – mondhatja a keresztény – mert nem Istentől ihletett. Nos, erről más volt magának az Újszövetségnek a véleménye, ugyanis az Újszövetség hivatkozik rá, s teszi ezt támogatóan, egyetértően. Tehát az újszövetségi őskeresztények elfogadták Énok könyvét! Az, hogy mi került bele a kánonba és mi nem és milyen alapokon egy másik kérdés és szintén megér egy misét – majd egy más alkalommal -, most legyen az elég, hogy az Énok könyvére Júdás levelének 14-15. verse így hivatkozik:

„Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.”

(Júdás 14-15)

A fenti vers minden bizonnyal Énok könyvének 1:9 versére utal, amely így szól:

„Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élõt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bûnösök ellene szóltak.”

Énok könyvéből részleteket magyarul itt olvashattok: http://www.freeweb.hu/enok/Enok1.html

A bibliakutató E. Isaac azt írja Énok könyvéről:

„Kevés kétség van afelől, hogy az 1. Énok befolyásolta az újtestamentumi doktrínák kiformálódását a Messiás természetéről, az Ember Fiáról, a messiási királyságról, a démonológiáról, a jövőről, a feltámadásról, az utolsó ítéletről, az egész eszkatológiai színházról és a szimbolizmusról. Nem csoda tehát, hogy a könyvet sok apostoli és egyház atya nagy becsben tartotta.”

Persze Énok könyvét valójában minden bizonnyal nem az “Ádámtól fogva hetedik” Énok írta, akiről az 1. Mózes 5:21-24 ír, hanem csak valaki, aki annak mondta magát. A bibliakutatók többsége szerint kb. ie. 300-100 között keletkezhetett és valószínűleg több szerző jegyzi. Nem ritka dolog az ilyesfajta hamisítás a kánonba bekerült könyvek körében sem.

Lássuk mi volt ennek az Újszövetség által elfogadott Énok könyvének a kozmológiai tanítása! A könyvben Énokot az arkangyalok elviszik a “Föld széléig” és Énok ezen utazásokról számol be.

18. fejezet:

„Láttam a szelek tárhelyét: Láttam, hogyan látta Õ el azokkal az egész teremtést és a föld szilárd alapjait. És láttam a föld szegletkövét: Láttam a négy szelet, amely [a földet és a] menny boltozatát tarja. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és menny között: ezek a mennyek oszlopai. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a pályáikon.
Láttam a földi szeleket, amint a felhõket viszik; Láttam az angyalok ösvényét: Láttam a föld végénél honnan kezdõdik a menny boltozata. És továbbmenve láttam egy helyet, amely ég éjjel és nappal, ahol hét csodás kövekbõl álló hegy áll, három kelet felé, három pedig dél felé feküdve. Azok, amelyek kelet felé néztek, azok közül egy színes kõböl volt, és egy gyöngybõl, és egy jácintból, és a dél felõl állók pedig vörös kõbõl. De a középsõ felnyúlt a mennybe, mint az Isten trónja, alabástromból, és a csúcsa a trónusnak zafírból volt.
És lángoló tüzet láttam. És ezek mögött a hegyek mögött az a terület fekszik, ahol a nagy földnek a vége van: ott váltak a mennyek teljessé. És egy mély mélységet láttam, ahonnan mennyei tûzoszlopok törtek fel, és ahová tûzoszlopok zuhantak alá, s megmérhetetlen volt a mélységük és magasságuk is. És amögött a mélység mögött egy helyet láttam, ahol nem volt felül égbolt, és nem volt szilárd föld alul: nem volt ott víz, nem voltak madarak sem, hanem kietlen és rettenetes hely volt az. Láttam ott hét csillagot, amelyek olyanok voltak mint hatalmas égõ hegyek, és kérdeztem azok felõl. Az angyal pedig azt mondta: ‘Ez a hely a menny és a föld vége: ez a csillagoknak, a mennyei seregeknek a börtöne. És a csillagok, amelyek a tûzben forognak, ezek azok, amelyek áthágták az Úr parancsolatát felemelkedésük kezdetén, mert nem jöttek fel a nekik megszabott idõben.
És harcolt velük, és megkötözte õket addig, amíg bûnük beteljesül, (igen, még) tízezer esztendeig.”

Tulajdonképpen ezen elképzelések közül sokkal találkozunk a kanonizált könyvekben is, amint fentebb bemutattam – Énok legfeljebb alaposabban kifejti és összefoglalja őket: a szeleknek tárhelye van, a Földnek szilárd alapja, szegletköve, a mennyboltozat valamiféle szilárd tárgy, amit a szelek tartanak, illetve feszítenek, a mennyeknek oszlopai vannak, a menny boltozata a föld végénél kezdődik, Isten trónja egy hegyen van, a hegyek mögött egy terület fekszik, ahol a “nagy földnek a vége van”, a csillagok pedig személyek, hiszen bűneik vannak…

21. fejezet:

“Innen, tovább mentem egy másik helyre, ami még káoszban volt. Itt, rettenetes dolgokat láttam: Nem láttam ott sem mennyeket felülrõl, sem megszilárdult földet, hanem az a hely káoszban volt és rettenetes hely az. Láttam azon a helyen a mennyek hét csillagát együtt megkötve, mint nagy hegyeket, amelyek a tûzben égnek. Ekkor megkérdeztem: “Milyen bûnök miatt vannak õk megkötve, és milyen oknál fogva lettek ide vetve?” Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, válaszolt: ‘Énok, miért kérdezel, és miért vagy buzgó az igazat megtudni? Ezek a mennyek csillagai közül valók, azok, akik az Úr parancsolatait megszegték és itt megköttettek tízezer évre, amíg a bûnükért kijáró idõ betöltõdik.’
Innen egy másik helyre mentem, ami az elõzõnél is rettenetesebb volt, és ahol szörnyû dolgot láttam: ott hatalmas tûz égett és lángolt és a hely egy szakadék volt, egészen a mélység legaljáig, megtelve leereszkedõ tûzoszlopokkal: melyeknek sem méretét, sem erejét nem tudtam felmérni, és azt sem, hogy honnan eredtek.
Megszólaltam, és mondtam: ‘Milyen félelmetes ez a hely, még látni is szörnyû!’ Ekkor Uriel válaszolt nekem, egyike a szentséges angyaloknak aki velem volt, és mondta: ‘Énok, miért van benned félelem és rettegés?’ Én válaszoltam neki: ‘Mert félelmetes ez a hely, és a kínok látványától.’ Õ pedig mondta nekem: ‘Ez a hely az angyalok börtöne, és itt lesznek fogvatartva örökké.’”

23. fejezet:

“És onnan (elindulva) egy másik helyre mentem, nyugati irányba, a föld legtávolabbi végére. És ott, egy szüntelenül égõ tüzet láttam, melynek ereje nem lankad sem éjjel sem nappal, hanem állandóan égett. És én megkérdeztem, így szólvánán, “Mi ez a meg nem szûnõ (dolog) ?” Akkor, Ráguel, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, válaszolt nekem, mondván, “Ez (a dolog) amit itt láttál az (a tûz) útvonala, és az a tûz, amely a nyugat irányába ég, azok a mennyei égitestek.”

24-25. fejezet:

“Onnan a föld egy másik területére mentem, ahol egy éjjel-nappal égõ tûzhegységet mutatott nekem. És amögé kerülve láttam hét csodálatos hegyet, amelyek mind különböztek egymástól, és azok kövei fönségesek és szépek voltak, teljességgel pazar, ragyogó látványúak és világos külsejûek: három kelet felõl, egymásbaérve, és három dél felõl, egymásbaérve, mély szakadékokkal, amelyek egymásba értek. És a hetedik hegy ezek között állt, s magasabb volt a többinél, Magasságában egy trónusra hasonlított: és illatos fák vették körül a trónt. Azok közt volt egy fa, amilyet soha nem szagoltam még, nem is volt belõle több, vagy ahhoz hasonló: illata minden illatott felülmúlt, és levelei, virágai és ágai nem száradnak el sohasem; a gyümölcse szépséges, és hasonlított a gyümölcs a pálmafa datolyáira. Akkor azt mondtam: “Milyen szépséges ez a fa, illatos és levelei tetszetõsek, és virágainak megjelenése pompás.” Akkor Mikháel, egyike a szent és méltóságos angyaloknak, aki vezetõjük, és aki velem volt, válaszolt nekem.

És ezt mondta nekem: ‘Énok, miért kérdezel engem a fák illatáról, és miért kívánod megismerni az igazságot?’ Én pedig válaszoltam: ‘Mindent meg szeretnék tudni, különösen errõl a fáról.’ Erre így válaszolt: ‘Ez a magas hegy amit láttál, amelynek csúcsa olyan, mintha Isten trónusa lenne, ez az Õ trónja, ahová majd leül a Szent Hatalmasság, a Dicsõség Ura, az Örök Király, akkor, amikor eljön a földet meglátogatni az Õ jóságában. És az illatos fát illetõen, halandó ember nem érintheti ezt meg a nagy ítélet idejéig, amikor bosszút áll mindenen és véghezvisz [mindent] mindörökké. Akkor megadatik majd az igazaknak és a szenteknek. A gyümölcse a választottak eledele lesz: a szentélybe lesz átültetve, az Úrnak, az Örök Királynak templomába. Akkor örömmel vigadnak majd, boldogok lesznek, És be fognak majd lépni a szentélybe, És az illata átitatja majd csontjaikat, És hosszú életet élnek majd a földön, Amilyet õsatyáik éltek: És azokban a napokban nem lesz többé bánat vagy vész,
Sem kínok sem csapások nem érik már õket.’ Ezek után áldottam a Dicsõség Istenét, az Örök Királyt, aki eltervezte ezen dolgokat az igazakért, és véghezvitte mindezt és megígérte nekik.”

26. fejezet – a Földnek közepe van, és Énok szemmel láthatóan nem a Föld magjára gondol itt 😉 :

“És onnan a föld közepére mentem, ahol egy áldott helyet láttam, és ott lombos fák voltak teljes virágzásban. És ott láttam egy szent hegyet, és a hegy aljánál, keleti irányban egy patak áramlott dél irányába. És kelet felõl egy ennél magasabb hegyet láttam, és köztük egy keskeny és mély szakadék volt: Abban egy patak is folyt a hegy aljában. És kelet felõl egy másik hegy volt, alacsonyabb, mint az elõzõ és kisebb is, és egy mély, száraz szakadék volt közöttük: és egy másik mély és száraz szakadék volt a három hegy tetõfokain. És mindegyik szakadék mély és keskeny volt, kemény sziklákból (állt), és nem voltak fák azokban. És csodálkoztam a sziklákon, és álmélkodtam a szakadékon, igen nagy csodálkozással.”

32. fejezet – az Édenkert egy fizikailag továbbra is létező hely:

“És ezek után, ahogy észak felé néztem a hegyeken túl, hét hegyet láttam, tele a legfinomabb nárdussal és illatos fákkal és fahéjjal és fûszerekkel. És ekkor felmentem ezen hegyek ormára, messze a föld keleti felén, és átsuhantam az Erythraea-i tenger fölött, és messze elhagytam azt, és elsuhantam Zotiel angyal mellett. És eljutottam az Igazságosság Kertjébe, és voltak ott fák számosan, nagyon hatalmasak, gyönyörûségesek és pompásak és fenségesek, és ott állt a tudás fája, melynek szent gyümölcsét ették és nagy bölcsességet tanultak abból. Ez olyan magas volt, mint az erdei fenyõk, és levelei olyanok mint a karob fáé és gyümölcsei olyanok, mint a szõlõfürtök, gyönyörûségesek: és az illata mint a messzire illatozó fáké. Akkor azt mondtam: “Milyen gyönyörûséges eme fa, és mily szemet gyönyörködtetõ a látványa!” Akkor Raphael a szent angyal, aki velem volt, válaszolt nekem szólván: “Ez a bölcsesség fája, melyrõl a te régi atyád és a te koros anyád, akik elõtted éltek, ettek és megismerték a bölcsességet és szemeik megnyíltak, és felismerték, hogy mezítelenek, és kiûzettek a kertbõl.”

33. fejezet – a Föld végein nyugodnak a mennyek, amelyekbe ajtón lehet bemenni, ezeken az ajtókon járkálnak ki-be a csillagok:

“És onnan továbbmentem a föld végei felé és hatalmas vadállatokat láttam, mindegyik különbözött a másiktól; és (láttam) madarakat, melyek úgyszintén különböztek megjelenésükben és szépségükben és hangjukban. És az állatoktól keletre láttam a földnek végeit, melyen a mennyek nyugodtak, és a mennyek ajtaját nyitva. És láttam ahogy a mennynek csillagai elõsorjáztak, és megszámláltam a kapukat amelyeken keresztül haladtak, és leírtam minden kijáratot az egyes csillagok szerint, számukat és neveiket, feladatukat és pozicióikat, az idejüket és hónapjaikat, ahogy Uriel, a szent angyal aki velem volt, megmutatta nekem. Mindent megmutatott nekem és mindent leírt nekem: neveiket is felírta nekem, és törvényüket és rendjeiket.”

34. fejezet – a szelek is ajtókon járnak ki-be:

“Onnan továbbmentem észak felé, a földnek végei felé, és láttam ott egy hatalmas és pompás eszközt az egész föld végeinél. És láttam itt három nyitott ajtót a mennyben: mindegyiken keresztül északi szelek áramlottak: amikor ezek fújnak, hideget és jeget és fagyot és havat és párát és esõt hoznak. És amikor az egyik bejáraton keresztül fújtak, az jót hozott, de a másik két kapun keresztül fújva erõszakosság és nyomorúság jött a földre, és erõszakkal fújtak.”

35. fejezet – nemcsak keleten, de nyugaton is a mennybe vezető három kapu várja az utazót:

“És onnan nyugati irányba mentem, a föld végeire, és ott a mennyek három kapuját láttam, olyanokat, amelyeket keleten is láttam, ugyanannyi számban, ugyanannyi kijárattal.”

36. fejezet – a menny déli kapuin át jön a harmat, az eső és a szél, a keleti “kicsiny” kapukon a csillagok:

“És onnan délre mentem a földnek végeire, és láttam ott három nyitott kapuját a mennynek: s onnan jött a harmat, az esõ és a szél. És onnan kelet felé mentem az egek végei felé, és láttam itt a mennynek három keleti kapuját nyitva és kicsiny kapukat felettük. Ezeken a kicsiny kapukon át a menny csillagai jöttek és futották útjukat nyugat felé azon az ösvényen, melyet mutattak nekik. És ahányszor csak láttam ezt, mindig áldottam a Dicsõség Urát, és folyamatosan áldottam a Dicsõség Urát, aki nagyszerû és dicsõséges csodákat munkál, hogy bemutassa az Õ munkájának nagyszerûségét az angyaloknak és a szellemeknek és az embereknek, hogy dícsérhessék az Õ munkáit és minden teremtményét: hogy láthassák az Õ hatalmának munkáit, és dicsérhessék az Õ kezeinek nagyszerû munkáit, és áldják Õt örökké.”

44. fejezet – egy bónusz a csillagok és a villámok kapcsolatáról 😉 :

“És láttam egy más jelenséget, ezt a villámokkal kapcsolatban láttam: mégpedig azt, hogy némelyek a csillagok közül villámokká változtak, s nem tudtak megválni ettõl az új formájuktól.”

Az Énok könyvéhez fent megadott link csak részleteket tartalmaz a könyvből, nem a teljeset, ezért az alábbit én fordítottam angolról. Ebben a napfelkeltét és napnyugtát magyarázza az író:

„Ez a világítótestek első parancsolata: a nap egy világítótest, akinek a bejárata a mennybolt egy nyílása, amely keletre helyezkedik el és a kijárata egy másik nyílás a mennyboltozaton, nyugat felé. Hat nyílást láttam, amelyeken át a nap felkel és hatot, amelyeken át lenyugszik. A hold is ugyanezeken a nyílásokon át kel fel és nyugszik le és a csillagok vezetik őket, azokkal együtt, akiket vezetnek, hat [nyílás] van a keleti és hat a nyugati mennybolton. Mindegyik állandó rendben helyezkedik el, egyik a másik után. Sok ablak van ezeknek a nyílásoknak mind a jobb, mind a bal oldalán. Először azon megy ki a nagy fény, akinek neve a nap; kereksége olyan, mint az ég kereksége és teljes fénnyel és hővel. A hintót, amin felszáll, a fújó szél vezeti. A nap lenyugszik az égen (nyugaton) és visszatér észak-keletre, hogy keletre menjen, úgy vezérlik, hogy elérje a keleti kaput és ragyogjon az ég arcában.” (1. Énok 72:2-5)

A fentiek alapján valahogy így lehet elképzelni Énok könyvének Földjét:

Kép © 1992 by Robert Schadewald

Források:

http://www.lhup.edu/~dsimanek/febible.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/Book_of_Enoch
http://www.freeweb.hu/enok/Enok1.html
http://www.chicagotribune.com/news/local/ct-met-galileo-was-wrong-20110704,0,1142889.story

 
93 hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 6. szombat hüvelyk Biblia, Tudomány

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,