RSS

A Jesus Camp Szingapúrban

25 Sze

Emlékeztek még ezekre?

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/03/14/punkosdi-karizmatikus-agymoso-gyerektabor/

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/05/14/jesus-camp-a-teljes-film/

https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/06/07/jesus-camp-kimaradt-jelenetek/

Nos, a Jesus Camp tábor vezetője, Becky Fischer újabban Szingapúrban szedi áldozatait. Meneküljetek, srácok, amíg nem késő!

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 25. vasárnap hüvelyk Fundik, Karizmatikus, Protestáns

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

9 responses to “A Jesus Camp Szingapúrban

  1. Toronyőr

    2011. szeptember 25. vasárnap at 13:10

    Undorítónak találom, ahogy ez a mocskos dagadt k@rva teletömi a zsebeit a gyerekek hiszékenységéből. Ami még ettől is tetvesebb, hogy a szülők ezt támogatják.Buzik ezek? Na persze mindezt istenke neszeli, és örömmel fogadja az ifjoncokat Lehet kezdek az ateizmus irányába hajlani? Nálunk anno a vérkérdés verte ki a biztosítékot (JT gyüli), de ez sem bakfitty. És újból igaz, hogy a keresztények nem ártanak senkinek.

     
  2. Tubákos Szelence

    2011. szeptember 25. vasárnap at 21:41

    “”..vezetői bálványkép..”

    -A felkent vezetővel az Isten személyesen beszélt, megbízta, hogy ő legyen a felkent vezető.

    Ezt más soha nem hallhatta, annyira szent az elhívás. 🙂

    Kívülvalók esetleg annyit láthattak, ha jelen voltak, hogy a Felkent vezető a földön hempergett, fennakadtak a szemei, a szája széle remegett, lehet egy kicsit még a nyála is kifolyt…

    -A sok követő igazolja az Istentől valóságot. Minden más vezető, aki tömegeket vonz, az ördög által vonza a tömegeket.

    -A felkent vezető soha nem hazudik. Ha hazudik, akkor a hazugságát az Isten azonnal igazsággá változtatja.

    -A felkent vezető mindenben szent.

    -nincsenek parázna gondolatai, soha nem tekintett a nején kívül más asszonyra kívánsággal, ha megnéz egy jó nőt, azt a nőt a Sátán küldte oda, hogy kísértse meg és rontsa meg a szent vezetőt. Ezért annak a nőnek megtérésre, szabadulásra van szüksége. A legjobb ha szolgálni is kezd, lehetőleg közel a szent vezetőhöz, hogy mindig kenet alatt legyen,

    nincsnek irigy gondolatai, nem kívánja más hírnevét, vagyonát, nejét, tömegbefolyását, hatalmi, elit befolyását…stb

    mindenkit szeret, csak szeretet van a szívében, ha haragszik valakire, arra az Isten is haragszik, mert az szent harag az igazságért,

    ha úgy tűnik, hogy a szent vezető gyűlöl valakit, akkor az abban lévő ördögöt gyűlöli, nem a személyt, aki ellen imádkoztat,

    a szent vezetőnek soha nincsenek lopással kapcsolatos gondolatai, nem foszt meg másokat a jogos jussuktól, mindenkinek mindent jogosan és igazságosan kifizet, a hozzá befolyó pénzt Isten akarata szerint hűen kezeli. Erről mindig Istennel konzultál, és Isten mindig megmutatja neki, hová fektesse be az isteni pénzt, kinek a nevére írja a családjában.

    -a felkent vezető agya szíve éjjel nappal Isten körül jár. Istennel kel és Istennel fekszik. Istenről álmodik. Még a külföldi nyaralásain is, a tengerben pancsikolva, a tengerparton sütkérezve, sőt még a Jachtján is csak Istenre gondol.

    – a felkent vezető mindig imádkozik. Minden követőjéért, akiket ha személyesen nem is, de szellemben ismer, érzékel.

    Mindig gondol rád,akkor is, mikor a nyaralásai alatt is a panelban izzadva imádkoztál érte, és kuporgattad neki

    Istennek a tizededet és az adakoznivalót.

    – a felkent vezető jó. Minden cselekedete jóságból fakad. Ha kiutáltat valakit a követői közül, az is jóságból van, hogy a körülötte maradt hűséges követőit megóvja a kirekesztettben levő sátántól, aki még az Urat is elhagyta. Ezt a felkent vezető onnan tudja, hogy mivel ő személyes kapcsolatban van az Úrral, és ha valaki nem őt követi, az nem ismeri az Urat, aki kizárólag az ő legjobb barátja.

    – a felkent vezető mindig és minden körülmények között tudja mi a jó és helyes, és minden igazságról van valami ismerete.

    a tudományokhoz azért nincs lövése sem, még alapszinten sem, mert azok mind a sátántól vannak. Azok az általános iskolás tanulók pl, akiknek a tudományos, tárgyi ismeretei meghaladják a felkent vezető csekély ismereteit, azok mind a sátán által vannak elhitetve, testiek, materialisták, tele vannak démonnal, tisztátalanok, a világ istene megvakította őket…stb. Egy esélyük van:

    Megtérni a felkent vezetőhöz, minden ismeretüket elfeledve csüngeni a felkent szavain, és elhinni neki bármit amit amit mond.” 😀

    (James Saurus)

     
  3. AK

    2011. október 10. hétfő at 10:50

    Én is voltam sokat ilyen pünkösdi gyermektáborban, de azért ott a táborvezetők közt nem nagyon voltak ennyire korlátolt felnőttek és érdekes módon csak gyerekek kb. 20 %-a volt ennyire karlengetős/sírós fanatikus. Bár ez a 90-es évek elején volt, lehet hogy akkor még nem volt olyan erős ez a hitgyülis irány, hogy a gyerekek is utánozták volna a “lélek ajándékait”. Érdekes hogy már akkor is a hátsó sorból néztem a többieket a dicsőítés helyett, mert egyszerűen cikinek tűnt, sőt egyenesen nem normálisnak. Sokszor azon tűnődtem, hogy vagy én kárhozom el mert nem tudom megnyitni a kis szívemet az úrjézusnak, vagy pedig a többiekkel van valami komoly probléma (de sajnos az előbbi lehetőséget kezeltem tényként). Emiatt kialakulhatott egy olyan meggyőződésem, hogy most még ugyan nem tudok jó keresztény lenni, nem tudok őszintén bizonyságot tenni a hitemről senkinek, nem tudok a “bűneim” nélkül élni, de majd egyszer tuti megtérek teljesen (akár csak a halálos ágyamon, vagy akár a levegőben mikor zuhanok lefelé egy repülővel) és máris minden OK, feltolom a biciklit a mennybe és minden meg van oldva…
    …Mondjuk a mennybéli konstans dicsőítés is aggasztott kicsit, mert egyrészt mint zenét nem szerettem a dicsőítéseket, a szövegek “költészete” is bántotta a szépérzékemet és a transzban való hallelujázást se voltam képes megélni, vagy a “kemény szívem” vagy a kikapcsolni képtelen és megértésre programozott elmém miatt.
    A topikra visszatérve a táborban ugyan volt egy ellenszenves vénlány némbert, aki egy viharos estén a mennydörgésben visszatérő Jézust vizionálta és sikeresen befosatott és persze megtérített pár száz szerencsétlen kisgyereket. Én is felálltam, mint megtérni akaró meg imádkoztam is rettenetesen bűnbocsánatért, de miután kislattyogtam a viharba és lefeküdtem a széltépázta sátramba, már se volt annyira félelmetes az szitu, emlékszem egész jót aludtam.
    Utána ősszel a gyülekezetben a bemerítkezésen persze “újjászületett” pár 12-13 éves kisgyerek akik közül mindenki ugyanazt a bizonyságot mondta el (bazzeg deciki volt): ott és akkor nagy szél fújt, esett az eső és még villámlott is, ők beszartak hogy visszajön az úrjézus és mehetnek a pokolba mert ÚGYIS bűnösök, ezért elsírták magukat előrementek ahol egy banya úgy imádkozott értük hogy egyszerre érezzék magukat jónak és megszenteltnek viszont azért fossanak is az utolsó ítélettől.
    Nahát, mennyi ilyen eltemetett emlékem van. 😀
    Üdv!

     
    • ateistanaplo

      2011. október 10. hétfő at 12:36

      “…Mondjuk a mennybéli konstans dicsőítés is aggasztott kicsit, mert egyrészt mint zenét nem szerettem a dicsőítéseket, a szövegek “költészete” is bántotta a szépérzékemet és a transzban való hallelujázást se voltam képes megélni, vagy a “kemény szívem” vagy a kikapcsolni képtelen és megértésre programozott elmém miatt.”

      Na a dicséretekkel én is így voltam. A legtöbb ember imádta, de én alig vártam, hogy vége legyen és rátérjünk a lényegre – a prédikációra. Persze dicséret volt a prédikáció előtt is és után is – minimum 1-1 óra. Hát valamivel bele kellett lovalni az embereket a “szellemi élménybe”. Volt egy-két dal amit szerettem azért. Pl. ezeket a régi zsidó dalokat, de azokat nem játszották olyan gyakran.

      “A topikra visszatérve a táborban ugyan volt egy ellenszenves vénlány némbert, aki egy viharos estén a mennydörgésben visszatérő Jézust vizionálta”

      😀 😀

      Keresztényként, gyerekként tulajdonképpen bírtam az ilyen fundi rémtörténeteket. Egy alkalommal meséltek nekem valami szárnyas oroszlánról, ami megjelent valahol – de a részletekre már nem emlékszem, rég volt. Aztán volt egy olyan történet is, hogy Szibériában fúrtak egy nagyon mély lyukat tudósok és megdöbbenve tapasztalták, hogy sikolyok jönnek fel onnan, valamint egy szárnyas lény is kirepült belőle. El is terjedt fundi körökben, hogy megtalálták a Poklot. 😉 Épp a múltkor néztem: a történet még most is jól tartja magát (noha azóta már megcáfolták természetesen). A YouTube-on számos videó is fent van erről:

      Én amúgy is szeretem a rémtörténeteket kisgyerek koromtól. Persze tudom róluk, hogy nem igazak, de jól esik egy kis borzongás. Ez keresztényként sem változott, csak a világi rémtörténetek helyére beléptek ezek a keresztény városi legendák. Valahol ezekről is sejtettem, hogy nem igazak, már akkor is. 😉

      Én az utolsó időktől sem féltem. Inkább izgalmas kalandként vártam.

       
  4. AK

    2011. október 10. hétfő at 15:05

    Aha! 🙂 Lefúrtak 12 kilométerre a földkéregbe és pont ott a pokol. Erről két dolog jut eszembe:

    kifejezetten aktuális (augusztusi) sztori

    valami keresztény oldalra belinkelték, hogy ez aztán már tényleg apokalipszis most… (valami óriási, föld alatti alagútrendszert robbantottak be és a robbanás által kiszippantott levegő adja a hangot)

    Másrészt meg simán el tudom képzelni hogy valami igazi műveletlen lelkipásztor szembesül a föld középpontjában uralkodó körülményekkel, az ottani hőmérséklettel és azonnal kigyullad a kis képzeletbeli villanykörte a feje felett, a szentlélek rávezeti hogy mi a stájsz, megprédikálja ezt a fantasztikus tudományos bizonyítékot a pokol létezésére és sokan el is hiszik neki.

     
  5. AK

    2011. október 10. hétfő at 15:23

    Halleluja! Megkaptam a prófétálás ajándékát. Tényleg nan ilyen, aki a föld magjába helyezi a poklot:
    Miszter Wiese: “I had an out-of-body experience which falls under the classification of a vision as described in 2 Corinthians 12:1-2.” Tehát a korintusiakhoz írt második levél 12:1-2 verseiben definiáltak szerint látomásnak tekinthető testen kívüli élménye volt, leliftezett a föld középpontjába és ott nem jó.
    Szegénynek valószínűleg akkora trauma lehetett, hogy ezt a jóisten zsíros könyvbevételekkel akarta kompenzálni:
    http://www.soulchoiceministries.com/shop/merchant.mvc?Screen=PROD&Store_Code=SCM&Product_Code=B001&Category_Code=

     
  6. krisztianerik

    2011. október 10. hétfő at 16:25

    itt elolvasható a teljes cikk amikor a földkéregbe fúrtak ::)))

    http://www.urbanlegends.hu/2010/10/sziberiai-tudosok-lefurtak-a-pokolba/

    Emlékszem amikor a gyüliben hallottuk , teljesen be voltunk szarva , imádkoztunk éjjel nappal::))) Minden bűnt gyorsan megvallottunk még azt is amit el sem követtünk::)))
    Nagy beszarás volt::))))))

     
    • AK

      2011. október 10. hétfő at 20:21

      ezt melyik gyülekezetben tálalták készpénzként?

       
    • xingtao

      2011. október 11. kedd at 03:07

      Én erről még a ’80-as években olvastam először 🙂

       

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: