RSS

Richard Dawkins: The Magic of Reality

18 Sze

Richard Dawkins új könyvet jelentetett meg The Magic of Reality (A valóság varázslata) címmel. Ennek célcsoportját a gyerekek jelentik (kb. 12 évesek és azon felül). Dawkins ebben a különféle népek vallási mítoszait (beleértve a zsidó-keresztény mítoszt is) állítja szembe a tudományos tényekkel a gyerekek nyelvén szólva és a gyerekek számára illusztráltan. Erről adott interjút a BBC-nek a héten:

 

Címkék: , , , , , , , ,

43 responses to “Richard Dawkins: The Magic of Reality

  1. Chakravartin

    2011. szeptember 19. hétfő at 08:01

    Micsoda ateista agymosás szegény gyerekeknek! 😦

     
    • Lili

      2011. szeptember 19. hétfő at 08:33

      Esetleg mutasd ki BIZONYITEKOKKAL, hogy a Biblia igaz…

      Mert a bizonyitek jelenleg erre van:

       
    • Ricsi

      2011. szeptember 19. hétfő at 09:14

      Az igazsag nem agymosas. Gyerekekkel elhitetni, hogy rendben van bronzkori iratoknak feltetel nelkul hinni, nem hasznalni az agyukat es jol hangzo dolgokra epiteni az eletuket, mint a tulvilag es az orok elet, AZ agymosas es hazugsag, az emberi intellektus elleni merenylet.

      Latom, rajtad is jol mukodott

       
    • Ádám

      2011. szeptember 19. hétfő at 09:15

       
    • violazoli

      2011. szeptember 22. csütörtök at 08:15

      Remélem lefordítják ezt a könyvet is magyarra! Minél több efféle könyv kéne!

       
  2. Sz.Bné

    2011. szeptember 19. hétfő at 10:23

    Az a baj,kedves blogoló,hogy rajtunk hívőkön keresztül próbálja megérteni Istent.Mi mindannyian sebzettek vagyunk így-úgy(Ön is :).Még a szeretetet sem kérhetjük egymáson számon,csak magunkon…Kezdjük el tenni,fertőzzünk meg vele mindenkit. 1 Korintus 13
    Üdv! Zs

     
    • Lili

      2011. szeptember 19. hétfő at 11:06

      Isten úgy “szeret”, hogy egy kitrancsirozott emberáldozatra kell nála apellálni, hogy kegyelmezzen.

      Ez az “Isten” utálja az embert.

       
    • ateistanaplo

      2011. szeptember 19. hétfő at 12:31

      Igen, a kereszténység is elég sok sebet ejtett rajtam…

      Az 1. Korinthus 13 valóban az egyik legszebb része a Bibliának, csak kár, hogy emellett sok-sok csúnya része is van.

       
  3. Sz.Bné

    2011. szeptember 19. hétfő at 11:15

    Kedves Lili!Estleg édesanya vagy?

     
    • Lili

      2011. szeptember 19. hétfő at 11:28

      Nem. De ha szeretek valakit, azt nem úgy “szeretem” hogy egyébként MINDIG rossznak látom, és valakit ki kell végeztetnem HALÁLLAL, hogy meg tudjak bocsájtani.

      Nekem elég, ha valaki bocsánatot kér, ingyen megbocsájtok. Persze nem vagyok szeszélyes, vért kívánó Jehova isten, csak ember. Az lehet a baj.. 😀

       
  4. Sz.Bné

    2011. szeptember 19. hétfő at 11:41

    Hát…sok az indulat,hamis az istenkép,zavart a világ,mégiscsak a szeretet marad nekünk, embereknek 🙂

     
  5. Chakravartin

    2011. szeptember 19. hétfő at 13:08

    Nem vagyok hívő, csak egyszerűen látom a vallások jelentőségét egy egészséges emberi társadalom fennmaradásában. Az ateizmus és a relativizmus vezetett el a mai társadalomhoz, ami egy intézményesített dekadencia. Ha ezt nem értitek, akkor hiába magyarázok. Vallások nélkül az emberiség nem sokáig húzta volna.

     
    • Lili

      2011. szeptember 19. hétfő at 13:39

      “….látom a vallások jelentőségét egy egészséges emberi társadalom fennmaradásában.”

      Ebben valamelyest egyetértek. De úgy, hogy a vallások azért kellenek nagy embertömegeknek, mert NEM tudjnák feldolgozni a világ valóságát (elmebeli. lelki problémák végett) , valamint ez jó a hatalomnak, mert a vallás hierarchikus hatalomcentrikus. Ezért szükséges az illúzió.

      A hatalomért és a relatív világbékéért (ami elnyomáson alapul) szvsz.

       
    • Ricsi

      2011. szeptember 19. hétfő at 17:49

      Arrol mar sok szo esett itt a blogon, meg mashol is, hogy ateistakent azert boki az ember fianak a bogyet a vallas, mert nyomast gyakorol a mindennapokra, amolyan fasizmus szodaval modra, lasd uj egyhazi es oktatasi torvenyek Magyarorszagon.

      De a hivoket mi a turoert zavarja az ateizmus es az ateistak? Voltak itt nyekergesek Sztalinrol meg Maorol, de aki keptelen kulonbseget tenni a kommunizmus meg az ateizmus kozott, annak ennel a blognal meg az ide iro hozzaszoloknal komolyabb segitsegert kell fordulnia, ertelmi fogyatekossaghoz nem ertunk.

       
    • Ricsi

      2011. szeptember 19. hétfő at 17:55

      @Chakravartin

      Az orbitalis tevedesed ravilagitasara mar csak ez a ket kis szosszenet is eleg:

       
  6. ateistanaplo

    2011. szeptember 19. hétfő at 14:24

    Úgy gondolom, hogy a vallásnak megvolt a maga szerepe az emberi elme és lélek evolúciójában, éppen úgy, ahogy a meséknek is megvan a maguk szerepe egy kisgyerek fejlődésében, de egy idő után az emberiségnek túl kellene rajta lépnie, akárcsak a kisgyereknek a tündérekben való hiten. Hogy túl fog-e azt nem tudom. Egyhamar még biztos nem.

    A vallások is elég sok beteg társadalmat hoztak már létre, sőt…

    “Nem vagyok hívő, csak egyszerűen látom a vallások jelentőségét egy egészséges emberi társadalom fennmaradásában. “

    Van ebben valamiféle lekezelés a hívők felé egyébként. “Nem vagyok hívő, tehát tudom, hogy az egész egy nagy baromság, de azért a tömegeknek dobjuk csak be a vallást, mert anélkül “dekandensek” lesznek…” Sajnálom, ha valakinek tényleg a vallás kell ahhoz, hogy tisztességes legyen….

     
  7. Xmes

    2011. szeptember 19. hétfő at 15:06

    Sz.Bné

    “Az a baj,kedves blogoló,hogy rajtunk hívőkön keresztül próbálja megérteni Istent.”
    Én úgy gondolom, hogy ő (ahogy pl én sem) az “Istent” akarja megérteni, hanem a benne hívőket.
    Miért akarna bárki is megérteni egy olyan valamit, ami szerinte (és a tények szerint) nem is létezik?

    “Még a szeretetet sem kérhetjük egymáson számon,csak magunkon…Kezdjük el tenni,fertőzzünk meg vele mindenkit. 1 Korintus 13”
    Hajrá! Úgysem fog menni. Nem, nem azért, mert az ateisták gyűlölködők (ebben is különbözünk a vallásosoktól), hanem azért, mert a szeretet feltételhez kötött mindig. Mindig mindenki csak azt szereti, aki kiváltja azt előtte belőle. Nos, hát ezért nem kérheti számon senki senkitől. A szeretet olyan, mint bármelyik másik érzelmi megnyilvánulás. Ha nincs kiváltó oka, akkor nem jelenik meg.

     
  8. Sz.Bné

    2011. szeptember 20. kedd at 10:37

    Sok az előítélet bennünk.Csak gondoljunk arra,nekünk mennyire fáj,ha nem olyannak látnak minket,amilyenek valójában vagyunk.
    A szeretet feltételhez kötött?Hát hogy szeretjük gyerekeinket,házastársunkat,szüleinket? Csak ha okot adnak rá?Nem.Milyen szeretet-okot ad egy büdös hajléktalan,és mégis felsegítjük,ha elesik.

    “Én úgy gondolom, hogy ő (ahogy pl én sem) az “Istent” akarja megérteni, hanem a benne hívőket.”
    Ez jó.Mindannyiunk vágya ez,csak az útjaink mások.Azért az fontos lenne,hogy ne börtönözzük be magunkat az elképzeléseinkbe,mert így nem ismerhetjük meg egymást.Legyünk már a jóra is érzékenyek.

     
  9. Miller

    2011. szeptember 20. kedd at 11:03

    Hogyan higgyek vagy hogyan legyek pl. keresztény, amikor már a jelképüknél megbotránkozik a humanista elveket valló ember. Jelképük egy kivégzőeszköz, amin a történelem során embereket kínoztak és végeztek ki. A totalitárius jelképeket betiltották, ezzel is ezt kéne tenni, mert humánum ellenes és egy arcpirító ezzel hirdetni a jóságot meg a szeretetet. Szóval nem fogadok el semmilyen megmagyarázását, hogy mi a kereszt, a totalitárius jelképeknél is meglehetne magyarázni.

     
  10. Ádám

    2011. szeptember 20. kedd at 13:12

    “A szeretet feltételhez kötött?Hát hogy szeretjük gyerekeinket,házastársunkat,szüleinket?”

    Úgy tűnik, Istennél sajnos feltételhez kötött. Mert ha nem hiszünk benne, akkor örök kárhozatra jutunk, ami valahogy nem fér össze a szeretettel…

     
    • K Ádám

      2011. szeptember 20. kedd at 14:55

      Ez egy elvi kérdés. Úgy értem a hívő-nem hívő világnézet szembenállásának van egy elvi, és egy gyakorlati vetülete. Ez az utóbbi elvi, teológiai vetület. (A hit az engedelmességet foglalja magában. Nem isten létezésének az elfogadása üdvözít, hanem az isteni értékrendszer szerinti lelkiismeret tisztaságának a megőrzése. Isten a bűnös embert is szereti, de az üdvösség nem az Isten, hanem az ember szeretetének a függvénye.Értelemszerű, hogy aki megveti Istent az nem köteles a birodalmában élni. Ez a döntése nem közömbös Isten mint teremtő, vagy mint atya számára, de semmit nem tehet Isten sem ez ellen. A Menny nem leigázott lelkek birodalma.)

      Nem Isten szeretete és nem a hit, hanem az ember istenszeretete, és értéktartása az ami előfeltétele a döntésképes ember mennybejutásának. Lehet hogy ez nem elég igazságos, de sokkal igazságosabb mint a halálra születés választási lehetőség nélkül.

       
    • Sz.Bné

      2011. szeptember 20. kedd at 21:05

      Az örök kárhozat egy nagyon tudatos döntés eredménye.És nem a hülyék döntése,nem a véletlenül “odasodródóké”,hanem azoké,akik az Isten-ismeret birtokában mégis a gonoszt választják.
      Isten a teremtés során egy dologban korlátozta magát.Szabad akaratot adott.

       
      • Ádám

        2011. szeptember 21. szerda at 06:19

        Oké, elfogadom a játékszabályokat. Csak akkor ne hangoztassa nekem többé senki, hogy Isten mindenkit szeret, még engem is! Isten csak azokat szereti, akik benne hisznek. Az emberiség jelentős többsége meg le van fosva. El tudod képzelni, hogy igazán szeretsz valakit – ahogy említetted a családtagjaidat, gyermekedet – és ölbetett kézzel végignézed, ahogy besétál az örökké tartó szenvedés kapuján? Mindezt azért, mert nem hajlandó betartani nevetséges játékszabályokat? Abszurdum…
        Szabad akarat? Ezt is elfogadom. De akkor miért nem mutatja meg magát Isten? Nem lenne neki jobb, ha megmenthetne több, mint 6 milliárd embert a pokoltól? Hagyjuk a félreérthető “csodákat”, meg nyakatekert magyarázatokat, erőltetett gondolatmeneteket! Mondjuk ebben az esetben már nem hitről beszélnénk, aminek pont az a lényege, hogy olyan dolgokat vallunk, amire nincs bizonyíték…
        Abba bele se menjünk, mi van azokkal, akiknek nincs “Isten-ismeretük”…
        Az pedig különösen sértő, hogy mi a “gonoszt választottuk”. Mintha legalábbis sátánisták lennénk…

        @Ateistanaplo: ez is megérne egy “misét”:
        http://hvg.hu/w/20110919_rkat

        Ez a népszavazás tényleg az egyházakról szól…

         
      • Warlord

        2011. szeptember 22. csütörtök at 12:20

        “Az örök kárhozat egy nagyon tudatos döntés eredménye.És nem a hülyék döntése,nem a véletlenül “odasodródóké”,hanem azoké,akik az Isten-ismeret birtokában mégis a gonoszt választják.”

        Azt viszont már az Isten szabja meg,hogy az őt nem választók sorsa mi legyen!
        Egyszerűen nincs más lehetőség.Vagy Istent választod,vagy az örök kárhozat lesz a sorsod,ami pedig nem = gonoszsággal,hanem csak annyi,hajlandó-e,képes-e imádni valaki egy ilyen személyiséget,vagy sem!

        “Isten a teremtés során egy dologban korlátozta magát.Szabad akaratot adott.”

        Amikor ígfy döntött,azt is tudnia kellett,hogy benne lehet a pakliban,hogy sokan nem őt fogják imádni és követni.Innentől fogva pedig miután Ő szabja meg azt is,hogy minek milyen következménye legyen,nem nevezhető jónak egy olyan Isten,aki eleve azzal kalkulál,hogy teremtményei sokasága juthat pokolra,szenvedésre.Legalábbis én nem tudom jónak tartani
        És ez azzal együtt igaz,hogy állítólag felkínálja a szabadulást is,mivel abban is ugyanúgy benne van a lehetőség,hogfy sokan nem fogják elfogadni!
        A döntő az,hogy Isten fekteti le a játékszabályokat és szabja meg a lehetséges következményeket,az ember pedig csak az adott lehetőségek közül választhat.Ez pedig kényszerhelyzet.Aki pedig kényszerhelyzert elé állít,azt jobbára zsarnoknak szokták nevezni!

         
  11. K Ádám

    2011. szeptember 20. kedd at 15:00

    Az istenszeretet előfeltétele pedig az emberek szeretete. Az ige is mondja hogy szeretheti az ember akit nem lát, ha nem szereti azokat akiket lát? Sehogy. A humanizmus félúton van a Menny felé.

     
  12. K Ádám

    2011. szeptember 21. szerda at 12:13

    Emberileg én sem értem, hogy miért nincs nyilvánvaló isteni kinyilatkoztatás minden generációban, mindenki számára. Azt sem, hogy miért nem lehet örök a köztes földi tér a menny, és a kárhozat között azok számára, akik sohasem akarnak a teremtő közvetlen közelében élni, vagy miért nincs számukra megsemmisülés. Igazságosnak tartanák-e Istent, ha megsemmisítené azokat akik nem akarnak itt örökké élni? Kontrollálhatóbb volna-e a földön élő emberiség Isten közvetlen jelenléte nélkül? Folyton javulna, stagnálna, vagy elfajulna-e egy örök életű emberiség? Sok kérdést vetnek fel ezek az emberközelibb alternatívák. talán fenntartható volna, megeshet, hogy nem. Hihetjük, hogy megérne egy próbát, gondolhatjuk, hogy Istennek nincs szüksége egy teszt programra. Volt-e teszt időszak? Volt az ige szerint. Az első generációk évszázadokig éltek Noéig. Volt tesztmenet, és nem szerepelt jól az ember. Gondolta-e Isten, hogy így is történhet? Biztosan, de más várakozása is volt, mert ez csalódás volt számára. Az ige azt írja Noé kapcsán, hogy Isten akkor megbánta, hogy embert teremtett. (Pedig az ige azt mondja, hogy megbánhatatlan az ajándéka és az elhívása.) Nyilvános kinyilatkoztatások is voltak, és úgy is kudarcot vallottak emberek. Ha csak magamból indulok ki, én magam miatt is tudom: “a lélek ugyan kész, de a test erőtlen” ahogy Jézus mondta. tudom, hogy ez igaz rám. Tudom, hogy nem lehetne erősebb a hitem, ha láthatnám Isten körvonalait az égbolton, és az univerzumon keresztüllátva, vagy ha angyalokat láthatnék.. mégis, ez sem elég olykor a hűséghez, ahhoz, hogy nemet mondjak mindenre ami egyoldalú, vagy önös a részemről..
    A törvényeket is megreformálhatná Isten. Leengedhetne a mércéből. Lehetne igazságos az odaadás nélküli szexualitás, vagy az alkalmi delírium, vagy a szabadabb, nyersebb szóhasználat, vagy bármi ezekhez hasonló. (Egyébként mind bocsánatos, a feltétel az, hogy az ember ne akarja kimagyarázni, hanem inkább elengedni..)

    Sok minden lehetne, lehetne újra, és újra próbálkozni az emberrel, örök életet adni neki próbatétel, érdem nélkül, és megnézni hogy meddig viszi a súlytalan szabadság…

    Sok minden lehetne de közel nem biztos, hogy az ember jóhiszemű megoldásai, vagy elvárásai Istennel szemben azt az eredményt hoznák, azt a világot teremtenék meg ami jobb lenne annál amit ismerünk, vagy amibe az ember keresztényként hisz.

     
  13. K Ádám

    2011. szeptember 21. szerda at 12:35

    Először is egy világot kellene teremtenünk, hogy azonos szinten tudjunk értekezni Isten megoldásairól. 🙂

     
    • Papírkutya

      2011. szeptember 21. szerda at 15:00

      K. Ádám: érdekes gondolatokat írtál.
      Mindezekből nekem az jön le: nincsen tökéletes megoldás.
      A menny-pokol sem az, hiszen az emberiség egy része örökre szenvedni fog, ami minden jó érzésű mennylakó örömét elrontaná. Lásd: https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/06/22/ki-akar-orokke-elni/
      A földön örökké élő emberiség se biztos, hogy jó, főleg, ha ugyanazokkal a gyarlósággal rendelkeznénk, mint most. Nem számítana, hogy sok tökéletlen ember egymást váltva, vagy örökké élve teszi tönkre a bolygónkat. (Gyarlóság például az, hogy valaki csak a rövidtávú érdekeket, vagy hasznot nézi, pl. fényűzően, de környezetszennyező módon él.)

      Szerintem ezzel az “ember” nevezetű lénnyel nem nagyon lehet mit kezdeni. 😀 Mióta “Isten” megalkotta, csak a feje fő miatta. 😀 (A bibliai Istent értem most itt, mint a keresztény hitvilág főszereplőjét.)
      Az ember mindent elront, mindig rosszalkodik, túl kíváncsi, túl nagyravágyó és “az istennek se” akar engedelmeskedni. A keresztények így mondanák: az ember születésétől fogva hajlamos a bűnre.

      Azonban lehet másképp is látni: az egyetlen feloldása ennek a filózásnak, ha az embert egy Földön kialakult fajnak tekintjük, ami nem véletlenül olyan, amilyen, és megpróbáljuk tudományos módszerekkel feltárni viselkedésünk okait. (Ahogy Richard Dawkins is ajánlja.) Az ember azért sokszor “önző, mohó, agresszív”, stb, vagy éppen “önzetlen, együttműködő és társas” mert ezeknek valaha adaptív értékük volt. A tudomány egyáltalán nem “száraz” és unalmas dolog, hanem nagyon is izgalmas, csak másképp kell ráhangolódni, mint pl. a bibliai történetekre.

      Az egyetlen esély a túlélésre és világunk jobbá tételére a tudatosítás, a valóság összefüggéseinek tudatosítása, és ezt már gyerekkorban el kell kezdeni. Szerintem egy gyereknek nem árt, sőt hasznos, ha objektíven mutatnak be neki dolgokat.

      (Elnézést a csapongó gondolatmenetért.)

       
      • K Ádám

        2011. szeptember 26. hétfő at 19:05

        Papírkutya: “(Elnézést a csapongó gondolatmenetért.”

        Rövid voltál, nem volt teher olvasni.

        “Az egyetlen esély a túlélésre és világunk jobbá tételére a tudatosítás, a valóság összefüggéseinek tudatosítása”

        Ez nem megoldás. A tudomány lehet ártatlan, de az ember nem az. A legnagyobb agyak dolgoztak eddig a legördögibb emberi ‘célokért’, és az ember bármikor ‘eladja a lelkét’, és a tudását ha a hatalom jó szóval kéri, és nem a tömeggyilkosok, hanem a tudósok közé írja őket a történelem. Végül is ők csak eszközöket adtak mások kezébe. Nem ők használták azt, de mindent megtettek azért, hogy működjön.

        Mindegy. Szóval, a legkiválóbb egyetem sem képes rendet rakni az emberben, ha a bnsejében rendetlenség van. Az embert sokszor sokkal inkább az érzelmi lénye határozza meg, mint a tudatos. A legjobb, és a legrosszabb dolgokat érzelmeitől vezettetve teszi meg. A tudás csak eszközt ad, ha szüksége van rá.. semmi többet.

         
  14. violazoli

    2011. szeptember 22. csütörtök at 10:25

    Az emberiség bűnös. Az emberiségnek szüksége van megváltásra. Az emberiség megváltója kizárólag a tudomány lehet. Más erre nem képes.

     
    • Papírkutya

      2011. szeptember 22. csütörtök at 21:53

      Mit hívunk tudománynak? A valóság feltárását objektív módszerekkel.
      A tudomány szerintem nem a bűnt szünteti meg, hanem tudásunkat bővíti. Bizonyos kérdésekben. Kizárólag attól, hogy megismerjük a világot, nem fogunk etikusan viselkedni.

      Hogy értetted ezt?

       
  15. Xmes

    2011. szeptember 23. péntek at 10:08

    “Sok az előítélet bennünk.Csak gondoljunk arra,nekünk mennyire fáj,ha nem olyannak látnak minket,amilyenek valójában vagyunk.”
    Engem teljesen hidegen hagy, hogy olyanok akik nem ismernek mit gondolnak rólam. Azok meg akik számítanak is nekem, meg hogy mit gondolnak, azok olyannak ismernek amilyen vagyok.

    “A szeretet feltételhez kötött?”
    Természetesen. Hisz ahogy mondani szokták: “nincsen okozat ok nélkül”. Kiváltó oka minden érzelemnek van. Az ember ugyanolyan, mint az összes többi állat, ami képes az érzelmekre. Nem különbözünk tőlük.

    “Hát hogy szeretjük gyerekeinket,házastársunkat,szüleinket?”
    Ezek is mind feltételhez kötöttek. A feltételeket sem nehéz kitalálni. Elég hozzá, ha az embert aszerint kezeljük, ami valójában, és nem magasztaljuk az egekbe olyan eget verő ostobaságokkal, minthogy a “teremtés koronája”, meg hogy az “állatok felett van” (akármit is jelentsen ez, bár amikor erre rákérdezek, sosem tudnak olyat mondani, ami miatt okunk lenne az állatok “fölé” emelni az embert, mert csak olyan dolgokat írnak le/mondanak, ami csak a nagy agyunknak köszönhető, és általában nem is pusztán csak emberi tulajdonságok), és hasonlók.
    Annak, hogy szeretjük a gyerekeinket, egyetlen oka van, és ez a feltétele is. Az, hogy evolúciósan előnyös. Minden olyan faj egyedei gondozzák a gyerekeiket akik kis létszámú utódot képesek csak létrehozni. Az utódgondozásnak meg feltétele, legalábbis az emlősök között (amik mi is vagyunk), hogy a szülő (többnyire az anya, mert neki sokkal többe kerül az utód, mint az apának) érzelmileg kötődjön az utódjához. Így nem nehéz megjósolni, hogy egy olyan faj nőstény egyede, ami élete során max 6-10 utódot produkál, érzelmileg sokkal jobban kötődik az utódaihoz, mint egy olyan faj egyede, aki ezt a számot évente teljesíti.
    És ez a különbség fajon belül a nemek között is fenn áll. Az emlősöknél (amik ugye mi is vagyunk) egy hím egyed potenciálisan nagyságrendekkel több utód apjává tud válhat, mint az anya, és sokkal kevesebb ráfordítással. Ennek kompenzálása érdekében alakult ki az udvarlás, és hogy mindig a nőstény választja a hímet (az embernél is), és nem a hím a nőstényt. A hím max azt választja meg, hogy kinek udvarol, hogy kivel akar párosodni. Aztán a nőstény eldönti kell-e neki a hím, vagy sem. Ez az oka annak is, hogy a nőstények hűségesebbek, mint a hímek. Az emlősöknél csak kevés monogám faj van (ha jól emlékszem csak egy-két gibbon fajnál fordul elő), mindenhol az emlősök körében a promiszkuitást (pl macskák nagyrésze, csimpánzok, bonobók, és a tévképzetekkel ellentétben az emberek is) és a hárem alapú családalapítás a nyerő (pl fókák, oroszlánok, gorillák, stb,). De persze a nőstények esetében sem olyan életre szóló a hűség, de még az ember esetében sem, mint ahogy azt egyesek hinni akarják. Statisztikailag kimutatott tény, hogy az emberek több, mint 15%-ának nem az az apja, akit annak hitt. És itt most nem az örökbefogadottakra, és az új házasságba behozott kisgyerekekre gondolok, hanem azokra, akikről még az apa is azt hitte, hogy az ő gyereke. Mert anyuci is szeret félre lépni, ha csak teheti. Márpedig általában teheti.
    Nagyon eltértem a témától, bocsi. A lényeg az, hogy a szülői szeretet sem feltétlen. Előfeltétele az, hogy a saját kölke legyen a szülőnek, vagy legalábbis hogy (az apa esetében) azt higgye, hogy az övé.
    Hosszasan lehetne még ecsetelgetni, hogy hogyan és miért alakult ki a szülői (többnyire anyai) szeretet, a lényeg az, hogy ez egy evolúciós előny, egy igazi ESS (Evolutionary stable strategy=Evolúciósan Stabil stratégia). Ezt a témát a címben szereplő angol úriember elég részletesen kitárgyalta a Selfish Gene (Önző gén) című könyvében.
    Ajánlom olvasásra, nagyon jó. Innen letölthető bejelentkezés után: http://ertelemhangja.weboldala.net/forum/viewforum.php?f=25

    A házastárs szeretete többnyire szintén ilyen okokra vezethető vissza. Ha az a házasság nem érdek,vagy kényszer házasság, hanem úgymond “szerelemből született”, akkor a szeretet oka a szexuális vonzalom. A szerelem érzetnek meg mindenki tudja mik a következményei.
    Az előnyei is rendkívül érhetőek. Ez egy belső kényszer arra, hogy együtt akarjunk maradni azzal, aki épp megtetszett nekünk. Az érzelem oka egyszerű. Mivel rövid időn belül sor szokott kerülni a párosodásra (a gyengébb idegzetűek kedvéért, akiket érthetetlen okból kifolyólag sérti, hogy az embert úgy kezelem ami: szexre, “szeretkezésre”), elég korán várható az utód is (mert ugye a természet nem számíthatott arra, hogy az egyik terméke felfedezi a születés szabályozás hatékony módszereit), aminek az élete korai szakaszában igen csak szüksége van mindkét szülőjére. Tehát a szerelem érzetnek az a funkciója, hogy az utód első pár évében együtt tartsa az apát és az anyát. Ez a magyarázata annak is, hogy ez az érzés 3-5 évnél nem tart tovább. Ha a szülők továbbra is együtt maradnak, ez átvált egyfajta “sima” szeretetre, de mindkét fél részéről továbbra is fenn marad, hogy ezt önös érdekből érzik, mert mindkettőnek ez a hasznos, mivel az utód(jaik) közösek (már ha tényleg az az apa, aki az apának hiszi magát), az érdekeltségük az utódban közös. De persze lehet még más oka is a szeretetnek, de ha megnézzük az okot is, egyből kiderül, hogy merő önzés.
    Önzetlen és ezért feltétlen szeretet nem létezik. Ahogy önzetlen önzetlenség sem, mert az önzetlenség kiváltó oka is valamilyen önös cél érdekében van. Pl hogy bevágódjunk a csajoknál, vagy önreklám (általában szintén a csajok miatt), stb.

    “Csak ha okot adnak rá?”
    Így van. Azt hiszem ezt most bőven kifejtettem neked. A gyereked pl azzal “ad” neked okot rá, hogy a tiéd, mert a te génjeid (is) hordozza, és mert elég sok volt a kezdeti ráfordítás (egy nagy, táplálék dús petével kezdted, majd a testedben növesztetted, tápláltad. majd tejet termeltél neki, idődet és energiádat vonta el, stb.).

    “Nem.Milyen szeretet-okot ad egy büdös hajléktalan,és mégis felsegítjük,ha elesik.”
    Ez nem szeretet, csak szánalom.

    “Ez jó.Mindannyiunk vágya ez,csak az útjaink mások.”
    Akkor miért írtad az ellenkezőjét?

    “Azért az fontos lenne,hogy ne börtönözzük be magunkat az elképzeléseinkbe,mert így nem ismerhetjük meg egymást.”
    Ok. Akkor most mint hívő, fogadd meg a saját tanácsod. Mert pont rátok jellemző az, hogy meg sem próbáljátok megismerni az ateistákat, rátok jellemző az előítéletesség, hogy lenézitek azt aki másképp gondolkodik, vagy egyáltalán mer gondolkodni és emiatt ateista lett (sokkal ritkább esetben annak lett nevelve), ahelyett, hogy hozzátok hasonlóan vakon bedőlne mindenféle ostoba mesének.
    És rátok jellemző az is, hogy szemeteket és fületeket befogjátok, ha olyan valós dolgokra próbáljuk felhívni a figyelmeteket, amik az álomvilágotok, a hitnek nevezett tévképzetetek ellentétét igazolja, és úgy csináltok, mintha a probléma nem is létezne.

    “Legyünk már a jóra is érzékenyek.”
    Azok vagyunk. De ehhez nem kellenek ókori mesék, képzelt barátok, és a hitnek nevezett mérhetetlen ostobaság.

     
  16. Xmes

    2011. szeptember 23. péntek at 10:34

    “Az örök kárhozat egy nagyon tudatos döntés eredménye.”
    Így van egy olyan izé döntésének az eredménye, ami állítólag mindent tud, tudja a jövőt, és mégis olyanra teremtette a világot és benne az embert, hogy mindenképpen megjelenjen benne az amit ő rossznak és gonosznak nevez, és még véletlenül sem mozdította a kisujját sem azóta sem, hogy kijavítsa a saját hibáját, vagy hogy legalább kicsit javítson a helyzeten.
    Helyette mit csinál? Hagy olyan embereket megszületni, akik lopnak, gyilkolnak, népirtanak, kínoznak, élősködnek, stb., miközben pontosan tudja, hogy azok x idő múlva megfogják tenni azt amit, és aztán ezért utána még van bőr a képén ennek az istennek az embereket büntetni a saját hülyesége miatt, mert nem volt és azóta sincs annyi esze, hogy kijavítsa a saját hibáit. Gyaorlatilag szándékosan úgy csinálta a dolgokat, hogy azok amik eddig történtek, és ezután fognak történni, azok mindenképpen, elkerülhetetlenül megtörténjenek. Ugyanis a biblia alapján nincs olyan, hogy szabad akarat. Legalábbis nem a teremtményeinek. Még akkor sem, ha helyenként az ellenkezőjét hazudják a szövegek. A Genezisben egyértelműen le van írva, hogy ez az egész direkt lett ilyen trágya mű.
    Még szerencse, hogy ez az isten csak kitaláció. Különben nagy slamiban lennénk, mert minden egyes ember a pokolban végezné, hogy apuci kiélhesse rajtuk a beteges szadizmusát. Olyan ember sincs, aki legalább a 10 parát be tudná tartani maradéktalanul, mert ellenkezik azzal az emberi természettel, amivel a mesék szerint megteremtette az embert, hát még a többi szeszélyes hülyeségét… És ugye egy halom olyan törvénye is van ennek az istennek, amit épeszű, jóérzésű ember sosem tartana be (a mai emberek jó része magasan az isten felett áll erkölcsileg).

    “És nem a hülyék döntése,nem a véletlenül “odasodródóké”,hanem azoké,akik az Isten-ismeret birtokában mégis a gonoszt választják.”
    Ha ez az egész zsidó legendakör igaz, akkor az emberek nem választanak semmit, mi csak marionett bábok vagyunk az istenke szaros játékában, és nem tehetünk ellene semmit. Az emberek többsége azért születik, hogy elkárhozzon. Egy elenyésző kisebbség meg azért, hogy apuci talpát nyaldossa a mennyben. Ez már előre le van fixálva. Különben apuci nem lehetne mindent tudó.

    “Isten a teremtés során egy dologban korlátozta magát.Szabad akaratot adott.”
    Dehogy adott…. Ha adott volna, nem nevezhetné magát mindent tudónak. Ez az egész inkább olyan, mint egy felvétel lejátszása.

     
  17. Sz.Bné

    2011. szeptember 23. péntek at 11:58

    Huh.
    Azért remélem egyszer találkozunk :))
    Üdv.Mindenkinek!

    Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész

    1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
    2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
    3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
    4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
    5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
    6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
    7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
    8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
    9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
    10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
    11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
    12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
    13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

     
    • Xmes

      2011. szeptember 26. hétfő at 22:34

      Ennél azért értelmesebb reakcióra számítottam, és lehetőleg a saját gondolataidból. Én sem csak ideböktem neked valamit, minek köze nincs a témához, amiről szó volt köztünk, mint te.

       
  18. xingtao

    2011. szeptember 26. hétfő at 03:50

    Semmi saját gondolat?

     
  19. K Ádám

    2011. szeptember 26. hétfő at 19:15

    Az ember egyetlen ‘saját gondolata’ valahogy így hangzik: “oáááá….oááááá”
    Ezt ismételgeti mindaddig, míg szavakat nem tanul, míg más gondolatokkal nem találkozik.
    Amit az ember a ‘saját gondolatainak’ tart, az valójában nem más mint egy egyéni montázs a környezetéből vett gondolatokból. Ezek eredője adja a meggyőződést, azt, hogy mit von le az ember tanulságként.
    Amit fent olvastál, az egy részlet az ő saját montázsából. Azonos a saját gondolataival, mert elfogadta mint más, mások gondolatait.

     
  20. K Ádám

    2011. szeptember 26. hétfő at 19:32

    Ha az ember gyakran hallgat például ateista gondolkodókat, akkor feltehetőleg egyre kevesebb információval találkozik ami a hitet, vagy kereszténységet értékként mutathatná be. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ilyen információk, csak azt, hogy a montázsába nem ezeket akarja beilleszteni. 🙂 Az ateizmusnak ez a célja. Ha az ember ‘elkötelezi magát’ mellette, akkor egyre inkább ragadni fognak rá azok a töredékek, amik rossz színben tüntetik fel a kereszténységet.
    (Ez persze fordítva is igaz. Ha az ember hinni akar, akkor arra nyitottabb ami a hitet erősíti benne.)

    Nem lehet elvárni, hogy az ateizmus teljes képet nyújtson a kereszténységről. Ugyanakkor valóban a kereszténység is a bűn vonatkozásában említi a világot, mint valamit ami tévúton van. Ha van teremtő Isten akkor az igazság is nála van, ha érthető, ha nem. Ha nincs, akkor pedig az ateista ember azért vádolja a vallásost, mert a vallásos ember megpróbál benne bűntudatot ébreszteni, és tulajdonképpen így kompenzálja ezt a nyomást. Lesemmizi az Istenét, és kész van. 🙂
    Pszichológia az egész.

     
    • csebquarryors

      2011. szeptember 29. csütörtök at 19:05

      “…kereszténységet értékként mutathatná be. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ilyen információk, ..”
      -Nem azért nincsenek.Hanem, mert ami értéket fel akar mutatni, az kereszténység nélkül is létezik, más platformon, csak egy keri mindent (nyilván pozitív gondolatot, érzelmet) azonosít hitével/istenével
      “Az ateizmusnak ez a célja”
      -Nincs célja.Az “a”-előtag fosztóképző.A nullának nincs előjele.(Egyes embereknek lehet célja.)
      “ember ‘elkötelezi magát’ mellette”
      -Szabadgondolkodó.Rágd meg, mit jelent.
      “…amik rossz színben tüntetik fel a kereszténységet.”
      -Bibliakritika.Nem csak ateisták, hanem más vallásúak is gyakorol(hat)ják.
      “Nem lehet elvárni, hogy az ateizmus teljes képet nyújtson a kereszténységről”
      -Részben igaz.Bármilyen eszmét kívülről, nem (általa) elkötelezett szempontból lehet érdek nélkül vizsgálni.
      ” az ateista ember azért vádolja a vallásost,..”
      -Milyen vádról beszélsz?

       
      • K Ádám

        2011. október 3. hétfő at 15:32

        “-Nem azért nincsenek.Hanem, mert ami értéket fel akar mutatni, az kereszténység nélkül is létezik”

        Ateizmus nélkül is. Mint ahogy erőszak is létezik vallás nélkül.

        A különbség a kereszténység, és az ateizmus között nem az, hogy a kereszténység ki akarja ‘sajátítani’ az emberi értékeket, az ateizmus pedig nem, hanem az, hogy az ateizmus egyáltalán nem fogalmaz meg értékeket, a kereszténység viszont igen.

        Az ateisták a kereszténységet évezredes történelmi eseményekkel vádolják, például Izrael népírtásával, és ezenkívül rendhagyó, és elenyésző számú tragikus hitéleti drámákkal, miközben a nem hívő emberek világa sem mentes az erőszaktól, sőt a nem egyházi életből lényegesen több tragédia, emberi mulasztás, háborús esemény vetődik fel, mint a keresztény egyház részéről. (A többi vallás meg nem a kereszténységre tartozik, én nem venném egy kalap alá a vallásokat.)

        Mindemellett az ateista ideológia nem annyira számottevő, mert az átlaqg embereknek semmi bajuk a kereszténységgel, sőt még az Iszlámra sem vesztegetik az idejüket, egyszerűen érdektelenek egyházak, vallások lejáratásában, ha ideológiailag aktívak akkor inkább naturalista politikai ideológiákat támadnak, mint például a szocializmust, nácizmust, vagy épp a liberalizmust. Ezeket sokkal közelebbi problémáknak érzik. Nyilván egy olyan ember aki egyházi életben szerzett rossz tapasztalatokat, elutasítást, lekezelést, pszihikai nyomást, az ezekkel a sérelmekkel törődik jobban, ezek ellen védekezik jobban, vagy ezekkel szemben él több kritikával.
        Aki meg sérelmek nélkül kritizál, azt valószínűleg ugyanez az idegenkedés motiválja, csak anélkül, hogy konkrétan kárvallottja lenne a vallásos életnek.

         
  21. Sz.Bné

    2011. szeptember 28. szerda at 09:56

    Sajnos nem érzem (ezt most le kell írnom,de nem akarok senkit megsérteni) ,hogy szabadok lennétek a gondolkodásotokban.Ismeritek a Mátrix filmet?

     
    • csebquarryors

      2011. szeptember 29. csütörtök at 22:04

      Nagyon aranyos vagy! 🙂
      Szvsz ez a projekció.

       
  22. AK

    2011. december 13. kedd at 17:00

    Megjelent a könyv magyarul, karácsonyra mehet kicsiknek és nagyoknak is. Én olvastam angolul és felnőtten is nagyon érdekes. Aki kicsinek szerette az ismeretterjesztő, természettudományos könyveket annak óriási élmény. Összefoglaló mű.

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: