RSS

Jézus családfája

14 Sze

Hogy a Bibliában számos ellentmondás található az nem újdonság azok számára, akik fundamentalista keresztény szemellenző nélkül olvassák. Az egyik ilyen ellentmondás Jézus Krisztus származását érinti. Az Újszövetség két helyen írja le Jézus leszármazását: Máté és Lukács evangéliumának az elején.

Máté evangéliumában (1:2-16)

“Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;
Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;
Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;
Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;
Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;
Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;
Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;
Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.
A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;
Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;
Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;
Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;
Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.”

Lukács evangélumában (3:23-38):

„Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.”

Érdemes összehasonlítani a kettőt pontról pontra! Sok-sok különbség – mindkettő nem lehet igaz. Tehát aki szerint a Biblia Isten tévedhetetlen szava, az már itt gondban van.

Nem ez az egyetlen különbség a két családfa között, de egy lényeges eltérés például, hogy Máté Salamontól származtatja Jézust Dávid fiai közül, Lukács pedig Nátántól. A zsidók szerint egyébként a Messiásnak Salamontól kell származnia.

De nem ez az egyetlen probléma keresztény szempontból a fenti idézetekkel. Kevésbé nyilvánvaló módon, de egy ennél sokkal súlyosabb kérdést is felvetnek a fenti családfák: lehet-e Jézus a Messiás? A zsidó válasz erre egyértelműen az, hogy nem. Lássuk miért!

Az Ószövetség szerint a Messiás Júda, illetve Dávid király leszármazottja lesz. Ezt mind Máté, mind Lukács tudta, így aztán mindkettejük családfájában szépen ott is van ez a két név. Eddig rendben. Azonban a fenti két családfa József családfája. Márpedig a keresztény állítás szerint Jézus szűztől született, tehát József nem volt az apja. Így aztán nem tölthette be azt a Dávid királynak tett ószövetségi ígéretet miszerint tőle fog származni a Messiás. A zsidó Messiás nem isten, nem is „félisten”, hanem egy hús-vér ember, akinek hús-vér apja és anyja van.

A kereszténységnek az a doktrínája, hogy a Messiás szűztől születik egy tévedésen, mondhatni fordítási hibán alapul, az Ézsaiás 7:14 félreértelmezéséből, amely Károlinál is – tévesen – így hangzik: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek”.

Attól eltekintve, hogy Mária Jézusnak nevezte el fiát és nem Immánuelnek (bár később persze a keresztények ráragasztották Jézusra az Immánuel nevet is, hogy „beteljesedjék” ez a prófécia), az eredeti szó itt „almah”, amely fiatal asszonyt jelent héberül. Ahol az Ige kifejezetten szüzet akar mondani, ott a „betulah” főnevet használja. (Lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Isaiah_7:14#Meaning_of_.E2.80.9Calmah.E2.80.99.E2.80.9D )

Tehát a kereszténység azon állítása, hogy a Messiásnak szűztől kell születni valójában egy tévedésen alapul. A zsidók nem feltétlenül ilyen Messiást várnak. Ha viszont a keresztények ragaszkodnak hozzá, hogy Jézus valóban szűztől született, akkor nem származhat Dávid házából. A keresztények ezt a problémát két módon próbálják megoldani. Az egyik az, hogy azt állítják József örökbe fogadta Jézust és ezzel örökítette rá a családfáját is. Ezzel csak az a probléma, hogy nincs ilyen gyakorlat a zsidó hagyományban. Sőt, például egy pap, ha örökbe fogad, nem örökítheti át az örökbefogadott gyermekre a papságát – pap csak vér szerinti lévita lehet!

A másik keresztény „megoldás” az, hogy azt mondják Jézust Márián keresztül lehet visszavezetni Dávidig. Azonban egyrészt nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy Mária Dávid leszármazottja lett volna (a Biblia csak József családfáját mutatja be, az övét nem), másrészt, ha még az is lett volna: a törzsi leszármazást apai ágon tartják számon, nem anyain.

A legeslegnagyobb probléma azonban az, hogy a fenti családfák egyenesen kizárják azt, hogy Jézus legyen a Messiás! A Máté 1:11 Jekóniástól származtatja Jézust, akit az Ószövetségben Isten így átkoz meg:

„Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.”

(Jer. 22:30)

Lukács családfájában ugyan nem szerepel Jekóniás, viszont szerepel Saláthiel, aki Jekóniás fia volt, illetve az ő fia Zorobábel, tehát ugyanott tartunk.

Az Ószövetségben bemutatott Messiás egy Dávid székében ülő király, aki uralkodik Júdában és Izraelben és az egész világra békét hoz. Jekóniástól semmiképpen nem származhat, hiszen őt és uralkodásra törő leszármazottait Isten megátkozta!

A zsidó álláspontot Jézusról lásd például:
http://www.aish.com/jw/s/48892792.html
http://www.messiahtruth.com/response.html

 
27 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 14. szerda hüvelyk Biblia, Zsidó

 

Címkék: , , , ,

27 responses to “Jézus családfája

  1. Ádám

    2011. szeptember 14. szerda at 11:42

    Szép munka! A sokadik perdöntő érv, ami felett nem lehet átsiklani, mégis oly sokan megteszik…

     
  2. Csillaghamu

    2011. szeptember 14. szerda at 13:28

    Szerintem jézus származásának meginogtatásánál sokkal nagyobb fejfájást KÉNE okoznia (mert nem okoz, lévén, hogy a legtöbb keresztény semmit nem tud a bibliájáról), az, hogy jézus feltámadásáról több ellentétes történet és állítás van a bibliában.

    Itt egy rövid videó róla angolul:

    Valahol van a világhálón róla több hosszabb előadás, de hirtelen csak ezt találtam.
    Egyszer majd csinálok róla egy rendes összefoglaló videót.

     
    • ateistanaplo

      2011. szeptember 15. csütörtök at 06:45

      Köszi!

      Bart Ehrman mondta, hogy sokan azért nem veszik észre mennyi ellentmondás van az evangéliumok között, mert nem párhuzamosan olvassák, hanem elolvasnak egyet, majd utána a következőt és olyankor azt érzékeli az ember, hogy “nagyjából megegyeznek”. Csakhogy részleteikben meg annyira eltérnek, hogy sok helyen egyenesen ellentmondanak egymásnak.

      A négy evangéliumnak keresztény felfogás szerint elvileg az a dolga, hogy négy tanúvallomásként szolgáljon. De egy bíróság előtt az ilyen tanúvallomásokban egy ellentétes oldalon álló ügyvéd vagy ügyész egyből rávilágítana az ellentmondásokra és ezáltal hiteltetelenné válnának. (Arról nem beszélve, hogy egyik evangélista sem volt szemtanú.)

      Valójában a négy evangélium nem azért jött létre, hogy egymást támogassák, hanem ellenkezőleg: különféle keresztény teológiai irányzatok melletti érvelés részeként.

       
      • sztunde5

        2014. február 8. szombat at 12:59

        Az érdekes az, hogy a bíróság mindigis aszerint szűri ki a hamis vallomásokat, hogy azok minden ismétléskor szószerint vagy a legaprób részletet tekintve is azonosak. Ez ugyanis arra utal, hogy megbeszélt, betanult vallomásról van szó. Az apróbb különbségek az evangélimokról PONT ANNAK A BIZONYÍTÉKAI, hogy ezek autentikus szövegek, nem faragott bizonyítékok.

         
    • Papírkutya

      2011. szeptember 19. hétfő at 07:16

      Vicces volt ez a videó. 🙂
      Jézus családfáiról eddig csak azt tudtam, hogy nem egyeznek meg. Ezek az adalékok még “érdekesebbé” teszik az ügyet. 😉
      Keresztényként nem nagyon foglalkoztam vele, mert tiszteletlenségnek éreztem, hogy ilyen apróságokba belekössek. 😀

       
    • sztunde5

      2014. február 8. szombat at 13:01

      A videóban is hatalmas ellentmondások vannak, mert pl. attól, hogy x kiment a sírhoz és x dolgot látott, később miért ne mehetett volna ki y is és y dolgot látott… szóval én nem látom az ellentmondást a Bibliában, csak a változatosságot.

       
      • warlord71

        2015. május 31. vasárnap at 13:14

        Valóban nem zárja ki egymást a kettő,azonban elvárható lenne,hogy a másik leírásban valamilyen szinten legyen oda-, vissza utalás,említés mindkét eseményről.Ehelyett a más és más evangéliumok két eltérő verzióként beszélik el a dolgot,arról pl. nem történik említés egyikben sem,hogy “ez csak a történet egyik fele”.Ilyesmi,ilyen volumenű kérdés esetén alapvető elvárás lenne,enélkül pedig bárminemű szkepticizmus jogos!

         
    • Ne légy Hazug

      2014. április 21. hétfő at 10:03

      Lukács Mária családfáját, Máté pedig József családfáját örökíti meg. Máté Dávid fián, Salamonon át József (Jézus törvény szerinti apja) vérvonalát követi, Lukács pedig Dávid másik fián, Nátánon át Mária (Jézus vérrokona) vérvonalát követi. Nem volt görög szó a „vej” kifejezésére, József pedig Éli fiának számított miután Máriát feleségül vette. Jézus mindkét vérvonalban Dávid leszármazottja, így pedig jogosan volt a Messiás. Az anyai vérvonal feljegyzése nem volt szokványos, de a szűztől születés sem. Lukács azzal magyarázza a dolgot, hogy Jézus „köztudomás szerint” József fia volt (Lukács 3:23).

       
      • warlord71

        2015. május 31. vasárnap at 19:23

        Ez annak fényében tűnik eléggé hihetetlennek,hogy míg a Máté szerinti táblázatban Dávidtól Jézusig 14 nemzedék szerepel,Lukács már ugyanide tán több mint 20 alatt jut el!
        Ezen kívül problémás az is,hogy nincs semmilyen utalás arra,hogy egyszer anyai,egyszer apai ágon mennének végig a táblázatok.
        Lehet,hogy így van,de akkor elvárható lenne,hogy egy ilyen “aprósag” szerepeljen valahol a szövegben!

         
  3. df

    2011. szeptember 14. szerda at 22:15

    Olvassátok el Graves Jézus király c. könyvét – Graves ókorász volt, és ebben a regényben a Jézus-történet ismert darabjait szépen beillesztette a korabeli társdadalmi-tőrténelmi-eszmetörténeti kontextusba. Nagyon szép kerek és tök racionális történet lesz belőle 🙂
    Egyébként a “szűztől születik” egy elterjedt ókori toposz volt, semmi újdonság nincs benne, és épp emiatt könnyű is volt az ókorban félrefordítani (ti. semmi szokatlan nem sült ki a félrefordításból).

     
    • ateistanaplo

      2011. szeptember 15. csütörtök at 06:45

      Köszi. El fogom olvasni majd valamikor.

       
  4. K Ádám

    2011. szeptember 15. csütörtök at 18:21

    Ez engem is meglepett. Valóban nem vettem észre. Egyébként a tökéletes egyezésnek nem is lennék híve több beszámoló esetében, mert az eltérés jobban valószínűsíti az író önállóságát a munkában. azaz valóban többszerzős egy kötet ha stílusában, tartalmában eltérések vannak, különösen ha lényeges eltérések vannak. ha ilyen nincs akkor feltételezhető az egyeztetés. A leírt adatsor viszont nagyon komoly eltérés. nem tudom, hogy a családfa levezetésénél a két írónak mi volt aforrása, de az biztos, hogy nem ugyanaz az irat..
    nagyon érdekes.

     
    • ateistanaplo

      2011. szeptember 16. péntek at 06:55

      Ádám, a mai álláspont szerint Márk volt az első, amit megírtak (kb. 70 körül) – ez a legkevésbé részletezett is és talán a legkevésbé ez emeli fel Jézus alakját. Jézus gyermekkorát egyáltalán nem érinti, nem ír a születése körüli csodás dolgokról, a szűztől való születésről és amint korábban a Bart Ehrman cikkben is említettem a Márk eredetije Márk 16:8-nál véget ért. Nem tudjuk meg, hogy Jézus tényleg találkozott-e a tanítványaival. Később, ahogy a Jézus mítosz egyre gazgagodott, úgy kerültek rá újabb és újabb rétegek a történetre, újabb és újabb csodákról és részletekről – Máté és Lukács már kidolgozza születését, a gyerekkorát, a feltámadást stb.

      Mátét és Lukácsot később írták és valószínűleg Márkot használta mindkettő forrásként, valamint – talán – egy “Q dokumentumnak” nevezett ismeretlen forrást, de azt kibővítve. Márkban nincs családfa, tehát Máté és Lukács itt valószínűleg a saját kútfőből alkotott, ezért az eltérés. (A Szent Szellem meg úgy tűnik épp szabin volt. 😉 ) Más helyeken viszont szó szerinti egyezőségek vannak közöttük, ami azt jelenti, hogy valamilyen másolás történt az evangéliumok között, illetve volt közös forrás.

      János a legkülönbözőbb, azt írták a legkésőbb (kb. 90-100 körül) és ennek megfelelően az rendelkezik talán a leginkább kidolgozott teológiával Jézus személyéről.

      Itt egy jó ábra a kapcsolatról a szinoptikus evangéliumok között (Márk, Máté, Lukács):

      A lila jelzi a három közötti egyezőségeket. A sötétkék azt, ami csak Lukácsnál és Máténál található meg. A türkiszzöld azt, ami csak Lukácsnál, a zöld azt, ami csak Máténál és a barna azt, ami csak Márknál. Utóbbi mindössze 3%, ami szintén erősíti azt a nézetet, hogy az volt a forrása mind Lukácsnak, mind Máténak.

       
  5. ferike53

    2011. szeptember 26. hétfő at 14:54

    Olvasd el: http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus%20csal%C3%A1df%C3%A1ja.html

    A Jézus életével kapcsolatban felvetődő kérdések egyik köre a Máté és a Lukács evangéliumában olvasható nemzetségtáblázatokról szól. Nem minden tűnik egyértelműnek, illetve bizonyos adatok ellentmondásosnak látszanak, de ebben nincs is semmi új (vö. 1Tim 1:4, Tit 3:9). Tanulmányunkban a leggyakoribb kérdésekre szeretnénk választ adni, és amint az Olvasó látni fogja, egy kis kutatással és némi háttérismeret birtokában a látszólagos ellentmondások mind feloldódnak.

    Miért térnek el egymástól Jézus nemzetségtáblái Máté és Lukács evangéliumában?

    Mind a négy evangéliumot más szerző írta, más célcsoportot tartva szem előtt, ennek megfelelően mást és mást hangsúlyozva vagy részletezve Jézus életének az eseményeiről. Mivel a történethez hűek maradtak, és egymással személyes kapcsolatban is voltak, evangéliumaik egymásnak nem ellentmondanak, hanem inkább kiegészítik egymást.

    Máté és Lukács evangéliumát is két különböző személy írta, akik Jézus családfájához természetesen eltérő szempontokból közelítettek. Máté elsődleges (bár nem kizárólagos) célja az volt, hogy az izraeli vallási és kulturális hagyományokban jártas zsidóknak számoljon be Jézusról. Lukács ellenben, aki a Biblia egyetlen ismert nem zsidó szerzője, a nem zsidó népek számára írt Jézusról.

    Az evangéliumok írói természetesen vallották az ősegyház hitét, miszerint Jézus egyszerre volt valóságos ember és valóságos Isten. József csak a törvény szerinti apja volt Jézusnak, míg Mária a vér szerinti édesanyja (Mt 1:16). Mindkettő fontos adat, de Máté zsidó- és Lukács görög hallgatósága, tehát az evangéliumok két eltérő célcsoportja nem egyformán tartotta ezeket fontosnak.

    Máté ezért a zsidók számára fontos hivatalos apai, királyi vérvonalat követi, mivel Jézusban a zsidóknak megígért és az általuk régóta várt Messiást látja. Így a származási vonal kezdete a zsidók ősatyja, Ábrahám, legfontosabb köztes pontja pedig a zsidó Dávid király (Mt 1:1). Máté Józsefet eleve többször is szerepelteti. Lukács ellenben a nem-zsidó hallgatóság számára fontosabb adatot közli: Jézus minden ember Messiása, ezért a valóságos, anyai vérvonalat vezeti vissza minden ember ősatyjáig, Ádámig (Lk 3:38). Lukács pedig Máriát szerepelteti többet, mint Józsefet.

    Máté tehát az apai vonalat írja le, Lukács pedig az anyait. Ezzel magyarázható az a tény, hogy Ábrahámtól Dávidig a két vonal egy szövegváltozati eltéréstől (Lk 3:33) eltekintve teljesen egyezik. A vérvonal Dávidtól válik szét: Máténál királyi vérvonal lesz, Salamonnal az élen, és Józseffel, Jézus nevelőapjával a végén, míg a másik a valódi származási vonal, Nátánnal (szintén Dávid fia!) az élén, és Máriával, Jézus vérszerinti anyjával a végén.

    Miért szerepelnek Jézus családfájában nők, ráadásul ilyen nők?

    A zsidók akkoriban általában nem alkalmaztak női neveket leszármazási láncszemként, a gyermekeket inkább a férfitól származtatták. (Ma már inkább az anyai ágat tekintik biztosnak, döntőnek.) Máté azonban a saját listáját a Jézus törvénytelen származására célozgató korabeli támadások fényében írhatta meg. Ezért szerepelnek a listájában olyan nők, mint Támár, akit a testvére erőszakolt meg, Ráháb, a kánaánita prostituált, Ruth, a moábita özvegy, és Dávid bukására emlékeztetve az Úriás felesége, Betsabé. Mindez természetesen nem a Messiás befeketítését célozza, hanem éppenhogy Isten irgalmának a nagyságát hirdeti.

    Hogyan szerepelhet ebben a listában Jekonjás (Mt 1:11), akinek Jeremiás próféta (Jer 22:30) megátkozta az utódait? “Így szól az ÚR: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen ivadékának sem sikerült Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában.” (Jer 22:30)

    Érdekes módon ez is azt emeli ki, hogy József csak a törvény szerinti apja volt Jézusnak, és nem a valóságos (“ivadék”). Ha Jézus vérszerinti leszármazottja lett volna Józsefnek, puszta emberként átok alá került volna. Törvényes értelemben József fiának kellett lennie, hogy igényt tarthasson a Dávid trónjára. Ugyanakkor vér szerint Máriától kellett származnia, hogy a Jekonjásra kimondott átokJézust ne érje. Isten ezt a problémát a szűztől születéssel oldotta meg (Mt 1:18).

    Ki volt Jézus nagyapja: Jákób (Mt 1:16) vagy Éli (Lk 3:23)?

    Nem tévedett sem Máté, sem Lukács. A Mt 1:16 eredeti szövege szerint (helyesbített fordításban) “Jákób nemzette Józsefet”, tehát József Jákóbnak a vérszerinti fia volt. A Lk 1:23-ban ellenben azt olvassuk, hogy a “fia” volt, ami jelenthette, és értelemszerűen azt is jelentette, hogy Élinek, Mária édesapjának a “veje” volt. Ez a héber nyelvben a “fia” szó természetes jelentéskörébe tartozott, hiszen József a házasságkötés révén rokonná, neme és kora révén Éli “fiává” vált. Lukács táblázatában különben minden név birtokos formában van (“Z, aki X-é”), kivéve Józsefet, így kiemelve, hogy ő Jézusnak nem a vérszerinti apja volt.

    Hány nemzedék telt el a babiloni fogságbaviteltől a Krisztusig? Tizennégy, amint Máté állítja (Mt 1:17), vagy tizenhárom, ha összeszámoljuk?

    Máté nem számolt rosszul, és mégis mindkét szám igaz. Jekonjás a rendkívül hosszú élete révén tulajdonképpen két listához tartozik, ui. a fogságba vitel előtt és után is élt. Tehát ha komolyan vesszük Máté kijelentését, akkor tényleg 14 nemzedék van felsorolva a fogságbaviteltől a Krisztusig.

    Mivel magyarázható, hogy Dávidtól Józsefig Lukács leírásában 41 generáció szerepel, míg Máté evangéliumában 26 generáció?

    A szöveg egyrészt nem feltétlenül tökéletes származási rend. Amint a 8. pontban is látható, a szerzők esetenként több generációt is átugrottak. Másrészt, ha ebben az esetben nem is ez történt, az eltérést jól magyarázza a nemzedék szó jelentésének, az átlagos generációváltás sebességének az eltérő értékelése. Tény, hogy Dávidtól Jézus Krisztusig kb. 1000 év telt el. Ha a nemzedékek átlagosan 25 év alatt cserélődnek, akkor ezt az időt kb. 40 generáció tudja áthidalni. Ha egy nemzedék átlagosan 40 évet él, akkor ehhez elegendő kb. 25 generáció is (25×40 = 1000 és 40×25 = 1000). Lukács és görög hallgatósága számára 25, Máté és zsidó hallgatósága számára pedig 40 év jelentett egy nemzedéket, ezért látunk eltérést, de ez nem ellentmondás.

    Miért szerepel más a két táblázatban Ábrahám és Dávid között, ha összevetjük a Lukács 3:33-at a Máté 1:3-mal? A régebbi bibliafordításokban csak egy névelírásnak (Arám – Arni) tűnt a dolog, az új fordításokban azonban Lukács listájában egy plusz személy (Admin) is található.

    A probléma oka a fordításokhoz felhasznált görög szövegvariációkban, illetve a szövegkutatás fejlődésében keresendő. A ma már elavultnak tekintett ún. Textus Receptus görög szövege alapján készült régies fordítások (mint pl. a Károli Biblia) csak “Arám”-ot tartalmaztak, “Admin”-t nem. A modern szövegkritikai kutatások azonban bebizonyították, hogy a korábbi görög szövegmásolatokból csak másolási hiba folytán maradhatott ki “Admin”. A szöveg gondozását végző tudósok különben Lukács listájában egy a Máté listájához hasonló számszibolikát (Mt 1:17) véltek felfedezni: mindkét lista 77 névből áll. Eszerint Ádámtól Ábrahámig 3×7 generáció, Izsáktól Dávidig 2×7 generáció, Nátántól Selatiélig (a fogságig) 3×7 generáció, Zerubbábeltől Jézusig 3×7 generáció, összesen tehát 11×7 generáció élt.

    Máté szerint Jórám fia Uzziás volt (Mt 1:8), az 1Krón 3:11 szerint Ahazjá. Melyik igaz?

    Máté az evangéliumában kivonatos nemzetségtáblát ad, nem teljeset. A valakinek a fia kifejezés az ókori héberben és görögben is értelmezhető valaki leszármazottjaként vagy utódaként, tehát “XY fia” lehet valakinek a fia vagy a dédunokája, sőt a veje is. Ezt szem előtt tartva a két táblázatban nincs ellentmondás, hiszen Uzziás és Ahazjá egyaránt Jórám leszármazottja volt. Ha az eredeti görög szöveget figyeljük, Máténál az …egennészen (XY nemzette… Z-t), Lukácsnál a hüiosz tu… (Z, XY fia) kifejezéseket találjuk, amelyeknek természetesen azonos a jelentésük.

    Máté szerint Jótám apja Uzziás volt (Mt 1:9), de a 2Kir 15:1 szerint Azarjá, a 2Kir 15:32 szerint pedig Uzzijá.

    Máté nem tévedett. A Bibliában számos esetben találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy egyazon személyt két névvel illetik. Itt is ez a helyzet: Jótámnak természetesen egy apja volt, aki azonban két néven volt ismeretes: Uzzijának (görögös átírásban: Uzziás) és Azarjának is hívták. Persze sok más hasonló bibliai eset is ismert. Az Ószövetségben Gedeont Jerubbaalnak is nevezték (Bír 6:32), és Dániel próféta könyvében pedig a babiloni király, Nebukadneccar elnevezte Dánielt, Hananját, Misáélt és Azarját Baltazarnak, Sadraknak, Mésaknak és Abédnegónak (Dán 1:7). Az Újszövetségben Simon a Péter nevet kapja Jézustól (Mt 10:2), Mátét Lévinek is hívták (Lk 5:27), Pál eredeti neve pedig a Saul volt (ApCsel 13:9) stb.

     
  6. ferike53

    2011. szeptember 26. hétfő at 15:09

    Jézus Dávid családjából, s így Ábrahám nemzetségéből, a zsidó népből származik. Ezért hozza Máté Jézus származását Ábrahámtól kezdve Dávidon keresztül. Máté a zsidó szokás szerint sorolja fel Jézus őseit és az egyes tagokat a görög “nemzette” (egennészen) szóval köti össze. Ennek a szónak tágabb értelme van, s jelenti az apa meg fia közti származási kapcsolatot, de jelentheti ugyanakkora nagyapa és unoka, a dédapa és dédunoka közti kapcsolatot is sőt, nem zárja ki az örökbefogadást sem. Máté származási könyvében hiányok vannak, nem sorolja fel az összes őst, pedig tudhatta őket.

    Az ősök névsorának összeállításában Máté Jézus származását Dávidra viszi vissza, mert a Messiás a jövendölések szerint Dávid király leszármazottja. Ezt meg akarja erősíteni azzal is, hogy mesterséges keretbe szorította be az ősöket, 3×14 őst sorol fel. A mesterséges keret kedvéért kihagy három királyt Jorám és Uzija között. A 14-et mint szent számot is felfoghatjuk, amennyiben 2×7-ből jön létre, és felfoghatjuk, mint Dávid nevének a számát. Ha Dávid nevében a mássalhangzók értékét összeadjuk (d = 4, v = 6), 14-et kapunk. Ezzel is hangsúlyozni akarta Jézus Dávidtól való származását és messiási voltát. Összesen 41 ős szerepel 42 helyett, mert Jechoniást kétszer sorolja fel. A Messiásnak Dávid családjából való származását nem Szűz Márián keresztül bizonyítja Máté, hanem Józsefen, mert jogilag csak az számított, hogy Jézus József házasságában – de nem házasságából – született.

    A névsorban feltűnő a négy nő szereplése: Támár, Ráháb, Rut és Urija felesége, Betsabé. Ezek a nők az üdvtörténetben úgy szerepelnek, mint bűnös és idegen nők. Támár és Ráháb kánaánita, Rut moábitas Betsabé hetita származású. Ezzel akarja az evangélista jelezni, hogy a megváltás nemcsak a zsidókra terjed ki, hanem minden emberre.

    József nem atyja Jézusnak, hanem férje Máriának (Mária = úrnő, Istentől szeretett), aki József közreműködése nélkül természetfeletti módon szülte Jézust.

    Jézusnak a Lukács evangéliumában található családfája különbözik Mátétól, mégpedig a következőkben: visszamegy egészen Ádámra, hogy ezzel is jelezze a megváltás egyetemes voltát, mert Ádám révén minden ember Isten kezéből került ki 77 tagot sorol fel, míg Máté 41-ets ennek Lukácsnál 56 felel meg, s ez az eltérés még nagyobb, ha összehasonlítjuk a Dávidtól Józsefig terjedő részt. Csak Szalátiel, Zerubbábel és Szent József közös, a többi nem. Ennek a kérdésneka megoldását abban kell keresni, hogy Máté Jézusnak a származását a királyi vonalhoz köti, míg Lukács vagy a természetes, vagy a törvényes (jus leviratus) vonalat adja. De mindkettő József családfáját hozza s nem Máriáét. Ez a családfaközlés visszautasítja a Talmud rágalmát, melyet Celzus pogány író is átvett (Kr. u. 178), hogy Jézus Szűz Mária törvénytelen gyermeke egy Pantherus nevű katonától. De még ebben a rágalomban is bent van Jézus szűzi szülése, amennyiben Pantherus a görög parthenos = szűz szó elferdítése.

    Szent Ágoston szerint József Jákobnak természetes fia, Hélinek fogadott fia volt. Lukács fölfelé haladva Dávid családjának nátáni vonalán sorolja el Jézus őseit, Máté lefelé halad a salamoni vonalon.

    Máténál Jézus nemzetségtáblája Ábrahámtól Józsefig (vö. Lk 3,23-38). Ritkán fordul elő, hogy egy ennyire fontos könyv ilyen elrettentően kezdődik. Ez a könyvkezdésnek egy Közel-Keleti módja (ld. Szám, Józs, Krón, vagy a jordániai Abdullah király emlékiratait, amely azzal kezdődik, hogy őseit visszavezeti Mohamedig). Akármilyen nehéz is ez a mai olvasó számára, a genealógia fontos dolgot tanít meg. Jézus közvetlen háttereként röviden belefoglalja az evangéliumba az egész ósz-i történelmet és gondolkodást. Valójában ezt mondja: ha meg akarod ismerni, és ha meg akarod érteni Jézust, akkor olvasd az Ószövetséget (és a két szövetség közötti irodalmat). Ez ennek a rendkívüli tömörségnek a magyarázata.

    A nemzetségtábla három részre oszlik, minden résznek 14 nemzedéket kell tartalmaznia (17. v.). Ez azt sugallja, hogy az elrendezés sematikus és nem abszolút történeti, legalább is abban az értelemben, hogy a második részből öt név kimaradt annak érdekében, hogy a végső szám 14 legyen. A forrásművek az első részhez a következők: Rút 4,18-22 és 1Krón 1,34–2,15, amely kiegészül még két női névvel, Ráhábbal és Rúttal (Támár az 1Krón-ban szerepel); a második részhez a forrásmű 1Krón 3,1-16; a száműzetésről szóló részhez (11-12 v., ld. 2Kir 24,14; Jer 27,20); és a harmadik rész első három nevéhez Ezd 3,2; Agg 2,2; 1Krón 3,16-19. Az ezt követő nevek szájhagyományból származhatnak. Mind bibliaiak, de máskülönben genealógiailag nem kapcsolódnak. A nemzetségtábla egyhangúságát megtöri Dávid címének említése, a száműzetésre való utalás, és különösen az öt nő: Támár (ld. Ter 38), Ráháb (ld. Józs 2), Rút, Uriás felesége Batseba (ld. 2Sám 11,1-27), és Mária említése. Miért vannak megemlítve ezek a nők? Egy korábbi magyarázat szerint azért, mert Mária kivételével mind bűnösök voltak (de beleillik-e ebbe Rút?), vagy mert mind pogányok vagy prozeliták voltak (Luther szerint, de ez tisztázatlan kérdés marad). Ma azt gondoljuk, hogy azért, mert (a) volt valami rendkívüli vagy rendhagyó a házastársi egyesülésükben; (b) kezdeményezők voltak és fontos szerepet játszottak Isten tervében. Ezeknek a nőknek a jelenléte annál is inkább meglepő, mivel Máté nem kedveli különösebben a nőket.

    16. Ez a mondat gondosan úgy van megszerkesztve, hogy ne mondja azt, hogy Jézus József fia volt. Jézus származásának Józsefen át való levezetésében itt egy paradoxon van, csupán azért, hogy a végén megtörje a megszokott mintát. De a minták megtörése az egész evangéliumon végigvonuló jellegzetesség.

    17. A számszerű mintának az anyagra erőltetése egy gematria (a „geometria” meghamisítása) nevű rabbinikus technikát tükröz. A számszimbolizmus itt Dávid héb. neve – dwd – mássalhangzóinak számértékét foglalhatta magába (d = 4, w = 6; tehát 4 + 6 + 4 = 14). Ezért az egész lista dávidi lehet. Szintén 14 név szerepel a rabbinikus hagyományok láncolatában az m.’Abot és ’Abot R.Nat.-ban, de itt Mózestől Hillélig tart. Ez nem a vérszerinti leszármazottak, hanem a tanításban való utódok nevének sora, és talán a görög filozófiai iskolák vezetőinek listája szolgált mintájául. A nevek harmadik csoportja egy másik problémát vet fel, mivel 14 helyett csak 13 nevet említ. Ennek a nehézségnek a megoldására különböző megoldásokat javasolnak: Krisztus a tizennegyedik? Vagy a tizennegyedik hely fenn van tartva az eljövendő Emberfiának? Vagy Máté odaértene egy generációt a második és harmadik szakasz közé: Joachin apja Joakim volt. A kérdés megoldatlan.

    Több a különbség, mint a hasonlóság Lukács és Máté nemzetség-táblája között (1,1-16). A főbb hasonlóságok: Jézus származását József vonalán vezeti vissza, ugyanazok a nevek szerepelnek Dávid és Aminádáb között (3,31-33; Mt 1,3-5); ugyanazok a nevek Ezrón és Ábrahám között (3,33-34; Mt 1,2-3). A főbb különbségek: Lukácsnál nincs explicit utalás nőkre; Lukács Jézus származását „Ádámig, Isten fiáig” vezeti vissza, míg Máté Ábrahámig megy vissza; Lukács „emelkedő sorrendet” alkalmaz, Jézustól kezdve Ádámig (aki pedig Istené), ugyanakkor Máté „csökkenő sorrendben” Ábrahámmal kezd és Jézusnál fejezi be; Lukács Jézus megkeresztelkedéséről szóló beszámolója után helyezi el nemzetségi táblázatát, míg Máté ezzel kezdi evangéliumát. Ezek a különbségek két szempontból magyarázhatók. 1) Lukács Mátétól különböző dávidi származás-forrást használt. Ez a forrás, melynek 36 egyedi neve teljesen ismeretlen Máténál és az Ószövetségben, teológiájában a bibliai szent számot, a hetest használta. Józseftől Istenig hétszer tizenegy név szerepel. Jézus a betetőzése annak, amit Isten a teremtett világért és választott népéért cselekedett, hiszen ő kezdi a tizenkettedik, utolsó hetes egységet (ld. Ap.Esdr. 14,11 az efféle eszkatologikus spekuláció bemutatásához). Eszerint Isten a kétszeresen tökéletes 77-es számot bírja, Dávid pedig a negyvenkettest (hatszor hét). 2) A nemzetségi táblázatokat különböző célból állították össze: hogy egy törzsben a személyazonosságot bizonyítsák; hogy egy király vagy pap származását igazolják, s ezzel ezeket a tisztségviselőket hitelesítsék; hogy a történelmet korszakokba rendezzék; hogy megmutassák: amilyen az ős jelleme volt, olyan a leszármazotté is. Lukács nemzetségi táblázata nyilvánvalóan bizonyítja Jézus dávidi származását, és megmutatja, hogyan illik bele Isten tervébe, amely az ember teremtéséig vezethető vissza. Ez a két szempont Lukács nemzetség-táblájának természetére mutat rá: nem archív vagy családi nyilvántartás a célja, hanem hogy hirdesse, kicsoda Jézus, és mit jelent minden ember (minden nő és férfi) üdvösségére nézve.

    „köztudottan”: Ez a kifejezés összekapcsolja a nemzetség-táblát az 1,26-38-cal és annak kijelentésével, mely szerint Jézus szűztől született, s így Istentől származik. Ez a finom utalás újra rámutat, hogy Isten kiigazítja a szokásos patriarchális elképzeléseket arról, hogyan bánik Isten az emberekkel. József: Az 1,27-ben rögzítette József dávidi származását.

    31. ez Nátáné, ez Dávidé: Máté csökkenő sorrendű genealógiájában (1,6) Salamont emeli ki, mint Dávid fiát. Lukács Dávid harmadik fiára, Nátánra voksol (ld. 2Sám 5,14). Mint maga Dávid, Nátán sem az elsőszülött, hanem azért választatik ki, hogy Isten szabad kiválasztását és kegyelmét nyilvánvalóvá tegye. Dávid szerepét Istennek az emberiségre vonatkozó tervében már korábban említette (1,32.69; 2,11).

    34. Ábrahámé: Ld. 1,54-55.72-73, ahol kifejezésre jutott, hogy amit Isten Jézusban cselekszik, az az Ábrahámnak adott ígéretek beteljesítése.

    38. ez Ádámé, ez pedig az Istené: Hangsúlyozza Jézus egyetemes jelentőségét mindenki – férfi és nő, gazdag és szegény, szolga és szabad – számára. Visszatekintve Lukács nemzetség-táblájára, kiderül, hogy az a vonal, amely Ádámmal kezdődik, és végigvezet Izrael hittel és kudarccal teli történetén, végső beteljesedéséhez érkezett Jézusban. Mint Isten eszkatologikus kezdete, Jézus azok vezére, akik nem vérségi kapocs révén tartoznak Istenhez, hanem a Lélek ajándékaképpen (ld. 3,21-22).

     
  7. ateistanaplo

    2011. szeptember 27. kedd at 18:05

    @ Ferike

    Na ez az, amitől én menekültem! Amikor ilyen nyögvegyelős belemagyarázásokkal próbálják a keresztények magyarázni a bizonyítványt, racionalizálni az irracionálist, ahelyett, hogy azt a választ fogadnák el, ami ott fekszik az orruk előtt, mint a legeslegkézenfekvőbb és legegyszerűbb válasz: a Biblia egyszerűen egy emberi mű, tele emberi hibákkal. És ennyi. Ha ezt elfogadja az ember, akkor minden nagyon világossá és pofonegyszerűvé válik és nincs szükség több kötetes tanulmányokra, önmagunk és mások győzködésére ahhoz, hogy megpróbáljunk valahogy értelmet találni az értelmetlenben.

    “Máté Józsefet eleve többször is szerepelteti. Lukács ellenben a nem-zsidó hallgatóság számára fontosabb adatot közli: Jézus minden ember Messiása, ezért a valóságos, anyai vérvonalat vezeti vissza minden ember ősatyjáig, Ádámig (Lk 3:38). Lukács pedig Máriát szerepelteti többet, mint Józsefet.

    Máté tehát az apai vonalat írja le, Lukács pedig az anyait. Ezzel magyarázható az a tény, hogy Ábrahámtól Dávidig a két vonal egy szövegváltozati eltéréstől (Lk 3:33) eltekintve teljesen egyezik. A vérvonal Dávidtól válik szét: Máténál királyi vérvonal lesz, Salamonnal az élen, és Józseffel, Jézus nevelőapjával a végén, míg a másik a valódi származási vonal, Nátánnal (szintén Dávid fia!) az élén, és Máriával, Jézus vérszerinti anyjával a végén.”

    A Biblia nem állítja, hogy a Lukács-féle családfa Mária vérvonala lenne. Ez utólagos belemagyarázás. Mindkét családfáról egyértelműen azt állítja a szerző, hogy Józsefé.

    Itt meg ellentmondasz az előbbinek:

    “Szent Ágoston szerint József Jákobnak természetes fia, Hélinek fogadott fia volt. Lukács fölfelé haladva Dávid családjának nátáni vonalán sorolja el Jézus őseit, Máté lefelé halad a salamoni vonalon.”

    Itt már nem azzal magyarázod az eltérést, hogy az egyik Mária családfája, a másik Józsefé, hanem azzal, hogy Józsefnek két apja volt (egy vér szerinti és egy mostoha) és az egyik az egyik családfáját írja le, a másik a másikat. Ez is csak utólagos belemagyarázás, nem támasztható alá a Bibliából.

    Biztos vagyok benne, hogy még jó sok hasonló nyakatekert magyarázatot ki lehetne találni arra hogyan racionalizáljuk az irracionálist, bele lehet vonni a számmisztikát is, meg minden, de a legegyszerűbb magyarázat (Occam borotvája) akkor is az, hogy a Biblia pusztán egy emberi mű, tele emberi hibákkal. Számomra ez a kézenfekvő magyarázat.

     
  8. K Ádám

    2011. október 10. hétfő at 13:25

    Na, egy kicsit utánanéztem. Héli, Mária apja, nem Józsefé. Lukács nem a nemző apák ágán halad feltétlenűl, hanem csak a vérvonalon. Az unokák esetében ugyanis édes mindegy, hogy az apai, vagy az anyai papát említik-e, de természetesen mindenképp megtévesztő ha az apóst apának nevezik, mint ahogy régen tették ezt a köznyelvben is a vejek.

    Mária vérvonala Zorobábelben a Saláthiel fiában találkozik József vérvonalával. Zorobábel apai, és anyai ágaon is Dávid utódja. Apai ágon Salamontól, anyjának, Néri leányának ágán pedig Nátántól.
    Mária, és József tehát egyaránt Salamon leszármazottja.

    Napló:”A legeslegnagyobb probléma azonban az, hogy a fenti családfák egyenesen kizárják azt, hogy Jézus legyen a Messiás! A Máté 1:11 Jekóniástól származtatja Jézust, akit az Ószövetségben Isten így átkoz meg:”

    „Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.”
    (Jer. 22:30)

    Fentebb a 24.vers így szól:
    “Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyűrű volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.”

    Jekóniásnak a Saláthiel vér szerinti apjának Máté könyvében nincsen Joákim nevű felmenője.

    “2Kir 23,34
    És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.”

    Jekóniásnak a Jósiás fiának, Eliákim nevű felmenője sincs, és saját apján kívül sincs más Jósiás nevű felmenője. Azaz Jekóniás nem volt Eliákimnak (Joákimnak) a Júda királyának a leszármazottja úgy, mint ahogy Kóniás az lehetett…

     
    • Warlord

      2012. október 7. vasárnap at 17:33

      “Na, egy kicsit utánanéztem. Héli, Mária apja, nem Józsefé. Lukács nem a nemző apák ágán halad feltétlenűl, hanem csak a vérvonalon.”

      Mindennek ellentmondani latszik az az egyszerü teny,hogy maga a szöveg nem utal erre!

      “…ki, amint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié”

      Tehat Jezus Jozsef fia,Jozsef pedig Helie,a szövegben itt sehol nem szerepel,hogy Heli Maria apja lenne.Lehet,hogy az,csak akkor a szövegböl ez nem derül ki,es a minimum elvarhatosag lenne egy “isteni ihletesü” iras eseteben,hogy a felreerthetöseg elkerülese erdekeben mindez tisztazott legyen!Mondjuk ugy,hogy Lukacs a szöveg elejen utal minderre…

      “Mária vérvonala Zorobábelben a Saláthiel fiában találkozik József vérvonalával. Zorobábel apai, és anyai ágaon is Dávid utódja. Apai ágon Salamontól, anyjának, Néri leányának ágán pedig Nátántól.
      Mária, és József tehát egyaránt Salamon leszármazottja.”

      Ez annak fenyeben tünik elegge hihetetlennek,hogy mig a Mate szerinti tablazatban Davidtol Jezusig 14 nemzedek szerepel,Lukacsnal ugyanide tan több mint 20 alatt jut el!
      De mondom:az egeszben az a leginkabb problemas,hogy nincs semmilyen utalas arra,hogy egyszer anyai,egyszer apai agon mennenek vegig a tablazatok.
      Az minimum elvarhato lett volna,hogy egy ilyen “aprosag” szerepeljen valahol a szövegben!

       
  9. K Ádám

    2011. október 13. csütörtök at 13:54

    “a Biblia pusztán egy emberi mű, tele emberi hibákkal. Számomra ez a kézenfekvő magyarázat.”

    Az érdekessége ennek számomra épp az, hogy miért nyilvánvaló pontokon hibáztak volna?
    Ha a Biblia egy olyan mű lett volna amit egymás irataiból merítve állítgattak volna össze ilyen hiba nem lehetne benne. Vagy, ha a zsinatok emberi módon, önkényesen kezelték volna a fennmaradt iratokat, szintén kivették volna belőle az ilyen hibát.
    Szerintem valószínűbb, hogy kultúrtörténeti oka van, és ezért nem nevezik meg a nőt a családfában, hanem a férjét. A Kóniás átka is egy nem ide vonatkozó rész, amit csak felszínes olvasással lehet összekapcsolni Jekóniás családfájával.

     
    • Warlord

      2012. október 7. vasárnap at 17:39

      “Szerintem valószínűbb, hogy kultúrtörténeti oka van, és ezért nem nevezik meg a nőt a családfában, hanem a férjét.”

      Ez meg egyenesen azt feltetelezne,hogy akkor mivel a mindenkori erintett feleseg(anya) ferje szerepel a Lukacs-fele tablazatban,hogy vagy 400 even keresztül mindig bejött,hogy a nöi leszarmazott pont ugy ment ferjhez,hogy a vegen ugyanoda (Jezushoz) lyukadt ki a vonal!
      Hat az Isten utjai kifürkeszhetetelenek…

       
    • Warlord

      2012. október 7. vasárnap at 17:43

      “Ha a Biblia egy olyan mű lett volna amit egymás irataiból merítve állítgattak volna össze ilyen hiba nem lehetne benne. Vagy, ha a zsinatok emberi módon, önkényesen kezelték volna a fennmaradt iratokat, szintén kivették volna belőle az ilyen hibát.”

      Teljesen mindegy,ha egy olyan iromanyrol van szo,melyet allitolag egy tökeletes es mindent tudo, tevedhetetlen Isten ihletett,nem lehetne benne sem ilyen,sem olyan elteres,hiba,pontatlansag,ketertelmüseg stb.-stb.!

       
      • Warlord

        2012. október 7. vasárnap at 17:46

        …es ha az iratokat összehasonlito,kanonizalo zsinatot is ugyanez a tevedhetetlenb lelek vezerelte az iratok összeallitasakor…

         
  10. somogyi

    2012. október 17. szerda at 21:49

    Ilyen örökbefogadásokat a Máté által leírt családfában föl lehet fedezni. Jekoniás királyt azzal büntette Isten, hogy saját fiát kizárták a trónöröklésből (Jer 22,30). ,,Jekoniás nemzette Szalatielt”, tehát azt jelenti, hogy Jekoniás gyermekévé fogadta őt, hogy mégis legyen trónörököse. Szalatiel ismét ,,nemzette Zorobábelt”. A Biblia királynemzetség-tábláiból viszont tudjuk, hogy Zorobábel Jekoniás vér szerinti unokája volt, valamelyik fiának gyermeke és nem Szalatielé. Szalatiel ezzel az adopcióval újra visszaszármaztatta a trónöröklés jogát Jekoniás utódaira. Mindez bepillantást ad arra, mennyire komolyan vette a dávidi család a trónöröklést. Évszázadokon át őrizték, és Máté föl tudta dolgozni József családfájában.

     
    • Warlord

      2012. október 18. csütörtök at 09:42

      Ez mind szep es jo,csak eppen nem magyarazott meg semmit a Mate es Lukacs fele ket tablazat eltereseiröl…

       
  11. ujkata

    2014. december 23. kedd at 22:14

    Szép estét! Köszönöm a cikket:)
    Ajánlom tanulmányozás végett az unitárius vallást! Hasonló elveken alapszik, mint a fenti írás – pl. nincs szűztől való születés, a biblia emberi alkotás, stb.

     
  12. K. János

    2015. január 29. csütörtök at 14:42

    Rómabeliekhez írt levél 1. rész

    1. Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
    2. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
    3. Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint,

    Itt Pál apostol azt írja Jézusról, hogy “Dávid magvából lett test szerint”. Test szerint, vagyis emberi szülőként csak Mária jöhet szóba, hisz Jézus a Szent Lélektől fogantatott, vagyis apai ágon nem értelmezhető a test (vagyis emberi szülő) szerinti származás. Ebből következik, hogy Mária is a Dávid magvából származik függetlenül a fent említett családfáktól.
    Ezek a családfák valóban tartogatnak néhány kérdést, amelyeket érdemes lehet esetleg körüljárni. Viszont Pál apostol kora magasan képzett vallási elitjéhez tartozott, nem gondolom, hogy ilyen fontos kérdésben tévedett volna.

     
  13. Czira Csaba Andras

    2015. szeptember 3. csütörtök at 20:27

    Itt lathato az agyi gondolkodas es az emberi logika korlatoltsaga ! A Messias nem mas mint Jezus Krisztus ! Csakhogy a fenti osszehasonlitas , az igek osszehasonlitasa, ami szerintetek ellentmondast tartalmaz, egyaltalan nem ellentmondas !! El kell valasztani Jezus egi szuleteset , a foldi szuletesetol !!!! es igy megkapjatok a magyarazatot ! Jezus atyja maga az Isten volt , ez az egi szuletese , SOT MINDENBEN AZ ELSO , OLVASD EL A MEGFELELO IGET !
    Ami a foldi szuleteset illeti, ugy Jozsef , mint Maria , David agi leszarmazott ! A profeciak igazak, csak meg kell erteni oket !
    Ami meg Imanuelt illeti , szinten olvasd el a nev jelenteset, egy es ugyanarrol a szemelyrol, Jezusrol van szo ! Ahogy a Biblia az igazi keresztenyeknel a Konyvek-Konyve, ugy a Koran is a muszulmanok Szent Konyve ! Az egesz mas, hogy egyesek teljesen felreertelmezik az ige lenyeget ! Ezt tiszta logikaval sohasem tudjatok magyarazni , vagy cafolni ! Ez csak a Szent Lelken keresztul ,az eroshituek kegyelmi ajandeka !!!

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: