RSS

A kitérés fázisai

08 Sze

Az alábbiakban az Ex-Christian.net fórum egy hozzászólását idézem egy “Hammurabi” néven író tagtól. Szerintem sok okos dolgot leírt benne a kitérés fázisairól. Az egyes szakaszok végén mindig idéz olyanok hozzászólásaiból, akik leírták a kitérésük történetét.

0. fázis – A kitérés előtt

Ez a lépés nem is igazán lépés. Ez csupán a kitérés előtti általános állapot. Ebben a fázisban 100 százalékig elkötelezettje vagy a hitednek, kereszténynek nevezed magad, keresztényként gondolsz magadra, tudod az összes választ az összes kérdésre a hitedről és az ötlet, hogy ne legyél keresztény még nem fogalmazódott meg az agyadban. Ez a fázis lehet rövid vagy egész hosszú, de az jellemzi, hogy teljes mértékben hiányzik a hited megkérdőjelezése. Lehet, hogy másokkal konfrontálódtál a hiteddel kapcsolatban és te mindig a „megfelelő” válaszokkal feleltél, de te magad még nem tetted mikroszkóp alá a hitedet. Néhányan egy egész életet leélhetnek úgy, hogy soha nem hagyják el ezt az állapotot, de mivel itt a kitérésről beszélünk, menjünk tovább az 1. fázisra!

1. fázis – A kíváncsiság megölte a macskát

Ezt tekinteném az első igazi lépésnek a kitérés felé – aminek a lényege, hogy először vizsgálod meg a saját hitedet. Ez sokféleképpen történhet. Sokak számára a buzgalom, hogy még többet megtudjanak a vallásukról vezet el oda, hogy megvizsgálják magukat – ironikus módon a nagyobb hit keresése vezeti el őket a kevesebb (vagy nem létező) hithez. Mások számára ezt a kérdezési folyamatot mások érdeklődése indítja el. Egy konkrét maró kérdés maggá válik, amiből kicsírázik az értelem. Mások úgy találhatják, hogy amint nő ismeretük a természetes világról azt láthatják, hogy a dolgok konfliktusban állnak vagy akár teljesen ellentmondhatnak a korábbi hitüknek. Sajnos sokan… túl sokan egy tragédia vagy nehézség révén jutnak el ehhez a lépéshez, amikor a kérdés persze nem a vallásról szól, hanem magának istennek a természetéről. „Hogy hagyhatta isten, hogy ez történjen?” vagy „Miért hagyta, hogy ez történjen velünk?” vagy ehhez hasonló kérdéseket egyszerűen nem lehet kielégítően megválaszolni.

Van sok más út is, amelyen ez a kérdezési folyamat elindulhat, de a lényeg az, hogy egy ponton a hited köré vont falak, amelyek megvédték azt az önvizsgálattól, leomlanak. Az a gyanúm, hogy a legtöbb hívő találkozik a kitérés ezen fázisával legalább egyszer a hitéletében, de a legtöbben találnak okot arra, hogy figyelmen kívül hagyják vagy elnyomják azt. Maga a Biblia figyelmeztet az ilyesfajta kérdezősködés ellen. A teljes apologéta iparág azért jött létre, hogy az 1. fázisban lévőket visszanyomja a 0. fázisba, amint ezt az a tény is demonstrálja, hogy azok, akik már alaposan benne vannak a kitérési folyamatukban (nem is szólva azokról, akik más hitet vallanak vagy nem hisznek) az apologéta érveket nevetségesnek vagy egyenesen inzultálónak tartják.

Alucard, 2008. február 3., 02:37:

„Tekerjünk előre majdnem 10 évet a számtalan Bibliával és teremtéssel kapcsolatos vita utánra, amikor azon vettem észre magam, hogy olyat teszek, amit azelőtt sosem: elkezdtek zavarni a Bibliában leírt atrocitások, különösen az Ószövetség. Egy nap amikor olvastam az Ószövetséget eljutottam egy szakaszhoz, ahol Isten azt parancsolja Saulnak, hogy öljön meg mindenkit egy városban, beleértve a nőket és gyerekeket is. Ez nagyon zavart engem és arra gondoltam, hogy egy szerető Isten hogyan rendelheti el azok meggyilkolását, akik nem képesek megvédeni magukat, nemcsak a nőkét, de az ártatlan gyerekekét is.”

thespankguy, 2008. február 3., 11:27:

„Azután ott ültem a második csillagászat órámon, ahol annyi mindent megtudtam, ami majdnem ellentmondott annak, amit felnőve tanultam. A további órákon a korábbi órákon megtanultakon túl további tudást szereztem az Univerzum méretéről és arról hogy mind „csillagpor” vagyunk. Ez elindította a racionális gondolkodást az életemben.”

2. fázis – A válaszok utáni kutatás

OK, tehát most már tele van a fejed kérdésekkel… vagy talán csak egy-két különösen makacs kérdéssel. Kinek van rájuk válasza? Az első hely ahol a legtöbben keressük a választ az a legkevésbé hasznos: a vallás. Kutatjuk a Bibliát, találkozunk a pásztorunkkal, felhívjuk erős keresztény testvéreinket. Keresztény internetes fórumokat böngészünk és keresztény irodalmat olvasunk. Roppant óvatosak vagyunk és kerülünk mindenféle világi irodalmat, mert attól tartunk, hogy ez eltántoríthat minket a hitünktől. A válaszkeresők meg vannak győződve arról, hogy még mindig próbálják megmenteni a hitüket, megerősíteni azt isteni válaszokkal. Ezt a szakaszt egyetlen érzelem jellemzi: a félelem.

Különösképpen az a fajta félelem, amit én leginkább ahhoz tudok hasonlítani, amit akkor érzünk, amikor eltévedünk. Mint amikor kirándulsz az erdőben, elveszíted a tájékozódó képességedet és hirtelen rád tör ez az érzés, hogy „Nem tudom hol vagyok.” Szerencsére vannak körülötted mások és egyszerűen megkérdezheted tőlük az irányt. Sajnos azonban a válaszok, amiket kapsz egyáltalán nem kielégítőek. Sőt, néha a kérdéseidet egyáltalán nem is válaszolják meg, hanem inkább visszafordítják rád, mint valami hibát a hitedben. Azt mondják konzultálj a túravezetőddel, de ő csak annyit mond, hogy maradj a nyájjal és olvasgasd az útikönyvedet. Megnézed az útikönyvedet, de úgy tűnik alig van már valami értelme. „Mi a fenéért beszélnek ezek az emberek pálmafákról? A Sziklás-hegységben vagyok!!”

Miközben keresed a valamivel kielégítőbb válaszokat, találsz egy világi forrást. Ez lehet véletlen, vagy jöhet egy nem vallásos baráttól vagy rokontól, vagy talán szándékos a kíváncsiságod miatt, mint például belebotlani az exchristians.net-be, de a lényeg az, hogy találsz valakit valahol, aki meg fogja válaszolni a kérdéseidet. Azonban ahelyett, hogy ez betömné azt az apró pici lyukat a máskülönben elsüllyeszthetetlen hit-Titanicodon, újabb kérdésekre sarkall, amíg elkerülhetetlenül nem találod magad „a” kérdésnél és a válasz nem 42.

HereticZero, 2007. december 2., 08:46:

„Amikor kifejeztem az aggodalmamat embereknek a gyülekezetemben, azt mondták, hogy iskolába kell mennem és többet megtudnom a hitemről, hogy jobban megértsem a teológiánkat és doktrínánkat.”

webmaster, 2008. február 1., 05:07:

„Vicces dolog történt velem amikor a szabad művészetek diplomámat szereztem. Fel kellett vennem egy humán tantárgyat, aminek „nyugati civilizáció” volt a címe. Ennek során el kellett olvasnom több tizennyolcadik századi filozófus munkáját, kezdve az „Age of Reason”-nal (Az értelem kora). Ez egy szórótantárgy volt és a legtöbb diák utálta, de én imádtam. A szemellenzők leestek a szemeimről. A két szemeszteres kurzus végén teljesen ateista voltam. Egy kis tanulás veszélyes dolog.”

3. fázis – Hiszek?

Úgy látom a legtöbb ember nem teszi fel ezt a kérdést amíg a kitérési folyamata el nem jut addig a pontig, hogy a válasz „nem”. Kerülgetjük ezt a kérdést, mivel félünk a következményektől. Ez néhányak számára nagyon kétségbeejtő idő lehet, különösen ha az egész életed egy keresztény alapra épült. Ez nem csupán perspektívaváltást jelent, hanem mindannak a feladását, amit addig ismertél. Kétségbeesetten keresed a barátaid és mentoraid tanácsát, de meglepetésedre az apadó hitedre tett utalásokra ellenségesen, ítélkezve és megrovással reagálnak. Gyanítom, hogy ez azért van, mert az, hogy te nyíltan megkérdőjelezed a hitedet rávilágít a saját privát kétségeikre és az agressziójuk valójában védekező mechanizmus. Akárhogy is, ez egy nagyon magányos időszak lehet amelynek során izolálódsz a normál támogató csoportodtól, ha nem fizikailag, akkor érzelmileg. Vannak, akik szerencsések és találnak másokat szintén olvadó hittel, hogy támogassák egymást, mások sajnos egyedül néznek szembe ezzel a fázissal.

Bizonyos módon és bizonyos emberek számára azonban ez egy nagyon felszabadító folyamat tud lenni. Ha vallásilag semleges környezetben találod magad, akkor a világ tudásának és a saját magadról megszerezhető tudás hajszolása izgalmas lehet, tele új felfedezésekkel minden nap. Ledobhatod a bilincseket, amelyek a hitedhez kötnek és szabad vagy arra, hogy felfedezz mindenféle új dolgot, amelyekről korábban talán sosem hallottál.

Mindazonáltal egy ponton felmerül a kérdés – vagy magad vagy valaki más által: „hiszel?” és a válaszod az, hogy „nem”.

upstarter, 2007. november 28., 12:48:

„De állandóan kérdéseket tettem fel. Végül egy nap megkérdeztem a pásztorunkat (egy második evangéliumi pásztort Al után) a „megbocsáthatatlan bűnről”. Olvastam erről a Bibliámban, de nem igazán értettem mit jelent. Azt mondta, hogy a megbocsáthatatlan bűn az, ha hátat fordítok Jézusnak. Nos, biztos voltam benne, hogy ezt megtettem. De ő biztos volt abban, hogy ez megbocsáthatatlan? Tényleg van olyan dolog, amit megtehetek és nem lehet megbocsátani? Ez megrémített.”

Victor, 2007. szeptember 10., 12:30:

„Azután sokkal kevésbé voltam vallásos, majdnem agnosztikus. Ide-oda futkároztam, egyszer elhagytam Istent, majd visszafutottam a teizmushoz. A gyülekezeti barátaim nem segítettek – a képmutatók. Egyik leheletükkel Istent dicsőítik, majd hátba döfnek és inzultálnak a következőben. A lányok még rosszabbak voltak. Ők voltak a legbuzgóbbak az Atyaisten dicsőítésében, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy mindenkivel lefeküdjenek vagy hogy rosszindulatú szajhák legyenek egymással. Elkezdtem látni, hogy milyen korruptak is az egyház követői. A kevés jó embert messze felülmúlta számban a több tucat képmutató, hazug és sarlatán. Felfordult a gyomrom. Emiatt hagytam fel az ifjúsági csoportok látogatásával. A kiábrándulásom egy újabb tünete.”

cm_christ, 2008. január 31., 09:39:

„Változás következett be a fejemben. Életemben először valaki azt mondta, hogy nincs azzal semmi gond, ha nem hiszel Istenben. Egyfajta nem tudatos módon kutattam valaki után, aki azt mondja nekem, hogy nincs ezzel semmi gond és hogy mások is kételkednek a hitükben. Egy másik incidens, amely végül elválasztott a hitemtől az volt, amikor egy napon a barátom csinált nekem egy Cannibal Corpse (death metal) pólót, aminek egy pentagram volt a hátulján – egy tipikus death metal jelkép -, és egy idősebb gyerek az iskolában sarokba szorított és azt kérdezte tudom-e, hogy pokolba fogok jutni azért, amit viselek?? Lazán mondtam neki, hogy igen, miközben nem igazán érdekelt vagy hittem neki és életemben először képes voltam kívülről látni, hogy ez az egész mennyire nevetségesen hangzik: egy ötágú csillag örök kárhozatra juttat??”

4. fázis – Düh

„Gratulálok! Most már hitetlen vagy. Itt a sapkád és a pólód. Tartunk egy kerti partit most szombaton a parkban és feliratkozhatsz a hírlevelünkre…”

Nos, nem teljesen. Amikor megtértél, azt mindenféle pompa és körülmény övezte. Az emberek elárasztottak a figyelmükkel, mindenki a barátod volt és azonnal bekerültél egy új szociális csoportba. A kitérésed pillanata – az a pillanat, amikor először válaszolsz arra a kérdésre úgy, hogy „nem” – ezzel ellentétben egyáltalán nem kielégítő. Az ég nem szakad ketté, nem sújt le villám a házadra, nem szurkálják démonok a seggedet vasvillával… Bizonyos értelemben majdnem azt kívánod, hogy bárcsak szurkálnák a segged, akkor legalább lenne valami, ami jelezné a kitérésedet, egy pillanatot az időben, amire rámutathatnál, mint egy új élet kezdetére. Mind leülhetnénk beszélgetni a kitérésünk pillanatáról és én megkérdezném: „Szóval mikor szúrtak seggbe egy vasvillával?”, te meg azt válaszolnád: „Oh, ez ekkor és ekkor volt, amikor meglátogattam a szüleimet karácsonykor. Akarod látni a sebet?”, mire én azt válaszolnám: „Nem, kösz… húzd már fel a nadrágod, ez egy kicsit ciki.”

Sajnos a kitérésnek nincs egy meghatározó pillanata. Továbbra is ugyanazt az életet éljük, mint addig, de most már állandóan a régi hitünk emlékeztetőivel bombáznak minket. Érezhetjük magunkat nagyon elhagyottnak, sértettnek, inzultáltnak vagy lealacsonyítottnak. Kínosnak érzed a korábbi hitedet és ostobának érzed magad, amiért olyan sokáig az áldozata voltál. Úgy érzed, hogy becsaptak azok az emberek, akikben annyira bíztál, hogy el fogják neked mondani a világ igazságát. Mindezeken felül pedig elkezdesz dühöt érezni.

És kell is, hogy dühöt érezz! Hazudtak neked, félelemben tartottak. Szeretetet vártál ezektől az emberektől, de csak kihasználtak. Amikor támogatásra lett volna szükséged, miközben feladtad a hitedet azt mondták neked, hogy a te hibád! Hogy merészelik? Ezek az emberek a barátaidnak nevezték magukat, de amint volt egy kis ideológiai nézetkülönbség köztetek, elhagytak téged, ítélkeztek feletted és teljesen figyelmen kívül hagytak. Ó, a képmutatás! Ellopták tőled az életed, soha nem fogod visszakapni azokat az éveket. Mindazok a kínos dolgok, amiket mondtam a nem vallásos kollégáimnak és barátaimnak. Hogy lehettem ennyire bolond! Stb…

Sokunk számára a düh szakasza sokáig tart. Mindenféle módon kifejezésre jut, néha nyilvánvaló formában, néha passzívan. Ne értsd félre, jó dolog dühöt érezni, jó, hogy kijönnek ezek az érzések, de egy ponton a dühnek el kell múlnia. A düh olyan jó érzés, annyira kielégítő érzelmileg, hogy néha túl sokáig ragaszkodunk hozzá, de fel kell adnunk és továbbmenni az 5. fázisra.

FedUp, 2008. január 2., 08:08:

„Szembe kell néznem a ténnyel, hogy még mindig baromi dühös vagyok ezekre az élősködőkre és ez nemcsak ennek a nőnek a hazugságai miatt van. Az a tény, hogy éveket vesztegettem el ezekre a kontrollmániásokra, akik semmivel sem jobbak nálam, hanem épp ellenkezőleg, a világ leghazugabb kis gennyládái, akikkel valaha dolgom volt és akik KÁRT OKOZTAK NEKEM. És a legtöbbjük olyan élvezettel teszi ezt, mert nekik persze „üdvösségük van”, nekem pedig nincs, így úgy érzik szabadon azt tehetnek, amit akarnak és bánthatnak, akit akarnak, mivel nekik minden „megbocsáttatott”. Basszák meg! Túl sokáig próbáltam eltemetni, hogy valójában mit érzek ezzel az egésszel kapcsolatban és az, hogy elnyomtam beteggé tett – úgy értem, hogy fizikailag is beteggé – úgyhogy elnézést, ha valaki úgy érzi, hogy átléptem itt valamiféle határt.”

Kriosa Lysia, 2007. december 20., 09:36:

„Amikor végül elhagytam a kereszténységet olyan sok év után, nagyon-nagyon dühös lettem a manipuláció, a pokol és démonok félelmen alapuló teológiája miatt, a kérdések elnyomása miatt, a bűntudat, szégyenérzet stb. miatt. Ugyanakkor még mindig meggyőződésem volt, hogy bűnös, szörnyű, nem jó ember vagyok és a bűntudat letaglózó volt.”

5. fázis – Elfogadás

A kitértek alapvető tragédiája, hogy még ha már nem is hiszünk, nem engedjük el. Képzeld el a régi hitedet, mint egy autót. Egy ideig szeretted, gondoskodtál róla és állandóan vezetted, de egy napon lerobban. Megpróbálod megjavítani, de nem tudod. Megkérsz egy szerelőt, de csak elkéri a fizetésed 10 százalékát és azt mondja, hogy javítsd meg magad. Segítségül hívod a használati utasítást, de azt lovaskocsiról írták. Kétségbeesésedben elkezded rugdosni az autót, szidod és kövekkel dobálod. Utálod és valahogy az, hogy megbünteted amiért cserben hagyott, egyfajta elégedettséget ad neked. Hazatolod, rugdosva és szidva egész úton. Az éjszaka közepén felkelsz csak hogy lyukat fúrj a benzintartályba. Aztán elkezdesz furcsa dolgokat művelni.

Elkezded tolni magaddal az autót bárhová mész, kitöröd az ablakait és összekarcolod a festését. Veszel egy új autót és a régit mögé kötöd, csak hogy kéznél legyen, ha ütlegelni akarod amikor csak szükséged van rá. Lehet, hogy megtámadod más emberek ugyanilyen gyártású és modellű autóit is: „Az autód egy rakás szemét! Dobd el, nem hagyatkozhatsz rá!” Ismerd el, hogy élvezed, hogy mérges vagy az autóra.

Egy ideig ez a düh terápiás hatással van, segít hogy megbirkózz az életed egy fő alkotóelemének elvesztésével. Most azonban az életedet annyira lefoglalja ez az autó, mint amikor működött, pedig már nem is vezeted! Hogy tényleg túljuss rajta, előre kell menned és eldobnod egy szeméttelepen. Nem szükséges, hogy siess, élvezd ki, hogy széttéped az ócskavasat, de nem lenne jó olyan életet élni, ami többé már nem forog a régi krisztus-mobil körül?

Forrás: http://www.ex-christian.net/topic/21830-phases-of-deconversion/

Jelenleg azt hiszem a 4. fázisban vagyok. Reményt adhat blogom keresztény olvasóinak, hogy egyszer eljöhet az 5. fázis és befejezem a blogom írását 😀 , de egyelőre még nem írtam ki mindent magamból 😛 .

 
79 hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 8. csütörtök hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Önvallomások

 

Címkék: , , , , ,

79 responses to “A kitérés fázisai

  1. Warlord

    2011. szeptember 8. csütörtök at 08:45

    Ezt nagyon jó,hogy feltetted,én talán a 4. és 5. fázis között lennék valahol félúton,de lehet,hogy csak ez a 4. tart egy kicsit tovább! 😀
    Egyébként elmondhatom,hogy bizonyosan van alapja ezeknek az állomásoknak,én magam is átéltem ezeket,persze nyilván mindenkinél ez is valamennyire “személyre szabottan” jelenik meg,de alapvetően nagyon jól összefoglalta a szerző!

     
    • Kindl Józsi

      2013. február 3. vasárnap at 15:40

      szerintem közel annyi ideig tart a 4.fázis, mint maga a hitben töltött élet.Vagyis a vallás iránt érzett düh nagysága és hossza egyenesen arányos a vallás börtönében töltött idővel, illetve ennek intenzitásával.

       
      • Warlord

        2013. február 3. vasárnap at 22:19

        Elkepzelhetö!
        15 ev hit,majd azt követöen 6 ev – en ugy mondanam – vallastalansag,vagy “nem hitben jaras” utan,most kezdem ugy talalni,hogy elerkezett az 5.-ik fazis!
        Mar total nem erdekel az egesz,a keresztyenek velemenye pedig nem tud megingatni nezeteimben,a könyökömön jön ki az egesz tema…
        Ideje a szemettelepen hagyni a roncsot! 😀 😉 😛

         
  2. Avatar

    2011. szeptember 8. csütörtök at 10:12

    Azért a “liberális művészetek” nagyon durva félrefordítás… A liberal arts magyarul szabad művészetek, semmi köze a liberalizmushoz.
    http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9t_szabad_m%C5%B1v%C3%A9szet

     
  3. Lili

    2011. szeptember 8. csütörtök at 11:47

    “És kell is, hogy dühöt érezz! Hazudtak neked, félelemben tartottak. Szeretetet vártál ezektől az emberektől, de csak kihasználtak. Amikor támogatásra lett volna szükséged, miközben feladtad a hitedet azt mondták neked, hogy a te hibád! Hogy merészelik? Ezek az emberek a barátaidnak nevezték magukat, de amint volt egy kis ideológiai nézetkülönbség köztetek, elhagytak téged, ítélkeztek feletted és teljesen figyelmen kívül hagytak. Ó, a képmutatás! Ellopták tőled az életed, soha nem fogod visszakapni azokat az éveket. Mindazok a kínos dolgok, amiket mondtam a nem vallásos kollégáimnak és barátaimnak. Hogy lehettem ennyire bolond! Stb…”

    Amen.

    Erre mondják a továbbra is vallási félelemben élők: “megkeseredett” “lázadó” “becsapta az ördög”
    😀

     
    • fuhur

      2011. szeptember 8. csütörtök at 12:46

      Ez nekem olyan furcsa. Már a 3 éves gyerekeim is tudták, hogy ördög, angyal, meg hupikék törpike csak a mesében van.

       
      • Ádám

        2011. szeptember 8. csütörtök at 12:50

        Nekem olyan emlékeim vannak, hogy 4-5 évesen az egyik vallásos rokonom olvas nekem egy képes Bibliából. Pár perc alatt eljutottunk oda, hogy ha nem hiszek Istenben, akkor a pokolra jutok. A Te gyerekeid szerencsések… 🙂

         
      • Lili

        2011. szeptember 8. csütörtök at 16:04

        Sajnos tömegek (lsd. Hit Gyülekezete pl) KOMOLYAN HISZIK, hogy az említett mesebeli lények léteznek. Annyira, hogy ezen tanok miatt skizofrénekké válnak sokan. Vagy minimum vallási fanatikussá. Ami szvsz szintén agyi, vagy idegi-érzelmi gond.

        Nem kevésbé gáz a másként gondolkodók, sőt a normális gondolkodók démonizálása, ördögiként lefestése a TAGOK előtt.

         
  4. Ricsi

    2011. szeptember 8. csütörtök at 12:15

    Marha kemeny dolog vegigmenni ezeken a fazisokon, az mar a leirasbol is latszik.

    Miota az eszemet tudom, ateista vagyok, ugyhogy nyilvan csak elkepzelni tudom, mennyire is nehez ez valojaban. Mindenki elott le a kalappal, aki vegigment ezen a rogos uton.

    Udv a fenyben, sracok 🙂

     
    • Megadatott

      2011. szeptember 8. csütörtök at 12:28

      A megtérés fázisai is hasonlóak. Az is nagyon kemény. Sőt keményebb, mert ott a társadalom többsége fog elutasítani. A legkeményebb talán megtérni, utána kitérni, majd megint megtérni. 🙂

       
      • Warlord

        2011. szeptember 8. csütörtök at 12:52

        “A megtérés fázisai is hasonlóak. Az is nagyon kemény. Sőt keményebb, mert ott a társadalom többsége fog elutasítani.”

        Vagyis aki kitér,az mindezt már átélte egyszer és most meg azzal kell szembenéznie,hogy esetleg a világmindenség urának tekintett Isten fogja elutasítani,ami azért valószínűleg nagyobb jelentőségű dolog,mintha csak a társadalom utasítaná el az embert – ezt pont a keresztények mondják,hisz ezért térnek meg sokan.Tehát aki kitér,az minimum kétszeresen is szembe kell,hogy nézzen az elutasítással,mintha valaki csak megtér és úgy marad.

        “A legkeményebb talán megtérni, utána kitérni, majd megint megtérni.”

        Elvileg lehet,hogy van ilyen is,erre a magam esetében legfeljebb csak szenilis vénemberként látnék esélyt… 😀

         
      • Lili

        2011. szeptember 8. csütörtök at 16:19

        Lósz@rt.

         
      • ateistanaplo

        2011. szeptember 9. péntek at 07:13

        Attól függ a világ melyik részén vagy. Ezeket nagyrészt amerikaiak írták és ott társadalmi szinten is nagy az ateisták elutasítottsága. Nálunk nyilván kicsit másképp van ez a része.

         
      • Kindl Józsi

        2013. február 3. vasárnap at 15:34

        te meg mit keresel itt?Ha jól tudom, te keresztény vagy,nem?

         
  5. Toronyőr

    2011. szeptember 8. csütörtök at 12:57

    Berakhatom egy postba ide?http://jehovatanui.blog.hu/

     
  6. Kantarella

    2011. szeptember 8. csütörtök at 13:13

    „A lányok még rosszabbak voltak. Ők voltak a legbuzgóbbak az Atyaisten dicsőítésében, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy mindenkivel lefeküdjenek vagy hogy rosszindulatú szajhák legyenek egymással. Elkezdtem látni, hogy milyen korruptak is az egyház követői.”

    Ez nálam is az egyik nagy hajtóerő volt az ateizmus felé. Hihetetlen milyen képmutatóan viselkednek! Én a római-, görög katolikusoknál és a reformátusoknál is személyes tapasztalatokra hivatkozhatok. Minden hétvégén ott visítoznak a templomban, egyébként meg vedelik az alkoholt, meg fűvel- fával lefeküdnek. Hitoktatók is… A görög katolikus hitoktató bevallotta, hogy pornófüggő, meg szeretője volt. De őt sem akadályozza meg ez abban, hogy a hittanórán a gyerekeknek a mértékletességről meg az önmegtartóztatásról prédikáljon. Megértem, ő is ember, de én nem lennék képes ilyen mértékű álszentégre.
    Gondolom, a pedofil papok képmutatását nem kell bemutatnom…
    “A legkeményebb talán megtérni, utána kitérni, majd megint megtérni.”
    Szerintem meg nem nagy dolog, csak éppen a józan eszét kell elvesztenie az embernek hozzá. Vagy abban az esetben, amit Warlord is mondott.:-))És ha megtérnék, akkor az biztos nem attól lesz, hogy elolvastam az ügybuzgó hívők értelmetlen kötekedéseit…
    Ui.: Szerintem 4. fázisban vagyok.

     
    • Kantarella

      2011. szeptember 8. csütörtök at 17:45

      “csak éppen a józan eszét kell elvesztenie”
      Természetesen nem a hívőkre gondoltam, hanem egy ateistára aki hívő volt kitért és aztán megint megtért. (Félreértések elkerülése végett) Úgy értettem, hogy aki már megtapasztalta, hogy valami nem jó neki csak akkor tér vissza hozzá, ha elveszíti jószan ítélőképességét.

       
  7. Tubákos Szelence

    2011. szeptember 8. csütörtök at 16:27

    Kitérésem után sem lettem csont ateista, nem utasítok el minden spirituálist,
    de az nyilvánvaló számomra, hogy a Bibliás hit: KAMU.
    Nagyon nagy kamu!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

     
  8. Toronyőr

    2011. szeptember 8. csütörtök at 18:24

    Nem kitérni kellene, hanem betérni. 😉 Szervezkednek a MEKDSZ-esek a toborzásra?

     
  9. abt

    2011. szeptember 8. csütörtök at 19:31

    ,, Ezek az emberek a barátaidnak nevezték magukat, de amint volt egy kis ideológiai nézetkülönbség köztetek, elhagytak téged, ítélkeztek feletted és teljesen figyelmen kívül hagytak. ”

    Ez arra az igen komikus pillanatra emlékeztet, amikor az egyik volt gimis osztálytársam (egyházi iskola, igen), amikor mondtam neki a sokadik ,,próbáld meg, adj még egy esélyt Istennek, gyere el az evangélizációs hetünkre”-meghívásra, hogy ,,ne haragudj, de én már teljesen megváltoztam”, amolyan kifakadósan rám kiáltott, hogy ,,és mikor akarsz visszaváltozni?!” A világnézetileg semleges (?) ismerősöm pedig, amikor mondtam neki, hogy nem hiszek már Istenben, megjegyezte, hogy ez ,,érdekes.” Most ezen mi olyan érdekes, hogy olyan furán kell nézni miatta? Szegények olyan frusztráltnak tűntek, hogy számomra ezzel vége a hitnek, hogy nemigen tudtak már mit csinálni.

    Egyébként érdekes volt olvasni ezt az írást, jó, hogy feltetted, köszönjük.

     
  10. Kantarella

    2011. szeptember 8. csütörtök at 19:32

    Fenébe! Lekéstem az első két napot!! Rohanok, hátha még nem késő „betérni”! 🙂

     
    • Toronyőr

      2011. szeptember 9. péntek at 11:36

      Nem késtél még le semmiről. De ha esetleg mégis ne aggódj mert itt van neked a Christus Maximus. 🙄


       
  11. Dömper Ármánd

    2011. szeptember 8. csütörtök at 22:56

    Én nem voltam soha vallásos, illetve volt egy erőtlen kísérletem, de az annyira erőtlen volt, hogy nem is számít. Éppen ezért el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet elhagyni azt a hiedelemvilágot, ami meghatározta valaki életét hosszú időn keresztül. Hirtelen más ötlet nem jutott eszembe és elolvastam az egyik korai bejegyzésed, nevezetesen a „Hogyan lettem ateista?” címűt. Én úgy látom, hogy jó közelítéssel stimmel ez a kitérés dolog, bár én ezt a fázisokra bontást kicsit olyan new age-es hülyeségnek tartom.

     
  12. krisztianerik

    2011. szeptember 9. péntek at 16:08

    Örülök ennek az írásnak , szerintem nagyon jó volt , és ami megdöbbentő , hogy a tengerentúlon is ugyan az a helyzet a gyülekezetekben mint itt.
    Ez úton szeretném megköszönni a bejegyzést !
    Nagyon jól látja ez a személy a kitérést , igaz én már az ötödik fázissal küszködöm::)))

     
  13. krisztianerik

    2011. szeptember 9. péntek at 16:37

    Egy kis lazitásnak tettem be , ha van kedvetek nézzétek meg , és sokat nevettem rajta::)))

     
  14. [kazmer]

    2011. szeptember 10. szombat at 11:03

    A negyedik fázis után nem mindenki a roncstelepre tolja az autót, van aki szétszedi, szürreális módon újra összerakja, majd kiállítja mások örömére és okulására.
    Ez az “elfogadás” fázis szerintem hülyeség. Kicsit úgy hangzik, mintha egy idő után le se szarnám a vallás kérdését. Egy olyan világban, ahol 10% alatt van a hívők száma, ott meg lehetne tenni. De sajnos nem ilyen világban élünk, és az ateizmus is arra kényszerül, hogy “evangelizációt” folytasson, mert ha mindenki csak beletörődne, hogy hitetlen lett, és kész, attól még az egyházak bele fognak szólni az életébe.
    Arra kérlek, ha abbahagyod is a blog írását valamikor, arról azért gondoskodj, hogy a neten könnyem megtalálható maradjon.

     
  15. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 14:46

    Szerintem egy volt hívő soha nem lesz igazi ateista.

     
    • Lili

      2011. szeptember 10. szombat at 15:55

      Dehogynem lehet. Meg sok ex-keresztény lesz full sátánista.

      Biztos mert az ex testvérei 😀 átadták őket a patásnak 😀

       
    • K Ádám

      2011. szeptember 22. csütörtök at 16:09

      Szerintem csak egy volt hívő tud igazi ateista lenni. Aki sosem hitt nem is csalódhat. Aki felteszi az új életét Isten ellen, az csalódott. Aki sosem hitt legfeljebb csak rutinból szidja Istent, de nem építi fel tudatosan az ellenérveit..

       
  16. Kantarella

    2011. szeptember 10. szombat at 16:15

    Nem tudom, hogy te mit értesz „igazi ateista” alatt. Ezt mindenki maga tudja, hogy ateista e vagy nem, kívülálló úgy sem tudja megítélni. Ezzel az erővel én is mondhatnám, hogy ateistából soha nem lesz „igazi hívő”. De nem mondom, semmi értelme, ezt mindenki eldöntheti magáról. Kinek ez jön be kinek az.
    Szerintem simán lehet valaki hívőből ateista, mert nyílván megismerte a vallásának még az árnyoldalát is. Sokan például azt mondják, akkor gyengült meg a hitük (teljesen jogosan), mikor elkezdték olvasni a Bibliát.

     
  17. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 17:23

    Úgy gondolom, az igazi ateista jól elvan Isten nélkül. Mert nem érdeklik az ilyen kérdések. Én legalábbis ilyen voltam ateista koromban.
    De mielőtt félreértenétek, ez nem értékítélet volt részemről, csupán egy megállapítás. Ráadásul nem is egzakt, azért írtam oda, hogy szerintem.

    Aki sátánista, az nem ateista. Én nem találkoztam még sátánistává vált ex-kereszténnyel. Nem is tudom elképzelni, hogy tud odajutni valaki, aki hívő volt, hogy sátánista legyen. Milyen logika mentén gondolkozik? A hívőből nem hívővé válást azt értem, végül is ha ezt nevezzük ateistának, akkor lehetséges, hogy egy hívő azzá legyen. No mindegy, nem érdekes. Csak filozofálgattam kicsit.

     
  18. Kantarella

    2011. szeptember 10. szombat at 17:35

    „az igazi ateista jól elvan Isten nélkül”
    Köszönjük szépen, mi jól elvagyunk istenek nélkül. Nem azért vagyunk itt, mert nem tudunk meglenni nélküle, ha elolvastad volna rendesen a bejegyzést, akkor tudnád.
    Ilyen alapon rólad lehetne elmondani azt, hogy nem voltál „igazi ateista”, mert „nem voltál jól el Isten nélkül” ezek szerint, mivel azt látom megtértél. 😀 De persze ilyet nem mondunk.
    Szerintem az igazi ateista életéhez hozzátartozik az is, hogy művelődik ilyen kérdésekben is, nem pedig belesüpped, és azt mondja „jól van ateista vagyok és teszek az egészre”. Igen is tudnunk kell, hogy miben nem hiszünk és miért nem hiszünk.

     
    • Kantarella

      2011. szeptember 10. szombat at 17:38

      A sátánista témához nem tudok érdemben hozzászólni, biztos jobban érzik így magukat. Én nem preferálom, az már túl önzőnek tűnik nekem.

       
  19. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 17:43

    Hát én bizony ilyen ateista voltam. Magasról tettem az egészre. 🙂 Nem is állt szándékomban megtérni. És ha csupán rajtam múlt volna, még ma is így élnék. Hogy mégis hívő lettem, nem magamnak köszönhetem, de ez itt off.

    Amúgy talán pont ezért érdekel, miért foglalkozik egy ateista a hittel, Bibliával, Istennel. Én amúgy azt hiszem, hogy az ateistáknak eleve csak egy kis százaléka az, akit ez a téma érdekel. És talán nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy az a réteg ez, akik valaha hívők voltak. Nem baj ez, csak furcsa számomra. Biztos én vagyok másképp gondolkodó. 😀

     
    • Warlord

      2011. szeptember 11. vasárnap at 07:08

      “Hogy mégis hívő lettem, nem magamnak köszönhetem, de ez itt off.”

      Valóban off,de akkor aki meg nem lett hívő,az meg innentől fogva nem tehet róla!

      “Amúgy talán pont ezért érdekel, miért foglalkozik egy ateista a hittel, Bibliával, Istennel. Én amúgy azt hiszem, hogy az ateistáknak eleve csak egy kis százaléka az, akit ez a téma érdekel. És talán nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy az a réteg ez, akik valaha hívők voltak. Nem baj ez, csak furcsa számomra. Biztos én vagyok másképp gondolkodó.”

      Az egésznek valószínűleg az lehet a magyarázata,hogy a vallás,a keresztény hit alapvetően igyekszik meghatározni az ember életét,gondolkodását,ezen felül pedig olyan kizárólagossági igénnyel lép fel,miszerint ő az igazság egyetelen és megkérdőjelezhetetlen birtokosa – az isteni kijelentés révén.Egy ilyen állítás már önmagában véve is feljogosít bárkit,hogy foglalkozzon a kérdéssel – akár még kritikusan is -, azokat viszont szerintem mindenképp,akiknek az életét vagy így,vagy úgy,de befolyásolni,meghatározni igyekezte a keresztény szellemiség.
      Ha úgy tetszik, a megismerés és a tapasztalatok után elmondjuk róla a véleményünket,igazából csak ennyi,de persze megértem,ha egy keresztényt mindez zavar! 😉

       
  20. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 17:47

    Ha jobban belegondolok, lehet, hogy én nem is ateista voltam valójában, ahogy tán az emberek többsége sem az, hanem hitetlen. Pogány. Hiába kereszteltek meg annak idején. Amennyiben az ateista az Istentagadó, akkor én nem az voltam. Akkor végül is ti vagytok az igaziak. 😀

     
    • Kantarella

      2011. szeptember 10. szombat at 17:55

      Gyenge ateista voltál:
      “A gyenge ateizmus (ill. negatív vagy szkeptikus ateizmus) azt vallja, hogy Isten létének kérdése nem eldönthető (agnosztikus ateizmus), vagy egyszerűen nem óhajt foglalkozni vele. A gyenge ateisták nem jelentik ki tételesen, hogy nem léteznek istenek, de ők maguk nem hisznek bennük. ”
      Wikipedia

       
  21. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 18:03

    Hát ez nem teljesen stimmel rám. Nem hittem Istenben, Jézusról viszont még azt se tudtam eldönteni, elfogadjam-e történelmi alaknak. Vagyis hogy élt-e valójában, vagy sem. Mondom én, hogy másképp gondolkozó voltam. Ma is az vagyok, csak a másik oldalról. És mindig oda lyukadok ki, hogy nem szeretem a címkéket. Többnyire nem férek bele egyikbe sem.

     
    • Kantarella

      2011. szeptember 10. szombat at 18:09

      “Hát ez nem teljesen stimmel rám. Nem hittem Istenben”
      Erre meg: Utolsó sor utolsó pár szava: “de ők maguk nem hisznek bennük. ” 😀
      Csak bemásoltam, hátha érdekel, de egyébként nekem sem célom bekategorizálni téged.

       
  22. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 18:04

    De szerintem ne elemezgessünk engem. Nem én vagyok itt a főhős, csak egy epizodista, akik idefújt a szél. 😀

     
  23. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 18:04

    akik=akit

     
  24. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 18:14

    Az mindenesetre tény, ha elolvassa az ember ezeket a fázisokat, hogy akik ide írogatnak, azok legfeljebb a 4. fázisig jutottak el. Talán ez a legnehezebb fázis. Nem irigylem őket.

     
  25. Papírkutya

    2011. szeptember 10. szombat at 20:15

    Ez egy érdekes cikk volt!

    “apologéta iparág” 😀
    ” ott ültem a második csillagászat órámon” Igen, én is meghallgattam egy csillagászati kurzust az egyetemen és rám is nagy hatással volt. Nem a teremtő iránti tisztelettel teltem el, hanem rájöttem, hogy a Biblia mennyire Föld- és emberközpontú, pedig enyhén szólva nem mi vagyunk a világ közepe.

    Szerintem a 4. fázisban vagyok, de ezt nem a düh, hanem inkább a visszatekintgetés és az új identitáskeresés fázisának érzem. Néha még úgy érzem, milyen jó lenne, ha tudnék hinni a bibliai Istenben.
    Érdekes, keresztényként is ugyanezt éreztem, mert sosem tudtam igazán hinni Jézus megváltásában. 😀 Pedig nagyon szerettem volna, de Jézus nem segített. Visszatekintve olyan, mintha meg akartam volna erőszakolni az agyamat.
    Nekem nem arra van szükségem, hogy egy nagy, megbocsátó égi testvér kiganézza a bűnös szívemet és utána csak az ő kegyelmétől függjek, hanem arra, hogy megtanuljam a saját lábamon, felelősségteljesen élni az életemet. Ha hibázok, nem fetrengek benne kegyelemért esdve, hanem levonom a tanulságot és túllépek rajta.
    Ami nem sikerült azok alatt az évek alatt, amikor kétségbeesetten kerestem Istent, az most már folyamatban van, mert tudatosan, szemellenző nélkül igyekszem gondolkodni. Nagyon sokat változtam pozitív irányban. Azelőtt hajlamos voltam az önutálatra, önostorzásra, azóta lassan megtanultam magamat elfogadni. Félelemben és kiszolgáltatottan (akár még egy “szerető” Istennek is!) nem lehet fejlődni.
    Igen, elveszítettem egy közösség támogatását és ez nem túl jó érzés. A régi ismerőseim sajnálkozva hallgatják, hogy nem hiszek, és ilyenkor bennem is feltámad a lelkiismeretfurdalás, hogy lehet, hogy rossz úton járok. Apám néha olyasmire célozgat, hogy elszakadtam a gyökereimtől, főleg, amikor nem akarok vele elmenni az evangelizációra. Húgom presbiter egy egyetemi gyülekezetben. Ha hitkérdésekről beszélgetek vele, általában másoktól hallott érveket hangoztat. Saját Isten-élményekről nem beszél. Közben meg velem együtt röhög a Darkmatter2525-videókon. :S Ki érti ezt?
    A hittel kapcsolatban bennük is és magamban is érzem ezt a kognitív disszonanciát. Miközben ők a hívő, én a nemhívő oldalon vagyok.
    Mindig azzal a tudattal vígasztalom magamat, hogyha van Isten és tényleg bölcs, valószínűleg nem a szemellenzős, bégető báránykáira büszke, hanem arra, aki körül mer nézni a világban, aki meri követni az esze és a szíve szavát, még ha ezért ki is esik a védelmező közösségből. Aki nem azért tesz valamit, mert azt mondták neki, hogy az jó, hanem mert ő maga ismerte fel, hogy az jó.

    Szerintem fontos, hogy majd ne essünk az 5. fázis hibáiba. Vigyük ki szegény roncsot oda, ahová való, és fordítsuk hasznosabb dolgokra az energiáinkat.

     
    • Sven

      2011. szeptember 10. szombat at 20:38

      “rájöttem, hogy a Biblia mennyire Föld- és emberközpontú”

      Mégis, milyen legyen, ha emberek számára készült? Amúgy nem emberközpontú, hanem Jézus-központú, ha már…

       
      • Tubákos Szelence

        2011. szeptember 10. szombat at 21:35

        .”Jézus-központú, ” a Biblia…

        utólag.

        Úgy könnyű.

         
      • Xmes

        2011. szeptember 11. vasárnap at 09:08

        A biblia Jézus központú? Ezt honnan veszed? A biblia isten és bűn központú. Arról szól az egész, hogy mindegy ki vagy, mit tettél, és meddig éltél, akkor is bűnös vagy, és a “jó” isten haragszik rád, meg jól megbüntet. És a biblia szerint a legnagyobb bűn, ami szinte bagatellizál minden más bűnt, az ha nem hiszed a zsidó istent, és van bőr a képeden nem nyaldosni a végb…. ….a talpát.
        Na erről szól a biblia.

        Jézus a nagy álszent és képmutató mártír, aki eljátszotta az áldozati bárányt, és kivégeztette magát másfél-két napra, feláldozva a nagy büdös semmit, mivel ugye az ég-világon semmit nem vesztett, max pár órát amíg “halott” volt, és a pokolban lófrált, meg pár deci vért, amit gyorsan pótolt, csak a jéghegy csúcsa volt.
        Ez az egész megváltósdi badarság is csak arról szól, hogy annyira bűnös vagy, hogy a drága “jó” istennek gyilkosság kell ahhoz, hogy meg tudjon neked bocsájtani. Szándékos bűntudat gerjesztés az egész. Erre épül az egész kereszténység. A bűnre, a bűntudat gerjesztésre, és a Jézusnak nevezett csalira, amit bedobnak, hátha ráharapsz. A lényeg hogy bűnös vagy. Még akkor is, ha csak fél év múlva fogsz megszületni, mert a bűn öröklődik, és még Ádikáék “bűnét” is öröklöd, mert Jézus annyira eltörölte a színjátékával, hogy azóta sem törlődött el, és még mindig nagy divat ezzel kelteni a bűntudatot az ostobák agyában.

         
      • csebquarryors

        2011. szeptember 29. csütörtök at 12:09

        A geocentrikus világképre gondolhatott.Te pedig erre nem gondoltál;
        “Az Ószövetség a zsidó vallás szerinti Biblián alapul, amely a keresztény Újszövetség (Novum Testamentum) írásait természetesen nem tartalmazza, hiszen a judaizmus azt nem fogadja el szentírásnak. Ezért a zsidók nem nevezik Bibliájukat Ószövetségnek, egyszerűen csak Bibliának.”
        (wiki)

         
  26. Sven

    2011. szeptember 10. szombat at 22:08

    Hogy érted, hogy utólag? Amúgy nem az volt a kérdés, hogy utólag vagy nem, hanem hogy Föld- és emberközpontú. Én erre írtam, hogy nem igazán az.

     
  27. Papírkutya

    2011. szeptember 10. szombat at 22:48

    Igen, emberek írták. De arra jöttem rá, hogy mennyire szűk a látókörünk, ahogy itt éldegélünk a kék bolygónkon. Pedig ha kitekintünk a világűrbe, meglátjuk, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk. A Föld a Naprendszer egyik bolygója, ami a Tejútrendszer egyik csillaga, ami a Virgo szuperhalmaz egyik galaxisa, ami a Világegyetem elenyésző része. Csak az érzi ezt át, aki egyszer is mélyen belegondolt ebbe.
    Ellentétben áll ezzel a Föld- és emberközpontúság, ami azt hangoztatja, hogy minden értünk és miattunk van. Még a természeti katasztrófák is a mi bűneink miatt vannak.
    A “Hogyan lettem ateista” c. cikk kommentjeiben pont most találtam Carl Sagan “gondolkodjunk el azon a fakó kék pöttyön” c. videóját, ő sokkal jobban elmondja, hogy mire gondoltam.
    Beteszem ide is.

     
    • Sven

      2011. szeptember 11. vasárnap at 00:00

      Épp most néztem meg. Értem, mire gondolsz, de ez szerintem nem zárja ki, hogy mivel a Biblia nekünk, embereknek szól, ezért tűnik emberközpontúnak. Megjegyzem, mindenféle egyéb mű is az, hiszen mindent az ember írt, ami könyvben megjelent.

      Arra nem válaszoltál, mit értesz azon, hogy utólag? Hogy lett utólag Jézus központú? Mert hogy erre írtad. Nem értem.

       
      • Tubákos Szelence

        2011. szeptember 11. vasárnap at 06:58

        Utólag = Utólag 😀 Az evangéliumok és MINDEN keresztény iromány UTÓLAG prófétikus, a Jézus után sok évtizeddel szerkesztett. Egészen “véletlenül” így a Jézus sztori nem csak az ószövetségbe kalapálható bele egy ideológiai gumikalapáccsal, de a korabeli (azóta már letűnt) vallások elemei is megtalálhatóak benne. “Véletlenül.” 😀

         
  28. ateistanaplo

    2011. szeptember 11. vasárnap at 08:25

    @ Sven

    “Úgy gondolom, az igazi ateista jól elvan Isten nélkül. Mert nem érdeklik az ilyen kérdések. Én legalábbis ilyen voltam ateista koromban.”

    Abból, hogy te milyen voltál levontál egy általánosító következtetést…

    “Hát én bizony ilyen ateista voltam. Magasról tettem az egészre”

    Nem az az ateizmus kritériuma, hogy valaki magasról tesz az egészre. Tulajdonképpen itt lehetne azzal érvelnem, hogy “nem voltál igazi ateista” (mint a keresztények szoktak, hogy “nem voltál igazi keresztény” 😀 ), csak nem foglalkoztatott a téma. A kettő nem ugyanaz. Nyilván aki hívőből lesz ateista azt azért foglalkoztatja a dolog, mert a kereszténység hosszú ideig az élete része volt (nekem 20 évig) és most, hogy végre szabadsága van kritikusabban is megvizsgálni azokat a tanokat, amiket eddig kritikátlanul el kellett fogadnia. 20 éven nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra átlépni.
    Meg jó kibeszélni a tapasztalatokat másokkal, akik hasonló cipőben járnak.

    “Amennyiben az ateista az Istentagadó, akkor én nem az voltam. Akkor végül is ti vagytok az igaziak.”

    Na ugye. 😉
    Egyébként erre az “istentagadó” megfogalmazásra a legtöbb ateista harap, mert ez azt sugallja, hogy van Isten csak éppen az ateisták tagadják.

    Egyébként a címkékkel én is bajban vagyok. Én azt szoktam mondani, hogy az ábrahámi vallások Istenével szemben ateista vagyok (mert azokról tudok annyit, hogy ki tudom jelenteni, hogy nem léteznek), egyébként agnosztikus.

     
    • Xmes

      2011. szeptember 11. vasárnap at 08:54

      “Egyébként erre az “istentagadó” megfogalmazásra a legtöbb ateista harap, mert ez azt sugallja, hogy van Isten csak éppen az ateisták tagadják.”

      Egyetértek. Ami nincs, azt nem lehet tagadni. Sajnos ezt sokan képtelenek felfogni.
      Ahogy azt sem, hogy mi nem azt hisszük, hogy nincs(enek) isten(ek), hanem csak egyszerűen nem hisszük el, hogy van(nak), és óriási különbség van a kettő között. Erre épp a napokban mutatott nekem két hívő ékes példát az iwiw egyik topic-jában.
      Nem voltak hajlandóak vagy képesek felfogni a különbséget, pedig vagy hatszor leírtam nekik, hogy én nem hiszek, hanem nem hiszek. De szerintük én csak lecseréltem az egyik hitet egy másikra.
      De aztán feladtam. Aki ennyire sötét, hogy még a hit és a hit hiánya között sem tud különbséget tenni, az simán megérdemelne egy golyót a buksijába, csak úgy “aki hülye haljon meg” alapon….

       
      • Sven

        2011. szeptember 11. vasárnap at 09:19

        Ha ez vigasztal, akkor én megértem. 🙂

         
    • Sven

      2011. szeptember 11. vasárnap at 09:18

      “Abból, hogy te milyen voltál levontál egy általánosító következtetést…”

      Igaz, ez komoly érvelési hiba. 🙂 Bár valójában inkább fogalmazási hiba. Úgy kellett volna írnom, hogy én is ilyen voltam. De ismerek sok olyan embert, akit nem érdekel ez a téma.

      Bocsánat, nem akartam megbántani senkit az istentagadó kifejezéssel, csak definiálni az ateista szót. Mert nem mindegy, hogy valaki teista volt-e, és úgy lett ateista, vagy soha nem is hitt. A lényeg az lett volna, hogy megtudjam, miért foglalkozik ilyen témákkal egy ateista. Most már tudom. Én azt gondolom, hogy ha ateista lennék, az számomra azt is jelentené, hogy nem foglalkozom sem a Bibliával, sem Istennel. Sem egyik vallással. Aztán persze lehet, hogy nem így van. Mondjuk veled ellentétben, én életem azon részét, amit te keresztényként éltél meg, én hitetlenként. (Már nem írom, hogy ateistaként, mert valójában soha nem definiáltam a világnézetemet. Tán nem is volt.) Így egészen más. Én nem találtam meg világiként azt, amit kerestem. Sőt, csak sikerült jól elrontanom az életemet. Azt a fajta felszabadultságot azonban, amit te átéltél, miután otthagytad a hgy-t, én is megtapasztaltam. Sok dologban hasonlóképp érzek. És valószínűleg nagyon sok olyan dolog van, amiben hasonló a véleményünk, és aminek a kiindulópontja mégiscsak a hgy, noha értem, hogy te nem magát a hgy-t hibáztatod önmagában, hanem az egész kereszténység az, amit elutasítasz. Nem is akarom erre elvinni a témát, csak leírtam, mert talán jobban megértelek, mint gondolnád. 🙂 Erre csak egy példát engedj meg: amikor még csak fontolgattam, hogy eljövök, mélezgettem a problémáimról hitesekkel és nem hitesekkel. Gondolom, sejted, kikkel nem sikerült megértetnem, mi a bajom. Ugyanezek a “tesók”, amikor nemrég az egyháztörvény miatt kritizáltam a fórumon a hgy-t, nekem estek, és a szokásos szövegeikkel próbáltak megfélemlíteni. Míg másokkal (hívőkkel is) teljesen normálisan lehetett erről társalogni.

       
    • K Ádám

      2011. november 30. szerda at 18:40

      “hogy végre szabadsága van kritikusabban is megvizsgálni azokat a tanokat, amiket eddig kritikátlanul el kellett fogadnia. ”

      Ilyen nincs önállóan gondolkodó ember esetében. Rád apud annyi nyomást gyakorolt, hogy elvitt, de senki nem gondolkodott helyetted addig sem. Akár a világot, akár az egyházat nézed kész elméleteket osztanak meg amikből módod van nem csak világiként, de hívőként is önálló következtetéseket levonni.

      Jellemzőbb, hogy meggyőződéses keresztények az elveiket adják fel előbb, mint a hitüket. Megalkusznak a világgal, de nem válnak hitetlenekké. A hitetlenséget szerintem az segíti elő, amikor a kinyilatkoztatásokat a világ kezdi magyarázni az embernek. A világ a fizikai síkon képes csak értékelni dolgokat, így valóban csak egy sztereotípiával, egy vallási ‘mémmel’, képzettel rendelkezik Istenről. Amikor egy ateista azt mondja: “keresztényként volt időm megismerni Istent”, és ezt nem pozitívumként írja, az valóban csak azt jelenti, hogy a kitéréskor megismerte Istent úgy, ahogyan a világban ateisták gondolkodnak Róla, azaz egy rosszindulatú Istent ismernek meg, egy sztereotípiát, és ezzel azonosulnak.

       
      • K Ádám

        2011. november 30. szerda at 18:42

        Pontosabban ezzel képtelenek azonosulni.

         
  29. ateistanaplo

    2011. szeptember 11. vasárnap at 08:35

    @ Papírkutya

    ”ott ültem a második csillagászat órámon” Igen, én is meghallgattam egy csillagászati kurzust az egyetemen és rám is nagy hatással volt. Nem a teremtő iránti tisztelettel teltem el, hanem rájöttem, hogy a Biblia mennyire Föld- és emberközpontú, pedig enyhén szólva nem mi vagyunk a világ közepe.”

    Érdekes dolog, hogy kinél mi váltja ki azt az első (vagy utolsó) lépést a kitéréshez. Ha én mindenáron egy dologhoz akarnám kötni, akkor nálam Timothy Ferris A Világmindenség c. könyve volt. A Csillagváros fórumán böngészgettem egyszer a könyvajánlót és valaki ajánlotta ezt a könyvet. Azt írta hozzá, hogy gyökerestől megváltoztatta a világnézetét. Érdekelt a téma, de álmomban sem gondoltam, hogy az enyémet is meg fogja változtatni. 🙂 Akkor még úgy voltam vele, hogy elolvasom, mert érdekel, de persze ahol ellentmondásban lesz a Bibliával ott a Biblia tekintélyét fogom majd elfogadni. Na hát így is tettem, de valamit akkor is elindított bennem ez a könyv. 😀

    Pedig ez nem egy olyan könyv, ami világnézeti kérdéseket feszeget, vagy bárkit ilyesmiről győzköd. Csak egyszerűen összefoglalja a kozmológia mai állását.

    Nem hiszem, hogy mindenkire ilyen hatással lenne, mint rám, de rám ilyennel volt. Nyilván ahhoz, hogy ilyennel legyen valamilyen szintre már el kellett jutnom a belső elégedetlenségemet illetően a kereszténységgel – akkor is, ha ezt még nem mertem bevallani magamnak.

     
  30. Sven

    2011. szeptember 11. vasárnap at 09:23

    Szerintem nem nyomom meg többet a válasz gombot, mert így teljesen összekeverednek a válaszaim. A hosszabb választ írtam ateistanaplónak.

     
  31. Xmes

    2011. szeptember 11. vasárnap at 11:07

    Az én életemből ezek az így leírt fázisok kimaradtak. Leszámítva a dühöt, amiért hazudtak nekem, és átvertek. Egyes részletek megvoltak, de nem mind, és a sorrend sem feltétlen ez volt.
    Talán azért, mert én még általános iskolás gyerek koromban tértem ki, és gyógyultam ki a kereszténységből, és emiatt nekem jóval könnyebb volt a fiatal korom miatt, mert még nem vésődtek be a dolgok az agyamban olyan mélyen?

     
  32. Vincze péter

    2011. november 27. vasárnap at 21:07

    sajnálatos , hogy ennyi tudással , kevered a megtért és a vallásos embert.A hívő és a vallásos életformát.
    Nem utolsó sorban , összekevered az Isten és az ember dolgait és a maszlag alapján ítéled el Isten-t :(:(:(

    Sok írásod nem más mint Düh valamilyen ember csoportra akik megbántottak téged.

    De ha te egyszer valaha is elfogadtad volna Jézus-t és ugymond átadott életű (megtért) , nem írnál ilyenket , hiszen Isten téged soha sem bántott meg , csak és kizárólag emberek.vagy nem ??

    Sajnállak és imádkozni fogunk érted.

    péter

     
    • krisztianerik

      2011. november 28. hétfő at 12:44

      Szorgos népünk győzni fog ::)))))

       
    • krisztianerik

      2011. november 28. hétfő at 13:12

      Nagyon élvezem ezeket a hozzászólásokat ahol csipőböl tudják ki mennyere volt 100%-os keresztény. Mert mi keverünk mindent de te minden ismeret birtokában ki mered jelenteni , hogy nem adtuk át az életünket istennek ::))) Nevetséges , 17 -20 évet hogyan lehet leélni keresztényként ha az ember nem szívéböl tér meg , az . hogy valaki utólag olyan ismeret birtokába kerül ami ezt cáfolja , benne van a pakliban.
      Ilyen kijelentéseket csak is olyan személyektől hallottam akik vagy frissen , ill nem rég tértek meg , vagy olyanok akik agymosottak lettek és nem értik hogy mindenki szabadon dönthet az élete felől.
      Sukabarázzatok vagy 2 kilónyit értem is , de csak szellemben ::))))
      Mi meg téged sajnálunk! De nem ítélünk el azért mert keresztény vagy , így fogadunk el , nem kötelező ateistának lenned, és nem is fogunk megfélemlíteni, szabadságod van keresztényként élni .
      Nem fogunk érted imádkozni hidd el ::)))

       
    • Kantarella

      2011. november 28. hétfő at 13:34

      Nem hiszem, hogy keverné a megtért és a vallásos embert. :D:D Annál is inkább, mert kívülállóként sokkal jobban át lehet látni a helyzetet.
      Istent pedig neki is nekem is (itt szinte minden ateistának) volt időnk megismerni, jó pár évtizedes kereszténység után.
      Valóban, Isten soha nem bántott meg, mivel nem létezik. Az első írásában a szerző leszögezi, hogy a gyülekezetében lévő emberekkel sincs semmi baja, és én is elfogadom a vallásos, hívő, megtért embereket, úgy kezelem őket, mint akárki mást.
      Én téged sajnállak, és remélem egyszer másként fogod szemlélni a dolgokat.

       
  33. Ricsi

    2011. november 28. hétfő at 09:28

    Na megint itt van egy

     
  34. sztella28

    2012. május 9. szerda at 18:39

    Hú, annyira így van… Én is voltam hívő, jóllehet nálad sokkal rövidebb, de azért években mérhető ideig, és nem is a zsidó-keresztény vallásossághoz tartozó egyházban. A hit elvesztése valóban borzasztó nehéz és fájdalmas folyamat. Viszont, érdekes módon, a magam részéről dühöt csak nagyon rövid ideig éreztem; inkább sajnálni kezdtem azokat, akik képesek értelmetlen dolgokra alapozni az életüket, és örültem, hogy én magam szellemileg már szabad vagyok. Nem tudom, hogy ezzel az ötödik fázisban lévőnek számítok-e, mert ugyanakkor azóta sem hagy nyugodni a kérdés, hogy vajon mi állhat a világ működése mögött. Egyébként annak a lehetőségét, hogy a kérdés kulcsa mégiscsak Isten, ma sem zárom ki, de hogy az “exvallásom” semmi ilyesmit nem támasztott alá, az biztos.

     
  35. Caenorhabditis Elegans

    2012. május 11. péntek at 22:20

    Szerintem azokból a nemhívőkből lesz könnyen hívő, akiket sosem érdekelt a kérdés, sosem gondolkodtak el rajta. Némi egyszerűsítéssel nekik elég lehet egy komoly érzelmi törés/szakadék/hiány és megtérnek, mert a hit pont kitölti az érzelmi űrt, ami bennük van. És mivel sosem gondolkodtak el a kérdésen, sosem vették végig az ellenérveket, nincs immunitásuk, nincsenek végiggondolt válaszaik a bennük felmerülő kérdésekre, igényekre.
    Ezt a fajta megtérés én a racionalitásvezérelt, de érzelmileg éretlen emberek sajátjának tartom.

    Amúgy csak elméletezgetek, különösebb alap nélkül, világéletemben ateista voltam és gyakorlatilag nincsenek hívő ismerőseim, netről tájékozódom 🙂

     
    • Caenorhabditis Elegans

      2012. május 11. péntek at 22:23

      kis kieg: szóval ha valaki nem gondolja végig a “honnan jöttünk-hová megyünk – miért is ez az egész” stb kérdéseket úgy, hogy találjon rá érzelmileg is kielégítő választ, az könnyen megtérhet, ha olyan hatás éri, amitől sürgetővé válik a válasz és ha akkor pont találkozik egy megfelelő vallási közösséggel.
      Próbáltam pontosan megfogalmazni az elméletemet, ennyi telt 🙂

       
      • fairi

        2012. május 11. péntek at 23:18

        Van egy olyan kategória, hogy nem vallásos. Ők akik vmi miatt nem követnek egyetlen vallást se, és igazán nem is hisznek, de nem mondhatóak ateistának se. Ide tartozó emberek megtérhetnek könnyedén, mivel előtte nem nagyon találkoztak azzal a vallási csoporttal és érveiket se ismerik. ha vmi erős érzelmi stressz éri őket, vagy vmi számukra megmagyarázhatatlan, akkor könnyen oda fordulnak akik neki a megoldást kínálja, és akár hitharcosokká válhatnak.
        kereszténység tökéletes térítő vallás,valljuk be, azt ígéri amit a legtöbb ember akar, és azzal fenyeget amitől a legtöbben félnek. örök élet, örök boldogság, mellé jól befenyít a pokollal. nem csoda hogy a legerősebb vallás lett az iszlám mellett,amely hasonló ilyen szempontból.

        így nemcsoda hogy egy icipici zsidó szektából 2000 év alatt vérzivatar közt legerősebb vallássá alakult és tuti az is marad jó ideig. lehet a szekularizáció és tudomány adott pár hatásos védelmet és pajzsot, de sok ember nem szerzi meg,és vmi kis keresztény szekta érvei, fenyegetései, ígérgetései ellen semmi védelme nem lesz.

        Sok ember érzi, hogy elrohan felette az élet, és köztudott 100 évnél tovább nem nagyon fogsz élni,sőt valszeg hamarabb elvisz vmi civilizációs betegség,közben sokszor olyan dolgokkal töltöd ami csak szükséges,de nem szereted.Ilyen ember szembe kerül pünkösdi-karizmatikus szekta “nagy kaliberű lövedékei”: örökélet ígérete, örök boldogság halálod után, megkapod az igazságot blablabla. http://www.youtube.com/watch?v=33T4-Zgs_dg&feature=related vitatkoztam egy emberrel akit jól eltalált az egyik “érvük”!
        nekünk elég erős a pajzsunk, így leperegnek rólunk a tipikus sablon módszereik(volt már itt minden pokollal fenyegetés,lesajnálás, imádkozás lelkeinkért, Jézus szerete, értünk halt meg). de sokan a sebezhető,és a mai rohanó, kizsigerelő világ bárkinek legyengítheti a védelmét.

        Anyámtól hallottam a legerősebb vallásellenes gondolatot:” nem hajlandó senki nála magasabb rendű dolgot ajnározni,és imádkozni felé”, így szocializmus is hidegen hagyta de az összes vallás is, de bármi amiben benne van az oktalan felnézés, ajnározás mert mindegyikben kell vkire o felnézni, szeretni, vagy imádkozni etcetc.
        Bármi beszélhetnek neki utcán az önjelölt prédikátorok, vagy zaklathatják vallásos kollega, vagy jöhet egy MLM ügynök. MLM is hasonlít picit a vallásokra. Védekezni nem tud,csak egyszerűen immunis az érveikre, hidegen hagyja őt.

         
  36. Caenorhabditis Elegans

    2012. május 11. péntek at 23:43

    @fairi: azt hiszem, anyád gondolata nagyon közel áll hozzám. Először kb 12 éves koromban tudatosítottam az ateizmusomat, akkor kerültem először vallás közelébe, és akkor is ilyesmik motiváltak.

     
  37. Papírkutya

    2012. május 16. szerda at 21:24

    C. elegans: tetszik ez az immunitásos elméleted. Beteszem a “pszichológiai magyarázatok a hitre” c. gyűjteményembe. 🙂
    fairi, te meg jól továbbgondoltad.

     
  38. Kindl Józsi

    2013. február 3. vasárnap at 16:49

    Kedves X-mes!Úgy látom nagyon dühös vagy!Megértelek,te Vincze Péter,te meg imádkozzál azért a jó édes a…..ért!

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: