Isten igazsága

Egy videó arról, hogy mi is a gond a kereszténység igazságról alkotott felfogásával. Kik jutnak a mennybe és kik a pokolba?

A lényeg: adottak gyilkosok, akik megölnek embereket. Ezek az áldozatok teljesen tisztességes, jó emberek lehettek, olyanok, akik sosem ártottak senkinek, sőt, esetleg segítettek, jótékonykodtak stb. De ha nem vallották meg Jézus Krisztust uruknak és megváltójuknak, akkor most a pokolban vannak, teljesen függetlenül attól, hogy mit tettek itt a Földön. Ellenben a gyilkosaik a mennyországban élvezik az örökkévalóságot. Miért? Mert a börtönben, kivégzésük előtt megtértek. Ennyi. A Biblia Istene annak alapján ítéli meg az embereket, hogy mit tartanak Jézusról! Egyet kell értenem a fenti videó készítőjével: ez a tanítás a kereszténységet az egyik legvisszataszítóbb vallássá teszi! Arra tanítja az embereket, hogy nem számít mit teszel életedben, csak az, hogy halálod előtt, még jó időben megtérj. És Isten „igazsága” szerint így kerülnek tömeggyilkosok a mennybe, áldozataik pedig a pokolba. Ez engem már keresztényként is nagyon zavart.

Sőt, az is igaz – ami szintén elhangzik a videóban -, hogy amint egy ilyen tömeggyilkos megtér a börtönben a keresztények még hőst is csinálnak belőle! Ott van például Karla Faye Tucker. Ő nem szerepel a videóban, de élénken él bennem a története, mert már akkor, keresztényként sem értettem, hogy mérhetnek ennyire kettős mércével a keresztények – és Isten!

Tuckert 1998-ban végezték ki Texasban mivel 1983-ban kettős gyilkosságot követett el. Azonban híressé attól vált, hogy 1985-ben megtért a börtönben. Az amerikai keresztények rögtön felkapták a sztoriját, hőst kreáltak belőle és elkezdtek azért lobbizni, hogy a nő halálbüntetését életfogytiglanra változtassák. A lobbizók között volt II. János Pál pápa éppen úgy, mint Pat Robertson. A dolog külön gusztustalan, ha figyelembe vesszük, hogy a Robertson féle fundamentalista keresztények amúgy nagy támogatói a halálbüntetésnek. De rebegj el egy imát, csinálj nagy hírverést a megtérésednek és ez máris megváltoztat mindent a szemükben… (Ráadásul, ha a keresztények őszintén hisznek a túlvilágban és abban, hogy Tuckernek most már üdvössége van, akkor miért is lobbiztak érte?)

Tucker életéről halála után filmet csináltak a keresztények „Karla Faye Tucker: Forevermore” („Karla Faye Tucker: Örökké”) címmel. Íme egy keresztény értékelés a filmről az IMDB-ről (http://www.imdb.com/title/tt0485775/):

„Karla Faye Tucker a bizonyíték arra, hogy Isten titokzatos módokon működhet [Úgy érti Isten itt azáltal működött titokzatos módon, hogy hagyta, hogy Tucker embereket gyilkoljon, hogy aztán a siralomházban megtérhessen? Bravó! Csodálatos üdvterv! Hallelujah!] és hogy szerető és megbocsátó Isten. Amikor először láttam ezt a TBN-en [keresztény tévécsatorna] épp lefekvéshez készültem, de valami azt súgta, hogy nézzem meg, így megtettem. A film közben nem tudtam levenni a szemem a tévéről és mire a stáblista pörgött könnyekben úsztam. Az ő története a legkeményebb szíveket is meg tudja lágyítani! [Karla története. Véletlenül sem az áldozatoké.] A szereposztás látványos volt, ez nem volt egy ’nyálas keresztény’ film (én keresztény vagyok és elismerem, hogy vannak olyanok, amelyek nyálasak), nagyon profi és nagyon jók a színészek. Láthatod az életét a börtönben és hogy hogyan változott meg mióta Jézusnak adta az életét. Nem úgy, mint néhány filmben, itt nem rejtik el a tényeket sem [Még jó! Az kéne még, hogy a gyilkosságokat is elbagatellizálják!], a visszaemlékezések 1983-ra elég jól meg voltak csinálva. Karen Jezek kitűnő munkát végzett Karla megszemélyesítésében, a kinézettől kezdve a testbeszédig, minden fantasztikus volt. Igazán megmutatta, hogy nemcsak egy karakter volt, amit eljátszott, hanem egy valóságos nő, akinek gyerekkora óta nehéz élete volt. A történet megmutatja a nem keresztényeknek, hogy Isten valóság és mindenkit szeret, nem számít mit tettek az életükben [Kivéve, akit nem szeret. Mint például azokat az áldozatokat, akiket a fenti videóban látható gyilkosok egyike esetleg a pokolba küldött, csak hogy Isten aztán gyakorolhassa a kegyelmét a gyilkosán].
A keresztényeknek is megmutatja, hogy ha Isten meg tud bocsátani Karlának, akkor nekünk mennyivel inkább meg kell bocsátanunk és el kell fogadnunk azokat, akik különböznek tőlünk? És ha kilépünk a „komfort zónánkból”, nézd kit tudunk elérni Isten szeretetének üzenetével! Ha nem lennének olyan emberek, akik szeretik Istent és segíteni akarnak az olyan embereknek, mint Karla a siralomházban, akkor lehet, hogy nem találta volna meg Istent és a története nem lenne olyan nagy, mint amilyen. Összességében ezt a filmet mindenkinek látnia kell!

RIP Karla, sokaknak hiányzol!”

Hányinger...

Ez a nő életében semmi mást nem tett, mint hogy fiatalon drogos volt, majd megölt két embert. Aztán a börtönben megtért. Ettől kellene, hogy hiányozzon?

Könyv is jelent meg róla, amelynek ismertetője az Amazonon így szól:

„Ez a megragadó történet a száz év óta első nőről, akit Texasban kivégeztek családtagok, börtönlakók, kormányzati tisztviselők és barátok beszámolóira épül, hogy bemutassa hogyan használt Isten egy figyelemre méltó asszonyt [Ez lenne Karla Faye Tucker?] arra, hogy elérjen számtalan életet a megváltás és az öröm üzenetével. [Komolyan mondom: felfogják ezek, hogy miket hordanak össze? Baromi nagy örömüzenet lehet Karla Faye Tucker élete a megöltek családtagjainak!] Linda Storm [a könyv írója], aki Tucker szellemi tanácsadója és közeli barátja volt tizenegy évig, a könyvben bemutat fotókat éppúgy, mint részleteket Tucker leveleiből és interjúiból.”

Avassuk már rögtön szentté!

Az, hogy Karla Faye Tucker megtalálta Istent (Hallelujah!) és immár örök üdvössége van (Hallelujah!) nem hozza vissza az áldozatait és nem adja vissza családtagjaiknak őket! Nem válik semmissé a bűncselekmény attól, hogy a bűnöző megtér – ami egyébként nyilvánvalóan teljesen önző szándékból történik, azért, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét és ne jusson pokolra. Attól mert most már a bűnözőnek nagyon jó, mert megnyugtatta a saját háborgó lelkiismeretét, még nem válik semmissé, amit elkövetett!

Egy keresztény hős: Karla Faye Tucker...

Hogy világos legyek: a fenti gondolatok nem a halálbüntetéssel kapcsolatos véleményemről szólnak. A halálbüntetéssel személy szerint úgy vagyok, hogy van amikor egy bűnözőnek az életfogytiglan is túl jónak tűnik, de van amikor lehet amellett érvelni, hogy egy ifjúkori „botlásért” elég büntetés az életfogytiglan. Tucker esetére is rá lehet ezt húzni. Csakhogy ha egy országban vagy államban azok a törvények, amik, akkor ne olyan alapon tegyenek már kivételeket, hogy valaki úgymond megtért. Ha teszem azt Allah-hoz tért volna meg, állítom, hogy senki nem tett volna egy keresztbe szalmát sem a büntetése enyhítéséért. Vagy ha csak azt mondta volna, hogy „szívből bánom az egészet” – anélkül, hogy Istent belekeverte volna. Akkor sem Pat Robertson sem a Pápa nem szólalt volna fel az érdekében. És nem születtek volna olyan könyvek és filmek, amelyek már-már hőst csinálnak belőle!

És az egészben az a gusztustalan, hogy a kereszténység szerint így működik a dolog és így helyes! Kövess el bármit, légy rabló, pedofil, tömeggyilkos, akármi – ha jó időben megtérsz, a mennybe jutsz. De legyél egy tisztességes, jóravaló, jótékony ember, aki csupán nem hitt Jézusban és elkárhozol, örök pokol az osztályrészed! Én valahogy ezt az Istent nem tudom igazságosnak és jónak tekinteni. Valami nagyon-nagyon nincs rendben ezzel az „igazsággal”!