RSS

Billy Graham az ateistákról (én meg Graham véleményéről)

02 jún

Billy Graham az USA egyik leghíresebb keresztény prédikátora, aki 1989-ben Magyarországon is járt és a Népstadionban tartott istentiszteletet. Politikai kapcsolatairól és washingtoni befolyásáról tervezek egy cikket, de most egy a kansascity.com-on megjelent írására reagálok. Egy olvasói levélre válaszolt:

Kedves Billy Graham: gondolja, hogy manapság több ateista van, mint régen? Nem emlékszem, hogy ennyit hallottam volna róluk 20 vagy 30 évvel ezelőtt, de most úgy tűnik állandóan hallunk róluk. – J.V.

Kedves J.V.: Igaza van; az ateizmus (az a hit, hogy nincs Isten) láthatóbbá vált az utóbbi években, nagyrészt néhány prominens ateista írásain keresztül. Véleményük szerint az ateizmus a jövő hulláma és idővel a vallás egyszerűen el fog sorvadni.

Igazuk van? Nem, nincs (noha nem kételkedem az őszinteségükben). Először is az ateizmusnak nincs kielégítő válasza az élet kérdéseire – az olyanokra, mint „Ki vagyok én? Honnan jöttem? Miért vagyok itt? Honnan tudom mi a helyes és mi a helytelen? Mi történik, amikor meghalok?” Az ateizmus azt mondja, hogy véletlenül vagyunk itt és az életnek nincs értelme vagy rendeltetése. Ennek következményeként az ateizmus vége a kétségbeesettség.

De a szívünk valami többért kiált – valamiért, ami jobb és tartósabb. Legbelül érezzük, hogy nem véletlenül vagyunk itt és nem csak erre a világra készültünk. Az ok, amiért így érzünk a Biblia szerint az, hogy Isten belénk helyezte ezt a meggyőződést. Az ember nem csupán egy másik állatfaj; azért teremtettek minket, hogy ismerjük Istent és érte éljünk. A Biblia azt mondta: „Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe [a Graham által idézett angol verzió szerint: „az örökkévalóságot helyezte az emberek szívébe” – a ford.]” (Prédikátor 3:11).

Sok ateista, úgy találom, egy ok miatt utasítja el Istent: a saját életét akarja irányítani. Ne térítsenek el az érveik, hanem kötelezd el magadat Jézus Krisztusnak, aki nemcsak azt demonstrálta, hogy Isten létezik, hanem azt is, hogy szeret bennünket és reményt ad nekünk a jövőre nézve.”

http://www.kansascity.com/2011/05/15/2877284/billy-graham-atheism-cant-answer.html

Akkor lássuk sorjában!

„Véleményük szerint az ateizmus a jövő hulláma és idővel a vallás egyszerűen el fog sorvadni.”

Nem tudom, hogy más ateisták hogyan vélekednek erről, de én nem vagyok ennyire optimista. Ne becsüljük le az ember haláltól és bizonytalanságtól való félelmét, amely arra ösztökéli, hogy képzeletbeli barátokat és halál utáni életet fantáziáljon magának! Úgy érzem az emberek ehhez még jó sokáig ragaszkodni fognak, hiszen nehéz elfogadniuk, hogy nem élünk örökké. Maga a vallás is roppant rugalmas és biztos vagyok benne, hogy mindig meg fogja találni a módját annak, hogy valamilyen irányzatot kínáljon az embereknek, akkor is ha a régi írásoktól egy idő után el kell szakadni, ill. egyre inkább a metafora irányába eltolni az interpretációikat. (Vagy rosszabb alternatívaként lehet válaszreakció az erőszakos fundamentalizmus és a tények makacs tagadása is sajnos.)

„Először is az ateizmusnak nincs kielégítő válasza az élet kérdéseire – az olyanokra, mint „Ki vagyok én? Honnan jöttem? Miért vagyok itt? Honnan tudom mi a helyes és mi a helytelen? Mi történik, amikor meghalok?”

Az a jó, hogy a kereszténység bezzeg minden kérdésre tudja a választ! Leellenőrizhető, ellentmondásoktól mentes, egyértelmű választ. Olyan választ, aminek nem pusztán a vak hit az alapja, hanem sziklaszilárd bizonyítékokon nyugszik, nem csupán bemondáson. Várjunk csak… 😉

Mellesleg én még keresztényként is sokszor üresnek éreztem ezeket a keresztény “válaszokat”. És egy-két forduló után eljut minden kérdés oda, hogy “ja, hát Isten dolgait nem tudhatjuk”, “Isten útjai kifürkészhetetlenek” vagy valami hasonló.

„Az ateizmus azt mondja, hogy véletlenül vagyunk itt és az életnek nincs értelme vagy rendeltetése. Ennek következményeként az ateizmus vége a kétségbeesettség.”

Az ateista életének valóban nincs értelme. Ezzel szemben a keresztényének:

😉

Az „élet értelme” csupán emberi koncepció. Nincs egy általános, mindenki számára érvényes válasz rá. Mindenki maga szabhatja meg milyen értelmet, célt ad annak az életnek, amit leél. Ez lehet valakinél a család, másnál a karrier, megint másnál a tanulás és a többi.És persze teheti az ember egy képzeletbeli isten szolgálatát is az élete értelmévé. 😉

Hogy az „ateizmus vége a kétségbeesettség” lenne? Nem tapasztaltam. Szerintem olyan perspektívából lehet ez csupán “kétségbeejtő”, mint a keresztényeké, akik szeretnének hinni a halál utáni folytatásban. NEKIK talán kétségbeejtő, amikor arról hallanak, hogy nincs élet a halál után. Nekem nem az. A halál után éppen olyan lesz, mint amilyen a születés előtt volt. Nekem ez nem jelent problémát.

„De a szívünk valami többért kiált – valamiért, ami jobb és tartósabb. Legbelül érezzük, hogy nem véletlenül vagyunk itt és nem csak erre a világra készültünk. Az ok, amiért így érzünk a Biblia szerint az, hogy Isten belénk helyezte ezt a meggyőződést. Az ember nem csupán egy másik állatfaj; azért teremtettek minket, hogy ismerjük Istent és érte éljünk. A Biblia azt mondta: „Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe [a Graham által idézett angol verzió szerint: „az örökkévalóságot helyezte az emberek szívébe” – a ford.]” (Prédikátor 3:11).”

Vallásos maszlag és szuggerálás. Amikor Graham azt írja, hogy a szívünk valami „jobbért és tartósabbért” kiált, meg hogy „érezzük”, hogy nem véletlenül vagyunk itt és nem csak erre a világra készültünk, akkor az emberi egoizmusról és arroganciáról beszél. Ez az ego az, amiért az emberek szeretnék hinni, hogy többek, jobbak, mint az állatok és különleges helyük van “a teremtésben”, különleges a rendeltetésük.

És egyébként íme tehát a keresztény válasz az élet értelmére: “azért teremtettek minket, hogy ismerjük Istent és érte éljünk”. Csodálatos! 😀

„Sok ateista, úgy találom, egy ok miatt utasítja el Istent: a saját életét akarja irányítani.”

Először is: mi a gond azzal, ha valaki a saját életét akarja irányítani, ahelyett, hogy átadná annak irányítását másoknak: egyházaknak, lelkészeknek, papoknak, meg több ezer éves írásoknak? Másodszor: nem ez a fő ok amiért elutasítjuk Istent, hanem egyszerűen az, hogy nem hisszük, hogy létezik. Érdekes, hogy ezt mennyire nehéz felfogni sok kereszténynek.

„Ne térítsenek el az érveik, hanem kötelezd el magadat Jézus Krisztusnak, aki nemcsak azt demonstrálta, hogy Isten létezik, hanem azt is, hogy szeret bennünket és reményt ad nekünk a jövőre nézve.”

Jézus Krisztusnak előbb a saját létezését kellene demonstrálnia, mielőtt azt állítjuk demonstrálta Isten létezését!

 
26 hozzászólás

Szerző: be 2011. június 2. csütörtök hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Vallásfilozófia

 

Címkék: , , , ,

26 responses to “Billy Graham az ateistákról (én meg Graham véleményéről)

  1. Warlord

    2011. június 2. csütörtök at 09:08

    „Először is az ateizmusnak nincs kielégítő válasza az élet kérdéseire – az olyanokra, mint „Ki vagyok én? Honnan jöttem? Miért vagyok itt? Honnan tudom mi a helyes és mi a helytelen? Mi történik, amikor meghalok?”

    Már hogyne volna válasza az ilyen kérdésekre!
    Más kérdés,hogy a vallás nem fogadja el a Tudomány ilyen kérdésekre adott válaszait,mivel azok nem egyeznek meg “az Írás”-sal.
    Ahhoz meg pl. hogy tudjuk,lássuk,értsük,mi helyes és mi nem,méginkább nincs szükség vallásra.
    Az értelmes ember képes tanulni a tapasztalataiból is.

    “Az ember nem csupán egy másik állatfaj; azért teremtettek minket, hogy ismerjük Istent és érte éljünk….”

    Volt alkalmam megismerni Istent.
    15 évig voltam bibliaolvasó és a Bibliát egyedüli mércének tekintő keresztény.
    Mindezek után jutottam arra a döntésre,hogy egy ilyen Istenért nem fogom elpazarolni és eltékozolni az életem és nem vagyok hajlandó azt a “szolgálatában” leélni – akár “megbosszul” ezért,akár nem.
    Ma már nem ejt kétségbe,ha csak egy másik állatfaj lennénk és ha a halál után nincs semmi.
    Valamint nagyon sajnálom azokat az embereket,akik ebben az életben, itt és most nem látnak,nem találnak értelmet az életüknek.

    „Sok ateista, úgy találom, egy ok miatt utasítja el Istent: a saját életét akarja irányítani.”

    Én pl. nem vagyok ateista,készséggel elhiszem akár azt is,hogy a bibliai Isten létezik és a Biblia szó szerint igaz,ennek ellenére mégis elutasítom az Istent.
    Ma már egyszerűen nem tudok szimpatizálni vele…

     
  2. Ricsi

    2011. június 2. csütörtök at 09:43

    “Mellesleg én még keresztényként is sokszor üresnek éreztem ezeket a keresztény “válaszokat”. És egy-két forduló után eljut minden kérdés oda, hogy “ja, hát Isten dolgait nem tudhatjuk”, “Isten útjai kifürkészhetetlenek” vagy valami hasonló.”

    Saccperkábé 5 vérkeresztény fogja Neked jól megmondani ezért a részért, hogy bizony Te nem is hittel anno igazán, nem voltál igaz keresztény, nem fogadtad el Krisztust a szíved mélyén blabla (mellesleg ezektől a képzavaros, stilisztikai borzalom vallásos terminológiátkól, hogy “Krisztusban örökké élve”, “szentlélekkel betöltekezve” “bűnöséletünketazúrjézuskrisztujézusjézuskrisztusmegváltójézuskrisztusnakszentelve” már gyerekként is viszolyogtam) …

    “Másodszor: nem ez a fő ok amiért elutasítjuk Istent, hanem egyszerűen az, hogy nem hisszük, hogy létezik. Érdekes, hogy ezt mennyire nehéz felfogni sok kereszténynek.”

    Bingo, telitalálat, helyettem mondtad ki megint, köszönöm. Mi a büdös búbánatért lennék én, akinek magyaráznia kell a bizonyítványt, mert már egyszámjegyű életkorban sem tudtam komolyan venni, csak mesének tekinteni sárból, bordából készült emberősöket, beszélő kígyókat, előbb a növények, aztán a fények teremtést, egy hajót, amibe minden álllatfajból egy pár befér és elél hónapokig … 21-ik századi gondolkodó emberként szégyen, hogy ott tartunk, sok esetben érveket kell hozni, miert kell elvetni a gondolatot, hogy hitelt adjunk az ilyen bronzkori történeteknek.

    „Sok ateista, úgy találom, egy ok miatt utasítja el Istent: a saját életét akarja irányítani.”

    Rosszul találja a kedves prédikátor úr. Legfrappánsabban úgy tudnék erre felelni, hogy idézem skót barátomat, Aaront:

    “Do you believe in God?”
    “Nah, man, there’s way too much science out there for that …”

     
  3. Xmes

    2011. június 2. csütörtök at 10:14

    “(az a hit, hogy nincs Isten)”

    Kikérem magamnak, hogy engem vallásos/”hívő” (sok vallásos szégyenli, hogy vallásos, és hevesen tiltakozik ellene, ezért inkább egy “hívőnek” nevezett dobozba pakolja magát, amivel szerinte elszeparálja magát a többi akol lakótól [ha már egyszer az isten és Jézus NYÁJÁBA sorolják magukat] ) szintre degradáljanak…

    Én nem azt hiszem, hogy nincs isten, hanem nem hiszem el, hogy van. Még ha egy vallásos/hívő képtelen is (vagy csak az istennek sem hajlandó) különbséget tenni a kettő között, akkor is óriási különbség van a kettő között.

    Az ateizmus az az isten(ek)be vetett hit hiánya, és nem annak a hite, hogy nincs(enek) isten(ek).
    Valaki igazán tájékoztathatná már őket erről az apró, de lényeges tényről, hogy legalább tudják már végre miről hablatyolnak össze-vissza.

     
  4. Caenorhabditis elegans

    2011. június 2. csütörtök at 16:29

    “Sok ateista, úgy találom, egy ok miatt utasítja el Istent: a saját életét akarja irányítani.”
    Bár a gravitációt lehetne ilyen egyszerűen elutasítani, azon az elven hogy én magam akarom szabályozni a testem helyzetét a térben 🙂

    Amúgy meg fura kép, hogy az ateizmusnak kellene megmondani a választ az élet kérdéseire, hogy ahhoz egyáltalán szükséges egy külső izé aki okos helyettem. “Valaki mondja meg nekem, hogy mit kell akarnoooom!!”… Gyerekes.

     
  5. ateistanaplo

    2011. június 2. csütörtök at 17:34

    @ Warlord

    Én nem hiszek Istenben, de én is úgy vagyok, mint te: ha létezne a Bibliában (vagy a Koránban) bemutatott Isten, akkor az azt jelentené, hogy egy gonosz, szadista Isten teremtette a világot. Akkor meg azért nem akarnék hajbókolni előtte.

    @ Ricsi

    “Saccperkábé 5 vérkeresztény fogja Neked jól megmondani ezért a részért, hogy bizony Te nem is hittel anno igazán, nem voltál igaz keresztény, nem fogadtad el Krisztust a szíved mélyén blabla “

    Sejtem. 😀

     
  6. Tikászné Gréti

    2011. június 3. péntek at 10:09

    Kedveseim!
    Egy nagyon fontos dolgot talán nem tudtok : az Istenbe vetett bizalom, vagy HIT, az Ő ajándéka! Ezért senki sem dicsekedhet vele; legyen boldog, ha megkapta!
    Én sem születtem hívőnek, ahogyan senki sem születik annak. De ha egyszer maga Isten győz meg, akkor az ember boldogan “adja meg magát” 45 évesen is.
    Attól tartok, hogy a “csalódott” hívők, csak vallásos emberekkel találkoztak /ezek lehetnek akár papok is/, az élő Jézussal nem!
    A Ben Hur írója ateistából úgy lett hívő keresztyén, hogy arra kérték cáfolja meg a Bibliában leírtakat. Nos…aki ismeri a könyvet, vagy az abból készült filmet, megértheti mi történt a “cáfolás” közben.
    Az a baj, hogy egy bizonyos pontig elhisszük, hogy független, autonóm lények vagyunk. Mindenkinek megvan a maga életútja. Egy ateistából lehet igazi hívő, de egy IGAZI hívőből soha nem lesz ateista! Ettől Isten maga őrzi meg, mert az ajándékot nem veszi vissza!!!
    – egy 22 éve Jézus Krisztusban hívő keresztyén

     
    • Ricsi

      2011. június 3. péntek at 12:51

      Charles Darwin pedig papnak készült. Szerintem ez nagyobb horderejű történet és megemésztenivaló, mint Tunberg úré (lerágott csont, sokszor hallottuk már ezt a fenenagy megtérést).

      David Berkowitz, a “Sam fia” néven elhíresült sorozatgyilkos manapság már a Remény fiaként emlegeti magát, mert megtért életfogytiglani büntetését töltve … Jeffrey Dahmer, 17 ember haláláért felelős sorozatgyilkos A Krisztus Temploma fundamentalista keresztény csoport tagjaként született, 5 éves korától nem volt gyakorló keresztény, ám a börtönben ismét “rátalált az Úrra”. Ezer hasonló példát lehetne hozni.

      Tényleg belemenjünk ebbe a megtérősdibe?

       
    • Xmes

      2011. június 4. szombat at 11:22

      “Egy nagyon fontos dolgot talán nem tudtok : az Istenbe vetett bizalom, vagy HIT, az Ő ajándéka!”

      Erről nekem mindig az jut eszembe, hogy mekkora surmó lehet egy olyan isten, amelyik brutálisan megbünteti azt akinek ő nem volt hajlandó megadni a “hit” nevű “ajándékot”.

      Elgondolkodtál már azon, hogy milyen okkal és milyen jogon büntet az istened másokat a saját mulasztásáért?
      Én nem hiszek. És a fent idézett elszólásod szerint, azért nem hiszek, mert a “jó” és “kegyelmes” atyaúristen lusta volt engem is megdobni ezzel az ajándékkal.
      Pontosabban vissza vette, mert korábban én is fertőzött voltam ezzel a bárgyú hittel.
      Akkor most milyen jogon és mire alapozva akar engem akárhogy is büntetni, ha egyszer kimaradtam az ajándékozásból, és amit korábban kaptam vissza vette?
      Milyen isten az ilyen? Én nem kérek belőle…

       
    • zenesz

      2011. június 4. szombat at 20:11

      Tévedsz.
      Egy “igazi ateista” sosem fog hívővé válni. Olyanok vannak, akik nem gondoltak bele sosem igazán a dolgok miértjébe, hanem józan eszüktől vezérelve ateistának vallották magukat. Ezután jött valami élethelyzet, ami belezökkentette őket a vallásba. Kellő felkészültség híján nem tudták kivédeni az agymosás hatását.
      Ha viszont ebből valaki képes kimászni, az olyan védettséget szerez, hogy soha többet nem fertőzi meg semmiféle vallás.

       
    • zenesz

      2011. június 4. szombat at 20:13

      @ Tikászné Gréti
      Tévedsz.
      Egy “igazi ateista” sosem fog hívővé válni. Olyanok vannak, akik nem gondoltak bele sosem igazán a dolgok miértjébe, hanem józan eszüktől vezérelve ateistának vallották magukat. Ezután jött valami élethelyzet, ami belezökkentette őket a vallásba. Kellő felkészültség híján nem tudták kivédeni az agymosás hatását.
      Ha viszont ebből valaki képes kimászni, az olyan védettséget szerez, hogy soha többet nem fertőzi meg semmiféle vallás.

       
  7. Ádám

    2011. június 3. péntek at 12:12

    És egyeseknek miért nem jár ez az ajándék?

    És úgy látom, el is érkeztünk oda, amit már megjósoltak:
    “Saccperkábé 5 vérkeresztény fogja Neked jól megmondani ezért a részért, hogy bizony Te nem is hittel anno igazán, nem voltál igaz keresztény, nem fogadtad el Krisztust a szíved mélyén blabla”
    Erre meg is jött:
    “Egy ateistából lehet igazi hívő, de egy IGAZI hívőből soha nem lesz ateista! ”

    Kedves Gréti, ha elolvasod a blog szerkesztőjének “Hogyan lettem ateista” c. bejegyzését – vagy sok más kitérési történetet (inverz “bizonyságtételek”), akkor a fenti állításod cáfolatot nyer…

    Mellesleg Isten miért osztogatja ajándékát olyan szűkmarkúan? Ha megnézzük, hogy a jelenlegi 7 milliárd emberből hányan nyernek örök életet a mennyben, akkor azt hiszem, kimondhatjuk: masszív pokolfeltöltés van folyamatban… Ha létezne Isten, ezt miért nézné tétlenül?

    Ehh, minek is kérdezem… Szélmalomharc…

     
    • Ricsi

      2011. június 3. péntek at 13:08

      Masszív pokolfeltöltés, ez jó 😀

      Amúgy nem lesz ott olyan rossz, gyerekek – ott van Van Gogh, Hemingway, Hendrix, Sagan, Einstein meg Vonnegut.

      Ilyen társaság mellett ki vágyik a mennybe? 😀

       
  8. Ádám

    2011. június 3. péntek at 12:52

    A mennyel-pokollal-istennel kapcsolatos kérdések persze csak hipotetikusak a részemről…

     
  9. Tikászné Gréti

    2011. június 3. péntek at 14:04

    Kedves Ádám!
    Talán meglep, de ez az ajándék senkinek sem JÁR!
    Ismered a jogot,nem?
    Halálra ítélteknek csak kegyelem adható. Már pedig mi mindnyájan azok vagyunk, testileg-lelkileg.

    Aztán…gondolod,hogy Istent leültetheted a vádlottak padjára?
    Persze megteheted, szabadságot adott. De Ő attól még nem szűnik meg létezni és nem lesz más a gondolata az embert illetően, mint amit eltervezett.
    /Az a kép jut eszembe, amikor egy gyerek becsukja a szemét, és úgy gondolja, őt sem látja senki./

    Vagy úgy képzeljük, hogy Isten egy pincér a sarki csehóban? Vagy az inasunk? Vagy a dadánk?
    Milyen jó lenne, nem igaz? Bedobom a 100-st és kijön a kívánságom. Minek vagy kinek képzeljük mi magunkat?
    /Nincs felelősségem, csak jogom./

    Azt írtam, hogy rosszul gondoljuk, hogy autonómok vagyunk. Vagy te úgy látod, hogy nincsenek korlátaid? Nem vagy a körülményeid, a természeted, és egyebek foglya?
    A legnagyobb bajunk, hogy nincs igazi Isten és emberképünk. De honnan lenne?
    Az ember nem képes elfogadni egy olyan állítást, hogy van egy SZUVERÉN fölöttem álló SZEMÉLY, aki igazságos/bűn-büntetés/,mindenható,szent azaz tiszta,bölcs, és ráadásul szeret.

    Egyébként Jézus azt mondta, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra. Ha te testileg-lelkileg egészségesnek tartod magad, akkor nem fogsz orvos után kiáltani.

    “Tetszett a /szuverén/ Istennek…” hogy a bibliát adja “használati utasításként”. De nem erőltet senkire semmit, nem fogja rád törni a szíved ajtaját. Vissza lehet utasítani a szeretetét.

    A pokolfeltöltésről annyit, hogy nem kell olyan messzire menni, ha nem vetted volna észre már ott vagyunk. Abba születünk bele. Isten pedig ki akar menteni belőle.

    Igazad van: szélmalomharc…ha emberek /akár én is/ vitázunk Istenről egymással. Ő meg mosolyog rajtunk. Meggyőzni csak Ő maga tud, mi egymást nem.
    És senki sem tudja hogy mikor éri utol a KEGYELEM.
    “Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van”.
    Tudod én sem gondoltam 22 évvel ezelőtt, hogy valaha ilyeneket fogok írni. De: ami a szívben van, az jön ki a szánkon,illetve jelen esetben egy válaszlevélben.

    Egyetlen észrevételem van még. Nem biztos,hogy igazam van, de ez a “levelezősdi” nem igazán jó. Indulatokat vált ki, szeretetlenek vagyunk egymással, mert nem látjuk a másik arcát, nem halljuk a hangját, vagyis SZEMÉLYTELEN, és így csak “okoskodunk”.

     
    • Caenorhabditis elegans

      2011. június 4. szombat at 20:09

      “A pokolfeltöltésről annyit, hogy nem kell olyan messzire menni, ha nem vetted volna észre már ott vagyunk”

      Akkor nincs is miről beszélni: én jól érzem magam itt.

      Ezek szerint a “..különben a pokol tüzén fogsz élni örökkön.örökké” szöveg arról szól, hogy ha nem cselekszem jó keresztényhez méltón, örök életem lesz itt a földön? Királyság, vállalom :D:D

       
  10. Ricsi

    2011. június 3. péntek at 14:51

    “Halálra ítélteknek csak kegyelem adható. Már pedig mi mindnyájan azok vagyunk, testileg-lelkileg.”

    Na, ennyi. A gusztustalan, embertelen eredendő bűn dogmája.

    Magam és az emberiség nevében KIKÉREM MAGAMNAK, HOGY HALÁLRAÍTÉLT BŰNÖSÖK LENNÉNK.

    Szégyellje magát, asszonyom.

     
  11. ateistanaplo

    2011. június 3. péntek at 16:18

    Ha a hit ajándék, amit Isten kedve szerint osztogat, akkor milyen alapon ítéli el azokat, akiknek nem adta meg ezt az ajándékot?

    “Egy ateistából lehet igazi hívő, de egy IGAZI hívőből soha nem lesz ateista!”

    Ricsi előre megmondta. 😀

    Van egy honlap, az a címe, hogy Ex-Christian.net. Nap, mint nap sok “ellen-bizonyság” érkezik. Volt keresztények, akik elmondják kitérésük történetét és az oda vezető utat. Sokan közülük évtizedekig voltak benne a kereszténységben. Vannak egykori prédikátorok, pásztorok is…

    Na most ezekre mind egységesen ráhúzni – anélkül, hogy ismernéd a személyes történetüket és vívódásaikat -, hogy sosem voltak IGAZI hívők, enyhén szólva arrogáns dolog.

    El nem tudod képzelni, hogy ezen emberek nagy része mit harcolt a hitéért! Mennyit könyörgött, rimánkodott Istenhez, hogy adjon nekik világosságot, mutasson utat, oszlassa el a kétségeiket. Tudom mennyire őszinték ezek a “bizonyságtételek”, mert én is végigjártam az utat.

    Aztán egyszer csak valóban eljön a megvilágosodás. Csak nem úgy, ahogy azt a keresztények képzelik…

    Csatlakozom Ricsihez. A Biblián kívül semmi sincs, ami azt mondaná, hogy romlott, bűnös halálraítélt vagyok. Nem is hittem így, amíg belém nem nevelte a kereszténység. Hogy aztán “kegyesen” felajánlhassa a “megváltást” abból a bűntudatból, amit ő nevelt belém! Ez a leggonoszabb aspektusa a kereszténységnek!

    Nem vagyok születésemtől fogva és a puszta létemből eredően alávaló, mocskos, élni sem méltó gazember! Akkor sem, ha pár ezer éve néhány kecskepásztor ezt hallucinálta.

    “Aztán…gondolod,hogy Istent leültetheted a vádlottak padjára?
    Persze megteheted, szabadságot adott. De Ő attól még nem szűnik meg létezni és nem lesz más a gondolata az embert illetően, mint amit eltervezett.

    /Az a kép jut eszembe, amikor egy gyerek becsukja a szemét, és úgy gondolja, őt sem látja senki./

    Vagy úgy képzeljük, hogy Isten egy pincér a sarki csehóban? Vagy az inasunk? Vagy a dadánk?
    Milyen jó lenne, nem igaz? Bedobom a 100-st és kijön a kívánságom. Minek vagy kinek képzeljük mi magunkat?
    /Nincs felelősségem, csak jogom./”

    Ezeket nem a hitgyüliben hallottad véletlenül? Olyan ismerősek. 😀

    “Az ember nem képes elfogadni egy olyan állítást, hogy van egy SZUVERÉN fölöttem álló SZEMÉLY, aki igazságos/bűn-büntetés/,mindenható,szent azaz tiszta,bölcs, és ráadásul szeret.”

    Kár, hogy a Biblia Istenére az igazságos, szent, tiszta, bölcs és szerető jelzők közül egyik sem illik.

    “És senki sem tudja hogy mikor éri utol a KEGYELEM.”

    Nagyon remélem, hogy engem most már békén hagy az Úr a “kegyelmével”. 20 év szenvedés elég volt. 😀

     
  12. krisztianerik

    2011. június 3. péntek at 16:33

    Biblia istene azt mondja a törvény könyveiben , hogy ne ölj , majd azt kérte a királyoktól , hogy mészároljanak le más népeket , gyerekeket,csecsemőket , asszonyokat , férfiakat .
    Nem elletmondás kicsit????van akinek nem , nekem nagyon is az .

     
  13. Tikászné Gréti

    2011. június 3. péntek at 16:51

    Igazatok van.
    Szégyellhetem magam és valóban szégyellem is.
    Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy beleavatkoztam Isten és a Ti dolgotokba.
    /Semmi közöm a HIT gyülekezethez./

     
  14. ateistanaplo

    2011. június 3. péntek at 17:00

    “Semmi közöm a HIT gyülekezethez.”

    Akkor elnézést. Bár gondolom hasonló stílus megy sok (fundamentalista) gyülekezetben.

     
  15. Warlord

    2011. június 3. péntek at 19:17

    A kialakult vitához a következőt szeretném hozzáfűzni:
    Onnantól fogva,hogy valaki személyes megváltójaként elfogadja Jézus Krisztust,vagyis elhiszi és elfogadja,hogy az “Édenkert” óta Isten előtt minden ember-így ő is-eredendően bűnös és ezért kárhozatot érdemelne,de Isten neki ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért,egyedül hit által,egyedül az írások alapján felmentést ad az ítélet alól,nos az ilyen emberről a Biblia alapján kijelenthető,hogy “IGAZI HÍVŐ”.Az ilyen hitre a Biblia alapján az Isten válasza elvileg az,hogy “betölti” Szentlélekkel.(Vö.:Ap.Csel. 2.!!!)
    Most akkor vagy a Biblia hazudik,vagy Isten cselekszik megintcsak önkényesen,ha egy emberre,aki mindebben hisz,nem “árasztja ki” a Szentlelket,ami ugyebár “kenet” arra nézve,hogy ez az ember már “Istené”,vagyis megváltott,tehát nem jut a kárhozatra.
    Honnak veszik a bátorságot akkor úgy nyilatkozni,hogy nem volt igazi hívő,aki mindebben hisz(hitt)???

    Mellesleg mindettől még mindenkinek meglehet a saját véleménye,csak hát ugyebár a kereszténységben azt sujkolják beléd,hogy a “magad értelmére ne támaszkodj” (Példabeszédek 3:5.)
    Kérdés,hogy ezt ki-ki meddig tűri…

     
  16. Ádám

    2011. június 3. péntek at 19:29

    Sok mindent elmondtak helyettem a Srácok, de azért van bennem néhány gondolat:

    “Aztán…gondolod,hogy Istent leültetheted a vádlottak padjára?”
    Egyáltalán nem, mert részemről nincs kit vádlottak padjára ültetni… Amikor nagy ritkán hitvitába keveredem, sokszor azon kapom magam, hogy hagyom magam átrángatni az ő “térfelükre”. Nekem kell bizonygatnom, hogy ha van isten, akkor valamit nagyon elrontott az elején. Pedig az lenne az igazán meglepő, ha végre valaki feltenné a másik oldalról, hogy nincs isten és előállna valami frappáns érveléssel, ami ledönti ezt az állítást (indirekt bizonyítás). Max. olyanokat lehet hallani, hogy “mi értelme lenne az életnek?”, stb… De ezek meg fárasztóak és méltatlanok…

    Valójában ezek a meccsek az ateisták és a teisták között olyan játszmák, amiket külön pályán, külön szabályok szerint próbálunk lejátszani… 🙂

    A másik: Szintén megfigyelhetőek a visszatérő érvek… Ez szerintem felekezettől függetlenek, mert én pl. batistáktól hallottam a fentihez kísértetiesen hasonlító gondolatmeneteket. Sajnos volt korábban közöm MLM rendszerekhez (kettőhöz is, nem vagyok rá büszke). Mondanom sem kell, hogy a motivációs tréningeken, ill az értékesítési technikáknál mindkét helyen ugyanazok a sztorik, példák, trükkök jöttek elő… Mellesleg, régóta megfigyeltem a párhuzamot az agymosott MLM-esek és a „bigott vallásos emberek” között. Ez az egész térítés – no meg a pénzmozgás… Kísérteties a hasonlóság…

    “A pokolfeltöltésről annyit, hogy nem kell olyan messzire menni, ha nem vetted volna észre már ott vagyunk. Abba születünk bele. Isten pedig ki akar menteni belőle.”
    Nem tudom, honnan a feltételezés, hogy ez már maga a pokol – annyira nem is rossz hely (bár most elég meleg van itt a 9-ediken). Lehet, benne van valahol a Bibliában, de szerintem már hallottam volna róla.

    “Egyébként Jézus azt mondta, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra. Ha te testileg-lelkileg egészségesnek tartod magad, akkor nem fogsz orvos után kiáltani.”
    Ezt is hallottam már mástól és akkor is az merült fel bennem, hogy ha nem vagyok egy testi és/vagy lelki nyomorék, akkor nincs szükségem Jézusra? Ezek szerint elég nagy hátrányból indulok… Nem lehet “enyém a mennyek országa, mert nem vagyok lélekben szegény”???

    “Vagy te úgy látod, hogy nincsenek korlátaid?”
    Dehogynem, de nem értem, miért kellene azt képzelnem, hogy nincsenek…

    “A legnagyobb bajunk, hogy nincs igazi Isten és emberképünk. De honnan lenne?”
    Miért kellene, hogy legyen – mármint istenkép…?

    A sort lehetne folytatni, pl. azzal, hogy ha mégsem nekünk van igazunk, és Jézus (aki maga isten és isten fia egyben) tényleg kereszthalált halt érettünk… akkor az tényleg akkora tett volt egy istenségtől?!?! Ez kb. olyan, mintha “GOD” módban ülnék le játszani egy számítógépes játékkal… (gyakorlatilag hallhatatlan vagyok a játék során). Egy örök életű, mindenható istennek/isten fiának azért lássuk be, ez nem volt kihívás… Eljönni ide a Földre, emberi alakot ölteni, majd “meghalni”… Ha Jézus biztos volt a dolgában, akkor talán úgy állt hozzá az egészhez: “Nahh…. Essünk túl rajta…!” Gyakorlatilag nem volt félni- és veszteni valója… Ehhez képest, ez az egyik fő érvük a keresztényeknek, nincs olyan mise/istentisztelet/imaóra/evangelizáció, amikor ez ne hangozna el… Vegyük már észre, hogy ez azért nem volt akkora tett – ha tényleg így volt…

    Egyébként nagyon tetszik a blog, pár napja találtam az oldalra, azóta rengeteget olvasom – a többi ajánlott oldallal együtt. Jómagam félig-meddig vallásos családból származom – szüleim baptisták, de sosem voltak igazán aktívak. Általánosban az egyik barátom apukája hitgyülis lelkipásztor volt – a szép időkből, amikor még szektának számítottak – és ez a barátom oltott le rendesen isten haragjával, a pokol szenvedésével, stb… Egészen középiskola végéig magam is vallásosnak tartottam magam a hatására, rendszeresen imádkoztam, olvasgattam a bibilát (meg gyötrődtem magamban, hogy nem élek annyira tisztán keresztény életet, mivel nem vállaltam fel sem a családom, sem a környezetem felé a hitem). Aztán ez szépen megváltozott, az egyetemen már nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Az utóbbi időben viszont úgy alakult, hogy az ismerettségi körömben megjelent pár keresztény, akik az őrületbe kergetnek az olyan dogmákkal és érvekkel, amikről józan paraszti ésszel be lehet látni, hogy hol van bennük logikai bukfenc… Hajmeresztő a tény, hogy ezeket ők tényleg nem látják – vagy nem akarják látni…
    És felháborít, hogy az ateizmus a köztudatban kb. annyit jelent, hogy tudatosan eltaszítom istent, esetenként sátánista vagyok…

    Remélem, nem veszi rossz néven a blog írója, hogy ezt leírtam, csak gondoltam bemutatkozom pár sorral, mivel fogok még írni kommenteket. 😉

     
    • Ricsi

      2011. június 3. péntek at 20:30

      Üdv a csapatban 😉

       
    • xingtao

      2011. június 4. szombat at 05:10

      Szia Ádám!

      Én is többé-kevésbé hasonló cipőben jártam. Főleg nagyszülői hatásra 7-8 évesen (katolikus) hittanra járattak, amit aztán követett az elsőáldozás. Gyerekként én is vallásosnak tartottam magamat, meg voltam győződve róla, hogy Isten minden percemet figyeli, és ha valami neki nem tetszőt teszek, a pokolba kerülök. Ateista osztálytársaimat meg sajnáltam, hogy mindenképpen elkárhoznak 🙂 Aztán valahogy ez a dolog kezdett lecsengeni, ezt talán jól jelzi, hogy a hittan-dolgozat, amit a pap fegyelmezés céljából íratott velünk, 1-2 ember kivételével mindenkinek nullás lett 🙂 Középiskolásként azért még 1-2 alkalommal beültem a misére, de valahogy már nem tudott megfogni, üresnek, unalmasnak éreztem. Majd ezt követte a megvilágosodás 🙂

       
    • ateistanaplo

      2011. június 4. szombat at 05:30

      Sőt, nagyon örülök, hogy leírtad! Érdekel, hogy másoknak mik a tapasztalatai.

      Üdv.

       
  17. sedith

    2011. június 4. szombat at 23:42

    Xingtao hozzászólásáról az jut eszembe, hogy én gyerekként rettenetesen fel voltam háborodva azon, hogy Isten azt várja tőlem, hogy jobban szeressem, mint az anyukámat vagy az apukámat. Mégis micsoda beteg ötlet ez? Teljes képtelenségnek tartottam, így aztán az ezotéria felé fordultam. XD

    Arra meg, hogy egy IGAZI hívő sosem lesz ateista… nos, a fanatikusok valóban ritkán gondolják meg magukat, de jobb is tőlük távol maradni. 😀

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: