RSS

A katolikusok toleránsabbak a többi kereszténynél?

01 ápr

A Public Religion Research Institute legújabb közvélemény kutatása szerint az amerikai katolikusok jóval toleránsabbak a homoszexuálisokkal szemben, mint a többi keresztény felekezet hívei. A felmérés eredményét az alábbi megállapításokkal foglalták össze:

  • A katolikusok támogatóbbak az azonos nemű házassággal kapcsolatban, mint bármilyen más keresztény tradíció hívei vagy az amerikaiak általában. A katolikusok 43 % volt amellett, hogy legalizálni kellene a homoszexuális házasságot és további 31% amellett, hogy engedélyezni kellene a homoszexuálisok törvényes élettársi kapcsolatát. Mindössze 22 % mondta azt, hogy semmilyen formában nem kellene törvényesíteni a homoszexuális kapcsolatokat.
  • Még nagyobb az azonos neműek házasságának támogatása a katolikusok körében, ha nem egyházi, hanem polgári házasságról van szó. Ebben az esetben a támogatók aránya 43 %-ról 71%-ra nőtt. Hasonló minta megfigyelhető a teljes népesség körében is, de a katolikusoknál nagyobb mértékű a növekedés.
  • A katolikusok a többi kereszténynél és az amerikai népesség egészénél is sokkal jobban pártolják a meleg jogokat. A katolikusok 73%-a vezetne be olyan törvényeket, amelyek megvédenék a melegeket a munkahelyi diszkriminációtól, 63%-uk engedné, hogy szolgáljanak a hadseregben és 60%-uk engedné, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe.
  • A többi keresztényhez képest a katolikusoknak sokkal kevesebbet prédikálnak vallási vezetőik a homoszexualitásról. A templomlátogató katolikusok közül mindössze 27% mondta, hogy vallási vezetőik szoktak a homoszexualitásról beszélni. Azon esetek közül viszont, ahol szó esik erről a témáról a templomban, az üzenet 63%-ban negatív.
  • Más vallási csoportokhoz képest a katolikusok kritikusabban ítélik meg egyházukat azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeli a homoszexualitás ügyét. Mindössze 39 %-uk adott jó osztályzatokat a katolikus egyháznak ebben a kérdésben.
  • A katolikusok 33 %-a véli úgy, hogy a vallások homoszexualitással kapcsolatos attitűdje nagyban hozzájárul homoszexuális fiatalok öngyilkosságához. További 37% szerint is hozzájárul, de kisebb mértékben.
  • A katolikusok 69%-a nem ért egyet azzal, hogy a homoszexuális orientáció megváltoztatható.
  • A katolikusok 56%-a nem hiszi, hogy két felnőtt azonos nemű ember szexuális kapcsolata bűn.

Forrás: http://www.publicreligion.org/objects/uploads/51/Catholics_and_LGBT_issues_2011_FINAL.pdf

A fenti eredmény talán meglepő első hallásra. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a katolikus egyház hivatalos álláspontja a homoszexualitással kapcsolatban a legtöbb keresztény felekezethez hasonlóan az, hogy a homoszexualitás bűn. A megfejtést valószínűleg a felmérés ezen táblázata szolgáltatja:

Ebből azt látjuk, hogy a homoszexuálisokkal kapcsolatos katolikus tolerancia nagy része azoknak a katolikusoknak köszönhető, akik átlagosan havi 1-2 alkalomnál vagy annál is kevesebbet járnak templomba. Magyarul: a kulturális katolikusoknak, akik kevésbé veszik komolyan a vallásukat, inkább csak hagyománytiszteletből azonosulnak vele. Tapasztalatom szerint a protestáns és neoprotestáns felekezetek (amelyek az amerikai kereszténység nagy részét kiteszik, s ezáltal valószínűleg jelentősen befolyásolták a teljes népesség körében vett eredményeket is) ennél jóval szigorúbban ragaszkodnak a Bibliához, márpedig az egyértelműen homofób.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2011. április 1. péntek hüvelyk Hírek, Katolikus

 

Címkék: , , , ,

13 responses to “A katolikusok toleránsabbak a többi kereszténynél?

  1. Kal

    2011. április 1. péntek at 21:15

    érdekes felmérés, de a következtetések kissé felületesnek tűnnek. Azon állítás, hogy a Biblia erősen homofób, vitatható. A Biblia 4 helyen foglalkozik a homoszexualitással összefúggő kérdésekkel, de mindenhol más bűnök elkövetésével együtt említi, ezért sokunk szerint a monogám, szerelmi kapcsolatra épülő homoszexualitást Isten, és a kinyilatkoztatás, vagyis a Biblia nem ítéli el. Aggályosnak tartom a posztban ismertetett felmérést kutatás-módszertani szempontból is (aminek indoklásától a heytakarékosság miatt eltekintek), ezért szerintem bizonytalan lábon állnak a következtetések is.

     
  2. ateistanaplo

    2011. április 1. péntek at 21:43

    Íme néhány vers, aztán mindenki döntse el magának, hogy homofób-e a Biblia vagy sem:

    „Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az.”

    (Mózes III. könyve 18:22)

    „És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.”

    (Mózes III. könyve 20:13)

    „Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:

    Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.

    (Róma 1:26-27)

    „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők,

    Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.”

    (1 Kor. 6:9-10)

    Férfiszeplősítő=homoszexuális

    A fentiek alapján vitathatónak tartom, hogy a Biblia csupán a nem monogám, nem szerelmi kapcsolatra épülő homoszexualis kapcsolatokat ítéli el.

     
  3. Kal

    2011. április 2. szombat at 06:49

    igen, nagyjából ezt a négy helyet szokták a konzervatív keresztény irányzatok képviselői is kiemelni, hozzávéve még Sodoma és Gomorra történetét. Ugyanakkor a konzervatív teológusok véleményét elutasító elemzők már nagyon sokszor bemutatták, hogy ezek a szakaszok miről szólnak, és azt is, hogy mennyire nem értelmezhetőek általában a homoszexualitással szembeni állásfoglalásként. (Nem ismétlem ezeket az érveket, a blogomban, a kaleidoscope.blog.hu-n és az ajánlott linkeken keresztül elérhető oldalakon mindenki el tudja olvasni ezeket, aki nem akar felületesen ítélkezni.) Ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy Dávid és Jonathan kapcsolatát a Biblia pozitív példaként mutatja, az egymást őszintén szerető férfiak kapcsolatára.

     
  4. ateistanaplo

    2011. április 2. szombat at 10:22

    Igen, hallottam arról, hogy vannak, akik homoszexuális kapcsolatként értelmezik Dávid és Jonathán kapcsolatát. (Vagy leszbikus kapcsolatként Rúth és Naómi kapcsolatát. )

    Felelevenítettem most gyorsan ezeket a részeket a Bibliában. Dávid és Jonathán kapcsolatát nagyon-nagyon mély barátságként ábrázolja a Biblia és vannak ilyen versek pl.:

    “Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.”

    (2 Sámuel 1:26)

    Az ilyen versek miatt mondják, hogy ez esetleg egy homoszexuális kapcsolat lehetett. Nem tudom. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. A Biblia nem írja le konkrétan, hogy szexuális jellegű lett volna a kapcsolatuk. Lehetett akár az is, de lehetett csak egy mély barátság.

    A fent idézett, homoszexualitást elítélő versek számomra ennél sokkal egyértelműbbnek tűnnek. Majd elolvasom az elemzésedet, kíváncsi vagyok rá.

    Viszont az a gondom így elöljáróban is, hogy ha hosszas magyarázat szükséges a félreértések elkerülése érdekében, akkor az megint nem vall egy túl bölcs Istenre. Ha Isten bölcs és mindenható és nem a homoszexualitás elítélése volt a célja, hanem csak a nem monogám kapcsolatoké (mindegy, hogy hetero- vagy homoszexuális kapcsolatról beszélünk), akkor ezt ennél SOKKAL egyértelműbbé kellett volna tennie. Pláne, hogy – mivel Mindenható állítólag – előre kellett (volna) tudnia, hogy a melegek mennyi üldöztetésnek és diszkriminációnak lesznek kitéve a történelem során ezen versek miatt. Egy bölcs Isten ezt megakadályozta volna azzal, hogy egyértelműen kifejezi, hogy nem a homoszexualitással van gondja, hanem a csupán a hűtlenséggel. Én azonban nem ezt olvasom ki a Bibliából.

     
  5. Kal

    2011. április 2. szombat at 12:43

    OK köszönöm, ha elolvasod. Azért nem kell túl hosszú elemzés ezeknek a bibliai helyeknek a helyes értelmezéséhez, csak bele kell helyezni őket abba társadalmi, kulturális környezetbe, amikor íródtak és figyelembe kell venni a szentírók emberi korlátait is, tekintettel arra, hogy a Biblia sugalmazott kinyilatkoztatás és nem egy “égből lepottyantott isteni iromány”. Gyakori forrása a hit megingásának, a kételkedésnek, vagy akár a szisztematikus ateizmusnak, hogy az emberi értelem számára nem tűnik logikusnak (bölcsnek) Isten “viselkedése” bizonyos kérdésekkel kapcsolatban. Sokan ezt úgy intézik el, hogy minden ilyen kérdéssel kapcsolatban az Isten és az ember közötti lényegi különbséget hozzák fel magyarázatként (hivatkozva “az én utaim nem a ti utaitok” igerészre, bocs, ha nem idéztem pontosan). Szerintem azonban nagyon sok dologgal kapcsolatban a természetes emberi értelem számára is megérthetőek Isten indítékai. Tipikusan ilyen a szenvedésnek, a rossznak az eltűrése. Ugyan milyen szabadsága lenne a teremtményeknek, ha nem fordulhatnának szembe Istennel, aminek azonban sajnos számos negatív következménye van, mint amilyen a homofóbia is.

     
  6. ateistanaplo

    2011. április 2. szombat at 13:19

    Meg tudod adni a konkrét cikk linkjét? Köszi.

     
  7. Kal

    2011. április 2. szombat at 20:57

    akkor nem a saját blogomat ajánlom, hanem az ötkenyér közösségét (nem tudom őket ismered-e) http://www.otkenyer.hu/val-eletet.php#3 . Saját blogomban több bejegyzés foglalkozik a témával de én mindig valamilyen konkrét kérdéshez kapcsolódóan vizsgálódtam, és ahhoz vettem idézeteket innen-onnan.

     
  8. ateistanaplo

    2011. április 3. vasárnap at 06:42

    Kal, köszönöm, meg fogom nézni.

     
  9. www.szekularisfigyelo.blog.hu

    2011. április 3. vasárnap at 16:43

    Szerintem itt arról lehet szó, hogy az USA-ban a Bibliát szó szerint értelmezők nem annyira katolikus berkekben találhatók, hanem inkább az újprotestánsok (evangelicals) között. Aztán a katolikus nép és a katolikus egyház álláspontjai viszonylag távol állnak egymáshoz. Pl. vannak kat. laikus szervezetek, akik elég élesen bírálják az egyházat (catholics for choice, Kirche sind wir, stb.)
    A nagy gyűjtőszervezetben szükségszerűen nagyobb a lazaság, mint a szorosabb társadalmi kontroll alatt működő kisegyházakban.

     
  10. ateistanaplo

    2011. április 5. kedd at 11:49

    Kedves Kal!

    Elolvastam az esszét, ami arról szól vajon elítéli-e a Biblia a homoszexualitást. Köszönöm még egyszer. Az esszében elhangzik, hogy közhely, hogy a Bibliából bármit le lehet vezetni, meg annak az ellenkezőjét is.
    Lehet, hogy közhely, de igaz. Ez volt az érzésem végig, amint olvastam. Az Öt Kenyér Közösség célja nyilván valamiféle összhangot találni a Biblia és a homoszexuális életmód között anélkül, hogy egyiket fel kelljen adni a másikért. Ezért aztán az a cél, hogy megmutassák: a Biblia minden ellenkező elsődleges benyomás ellenére, valójában nem ítéli el a homoszexualitást.

    Érdekes volt az érvelés, de számomra nem volt igazán meggyőző. Az alapvetés ugye az, hogy ahol a Biblia elítélni látszik a homoszexualitást, ott valójában nem azt ítéli el, hanem a kultikus prostitúciót. A gondom ezzel az, hogy én úgy érzem kell ehhez a verzióhoz némi teológiai gimnasztikázás. Mindenesetre világosabban is kifejezhette volna mindezt az Úr, lévén emberek üdvösségéről és életéről van szó. Mert mi van, ha ti értelmezitek rosszul és mégiscsak a homoszexualitást, mint olyat ítéli el Isten? Tehát úgy gondolom ez elég fontos kérdés ahhoz, hogy elvárhassuk az Úrtól világosabban fejezze ki magát azzal kapcsolatban, hogy nem ítéli ezt el – amennyiben ez a helyzet.

    Sajnos azonban én nem hiszem, hogy ez a helyzet. A Szodoma-Gomorra dologgal egyetértek – ott valóban nem egyértelmű, hogy a homoszexualitás volt a bűn, amiért pusztulásra ítéltetett a város. Éppen ezért nem hoztam fel én sem, amikor arról beszéltem hol homofób a Biblia.

    Az 1. Korinthus 6:9 “pulya” (by Károli) szavával kapcsolatban is érdekes volt számomra az elemzés. Itt valóban nem egyértelmű pontosan mire gondolt a
    szerző. Én eredetiben nem tudom olvasni a Bibliát, így összehasonlításképpen angol verziókkal szoktam összevetni. A King James Bibliában a “nőies” kifejezés szerepel itt, ezért arra gondoltam ez lehet az eredeti szó, de látom, hogy ez egyáltalán nem olyan egyértelmű (lehet puhány, elpuhult stb.). De nem is ez a lényeges, hanem az utána következő férfiszeplősítő, hiszen azt szoktuk homoszexualitásként értelmezni. Az esszé azt írja, hogy a szó szerinti jelentése “férfival fekvő férfi”. Nekem ez elég egyértelmű utalásnak tűnik a homoszexualitásra (még inkább, mint a Károli-féle férfiszeplősítő), de az esszéíró megmagyarázza, hogy nem az. Azt mondja, ha szó szerint értelmezzük a kifejezést, azaz, hogy férfinak férfi mellet feküdni bűn, akkor abszurdumhoz jutunk. Ezzel egyetértek. Ezért gondolom úgy, hogy ennek egyetlen esetben van értelme: ha a férfival fekvő férfi a homoszexualitásra utal. Mi is mondjuk a köznyelvben, hogy “lefekszik valakivel” és ilyenkor mindenki tudja, hogy közösülésre gondolunk, attól függetlenül, hogy konkrétan kimondjuk-e. Senki nem gondol ilyenkor arra, hogy csak egymás mellé heveredtek, mindenki tudja, hogy szexuális aktusról beszélünk.

    A továbbiakban a kulturális háttér vázolásával igyekszik az esszé bizonygatni, hogy Pál miért is nem “úgy” értette ezt, ahogy mi gondoljuk. Úgy érzem ez a rész eléggé spekulatív arra vonatkozóan, hogy Pál (és pláne Isten) mit is gondolhatott “valójában”. Maga a cikk írója is elismeri: “Vizsgálódásunk eredményeképpen őszinte bibliaolvasóként csak a kezünket tárhatjuk szét, mondván: a rendelkezésünkre álló kanonikus szövegek semmilyen útbaigazítással nem szolgálnak arról, hogy Pál mire gondolt, amikor e szót megalkotta.”

    Erre nem nagyon lehet életeket és üdvösségeket alapozni. Mi van, ha tényleg a homoszexulitásra, mint olyanra gondolt? (Nekem egyébként továbbra is meggyőződésem, hogy arra gondolt.)

    Ugyanígy nem vagyok meggyőzve az ószövetségi igékkel és a Róma 1:26-27-el kapcsolatban sem. Az ószövetségi igéknél legfeljebb abba lehetne belekapaszkodni, hogy “férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni” – de ezzel is max. amellett lehet érvelni, hogy csak az anális szex bűn két férfi között (mint ami leginkább hasonlít a férfi-nő közötti szexuális aktusra), de szerintem ez a melegeket kevéssé vigasztalná.

    Dávidról és Jonathánról ugyan ebben az esszében nem esett szó, de elgondolkodtam róluk az elmúlt napokban. Elképzelhetőnek tartom, hogy az valóban egy homoerotikus/homoszexuális kapcsolat volt. Akkor tehát hogyan lehet ezt összeegyeztetni Mózes törvényeivel és az Újszövetség idézett igéivel?

    Keresztényként ez nyilván nagy problémát jelent és kétféle válasz lehetséges:

    1) Mózes törvényei és Pál levelei valójában nem a homoszexualitást ítélik el. És akkor hosszas teológiai magyarázatokkal meg lehet próbálni megmagyarázni, hogy azok az igeszakaszok miért is nem azok, aminek látszanak. Ez az amit a fenti esszében láttunk.
    Számomra azonban nem meggyőző.

    2) Mózes törvényei és Pál levelei igenis a homoszexualitást ítélik el, de ez mégsincs ellentétben Dávid és Jonathán történetével, mert az nem homoszexuális kapcsolat volt, csupán egy mély barátság. Ha még mindig keresztény lennék nekem ez tűnne elfogadhatóbb magyarázatnak, lévén Dávid és Jonathán történetéről azért messze nem egyértelmű, hogy pontosan miről van szó. Eléggé homoerotikus színezetűnek TŰNIK, de ez nem jelenti azt, hogy az is. Lehet, hogy valóban csak egy mély barátság. Mindenesetre a Biblia nem írja le konkrétan, hogy szexuális kapcsolat lett volna közöttük.

    Ateistaként azt mondom, hogy nem lenne meglepő az sem, ha a Biblia egyes könyvei között (vagy akár könyveken belül) valóban ellentmondások lennének ebben a kérdésben is.
    Mint ahogy vannak is számos esetben.

    Szerintem mind nektek, mind a fundamentalistáknak van némi igazsága: nekik abban, hogy a Biblia egyes részei valóban elítélik a homoszexualitást, nektek pedig abban, hogy más részei meg – úgy tűnik – szinte ünneplik (legalábbis Dávid és Jonathán története ünnepli, ha elfogadjuk a kapcsolatot homoszexuális jellegűnek).

    Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az Írás nem Istentől ihletett, hanem nagyon is emberi eredetű. Ennélfogva pedig lehetségesek az egyes szerzők közötti nézetkülönbségek. A Biblia egyes szerzői valóban elítélhették, míg mások – így Sámuel könyveinek szerzője – nem. (Esetlegesen maga is homoszexuális lehetett.) Szerintem ez a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja a Biblia egyes könyvei között ebben a témában (is) megnyilvánuló ellentmondások
    magyarázatának.

    Én egyetértek azzal, hogy a Bibliát a saját történelmi, társadalmi kontextusában kell értelmezni. Ez egy ókori nép, ókori törvénykezése, amely bizonyos akkor érvényes célokat szolgált. És lehet, hogy akkor jól is szolgálta ezeket a célokat. Ami ma kegyetlenségnek vagy abszurdnak tűnik, az akkor a zsidó nép fennmaradását szolgálhatta. Ugyanígy lehetett a kitalált, meseszerű történeteknek (teremtés, Noé, pátriárkák, Mózes stb.) közösségformáló, közösségépítő, nemzeti öntudatot kialakító szerepe.

    Ez rendben van, csak akkor mitől kellene azt feltételeznünk, hogy éppen ez a vallás az egyetlen igaz isten kinyilatkoztatása, nem pedig ugyanolyan emberi műalkotás, mint a többi nép vallása, hiedelmei, eredetmondái, törvényei és a többi?

    Ha tehát a törvény nem abszolút, nem általános érvényű és nem örök – márpedig a fentiekből ez következik -, akkor számomra ez is csak annak bizonyítéka, hogy semmi módon nem lehet egy örök, tévedhetetlen, bölcs, jóságos, mindenható és mindentudó Isten törvénye. Egyszerűen egy emberi törvény, amely adott társadalmi és történelmi viszonyok között alakult ki és volt érvényes, ma már nem az.

    Egy bölcs és jó Isten olyan törvényeket hozott volna, amelyek valóban örök érvényűek és olyan erkölcsi parancsokat adott volna, amelyek ma sem lehetnek megvetés és nevetség tárgyai, mert már túlhaladtuk őket!

    Vagy pedig nyilvánvalóvá tette volna, hogy bizonyos törvények csak bizonyos korokra vonatkoznak a jövő nemzedékeire már nem. Ehelyett azonban a Biblia azt állítja, hogy Isten nem változik és nem bánja meg a rendeléseit. Jézus konkrétan kijelenti az Újszövetségben, hogy a törvény múlhatatlan. Tehát a Biblia azt mondja, hogy ami akkor érvényes volt, az érvényes örökre, tehát ma is. (Persze vannak ennek ellentmondó gyakorlatok Jézus szolgálatában – ez is a Biblia számos ellentmondása közé tartozik.)

    Egy mindenható Isten törvényét sosem tudná az emberi erkölcsi érzék túlhaladni! Ha a Biblia valóban Isten szava lett volna, akkor a mai korban nem kellene hosszas magyarázatokat fűzni ahhoz, hogy miért nem “úgy” kell érteni a kegyetlen, kirekesztő, intoleráns vagy abszurd passzusokat (a teljesen értelmetlen erőszakról nem is beszélve!) és nem kellene mentális gimnasztikákat végezni annak érdekében, hogy felhozzuk a Bibliát a mai erkölcsi szintre. Pl. ez
    esetben azért, hogy ne tűnjön intoleránsnak.

    Írja a cikk, hogy az ókorban még nem tudták hogyan termelődik a sperma és hogy mindig biztosított az “utánpótlása” és azért volt bűn minden olyan ejakulációval végződő nemi aktus, amely nem az utódnemzést szolgálja, mert attól féltek ez negatívan befolyásolja a későbbi utódnemzés esélyét. Lehet, hogy valóban ez a hiedelem állhatott a dolog hátterében, de ha a Biblia isteni kinyilatkoztatás, akkor nem lenne elvárható tőle, hogy bölcsebb és okosabb legyen, mint az akkori akkori átlagember? Isten nem ismerte az emberi szervezetet, amit állítólag alkotott?

     
  11. Kal

    2011. április 6. szerda at 19:39

    Kedves Ateista!

    Tényleg megtisztelő számomra, hogy ennyi idődet arra szántad, hogy elolvasd ezt a cikket és főleg, hogy ilyen hosszan leírjad a véleményedet. Engem is megihletett a beszélgetésünk 🙂 én a saját gondolataimat egy új bejegyzésben foglaltam össze.
    Az érveidre – ha nem veszed zokon – még reagálok később, bár természetesen nem akarok “hitvitákba” bonyolódni, de örülök, ha értelmes, gondolkodó emberekkel kommunikálhatok.
    Üdv:
    Kal

     
  12. ateistanaplo

    2011. április 6. szerda at 21:26

    Kedves Kal!

    Köszönöm, majd megnézem a cikkedet (már nem ma).

     
  13. ateistanaplo

    2011. április 9. szombat at 07:25

    @ Kal

    Elolvastam. Köszönöm a választ. Ezzel tulajdonképpen egyetértek. A fundamentalista álláspont nem igazán tartható ma már semmilyen kérdésben. Sem a homoszexualitás kérdésében, sem az evolúció/teremtés vitában, vagy a nők helyzetét illetően és sok minden mással kapcsolatban. Az evolúcióval kapcsolatban is elég sokkoló tud lenni, amikor egy fundamentalista keresztény rájön, hogy az az igaz és nem a Biblia szó szerinti teremtéstörténete. Én csak tudom.

    Úgy érzem, hogy hosszú távon a kereszténységnek két útja van a fennmaradáshoz: 1) felvilágosodás, a tanok liberalizálása, 2) erőszakos teokráciákban az emberekre erőltetni mégis csak a fundamentalista álláspontot. Olyan eszközökkel, mint a politikai nyomás, lobbik, szélsőséges esetben akár törvények.
    Ez utóbbi elég szörnyű lenne, de pl. az USA vallási lobbija sok tekintetben efelé szeretne menni.

    Én mindenesetre nektek kívánok sok szerencsét, hogy úgy élhessetek, ahogy szeretnétek és ahogy az emberséges a számotokra.

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: