RSS

március 2011 havi bejegyzések

Newt Gingrich az ateistáktól és a radikális iszlámtól félti az USA-t

Newt Gingrich

Jövőre elnökválasztás lesz az USA-ban és lassanként kezdenek felsorakozni Barack Obama lehetséges ellenfelei republikánus részről. Az egyik politikus, aki már bejelentette, hogy indulni kíván a konzervatívok elnökjelöltségéért a korábbi kongresszusi szóvivő, Newt Gingrich, aki akkor vált híressé – vagy inkább hírhedté -, amikor a republikánusok Bill Clinton elnököt támadták a Lewinsky-botrány miatt. Gingrich – aki az egyik leghangosabb követelője volt Clinton elmozdításának –, kiváló példája az amerikai jobboldali, keresztény, konzervatív képmutatásnak, bigottságnak és kettős mércének.

Mindössze pár órával azután, hogy bejelentette indulását az elnökjelöltségért Gingrich máris elkezdte a támogatók toborzását az Amerikában jelentős szavazóréteget képező konzervatív és fundamentalista keresztények érzelmeire és félelmeire apellálva. Rögtön felvázolta az ellenségképet, amely reményei szerint majd a zászlaja alá vonja a szavazókat. Azt mondta:

”Két gyermekem van: Maggie 11, Robert 9 éves. Meggyőződésem, hogy ha nem aratunk döntő győzelmet az Amerika természetéért vívott harcban, mire ők az én koromba érnek, addigra egy szekuláris ateista országban fognak élni, amelyben potenciálisan radikális iszlamisták dominálnak, akik nem fogják megérteni mit jelentett egykor amerikainak lenni.”

Huh? Mi van?! Pedig Gingrich állítólag nem ostoba (ellentétben egy másik potenciális republikánus elnökjelölttel Sarah Palinnal). Ha így van, akkor valószínűleg a célcsoportját tartja annak. Ateisták és muszlimok – a két nagy mumus az amerikai fundik szemében -, egy elegáns mozdulattal ilyen szépen egy kalap alá vonva. Ez igen! Azt hiszem érdemes lesz figyelnünk ezt a potenciális elnökjelöltet a továbbiakban is. Ha másért nem a komikum kedvéért.

Gondolom nem meglepő, hogy Gingrich kijelentését egy keresztény megagyülekezet (Cornerstone Church) előtt szónokolva tette, amelynek vezetője az a John Hagee lelkész, akitől John McCain 2008-ban elhatárolódott a kampánya során, mégpedig azért, mert Hagee azt mondta a zsidók kiűzése Európából a Holokauszt által Isten tervének része volt, hogy visszatérjenek Izrael földjére a bibliai próféciának megfelelően.

Noha Hagee gyülekezete a karizmatikus irányzathoz tartozik Gingrich maga két év óta katolikusnak vallja magát (előtte baptista volt). Beszédében az istenhitét kikezdhetetlen patriotizmusa bizonyítékaként hozta fel. Kritizálta az egyetemi professzorokat, a fővonalas médiát és a bírákat, akik szerinte ki akarják irtani az alapító atyák keresztény értékeit az USA társadalmából. (Hozzáteszem: egy hatalmas csúsztatás az, hogy az USA alapító atyái a kereszténységre alapozták volna az országot. Az alapító atyák valójában szilárdan hittek az állam és az egyház különválasztásában és a világnézetileg semleges államban! Thomas Jefferson biztosan elborzadna azon, hogy ma a konzervatívok egy része legszívesebben keresztény teokráciává alakítaná a „szabadok földjét”.)

Hagee később egy nyilatkozatban méltatta Gingrich beszédét: „Nagy megtiszteltetés volt Mr. Gingrichet a gyülekezetünkben köszönteni és hallani, amit leírta a hit központi szerepét nemzetünkben.”

A legjobbat a végére hagytam: a keresztény értékek féltője és védelmezője és Clinton elnök leghevesebb támadója nem büszkélkedhet éppen feddhetetlen múlttal.  Miközben a nyilvánosság előtt Gingrich Clinton lemondását követelte a  Lewinsky botrány miatt, addig ő egy nála 23 évvel fiatalabb képviselőházi alkalmazottal, Callista Bisekkel csalta az asszonyt. (2000-ben ugyan elvette Biseket, de az afférjuk alatt Gingrich még második feleségével élt. )

De persze ő konzervatív keresztény, aki félti az országot az ateistáktól meg a muszlimoktól (ettől automatikusan jó, legfeljebb megbotlott egy kicsit), Clinton meg csak egy erkölcstelen liberális…

Gingrich azóta elmondott néhány szánom-bánomot, hogy mennyire nem büszke a házasságtöréseire.  A legjobb az volt, amikor azt mondta, hogy a hűtlenségei abból fakadnak, hogy oly szenvedélyesen és keményen dolgozik az országért, hogy közben megtörténtek olyan dolgok is az életében, amelyek nem voltak helyesek. Gondolom a kemény munka is olyan logika alapján viszonyul a házasságtöréshez, mint a szekuláris ateista állam a radikális muszlim dominanciához.  Vagy értsük úgy, hogy aki keményen dolgozik annak jár néha egy kis kirúgás a hámból? Ezt Mózes melyik törvényéből lehet levezetni?

Engem nem az izgat, hogy melyik politikus milyen hibákat követ el a magánéletében. Sokkal inkább izgat viszont az arcátlan képmutatás!

Forrás: http://religion.blogs.cnn.com/2011/03/28/gingrich-fears-atheist-country-dominated-by-radical-islamists/

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Keresztet az osztálytermekbe és bonyodalmak az alkotmány fordítása körül

Egy kis hazai:

“A kereszténydemokrata Pálffy István “a magyar állam győzelméről”, Európából kapott példátlan elismerésről beszélt napirend előtti felszólalásában. Erre abból következtetett, hogy az Európai Bíróság Olaszország számára kedvező döntést hozott a feszület-vitában, Magyarország pedig tavaly pertársaságban csatlakozott Olaszországhoz.

A per tárgya az volt, hogy Olaszországban feszületeket helyeztek el az osztálytermekben, amit egy olasz anya kifogásolt. Pálffy szerint ez a “kereszt és a kereszténység” elleni támadássá fokozódott, amihez a magyarországi balliberálisok is csatlakoztak. Megtudtuk tőle, hogy “a korrupciós bűnök elkövetésekor sem a lelkiismeretük szólalt meg” a szocialistáknak.”

http://index.hu/belfold/2011/03/28/igy_modositjak_az_uj_alkotmanyt/az_olasz_feszuletektol_a_szocialistak_keresztjeig/

Bravó! Megyünk vissza a középkorba! Szekularizáció helyett Isten az alkotmányban; modern, felvilágosodott, világnézetileg semleges állam helyett kereszt a tantermekben. Várom már a kötelező hitoktatást, meg a szankciókat a hitetlenekre (végül is ha a gyermektelenségi adó szóba jön, akkor egyszer kipattanhat valaki fejéből az istentelenségi adó is).

Aztán ezek is érdekes dolgok:

“A Brüsszelbe kiküldött angol fordítás fő jellegzetessége, hogy pont olyan fontos kérdésekben tér el az eredetitől, amelyekre az európai közvélemény kényes. Az angol szöveg kevésbé ideologikus, a határon túliak nem kapnának választójogot, nincs benne a tényleges életfogytiglani börtön lehetősége, és bírói indítványra teljes jogkörrel vizsgálódhatna az Akotmánybíróság.

A fordítás legfontosabb hiányossága, hogy teljes egészében hiányzik belőle a Nemzeti Hitvallás c. preambulum. A civil szervezetek szerint a hitvallás olyan, kitüntetett értékként jeleníti meg meg a kereszténységet, amelynek „nemzetmegtartó ereje van”, a hitet pedig a nemzeti összetartozás alapvető értékének tartja.

A hitvallás elhagyása ideológiailag semlegesnek tünteti fel az Alaptörvényt, jóllehet a hitvallás nem pusztán egy jelképes bevezető: az Alapvetések Q. cikkelye értelmében az egész Alaptörvényt azzal összhangban kell értelmezni. A preambulum hiányában az sem derül ki a fordításból, hogy a tervezet nem tartja legitimnek és jogfolytonosnak az 1989-es Alkotmányt, és ezért elveti az elmúlt 22 év alkotmánybírósági gyakorlatát.”

http://index.hu/belfold/2011/03/29/a_kormany_titkolja_a_nemzeti_hitvallast/

Pár órával ezelőtt aztán megjelent ez:

“Miután a kormány első körben egy hiányos fordítást és az alkotmányozás folyamatát a valósnál eurokonformabbnak feltüntető vitaanyagot küldött a mai brüsszeli közmeghallgatásra, az Európa Parlament képviselői az alaptörvény-tervezet teljes fordítását is megkapták – közölte Krakkó Ákos, a párt sajtófőnöke.”

http://index.hu/belfold/2011/03/29/ket_alkotmanyforditast_kuldott_a_kormany_brusszelbe/

Azért én továbbra is roppant furcsának tartom, hogy az eredetileg kiküldött verzióban éppen a kényes témák nem jelentek meg vagy azokkal kapcsolatban történtek csúsztatások…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011. március 30. szerda hüvelyk Hírek, Magyarország, Szekularizáció

 

Címkék: , ,

Vallás és erkölcs

Egyszer, amikor a vallást bíráltam egy fórumon még egy névleges vagy kulturális keresztény is nekem esett azzal, hogy amikor az egyházakat bírálom, akkor a társadalom erkölcsi bázisát, erkölcsi értékrendjét ásom alá és a „liberális fertőt” támogatom. (Névleges/kulturális keresztény: olyan ember, aki nem különösebben vallásos, sőt az is kétséges, hogy egyáltalán hisz-e Istenben, de egy népszámláláskor mégiscsak kereszténynek vallaná magát – talán mert csecsemő korában megkeresztelték, talán hagyománytiszteletből, talán mert úgy érzi ettől magyar, vagy éppen azért mert egyházak nélkül veszélyeztetve látja a társadalom erkölcseit.)

Gyakran hozzák fel a vallás mellett érvként azt az állítást, hogy azért van rá szükség, hogy erkölcsi iránymutatást adjon. Még sok olyan ember is, aki egyébként nem nagyon törődik a vallással, vagy akár Istenben sem hisz, elfogadja ezt a nézetet, az egyházak pedig örömmel helyezik magukat az erkölcs letéteményesének szerepébe, s manapság nagyrészt ezzel legitimálják a kivételezett társadalmi helyzetre formált igényüket. Vannak, akik azt mondják, vagy úgy érzik, hogy még ha Isten nem is létezik akkor is jó, hogy vannak vallások, hiszen kell az embereknek valamiféle erkölcsi iránytű, valami, ami úgymond „kordában tartja őket”. És mi lehet ennél jobb, mint a vallás, a menny ígérete, ha jó voltál és a pokol fenyegetése, ha rossz? Vagy mégsem?

Tényleg kell a vallás ahhoz, hogy az emberek tudják hol a határ? És a bibliai erkölcsök valóban azok az erkölcsök, amelyekhez manapság viszonyulni szeretnénk? Vizsgáljuk ezt meg közelebbről!

Valóban a vallás miatt vagyunk erkölcsösek?

Az ateisták gyakran szembetalálkoznak hívők olyan kérdéseivel, hogy:

„Ha nem hiszel, akkor mi alapján döntöd el mi a jó és mi a rossz?”

vagy

„Ha a társadalom nagy része ateistává válna, akkor mi akadályozná meg az embereket abban, hogy azt csináljanak, amit kedvük tartja: öljenek, lopjanak, nemi erőszakot kövessenek el stb.?”

Ezeket a kérdéseket roppant szomorúnak tartom. Csak remélni tudom, hogy nem azt jelentik, hogy a kérdező úgy gondol önmagára, mint akit csak a vallás, a pokoltól és/vagy az üdvösség elvesztésétől való félelem „tart kordában”, s ha ezekben nem hinne, akkor menne és mindenféle aljasságokat követne el. De nálam ezt sokkal jobban megfogalmazta Albert Einstein:

„Az ember, aki alaposan meggyőződött az okság törvényének egyetemes működéséről, egy pillanatra sem tudja elfogadni egy létező gondolatát, aki beleavatkozik az események folyamába. Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak. Egy Isten, aki jutalmaz és büntet, elképzelhetetlen számára annál az egyszerű oknál fogva, mivel az emberi cselekedeteket külső és belső szükségletek határozzák meg, így Isten szemében az ember nem tehető felelőssé jobban, mint amennyire egy élettelen tárgy felelős azokért a mozgásokért, amelyeket végez… Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen és szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges. Az ember igazán rossz úton haladna, ha a halála utáni büntetéstől való félelem vagy jutalom reménye korlátozná.

(New York Times Magazine „Religion and Science”, 1-4. o. (1930. november 9.); Berliner Tageblatt (1930. november 11.)

Én is így gondolom. Számomra ateistaként is nagyon fontos a becsület, a tisztelet, az empátia, a szeretet. Nem ölök, nem lopok, nem csalok, nem okozok szándékos kárt embertársaimnak. Sőt, szerintem elfogadóbb, nyitottabb, toleránsabb és kevésbé ítélkező vagyok most, mint keresztényként! Tulajdonképpen a hétköznapi életem vajmi keveset változott, amióta ateista vagyok – akinek nem beszéltem sosem a hitéletemről az valószínűleg észre sem vette a változást.

De vajon mindez nem azért van-e mert 20 év kereszténység mégiscsak hatással volt az erkölcsi értékrendemre? Nem azért élnek a mai ateisták is decens életet, mert ha máshogy nem is, de kulturálisan mégiscsak hatással volt rájuk a keresztény értékrend?

Véleményem szerint nem a kereszténység és a vallás az emberi erkölcs forrása. Nagyon jó példa most Japán! Míg más – esetenként „keresztény” – országokban ilyenkor megy a szabadrablás, a japánok roppant fegyelemmel és méltósággal tűrik a megpróbáltatásokat. Nincsenek mások szerencsétlenségét kihasználó rablóbandák az utcákon, viszont nagy empátiával segítik egymást. A japánok nagy része hivatalosan sintoista vagy buddhista, de alapvetően egy ateista társadalomról beszélünk. De akár sintoisták, akár buddhisták, akár ateisták, mindenesetre nem keresztények, tehát nem sok hatása lehetett rájuk a Biblia tanításainak. Mégis csodálatra méltóan és példaértékűen viselkednek ebben a nehéz helyzetben. Azért mert a kultúrájuk a fegyelemre és a tiszteletre épül. Ha ennek gyökerei a vallásukba nyúlnak vissza, az akkor sem a keresztény vallás.

De mégiscsak valamilyen vallás, nem igaz?

Nos, a kérdés az, hogy a vallások voltak előbb vagy az erkölcs? A vallásos világkép szerint a vallás, hiszen, amikor (valamilyen) isten megteremtette az embert, akkor adott neki lelkiismeretet is (vagy éppen az ember maga szakasztott a jó és rossz tudásának a fájáról), amely alapján érzi, hogy mi a jó és mi a rossz, bármilyen kultúrában is nőjön fel – tehát erkölcsi érzékünk így vagy úgy (akkor is, ha nem ismerjük el) isteni eredetű. Ezt mondja a vallás.

Én azonban elfogadhatóbbnak tartom Richard Dawkins érvelését, aki az „Isteni téveszmében” azt állítja, hogy az erkölcs evolúciós örökségünk. Az erkölcs gyakorlatilag azon normák gyűjteménye, amely biztosítja egy társadalom konszezusos, egészséges együttélésének alapjait. Mivel az emberi közösség csak akkor tud fennmaradni és normálisan működni, ha mindenki tartja magát valamilyen alapvető szabályrendszerhez (nem pedig anarchia van, amiben mindenki azt csinál, amit akar), ezért kialakultak alapvető erkölcsi normák. Például, hogy nem erkölcsös dolog megölni egymást. Ez a konszenzus már az állatvilágban is megvan az egy fajhoz, egy csapathoz tartozó egyedek között. Előfordul persze, hogy a fajtársak így is megölik egymást. Mint ahogyan az embereknél is előfordul. Lehet, hogy gyakrabban, mint az állatvilágban. Nem beszélve a legitimált gyilkolásról, a háborúról. De nem ez az alapvető norma. Alapvetően az ölést rossznak tartjuk. Azok az egyedek, amelyek nem tartják magukat a csoport normájához az állatvilágban, hamar szembetalálhatják magukat a csoport kirekesztésével, kiközösítésével, s ezzel a deviáns egyed fennmaradása veszélybe kerülhet. Ezért aztán érdemes mindenkinek betartani a csoport szabályait. Az állatvilágban csakúgy, mint az embereknél. Valahogy így alakulhatott ki az erkölcs, így tehettünk szert arra az alapvető érzékünkre, hogy valamiről érezzük, hogy „jó”, másról pedig, hogy „rossz”. Nem kellett ehhez isteni sugallat, elég volt az, hogy az evolúció előnyben részesítse az egymás segítését, az altruizmust, az együttélést, a csoportos együttműködést bizonyos fajoknál – így az emberszabásúaknál is.

Aztán amikor az ember elkezdett vallásokat és isteneket kitalálni, akkor ezeket az erkölcsi normákat szépen beépítette a vallásba és isteni parancsolatok formájában adott nekik nyomatékot. A vallások aztán tovább is fejlesztették ezeket az erkölcsi értékeket  – sokszor azonban meglehetősen kétes irányba. Vannak ugyanis olyan normák, amelyek többé-kevésbé állandók és univerzálisak és vallástól vagy vallástalanságtól függetlenül belátható a hasznosságuk a társadalom és/vagy az egyén számára. Sok ún. „erkölcsi norma” azonban egy adott kor és/vagy vallás sajátja, amely az idők során, illetve vallásról vallásra, kultúráról kultúrára változik és nem feltétlenül olyan, ami univerzálisan minden ember számára „jónak” tekinthető. Igen, ilyen erkölcsi rendszert képvisel a Biblia is!

Valóban a bibliai erkölcsök a követendő példa?

Az a tapasztalatom, hogy sokszor még keresztények sem igazán vannak tisztában azzal milyen dolgok is állnak a Bibliában. Amikor valaki a Bibliára hivatkozik, mint a legfőbb erkölcsi útmutatás és jó forrására, akkor fokozódik bennem ez a gyanú az illetővel kapcsolatban.

A Bibliában valóban megtalálható néhány szép erkölcsi útmutatás, amelynek a betartása jobbá teheti az embert. Természetesen ott a ne ölj, a ne lopj, a szeresd felebarátodat, mint magadat, tiszteld apádat és anyádat, hamis tanúbizonyságot ne tégy, a szegények, elesettek támogatására való felhívások. Ateistaként is egyetértek azzal, hogy ezek fontos értékek, amiket jó lenne, ha mindig mindenki betartana. (Csak azzal nem értek egyet, hogy ezeknek az értékeknek az elsődleges forrása a Biblia vagy a vallás lenne – lásd fent -, de hogy ott vannak a Bibliában, az jó.) Azonban minden egyes szép parancsolatra jut jónéhány másik, amiket ma már nem tartunk követendőnek társadalmi szinten – és jobb is, hogy nem!

Azaz a Biblia kora óta is fejlődött, változott az emberi erkölcs, ahogy az evolúció során változnak az élő szervezetek.

Tudtad-e például, hogy:

  • A Biblia felszólítja a szülőket engedetlen gyermekük megölésére (jól értetted, nem megverésére, hanem megölésére!) (V. Mózes 21:18-21).
  • A Biblia szerint halállal kell lakolnia annak, aki szombatnapon fát gyűjt (megint látható az Úr vitathatatlan érzéke a bűntettel arányos büntetés kiszabására) (IV. Mózes 15:32-35).
  • A Biblia szerint ha megtetszik egy háborúban, fogolyként elhurcolt szűz lány (a nem szüzeket meg kell ölni), el lehet venni feleségül, s ha ezután a férfi meggondolja magát és úgy dönt mégsem tetszik neki, akkor kiteheti (ennyit a házasság szentségéről, illetve a nők megbecsüléséről) (V. Mózes 21:13-14).
  • Ha egy férfi fiúgyermek nélkül hal meg és van hímnemű testvére, akkor annak el kell vennie az özvegyet és gyereket kell neki csinálnia. Ha erre nem hajlandó, akkor az özvegy panaszt tehet a véneknél és nyilvánosan szembeköpheti a férfit. (V. Mózes 25:5-10).
  • A nemi erőszak áldozatát – amennyiben a lány el volt jegyezve valaki másnak – ugyanúgy meg kell kövezni, mint az elkövetőt, ha a lány nem kiabált (V. Mózes 22:23-24).
  • Ha egy férfi megerőszakol egy másnak el nem jegyzett lányt, akkor az a büntetése, hogy 50 ezüst siklust fizet a lány apjának és kötelezően el kell vennie feleségül a lányt, akitől aztán egész életében nem válhat el. A lánynak úgy tűnik nincs beleszólása a dologba – tehát hozzá kell mennie a megerőszakolójához és vele kell élnie egész életében. (V. Mózes 22:28-29).
  • Ha egy lány nem találtatik szűznek a nászéjszakáján (vagy legalábbis a szülei nem tudják véres lepedővel bebizonyítani, hogy az volt), akkor meg kell kövezni (V. Mózes 22:13-21).
  • A Biblia felszólít a házasságtörők, homoszexuálisok megölésére (persze kivéve, ha említett bűnt az Úr valamelyik kedvence követi el, mint pl. Dávid király, aki nemcsak hogy házasságtörést követett el, de meg is ölette a nő férjét. Az ő esetében az Úr – roppant „igazságos” módon – megelégedett azzal, hogy büntetésül a házasságtörésből származó gyermeket ölte meg, aki szegény semmiről sem tehetett, nem Dávidot; oh, a Biblia szerint amúgy az Úr „nem személyválogató”…). (Számos igehely van, amely halálbüntetést ró ki a homoszexuálisokra és a házasságtörőkre vagy elítéli őket, csak néhány példa: férfi homoszexualitás: III. Mózes 20:13, női homoszexualitás: Róma 1:26, házasságtörés: V. Mózes 22:22).
  • A Biblia szerint jogos a halálbüntetés gúnyolódásért (2 Kir 2:23-25).

Most nem akarok továbbmenni, a blogomban majd úgyis rendszeresen felelevenítek ilyen és ehhez hasonló szép, kedves és hasznos bibliai történeteket és parancsolatokat. Amit a fentiekben leírtam az csupán a jéghegy csúcsa – a Nagy Könyv tele van képtelenebbnél képtelenebb és elképesztőbbnél elképesztőbb erkölcsi parancsolatokkal, amelyek egyértelműen egy primitív nép primitív értékrendjét tükrözik, amit mára jóval-jóval túlhaladtunk! Szóval jól gondolja meg mindenki, hogy tényleg a bibliai erkölcsök alapján akar-e élni!

DarkMatter2525 YouTube-os csatornáján van is egy paródia arról, hogy hogyan nézne ki egy házasság, ha hirtelen valami ultrakonzervatív elnök (pl. Palin elnök 🙂 ) kitalálná , hogy valóban éljenek az amerikaiak ma is a bibliai elvek alapján (a videó angol nyelvű):

Hozzá kell tenni, hogy alig van a Bibliának olyan erkölcsi parancsa, aminek nem lehetne ellentmondó verset idézni valahonnan máshonnan a Bibliából. Pl. a ne ölj parancsával szemben a számtalan igehelyet, ahol az Úr gyilkolásra, szomszédos népek lemészárolására szólítja fel népét (beleértve gyerekek és nők lemészárolását is) és így tovább.

Hallom is már az ellenérvet: a fentiek az Ószövetség törvényei, amelyeket Jézus szolgálata felülírt. Tény, hogy az újszövetségi erkölcsök már sokkal szimpatikusabbak – mondhatni kissé toleránsabbak – az ószövetségieknél, hiszen az erkölcs az Ó- és Újszövetség között is fejlődött, evolúción ment keresztül, azonban az is tény, hogy az Újszövetség megerősíti az ószövetségi törvények tekintélyét, nem pedig eltörli azokat (pl: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.” Luk. 16:17; Jézus: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem” Máté 5:17).

Ugyanakkor lehet idézni olyan történeteket az Újszövetségből, amikor például Jézus megkegyelmezett a házasságtörő nőnek („az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett”), vagy közli, hogy a szombatnap van az emberért, nem az ember a szombatért, ezért nem kell megbüntetni azt, aki szombaton dolgozik. Ne feledjük: az Ószövetségben még halálbüntetést vont maga után a szombati munka – és a szombatnap törvénye annyira fontos, hogy még a Tízparancsolatban is benne van! Tehát egyrészt Jézus megerősíti a törvényt, másrészt azonban mégiscsak helyenként (szelektíven) felülírja.

Jézus első látásra szöges ellentétben látszik lenni az Ószövetség könyörtelen és hirtelen haragú Istenével. Jézushoz kötjük a megbocsátás, a szeretet, a kegyelem, a türelem, a béketűrés igéit, amik kétségtelenül szép eszmék, s különösen felüdülést jelentenek Mózes barbár törvényei után. Legalábbis a felszínen. Kicsit mélyebbre ásva az Újszövetségben azonban azt találjuk, hogy:

  • A nők még ott sem nyertek egyenjogúságot. Az Újszövetség azt parancsolja, hogy a nők hallgassanak a gyülekezetben és férjüknek engedelmesek legyenek, „amint a törvény mondja”. Ha pedig valami kérdésük van, akkor otthon kérdezzék meg a férjüket (1. Kor. 14:34-35), valamint az asszonynak „kuss” a neve, alsóbbrendű a férfinél, de ha jól viselkedik Isten nagy kegyesen meghagyja az életét a gyerekszüléskor (1 Tim. 2:9-12).
  • Az Újszövetség szerint a gondolatbűn egyenlő a tényleges bűnnel: azaz például ha vágyakozva nézel valakire, akkor olyan, mintha ténylegesen lefeküdnél vele. Ennek megelőzésére jobb, ha az ember kivájja a saját szemét, vagy levágja a kezét (Máté 5:27-30, Máté 18:8-9).
  • Jézus a gyilkossággal egyenértékűvé teszi a harag „gondolatbűnét” (Máté 5:21-22) – ami valljuk meg kicsit furcsa, ha figyelembe vesszük Isten haragos természetét az Ószövetségben (vagy éppen magának Jézusnak néhány haragos kirohanását az Újszövetségben) és azt az állítást, hogy ez az Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtett minket. Miért várja hát tőlünk el, hogy jobban legyünk nála?

Az előző két ponthoz ismét egy videó DarkMatter2525-től:

  • Amikor a farizeusok azért kritizálják Jézust mert nem mosott kezet étkezés előtt, ő azzal vág vissza, hogy a farizeusok meg nem tartják be Isten parancsolatait – például azt, hogy a szüleit nem tisztelő gyermeket meg kell ölni. Jézus szerint ezáltal a farizeusok „erőtlenné tették” Isten parancsolatait (Máté 15:2-6).
  • Jézus jutalmat ígér mindazoknak, akik elhagyják feleségüket, gyermekeiket, családjukat az ő nevéért. (Manapság ezt tipikus szektás, kultuszos viselkedésnek mondanánk, de hát a kereszténység valóban egy zsidó szektaként indult.) (Máté 19:29).
  • Az Apostolok Cselekedeteiben Isten megöl egy embert és feleségét, mert nem adták be az eladott földjükért kapott teljes pénzt a gyülekezetbe. Újabb szektás, kultuszos viselkedés (ApCsel. 5:1-7).
  • A Biblia nem tiltja a többnejűséget. Az egyetlen igehely, ahol van erre vonatkozóan némi korlátozás az 1. Timóteus 3:2, ahol püspökök esetében előírás, hogy egyfeleségű legyen az ember. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Biblia szerint egyéb esetekben okés a többnejűség! (Az ószövetségi Salamon királynak 700 felesége és 300 ágyasa volt. Megint csak azt tudom mondani: ennyit a házasság bibliai szentségéről. Végül is az is egy módja a házasságtörés elkerülésének, ha minden nőt elvesz vagy ágyasává tesz valaki, akit csak megkíván. De ezt csak egy salamoni gazdagságú ember képes finanszírozni.)
  • Az Újszövetség is intoleráns a homoszexuálisokkal szemben (pl.: Róm. 1:26-28 – egyébként ez az egyetlen bibliai vers, amely a női homoszexualitást is említi, a homoszexualitás többi említésénél mindig kifejezetten a férfi homoszexualitásról van szó; 1. Kor. 6:9; 1. Tim. 1:10).
  • Isten nemcsak a homoszexuálisokat nem szereti, de a nőies férfiakat sem (akkor miért teremti őket olyanná?). Lásd 1. Kor 6:9. A magyar Károli Gáspár Bibliában a „pulya” szó szerepel erre, azonban az angol King James Biblia és más angol fordítások is „nőiesnek” fordítják, így feltételezem, hogy ez lehet az eredeti kifejezés.
  • Újszövetségi találmány az a doktrína is, ami talán az egész judeo-keresztény vallási rendszer legkegyetlenebbje: az ÖRÖKKÉVALÓ Pokol, a soha véget nem érő„sírás és fogcsikorgatás” a bűnösök számára – függetlenül attól, hogy konkrétan mekkora a bűn. Tehát ugyanúgy örökkévaló tűzben fog égni a tömeggyilkos, mint az, aki mondjuk egy kicsit többet szeretett maszturbálni a kelleténél. (Bár a katolikusok ennek tompítására bevezették a Purgatórium tanát, de erről a Bibliában nincs szó, ott csak Menny van és Pokol.)

Itt leállok a felsorolással, remélem ebből is látszik már miért kételkedem abban, hogy a Biblia erkölcsi világképe valóban olyan, amit ma is hasznos lenne követni és hogy mai erkölcseink a Bibliából és a vallásból erednek. A Bibliában fellelhető pozitív parancsolatoknak van előzménye más vallásokban is. Például a Tízparancsolatot valószínűleg az egyiptomi 42 parancsolat ihlette, amiről majd később egy másik bejegyzésben még szólok.

Erkölcsök az egyházban

A Biblia szerint a keresztények a világ sója, a fény az éjszakában. Nem kétlem, hogy sok őszinte keresztény van, aki a Biblia pozitív tanításainak megfelelően szeretne élni és jó ember szeretne lenni. Én úgy vélem, hogy ehhez nincs szükség sem a Bibliára, sem pedig Istenre, de ha valakinek kell valami kapaszkodó és azt a vallásban találja meg, tőlem egész nyugodtan. Láttam olyan embereket, akiknek az istenhit adott erőt a kábítószerezésből való megszabadulásra. Véleményem szerint e mögött semmiféle természetfeletti erő nincs, csupán az, hogy az istenhitben találták meg ezek az emberek azt a motivációt, amire szükségük volt ahhoz, hogy megváltoztassák az életüket. Van akinek az kell, hogy egy képzeletbeli Jézusra szegezze a tekintetét, van akinek meg az, hogy Csernus Imre üvöltözzön vele. Ilyen esetekben természetesen fel tud mutatni pozitív eredményeket a vallás és én nem vitatom, hogy vannak ilyenek is.

Ugyanakkor összességében, statisztikailag a vallásos emberek semmivel sem jobbak, mint a nem vallásosak. Nemrég láttam egy amerikai statisztikát, amiben az állt, hogy a válások aránya valamivel nagyobb is a keresztények körében, mint az ateisták körében… (Lehet, hogy ez azzal van összefüggésben, hogy a Biblia tiltja, hogy még házasságkötés előtt összeköltözzön a pár és lakva ismerje meg egymást?)

Aztán ott vannak a szinte végeláthatatlan erkölcsi botrányok, amelyek újra és újra megrázzák a keresztény egyházakat. A katolikus egyház a pedofil papokkal, az amerikai protestáns egyházak házasságtörés és homoszexualitás ellen prédikáló, majd ugyanazokban a „bűnökben” maguk is eleső képmutató lelkészekkel és a többi. A gazdasági jellegű visszaélésekről, a szégyentelen harácsolásról és anyagiasságról ne is beszéljünk!

A kereszténység továbbá melegágya a bigottságnak, az intoleranciának, az elképesztő képmutatásnak, és – igen – sok esetben a tanulatlanságnak és a tájékozatlanságnak, hiszen a Biblia tartalmaz minden igazságot, miért olvassunk mást, miért tanulmányozzunk mást? (Tisztelet a kivételnek. Talán ez kevésbé vonatkozik a mérsékeltebb keresztényekre, mint a fundamentalistákra.) Mindenesetre mindent egybevetve nem támad az a benyomásom, hogy a kereszténység valóban jobbá teszi az embereket, sőt az ájtatoskodástól, a képmutatástól, az önigazult, ítélkező magatartástól én még keresztényként is viszolyogtam (azzal együtt, hogy részben engem is ilyenné tett a vallás – és tudom, hogy a vallás tette, mert alapból nem vagyok intoleráns). (Ismét tisztelet minden kivételnek!)

Zárásként jöjjön ide a Genesis „Jesus he knows me” című klipje néhány jellemző életképpel az amerikai evangéliumi kereszténységről a fenti pár bekezdés illusztrálására. A klipben látható érzelmi zsarolást („az Úr meglátogatott és azt mondta szerezz nekem 18 millió dollárt a hétvégéig”) és őrült „adakozást” egy valós eset ihlette: 1987 januárjában Oral Roberts pünkösdi televíziós evangélista azt állította, hogy Isten „haza fogja őt hívni” (azaz Roberts meg fog halni), ha hívei nem gyűjtenek össze neki 8 millió dollárt márciusig. A hívek 9,1 milliót dobtak össze a jó pásztornak, aki persze “ennek köszönhetően” életben maradt. Dicsőség az Úrnak…

De számtalan példát lehetne hozni a valóságból a dal ezen soraira is (meg úgy az egész dalra):

“I believe in the family
with my ever loving wife beside me
but she don’t know about my girlfriend
or the man I met last night

(“Hiszek a családban
Örökké szerető feleségemmel mellettem
De ő nem tud a barátnőmről
Vagy a férfiről, akivel a múlt éjjel találkoztam.”)

 
99 hozzászólás

Szerző: be 2011. március 29. kedd hüvelyk Biblia, Vallásfilozófia

 

Címkék: , , , ,

Kettős mérce

Remek videó a YouTube-ról DarkMatter2525-től. A csatornáján még több hasonlót találhattok: http://www.youtube.com/user/DarkMatter2525

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. március 28. hétfő hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Humor

 

Címkék: , ,

Ateisták boszorkányüldözése az USA-ban?

Az USA büszkén hirdeti magáról himnuszában, hogy a szabadság földje, de vannak esetek, amikor csődöt mond a híres tolerancia. Például egy aktuális floridai ügyben.

A Floridai Ateisták nevű szervezet pert indított Lakeland város tanácsa ellen azzal a követeléssel, hogy vessen véget annak az alkotmányellenes gyakorlatnak, hogy minden ülése előtt közös imádkozásra szólítja fel a résztvevőket. A per folyamatban van, azonban a városházi vallási lobbi most alattomos eszközökkel vágott vissza.

Március 3-án, néhány nappal azt megelőzően, hogy a Floridai Ateisták elnöke, EllenBeth Wachs vallomást tett volna több, mint egy tucat rendőr jelent meg otthonában – többen kommandós ruhában -, házkutatást tartottak, majd bilincsben vezették el a nőt.

Talán fegyveres rablást követett el? Vagy kábítószert találtak nála? Netán kiderült róla, hogy pszichopata sorozatgyilkos? Egyik sem. A feltételezett bűne az, hogy már visszavonult ügyvédként egy dokumentumot úgy írt alá, hogy az ügyvédi státuszra utaló rövidítést (Esq) használta, ami lehet, hogy szabálysértés, de a rendőri lerohanás, a kommandósok és a bilincs akkor is, mintha „enyhén” túlkapás lenne a hatóságok részéről…

Hogy valami köze bizonyára van ennek az eljárásnak az ateisták imádkozás elleni keresetéhez arra az utal, hogy a letartóztatási dokumentumok egyikén felbukkan Gow Fields polgármester neve, aki az ima perben az egyik alperes…

Az amerikai keresztények szeretnek sírni és panaszkodni arról, hogy „üldözik” őket. Ez az üldözés persze inkább csak üldözési mánia, ami a Bibliából vezethető le, amely azt állítja, hogy az „utolsó időkben” a keresztényeket világszerte üldözni fogják. Természetesen vannak olyan országok, ahol valóban így van (elsősorban muszlim országok – tehát az az üldözés is a vallás részéről nyilvánul meg), de a nyugati világban aligha, s pláne nem az Egyesült Államokban, ahol mindent átsző a keresztény-konzervatív lobbi még mindig óriási befolyása. Így aztán az amerikai keresztényeknek mesterségesen kell belelovalniuk magukat az üldözöttség érzésébe. Ha megtiltják nekik, hogy egy munkahelyen közös imára szólítsák fel az embereket, akkor máris „üldöztetést” kiáltanak. Ha egy állam úgy dönt engedi a melegházasságot, üldöztetést kiáltanak. Ha egy iskolában az evolúciót oktatják a teremtéstörténet helyett biológia órán, üldöztetést kiáltanak. Valójában ez a fene nagy „üldöztetésük” abból áll, hogy elveszítik az eddigi privilegizált helyzetüket a társadalomban és nem csak az ő akaratuk érvényesül. Tehát az, ha nem csak a te akaratod érvényesül, hanem más véleményeket és értékrendeket is figyelembe vesznek, üldöztetés…Ha valakire a karhatalmat – egy tucatnyi rendőrt és kommandóst – küldesz rá, csak mert más a világnézete mint neked, az persze nem üldözés…

Forrás: http://free2think.org/forum/viewtopic.php?f=30&t=1423&start=0&st=0&sk=t&sd=a

és

http://www.myfoxtampabay.com/dpp/news/local/polk/outspoken-atheist-slapped-in-handcuffs-030411

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. március 27. vasárnap hüvelyk Ateizmus/Agnoszticizmus, Hírek, Szekularizáció

 

Címkék: , , ,

Játsszunk terroristásat!

Egy 2 és fél perc körüli videó került fel a BBC honlapjára (lásd: http://www.bbc.co.uk/news/world-south-asia-12846841), amelyen pakisztáni kisfiúk terroristásat játszanak. Miután vallási vezetőik csecsemőkoruktól ezt sulykolják a fejükbe, ők láthatóan ezt valamiféle nemes és jó dolognak tartják. A filmben megszólaló gyermekjogi aktivista szerint az ilyen kisfilmek a propaganda és toborzás eszközei is a vallási szélsőségesek kezében.

Ezután egy olyan jelenet következik, amely már egy valós terrortámadás képeit mutatják tavaly októberből a pakisztáni Karacsiból. Játék és valóság között sokszor nincs nagy különbség a gyermek elméjében: a pakisztáni rendőrség szerint a karacsi merénylő egy 14 éves fiú volt. A riporter szerint a szélsőséges csoportok azért toboroznak gyermekeket a merényletekhez, mert könnyű őket agymosni és kiképezni, viszont a hatóságok számára nehéz őket kiszűrni. Pakisztánban tízből nyolc öngyilkos merényletet tinédzser követ el…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. március 27. vasárnap hüvelyk Iszlám, Vallásháború

 

Címkék: , , , , ,

Szaúd-arábiai nők küzdelme az egyenjogúságért

Szaúd-arábiai nők egy csoportja forradalmi mozgalmat indított az Interneten keresztül, melynek célja kiharcolni a szaúdi nők egyenjogúságát – vagy legalábbis közeledni hozzá. Az iszlám világban amúgy is jellemző (természetesen vallási alapokon – mi másból is eredhetne ilyen ostobaság?), hogy a nőket másodrendű állampolgárokként kezelik, de Szaúd-Arábia ezen belül is a legbigottabb államok közé tartozik. Íme a blog, amiről beszélek:

http://monakareem.blogspot.com/2011/03/saudi-women-revolution-statement.html

Követeléseik:

1) Töröljék el a férfi felügyeletre vonatkozó törvényeket. Ma Szaúd-Arábiában a nők csak férfi családtag kíséretében mehetnek ki az utcára. Az ország 2009 júniusában az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt ígéretet tett arra, hogy eltörli a férfi felügyeletre vonatkozó törvényeket és gátat szab a szexizmusnak, de azóta sem történt előrelépés az ügyben.

2) Szaúd-Arábia tiltsa meg a nők elleni erőszakot és vegye fel a küzdelmet ellene. Alkosson olyan törvényeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a nők bepereljék mindazokat, akik erőszakot alkalmaznak velük szemben – még akkor is, ha ez a férfi felügyelőjük.

3) Szaúd-Arábia tiltsa meg a 18 év alatti lányok megházasítását. Sok esetben ezeket a lányokat akaratuk ellenére, gazdasági alapon adják hozzá idősebb férfiakhoz. A Human Rights Watch 2010-es jelentésében szó esett egy elvált emberről, aki 80 000 szaúdi riálért eladta 12 éves lányát egy idős férfinek.

Megjegyzem: volt kiről példát venni. Mohamed próféta is elvett feleségül egy 9 éves kislányt, Aishát (http://en.wikipedia.org/wiki/Aisha). Eljegyzésükkor Aisha mindössze 6 vagy 7 éves volt, Mohamed 50 körül. Manapság pedofíliának hívjuk az ilyet…

4) Szaúd-Arábia adja meg a jogot a nőknek, hogy autót vezethessenek. Ma ezt nem tehetik meg.

5) Szaúd-Arábia biztosítsa a nemek közötti egyenlőséget és ruházza fel ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel a nőket, mint a férfiakat – beleértve azt a jogot is, hogy a gyermekek női ágon is örökölhessék az állampolgárságot (ma csak férfi ágon öröklik).

6) A szaúdi nőket illessék meg ugyanazok a politikai jogok, mint a férfiakat, úgy mint a választójog a helyhatósági választásokon. A nők továbbá vállalhassanak közszolgálati feladatokat, beleértve a miniszteri posztokat is.

7) A fenti jogok garantálását követően a Királyi Bíróság állítson fel egy befolyásos női bizottságot, amely aktiválná a nők szerepvállalását a társadalom minden részében, küzdene a szexizmus ellen és felvilágosító munkát végezne a szexizmus veszélyeiről a társadalomban.

Természetesen ezen lányok, asszonyok törekvéseit csak támogatni tudom. Remélem sikerrel járnak, bár halkan megjegyzem elnézve a vallás központi szerepét az iszlám világban, nem vagyok túl optimista. Legalábbis rövidtávon. Talán  hosszú távon meghozza a gyümölcsét, ami most elkezdődött.

Arra is felhívom a figyelmet, hogy ezek a nők hazájukban akár megtorlásokkal is számolhatnak azért mert felemelik a hangjukat az embertelen elnyomással szemben, így bátorságuk előtt le a kalappal!

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2011. március 26. szombat hüvelyk Hírek, Iszlám

 

Címkék: , ,